Robert Hofer, a szeretnivaló lúzer éppen a müncheni 9-es villamoson utazik, amikor – kinézve a hátsó ablakon – régi ismerőst lát kiszállni elegáns autójából a helyi Four Seasons szálloda előtt. A valamivel idősebb Goldingerrel együtt kerültek amerikai hadifogságba a II. világháború végén, s Hofer annyira megörül a bajtárs váratlan viszontlátásának, hogy azonnal ugrik is le a villamosról. Sietve el tudja még kapni a sofőrt, aki felvilágosítja, hogy Goldinger valójában Paddenberg igazgató úr immár, ami nagyon meglepi Hofert. A férfi némileg lesújtva sétál be a hotelbe, s megpróbál régi ismerőse közelébe férkőzni.

Kendőbe bugyolált arcú férfi hívja Manfred Riegert, a fiatal ügyvédet, aki éppen a vizsgálati fogságban lévő védencéhez, a halált okozó verekedés miatt elfogott Günter Hausmann-hoz készül a börtönbe. A telefonáló közli az ügyvéddel, hogy hamarosan futár érkezik majd hozzá egy csomaggal, amit észrevétlenül be kell juttatnia Hausmann-nak a börtönbe, különben baj lesz. A csomagban pedig nem mást talál majd, mint egy pisztolyt, ami rögtön izgalmasabbá teszi a dolgot. S hogy mi lesz a baj, ha az ügyvéd vonakodna, vagy nem teljesítené feladatát, az is gyorsan kiderül: a telefonáló férfi és társa ugyanis otthonában ejtették túszul Hertát, az ügyvéd csinatos feleségét, aki egy másik univerzumban nem más egyébként, mint Christa nővér (Gaby Dohm) a fekete-erdei klinikáról. Ha a szegény fiskális értesítené a rendőrséget, meg fogják ölni a fiatalasszonyt.

Az epizód elején idősebb úriember ballag egy társasház kapucsengőjéhez. A felcsengetett lakásban Domberg asszony már tűkön ülve várja a férfi hívását. Utaznának valahová, de akadt közben egy apróbb probléma: a hölgy kutyáját a szomszéd mégsem hajlandó befogadni, így Agnes tárgyalásokat kezd arról, hogy nem vihetné-e mégis magával a valami rosszat sejtő, nyüszítve vakkantgató blökit? A férfi a vonal végén hajthatatlan, s annyira sietős neki az indulás, hogy rábeszéli az asszonyt: hagyja összepakolt holmijait a már üresen álló lakásban, később majd visszajönnek a cuccokért, előbb ezt a kutya-dolgot kell elintézni. Végszóra csönget a hirtelen távozás miatt szintén eléggé izgatott szomszédasszony, hogy Agnes legalább egy címet adjon, ahol baj esetén elérhetik, de a pontos úticél nagyon titkos lehet, mert az öreg hölgy majdnem szívrohamot kap a kérdéstől, s azzal szereli le a szomszédot, hogy majd utólag megírja neki az új – mint kiderül – madeirai elérhetőségét. A hölgy még megkérdezi Agnest, hogy jól meggondolta-e ezt a költözést, egyáltalán ki az a férfi, akivel elutazik olyan messzire, de az asszony hajthatatlan: minél gyorsabban indulni szeretne, mert lenn már türelmetlenül várják. Bár Cristiano Ronaldo csak egy jó évtized múlva születik majd meg ott, a jelek szerint Madeira szigete nélküle is elég vonzó volt az unalmas müncheni életüket maguk mögött tudni akaró hölgyek számára...

Müncheni kávézóban nyitunk, a szőke egyetemista aranyifjú, Harald Rohn osztja éppen az észt csoporttársának. A pénz a téma, a megélhetés, és hogy miként lehet dellára szert tenni a jóltanulás–ösztöndíj viszonylaton túl. Rohn állítólag cikkeket ír különböző lapoknak, hamarosan pedig nagyobb összeget vár egy kiadótól, itt már egy saját könyvről szól a fáma. Majd gyorsan elköszön a havertól, mert orvoshoz kell mennie. Az emeletes házban lévő rendelő várója javarészt nyugdíjasokkal van tele, de Haraldról gyorsan kiderül, hogy kutya baja: ő terepszemlét tartani jött ide. A váróteremből ugyanis éppen a közeli szupermarket hátsó bejáratára lehet rálátni, a két épület pedig egy kis udvart fog körbe. Rohn az óráját nézve buzgón jegyzetel egy kis füzetbe, hogy mikor viszik el a bevételt a boltból, szó sincs tehát semmiféle kiadóról, másban gondolkozik a fiatalúr.

