Viktória éppen a kis Vickyvel próbálna reggelizni, ha fenséges férjura nem venné el az étvágyát a korábbi részben elfogott besurranó kiskölök el nem követett tettei miatti túlzott aggódással: Hogy jutott be? Mi van, ha bántotta volna a kislányunkat? Vagy megkéselt volna minket álmunkban? Az egész palota tiszta káosz egyébként is, koszos, meg a csatornarendszer is ősrégi. Helyben vagyunk, ez Albert vesszőparipája. A királynő folytatva a falatozást, cselekvésre ösztönzi Albertet, ne csak a szád járjon, tegyél akkor valamit. Megengeded, hogy megreformáljam a palota ügyeit? - kérdezi Albi. Feltétlenül, ha ezen múlik a reggeli nyugalmam - válaszolja Viktória. Albi azon nyomban elő is szedi Mr Penget, miért ilyen retkesek az ablakok, hm? Hát, belülről makulátlanok, a külső tisztítás meg az erdőügyi biztos hatásköre - mondja a főkomornyik, miközben a dadus szinte billeg örömében, hogy végre vegzálja valaki Mr Penget, Albert meg szolidan forgatja a szemét ezen a fantasztikus marhaságon.
Viktóriához meghallgatásra érkezik a spitalfieldsi selyemszövők képviselője, az export selyem miatt, ami sokkal rosszabb minőségű, ezért olcsóbb, így ők meg kezdenek csődbe menni. A királynő fel is veti a problémát a miniszterelnökének, hogy ez ügyben is lehetne törvényt hozni, mint a gabona esetében. Sajnos ez lehetetlen, ekkor Mr Drummond Lord Alfred segítségével felvázolja, hogy Viktória, mint a követendő divat diktálója, valahogyan bizonyíthatná elkötelezettségét a hazai selyem mellett. A királynő szerint erre egy bál lenne a legkézenfekvőbb, habár Lord Peel nem rajong túlzottan az ötletért, a termés ismét rossz volt, a nép éhezik, nehogy úgy járjunk, mint Marie Antoinette. Az éhezés olyan mértékű, hogy ha valaki pitét eszik az utcán, a gyerekek felszedik a földről morzsát. A miniszterelnök szinte könyörög Albertnek, hogy beszélje le a feleségét erről a lépésről, de Viktória a palota kényelméből egyáltalán nem érzékeli a probléma súlyát, így ragaszkodik is elképzeléséhez, hiszen ő uralkodóként ennyit tud tenni, meg táncikálna is még egyet, mielőtt szülési szabira vonul.
A parlamentben őrjöng az ellenzék, csak a királynő jelmeze - merthogy jelmezbál lesz - 64 ezer fontot kóstál, ami lehet, hogy átmenetileg segít a szövőmestereken, de az éhezőkön és fedélnélkülieken biztosan nem. Lord Peel nem is nagyon tud erre mit mondani, mivel ő is hasonló véleményen van, a királynő meg úgyis azt tesz, amit helyesnek tart. A bál kezdetét veszi, a miniszterelnök alig tudja elrejteni feldúlt arckifejezését, grandiózus mennyiségű kaját halmoztak fel a kétmaroknyi vendégnek. Ernst éppen Wilhelminát táncoltatja, ekkor érkezik Harriet hercegnő a férjével, szívtiprónk le se tudja venni róla a szemét. Szegény Wilhelmina szomorúan, kicsit összetört szívvel konstatálja, hogy felesleges Ernst további környékezésével múlatni az időt. Ernst ezután már táncba is viszi Harrietet és közli vele, hogy érzései továbbra sem változtak. Szeretne levelet írni szíve hölgyének, de az kategorikus nemmel válaszol, erre Ernst meg is kérdezi, hogy akkor minek is táncol vele? Mert nem tudok felejteni - érkezik a válasz. Ez már kezd Harriet férjének is szemet szúrni, aki pont a búskomorságba esett Wilhelmina mellett figyel.
