A királyi házaspárral indul soron következő epizódunk: a szülők a gyerekszobában a kis Vickyben gyönyörködnek, némi kis szerelmi vallomással megspékelve az áhítatot egymás felé. Albert úgy tervezi, tele lesz a gyerekeikkel a tágas szoba - végülis neki csak le kell 'gyártani' az utódokat - Viktóriának egyelőre ez az egy kislány is bőven elegendő. A készülő vita egyelőre nem szökken szárba, Albinak a Királyi Társaság néhány matematikusával van talija. A királynő a szokásos iratszignózással foglalatoskodik, ekkor érkezik Poldi bácsi, hogy a legfinomabb stílusában, szinte lábujjhegyen lépkedve a további gyermekáldás szükségességéről értekezzen unokahúgával, miközben a hitvesi ágyuk felé kacsingat (ez halál ciki): Kedveském, sűrűbben kéne a drága jó Alberttel összegyűrni a lepedőt! Viktória csak a bácsi mondókája végén néz fel és egyetlenegy rövid mondattal teszi helyre a nagybátyját: Nem, bácsikám, nem kell a fiúörökös jelentőségét ecsetelnie! Hidegvér megőrizve, emelem kalapom!
Ernst Chopint játszik a lehető legmélabúsabb attitűddel, itt - ott félre is veri a billentyűket. Wilhelmina ismét kihallgatja, de most Ernst észre veszi a hölgyet, aki rögtön az egekig magasztalja játékát, az udvarias szívtipró pedig későbbi duettre tesz ajánlatot. A diskurzus eddig tart, Buccleuch néni érkezik, szerinte ez a Chopin rossz hatással van unokahúga arcszínére, mert úgy néz ki, mint egy eper. (Nem is Ernst látványától és hangjától pirult el, áááá, dehogyis....)
A konyhán kedvenc séfünk ölég paprikás hangulatban van, mint kiderül, a királynő gyakorlatilag kirúgatta korábbi munkahelyéről. De legalább az is valami, hogy ő Viktória kedvenc szakácsa. Nancy a hallgatóság természetesen, sajnálkozik is kicsit és hozzáteszi, hogy nem csak a királynő kedvence a séf, akinek ettől az egekig szalad a szép ívű szemöldöke. A palotában egy besurranó tolvaj garázdálkodik az egész rész során, sokáig csak amolyan szellem üzemmódban, senki se látja, de folyamatosan tűnnek el kisebb nagyobb dolgok a kamrából, a borospincéből, meg a ruhatárból.
Albert annyira le van nyűgözve a matematikai gépezettől, hogy Viktória estélyt ad a tudományos társaság tagjainak. Egyetlen egy nő van köztük, a kivételes tehetségű Lady Lovelace, ő mutatta be a gép működését Albinak korábban. A királynő Lord M-et is meghívta, hites urának hirtelen el is kerekedik a szeme, amikor meglátja. Az este balett előadással kezdődik, Lord Alfred (a főlovászmester, ha jól emlékszem, ő mindig a királynő körül mozgolódik) szerelmetes tekintettel nézegeti lopva Mr Drummondot (Lord Peel magántitkára), Albi apja meg az egyik táncoslányt vinné szobára. Felettébb potens az öreg Coburg, hiszen jól bejáratott szeretője is van. Lord M Viktóriával beszélget a kis Vickyről, meg Lady Lovelaceről, aki Byron lánya amúgy. Buccleuch néni halálosan fel van háborodva, hogy az est kövi programját, az Othellot egy néger játszotta. Lord Peel jelzi, hogy az eredeti Shakespeare darabban is így van. Erre a néni:
Milyen bestiális darab! Shakespeare nem való előkelő társaságba!