Vasúti sínek között kezdünk, pályamunkások kis csoportja csákányozik keményen. A fókusz pillanatok alatt egyikükön, a nagydarab, kopasz Hugo Hasén van, akit lelkesen ugratnak a társai. Esténként rendszeresen bevonatozik ugyanis Münchenbe, de a többiek nem tudják, miért. Gondolják, biztosan van ott egy nője, vagy egyszerűen csak kurvázik, de Hugo titokzatos, nem hajlandó semmit sem elárulni, egyébként sem igen szól hozzájuk egy szót sem, csak ha nagyon muszáj. Ugrunk a munkásszállóként funkcionáló helyiségbe, ahol a melósok fütyörészve mustrálgatják a zuhanyzó Hugo zsebéből elővarázsolt képen látható fiatal lányt, miközben társuk már a vélhető újabb „randira” készülődik. Mikor felfedezi, hogy megkaparintották tőle a képet, bedurran az agya, s majdnem nekimegy a többieknek, de még időben lehiggad, s abba is beleegyezik, hogy egyik társa kirakhassa a lány fotóját az öltözőszekrényére. Hugo hamarosan már öltönyben és kalapban feszít díszzsebkendővel, de az arcát elnézve érezzük, hogy itt valami nagyon nem kóser.

A München környéki kis faluba (az epizódot valójában a bajor kisvárosban, Tittmoningban forgatták) éjszaka érkezik meg a címben megénekelt busz, s a helyi kocsma pincérlányát, Helgát – mint mindig – most is ott várja a megállónál Bruno, a „falu bolondja”, a szellemi fogyatékos fiatalember. Bruno általában mindenhová követi a lányt, cipeli a csomagjait, s Helga most is alig tudja lerázni, holott van fontosabb dolga: a városból érkezett, ahol orvosnál járt, s az eredményt gyorsan közölni kell az érintettel. Kiderült ugyanis, hogy gyermeket vár az indolens helyi kocsmatulajdonos, Oskar Holler léhűtő fiától, az éppen biliárdozó Erichtől, aki – nem meglepő módon – roppant mód nincs feldobva a hírtől.

A harmadik Derrick-epizód – a zárójelenettől eltekintve – végig egy helyszínen, a grünwaldi kastélyszállóban játszódik. Egy augsburgi férfikar ünnepli itt fennállása 75. évfordulóját, az ő karénekükkel is nyitunk. Hallgatva őket elcsodálkozunk, hogy húzták idáig, de lehet, hogy a mostaniak egyszerűen csak kevésbé tehetségesek, mint a nagy elődök. A kamera rögtön az énekkar főnökére, a karizmatikus August Barkra koncentrál (az a Siegfried Lowitz játssza, aki később az itthon is kedvelt Az Öreg című krimisorozat címszereplőjét, Erwin Köstert alakította az első 100 részben). Bark a családjával jött Grünwaldba, jelen van a felesége, a fia, a lánya, valamint a fia barátnője, Irene Eppler is. Mint kiderül, anno 1899-ben Bark nagyapja alapította az énekkart, nem csoda hát, hogy ő van a középpontban.

Örök krimisablon az idősebb gazdag feleségből, fiatalabb csóró férjből s annak még fiatalabb, s jellemzően még csóróbb szeretőjéből álló szentháromság. Örök sablon, mégis meglepetés, hogy Reinecker már rögtön a Derrick második bemutatott epizódjában gyorsan el is lőtte. Egy müncheni krimóban kezdünk, ahol a nagyon ifjú Roswitha nyűvi a zenegépet (Simon & Garfunkel The Boxer-je szól, ami nem is rossz választás, mondjuk, külsőre Roswitha sem az...), midőn befut barátja, a házas Alfred. Beszélgetésük közben gyorsan kiderül, hogy egy ideje már a férfi üzletasszony feleségének meggyilkolása a terv, csak a megfelelő alkalomra várnak, azaz arra, hogy az öreglány kiugorjon az eladásra váró hétvégi házába, összepakolni az első férje cuccait. Imádom, amikor korosodó filmkészítők igyekeznek bemutatni a fiatalság szórakozási szokásait, így a kocsmai jelenet is egy vicces tánccal záródik, midőn – vélhetően egymás iránti szenvedélyüket ábrázolandó – Roswitha és Alfred vonaglik Neil Diamond High Rolling Man című számára.

A jellegzetes Les Humphries-főcímzene az 1972-es nyári olimpia kapcsán elkészült müncheni gyorsvasút (S-Bahn) S6-os, erdingi járatának egyik kocsijában talál bennünket az első rész nyitányán. A fiatal lány, Ellen Theiss utazik vissza a városból vidéki gazdasági iskolája internátusába az esti sötétben, majd az azóta már megszűnt mühlthali állomáson leszállva döbbenten tapasztalja, hogy kerékpárja hátsó gumija leeresztett. Hogy ne kelljen a biciklit tolva átszelnie a kollégiumig az elhagyatott erdei utat a sötétben, az állomás személyzetétől kér pumpát. Ők azonban nem túl segítőkészek, ami annak fényében különös gonoszság, hogy a normálisabbnak tűnő vasúti szakalkalmazott, valamint a kőbunkó trafikos épp egymás közt tárgyalja meg, hogy alig fél éve az iskola másik tanulója, egy Monika Bayer nevű lány is egyedül indult neki a kies erdei útnak, s meg is gyilkolták útközben. Mivel a gyilkos kilétére azóta sem derült fény, nem csoda, hogy pumpa hiányában Ellen komoly félelmek közepette vág neki a túrának.