Viktória összefut Lord M-el, aki azért nem válaszol mostanában a királynő leveleire, mert meglátása szerint nincs szüksége tanácsokra. Még jó - mondja Viktória - azt hittem gyengélkedik. Sajnos a Lord napjai meg vannak számlálva, bár ezt természetesen igyekszik eltitkolni szeretett királynője elől. Folytatják a beszélgetést, amikor Viktória rábeszéli egy keringőre volt miniszterelnökét, ő meg ugye csak egyszer mondott neki nemet, szóval forognak párat, de ez már sok a Lordnak, akadozik a beszéde és a tánc sem megy tovább. Az egyik udvarhölgy menti a helyzetet, mint kiderül, egész életében rajongott Lord M-ért. A palota előtt az éhes nép jókora tömegbe verődve ordítozik, a katonák alig bírnak velük. Viktória a férjét keresi éppen - az udvarhölgy ezt találta ki, hogy Lord M-et kimentse szorult helyzetéből - amikor észreveszi az egyik ablakból a tüntetők hadát. Másnap reggel teljes megrendüléssel szemléli a bál után megmaradt romokat és szétosztatja a sok maradékot a szegények között. Hiába, ő csak segíteni akart, ami a közvéleményben teljesen a visszájára fordult. A már említett udvarhölgy határozatlan idejű eltávra kéredzkedik Viktóriától, a húgához megy, aki éppen Brocket Hall mellett lakik, így legalább meglátogatja majd Lord M-et - kéri erre a királynő, az engedélyt megadva. Az udvarhölgy könnyes szemekkel el is köszön, titkon szerelme mellett lehet utolsó napjaiban.
Wilhelmina Lord Alfreddel zongorázik, ekkor érkezik Ernst elbúcsúzni, hazautazik Coburgba. Úgy tűnik megelégelte a soha be nem teljesedő szerelem okozta kínlódást. Persze nem jött üres kézzel, Chopin kottákat hozott neki, hogy legyen mivel emlékeznie a közös zenélésekre. Wilhelmina bármennyire is tartja magát, azért látszik az arcán, hogy ez volt az első szerelem és az első csalódás fiatal életében. Ezalatt Lord Peel rávezeti Albertet, hogy milyen lépéseket tehetne az ország fejlődésért, rögtön ott van például az új parlament építése, ami megfelelő védnök nélkül most is stagnál. Olyan ember kell, aki a pártok fölött áll, aki a jövőbe tekint. Albinak hihetetlen eltökéltség csillan a szemében, így már komoly nyomot hagyhat maga után a történelemben.
Lord Alfred meg Mr Drummond egyre több időt töltenek egymás társaságában, ha már egyiküknek se volt kedve szórakoztatni a hölgyeket a jelmezbálon, ezt ott gyorsan meg is tárgyalták. Amúgy Albertet kísérik éppen, aki összefut az egyre rosszabbul kinéző Lord M-el, sajnos még felállni is nehezére esik, de Albert rögtön felméri a helyzetet, hogy miért is nézegeti a Lord a mennyezetet. Ami egyébként ötszáz éves és az ex-miniszter utasítására menekült meg egy tűzesetből. Lord M ezt valószínűsíti egyik legnagyobb hatású tettének. Beszélgetnek egy kicsit, a Lordnak még ilyen betegen is remek meglátásai vannak, amik megerősítik Albertet a védnökséggel kapcsolatos döntésében. Albert hazaérvén elmeséli feleségének, hogy találkozott Lord M-el, aki súlyos beteg. Viktória nem érti, miért nem mondta el neki a bálban. Mert nem akarta, hogy tudjál róla, úgyhogy tegyél is így, hiszen fontos neked - tanácsolja Albi.
Albert úgy dönt, hogy megemeli a királyi szolgák bérét, így elkerülendő a további logikátlan elszámolásokat és rendeléseket. (Eddig csak így tudtak egy kis plusz bevételre szert tenni a dolgozók.) Mr Pengenek szó szerint tátva marad a szája, amikor pedig visszatalál önmagához, csak ennyit mond:
Ha szabad megjegyeznem, uram, ön fején találta a szöget.
Viktória kikocsizik Brocket Hallba, egy mechanikus énekesmadár ajándékkal búcsúzva el Lord M-től. Mindketten tudják, hogy ez az utolsó találkozás, persze nem mondják ki. Könnyesednek a szemek (az enyém is), a királynő várja vissza a Lordot Londonba, lovagolni és beszélgetni jókat. A volt miniszterelnök sokat tanult Viktóriától, aki elköszön és távozik. Szipogva érkezik vissza a palotába, amikor is rátatál kutyusa holttestére. Húzós egy napja van, annyi szent. Nancy elrohan Albertért, aki igyekszik megvigasztalni zokogó feleségét. A királynő nagyon fogja hiányolni kedvenc kis ölebét, mivel a kutya mindig vele volt, Kensingtonban ő volt az egyetlen társasága a daduson kívül. Minden változik, Viktória, csak mi nem - nyugtatgatja tovább a férje a királynőt, szerelméről biztosítva.
Facebook kommentek