Írországi képekkel kezdünk, Cork megyében vagyunk, a szigetország legdélibb, legnagyobb megyéjében. Dr. Traill plébános lovagol hazafelé, útja során láthatjuk a burgonyavész nyomán kialakuló éhezést, haldokló családokat, a helyzet súlyossága felér egy természeti katasztrófával. (A tapasztalatait nyílt levélben közzéteszik az újságok, a királynő is innen értesül.) Viktóriát aggasztja az ügy, de Lord Peel szerint a kormánynak nem lenne ildomos beavatkoznia, a laissez - faire elmélet szerint a kormány érdemben nem szólhat bele a gazdasági folyamatokba. Az ír helyzet szakértője, Sir Trevelyan szerint a csalán meg a hínár kifejezetten hatékony az éhínség ellen, amúgy is sokan vannak az ír katolikusok, ez csak természetes szelekció.(AKi amúgy életében mindössze egy alkalommal járt Írországban.) Hát erre aztán a királynő se köpni, se nyelni nem tud megdöbbenésében. (Az ideológiai szembenállás komolyan nehezítette a probléma megoldását, akkoriban az angol elit és a középosztály eszmei síkon támadta az Írországnak szánt segélyeket. Az írek katolikus vallása sem könnyített a helyzeten.)

Lajos Fülöp a franciák polgárkirálya (nem koronázták meg) kiszemelte az elsőszülött fiának a spanyolok kiskorú királynőjét, Izabellát. Eme tény kifejezetten aggasztja az angolok miniszterelnökét, ha létrejön a frigy, akkor az befolyásolná a kereskedelmet és India elérését. Háborúzni pedig senki sem akar, ebben Viktória is egyetért. Lajos Fülöp házasságok révén igyekszik európai birodalmat építeni, tisztára mint Poldi bácsi egyébként. Viktória úgy véli, hasznos lenne levelet írnia a királynak, kifejezni nemtetszését a frigy miatt. A királynő Albertet is próbálja bevonni a megbeszélésbe, de szegény mintha ott se vóna, továbbra is komoly identitászavarral küzd Poldi bácsi múltkori "vigasznyújtása" okán. Lord Peel nem igazán rajong a levél ötletétől, mert félreérthető lehet, mivel Poldi bácsi meg Coburg Ferdinánd herceget (Viktória unokatestvére) szánja Izabellának. Emiatt Lajos Fülöp Coburg összeesküvésre fog gyanakodni. Albertet ez sem hatja meg, jelenleg még egy szimpla állásfoglalásra is képtelen.

A vajúdás sikolyaival indul a rész, sajnos fogó használatára is szükség van, hogy megszülethessen végre a walesi herceg, a trónörökösök sorában a második. Albert baromi büszkén gyönyörködik a kisdedben, Viktória szerint minden baba békára hasonlít. Gyermekágyi depresszió van itt kinézőben, amit akkoriban úgy neveztek, hogy a királynő nem önmaga a szülés óta.

Viktória éppen a kis Vickyvel próbálna reggelizni, ha fenséges férjura nem venné el az étvágyát a korábbi részben elfogott besurranó kiskölök el nem követett tettei miatti túlzott aggódással: Hogy jutott be? Mi van, ha bántotta volna a kislányunkat? Vagy megkéselt volna minket álmunkban? Az egész palota tiszta káosz egyébként is, koszos, meg a csatornarendszer is ősrégi. Helyben vagyunk, ez Albert vesszőparipája. A királynő folytatva a falatozást, cselekvésre ösztönzi Albertet, ne csak a szád járjon, tegyél akkor valamit. Megengeded, hogy megreformáljam a palota ügyeit? - kérdezi Albi. Feltétlenül, ha ezen múlik a reggeli nyugalmam - válaszolja Viktória. Albi azon nyomban elő is szedi Mr Penget, miért ilyen retkesek az ablakok, hm? Hát, belülről makulátlanok, a külső tisztítás meg az erdőügyi biztos hatásköre - mondja a főkomornyik, miközben a dadus szinte billeg örömében, hogy végre vegzálja valaki Mr Penget, Albert meg szolidan forgatja a szemét ezen a fantasztikus marhaságon. 

A királyi házaspárral indul soron következő epizódunk: a szülők a gyerekszobában a kis Vickyben gyönyörködnek, némi kis szerelmi vallomással megspékelve az áhítatot egymás felé. Albert úgy tervezi, tele lesz a gyerekeikkel a tágas szoba - végülis neki csak le kell 'gyártani' az utódokat - Viktóriának egyelőre ez az egy kislány is bőven elegendő. A készülő vita egyelőre nem szökken szárba, Albinak a Királyi Társaság néhány matematikusával van talija. A királynő a szokásos iratszignózással foglalatoskodik, ekkor érkezik Poldi bácsi, hogy a legfinomabb stílusában, szinte lábujjhegyen lépkedve a további gyermekáldás szükségességéről értekezzen unokahúgával, miközben a hitvesi ágyuk felé kacsingat (ez halál ciki): Kedveském, sűrűbben kéne a drága jó Alberttel összegyűrni a lepedőt! Viktória csak a bácsi mondókája végén néz fel és egyetlenegy rövid mondattal teszi helyre a nagybátyját: Nem, bácsikám, nem kell a fiúörökös jelentőségét ecsetelnie! Hidegvér megőrizve, emelem kalapom! 