Az Othello kapcsán felmerül Lord M és Viktória meg az egyik udvarhölgy között, hogy milyen borzasztó is a féltékenység. A királynő nem igazán érti, miről is van szó, az ex-miniszterelnök rámutat, hogy mivel még nem környékezte meg soha a zöld szemű szörny, ezért is hagyta kissé hidegen az előadás témája. És jóérzékkel jelzi, hogy Albi jó ideje már ugyanabban a szűk kis társaságban kokettál. Viktória azonnal csatlakozik a két matematikushoz, de semmit sem ért a pí-ről, meg a kör kerületének felesleges számításáról, kellemetlenül kilógva a tudóstársaságból. Persze Albi keni - vágja a matekot és nem igazán figyel a feleségére, inkább csak Lady Lovelace szavait issza. Lord M éppen távozóban van a buliból, ehhez Poldi bácsi is segítségére van: Miért is folytat egy volt miniszterelnök magánlevelezést a királynővel? Viktória amúgy tökre örülne, ha a Lord Londonban maradna, hogy néhány dolgot megvitathassanak. De ez fájdalom, lehetetlen, ugyanis pont tart az orchidea szezon.
Albert másnap este a Statisztikai Társaság védnökeként éppen az ő vacsorájukra igyekszik hogy beszédet mondjon, de Viktória megkéri, hogy maradjon inkább. A féltékenység kezdi felütni fejét Lady Lovelace miatt (ő is ott lesz), de Albert nem veszi a lapot és elhúz, hacsak kedves felesége nem adja parancsba a maradást. A vacsoránál Ernst rá is kérdez, hogy hol marad az öccse. A királynő válaszát követően kedvenc szívtiprónk hozzáteszi, hogy bizony, a számok Albi igazi gyengéje. Na ez beteszi a kaput Viktóriánál, kirobog az erkélyre levegőzni egyet. Lehzen utána, a királynő sírva borul a nyakába, egyszerűen nem tudja elviselni azt, hogy újra terhes (nem cicóztak sokat), örülnie kellene, ezzel tisztában van, mégis úgy érzi, mintha börtönbe vonulva. (Ebben a jelenetben van egy kis logikai bukfenc, tudom, de hát így forgatták le, ez van.)
A vacsorát követően Ernst ad házi zongorakoncertet, mialatt Viktória elküld a férjéért, de ő nem jön, köszöni szépen. De a királynő akkor is ragaszkodik a jelenlétéhez, szegény kisinas meg csatakra izzadva rohangászik az üzenetekkel. Albert továbbra is csak távolmarad, kivéve ha ez parancs. Mindezek után Viktória a kutyájával alszik, Albit be se engedi a hálóba, hát kispofám, jönni kellett volna legalább a második hívásra, úgy jártál, mint a vénasszony a bakterházban.
Viktória kora reggel Brocket Hall-ba kocsizik Lord M-hez. Meg is hagyja Buccleuch néninek, hogy ha a férje kérdezi, ott található. A néni majd megpukkad, hogy mihamarabb kiadhassa magából az ő szemében főben járó bűnnek számító magánkirándulás helyszínét, de Albi le se szarja, kettő mondattal lekoptatja Lady Buccleuchot:
Őfelsége engem nem tud meglepni. Szép napot!
Mintha egy kis elbizakodottságot vélnék felfedezni Albi viselkedésében, mindenesetre a néninek csak egy csücsörítésre futja ezek után. A királynőnek házassági tanács kéne Lord M-től a kövi témában: királynőként uralkodom, de feleségként be kellene hódolnom, hogy meglegyen végre az áhított hitvesi béke. Hiába, Albert nagyon jól uralkodott a gyermekágy alatt, de mostmár ennek vége kell hogy legyen. Emlékszik - veszi át a szót a Lord - amikor nem javasoltam, hogy társuralkodóvá tegye a férjét? Féltem, hogy háttérbe szorulna mellette. Asszonyom, hiába rendelkezik Albert kiemelkedő tudással, az ösztönös bölcsesség az Ön tarsolyában van.
Mi az alattvalók vagyunk, Ön pedig mindig az uralkodónk lesz, kerüljön Asszonyom bármilyen helyzetbe is.
A beszélgetés végeztével a királynő elkocsizik, felvidulva és megnyugodva, szegény jó Lord M pedig szerintem a fejét verné a falba legszívesebben, amiért annak idején visszautasította a királynő házassági ajánlat. Mindent le lehet olvasni az arcáról kettő pillanatból. (Fantasztikus a sorozat színészgárdája!) De van itt valami más is Lord M kapcsán, talán öregség, talán valamilyen betegség, mindenesetre elég sápadt és törődött az orchideamester - exminiszter.
Albert apja és Poldi bácsi hazautaznak, indulás előtt a bácsi továbbadja unokaöccsének a szolgák pletykáit a királynő állapotáról. Az örömtől repesve indul is Albert megkeresni a feleségét, amikoris a nagybátyja közli vele, hogy Viktória jelenleg Brocket Hallban tartózkodik. (Buccleuch néni csak nem tudta tartani a száját, alig várta, hogy valakinek kiadhassa az infót.) No le is fagy rögtön a széles mosoly Albi arcáról, úgy tűnik, csak meg tudja lepni a kicsi felesége.
Lord Alfred az egyik erkélyajtóban próbál tüzet csiholni a bagózáshoz, Mr Drummond meg pont arra jár és kisegíti: Ön milyen jól felszerelt! - mondja Lord Alfred, vigyorognak mind a ketten, aztán Drummond megy a dolgára az iratokkal, a másik meg olyan vágyakozóan néz utána, hogy még olyat!
Viktória visszaérkezik, éppen Nancyvel próbál megszabadulni a fojtogató fűzőtől, amikor beviharzik a férje - Nancy gyorsan lelép - és kérdőre is vonja feleségét, amolyan feldúlt, de boldogságtól csillogó szemekkel: Mikor akartad elmondani? Tegnap, de nem jöttél haza! Lehettél volna egyértelműbb! - felesel Albert. Ráadásul ilyen állapotban messzire utaztál, ejnye - bejnye, Viktória! No kérem, kedvenc királynőnk se marad válasz nélkül, megy az adok kapok, Albert naivnak nevezi a feleségét, hogy politikai felhangú látogatást tett, amikor a miniszterelnöke itt van Londonban. Viktória szerint meg a férje nem érti, hogy nem minden tette matematikai jellegű (célzás Lady Lovelacere). Viktória elviharzik, amennyire a félig kigombolt ruha engedi, ezek ketten ma se fognak egy ágyban aludni, mi pedig megkaptuk a jól megszokott veszekedésünket.
Másnap Albert éppen zongorázással van elfoglalva, jólláthatóan továbbra is feldúlt állapotban. Ernst csatlakozik hozzá, majd beszélgetnek egy kicsit. Albi nagyon boldog, hogy a bátyja itt maradt a palotában, habár látja rajta, mennyire györtik az érzései Harriet iránt. Szóba kerül Ernst kiházasítása is, amin természetesen Poldi bácsi ügyeskedik (hát ki más, ugye), erre Albert rávágja, hogy nem kell azt úgy elsietni, kemény dolog a házasság. Ernst szerint öccse csak azért érez így, mert valahol menet közben elveszett az összhang kettejük között, de csak egy új hangot kell találniuk és minden rendben lesz. Enstből olyan mélységes bölcsességet hoz ki ez a viszonzatlan szerelem, hogy az öccse is szinte issza a szavait.
Viktória látogatást tesz a matematikai társaság székhelyén, ahol pont összefut Lady Lovelace-szel, aki az egyik gyermekéhez igyekszik éppen. Beszélgetnek kicsit, és közös nevezőre is jutnak a tekintetben, hogy mindketten sűrűn érzik úgy, bárcsak férfinak születtek volna inkább. És ezzel a zöld szemű szörny ki is múlt.... Kicsivel később a királynő az első igazi csókolózásuk helyszínén mereng a kertben, hát bizony, Albinak is éppen arra vitt az útja. Viktória elnézést kér a féltékenységért, csak képzelődött. Albi nyugtatgatja, hogy mindig a felesége lesz a nagy szerelem az életében, mert örökre az övé. Meg is van az új hang, ismét minden rendben főhőseink között.
Facebook kommentek