A második évad az afganisztáni hadszíntéren, a Haibár - hágónál indul. A brit sereg a hegyekben rekedt a komoly hidegben, erre tökéletesen alkalmatlan egyenruhákban vár rájuk egy veszélyes visszavonulás. Albert folyamatosan viszi az uralkodói teendőket, Viktória meg egy tolókocsiszerűséggel kínlódik, a szülést követő egy hónapban tilos felkelnie az orvos utasítása szerint. Négy inas szükségeltetik, hogy a királynő a folyosói lépcsőkön is közlekedhessen, az első majdnem kiborulásnál lesz elege kedvenc uralkodónknak, aki energikusan talpra szökken és saját lábon megy tovább. Szeretne friss levegőt szívni és lovagolni is, de a templomi megtisztító szertartás előtt nem mutatkozhat nyilvánosan. Az érsek gyorsan lezavarja a ceremóniát, miután a mama szokás szerint nosztalgiázik, Viktória meg húz a francba lovagolni Alberttel.

Kedvenc királynőnk rohadtul unja már a terhességet: nem lovagolhat, nem táncolhat, csak az anyja sztorijai meg a mentolos cukorka marad neki. Albertünk újságolvasás közben hallgatja felesége panaszáradatát és az első adandó alkalommal elhúz lovagolni, elvégre csodás egy nap van. Viktóriát meg majd a dadus szórakoztatja. Lord Cumberland visszautazott hannoveri királyságából Angliába, mintahogy viszontláthatjuk Poldi bácsit is, bár mindketten eltérő reményekkel érkeztek. A konyhán Mr Penge vesézi ki a helyzetet: ha a királynő és az újszülött is meghal, Cumberland Britannia és Írország királya is lesz, nemcsak Hannoveré, az udvari háztartás tagjai meg nagy valószínűséggel mehetnek, amerre tetszik.

Udvari minikoncert zajlik a palotában, Handel bandája muzsikál éppen. Viktória kisujja folyamatosan összeér Albertével, cuki ez a korabeli angol prüdéria alatt is virágzó szerelem. A királynő ölég szarul fest, szegényke kénytelen kirohanni hányni egyet. Később a hitvesi ágyban Albi megemlíti Lord Peelt meg a vasútépítés ügyeit, de Viktória hallani sem akar erről, a nép panaszkodik a fejlődéssel járó földkisajátítások okán. Albinak gyanús a hiszti, biztosan beteg vagy Liebling, azonnal küldök orvosért, de Viktória ezt sem akarja, bár kis idő elteltével mégis. Doki el, aggódó férj hálóba be, tiszta ideg, mert a királynő rí. Mindennel megbirkózunk - nyugtatgatja a feleségét - csak áruld mán el, mit mondott az orvos. Hamarosan érkezik a trónörökös - kár volt ugrálni a selyemkereveten -, de Viktória nagyon fél, a férjura meg könnyes szemekkel isteníti és az ölét csókolgatja határtalan örömében. 

A nászágyban indul a rész, úgy tűnik jól sikerült az éccaka, az ifjú házasok reggelre se tudnak betelni egymással. A dadus nagy lendülettel bemasírozik megbeszélni valamit Viktóriával és azonnal távozik is tiszta vörösbe pirulva és sűrűn elnézést kérve. Alberték jót kuncognak, ilyen ez a megszokás ugye, meg az egymás melletti szobák a dadussal. Albi arcát elnézve, Lehzen nem sokáig lesz köztünk, a szomszéd szobában meg pláne nem. 

Kora reggel a kertben kezdünk, ahol is a sugárzóan boldog Viktória megkérdezi Alberttől, hogy jól aludt-e? Hát nem igazán... - válaszolja szintén örömteli arccal a vőlegény. Hát én se, ért egyet a menyasszony. Ernstnek ez már öklendezősen nyálas, gyorsan elráncigálja a gardedám udvarhölgyet bokrokat tanulmányozni. Még jó, hogy a hercegnőnek pont ez a szakterülete. Az ifjú királyi gerlepár behúzódik egy rejtett zugba és sokkal gyakorlottabban állnak neki az igazi csókolózásnak. Albikám, kurva gyorsan házasodjunk össze - könyörgi a királynő. Egyetértek, mégjóhogy, de előtte vissza kell ugranom Coburgba. Óóóó, nyögi Viktória, amikor éppen levegőhöz jut, bárcsak egy egyszerű nő volnék, mert akkor magaddal vihetnél.