Pontosan ott folytatjuk, ahol abbahagytuk a 3. részben. Viktória zongorázik, hű társa (nem, ez most nem Lord M, hanem a kutyája, Dash) nyüszítve unja már az egészet. Úgy tűnik Albert máris belehabarodott Viktóriába, de legalábbis a kis cseresznye szájába biztosan. Mindenesetre kitartóan lapozza a kottát. De a kutyunak nem tetszik a pasas, meg is ugatja egy kicsit. Albert szóvá is teszi, hogy bezzeg ő azonnal felismerte régen látott kuzinját, a kutyával ellentétben. És úgy véli, Viktória már kevesebbet hibázik a zongoránál, mint korábban. Most komolyan, tényleg ezzel a szar dumával indít? Ettől még a kapafogú George herceg is jobban tudott színlelni az operában. Rá is fagy a mosoly Viktória pofijára. Ernst (Albert bátyja) menti a helyzetet. Milyen jól áll neked az uralkodás, kuzinom. Na végre valahára valaki. Ezek a kifejezetten helyes urak kiválóan értenek az elterelés művészetéhez.
Viktória hipp-hopp beint a hercegeknek, holnap Lord M-el intézik az afganisztáni ügyeket és elviharzik. Albert baromi pipa, hát így nem lehet velünk bánni. Majd megsajnálom a hercegi egóját, ha ráérek. Poldi bácsi érkezik a szokásos kioktató arcával együtt: Viktória a figyelmes hapikat csípi, mint Lord M. Albi inkább húzna vissza Coburgba, nehogymá változtasson a modorán. Hát ne is. Kicsit mintha mélyre szaladt volna az a lenyelt karó. Mindegy, Albert, itt maradsz a seggeden és a férje leszel, verstehst? Viktória és a dadus természetesen egy véleményen osztoznak: nem mosolyog a fiú, de azért jóképű. A két fiatalnak egész éjjel csak a másik jár a fejében.
Másnap bélyegnézegetés következik, Viktóriának nem tiszta még az új találmány, szóval országszerte nyalogatni fogják a képmásom hátulját? Le is hidal egy pillanatra, a jólneveltek nyilván ecsetet használnak majd, érkezik a válasz a feltalálótól. Mindannyian jót nevetnek ezen, Albi meg nagy komolyan kitekint az ablakon a kertre. Jaj Istenem, kapd már össze magad, édes drága kisfiam! Ismét kiosztja a királynőt, ő csak csodálnivalót talál a bélyegtalálmányban, nevetnivalót semmi esetre sem. Viktória most már aztán tényleg marha dühös. Lord M óvatosan tapogatózik, akkor nem lesz jó férjnek a herceg? Hát NEM! A beképzelt mindenit neki.
A vacsoránál tizenketten ülik körbe az asztalt, csak úgy csörömpölnek az ezüst ekcájggal, mögöttük tíz fapofa libériás inas, a kutya meg kunyizik és saját kistányérja is van asztalon. Albi lesújtó pillantásokkal méltatja az etetést. Viktória befejezi a vacsit, tehát mindenki elől elveszik a tányérját. Poldi bácsi szemmel láthatólag éhes maradt. Albert szóvá is teszi, hogy még nem fejezte be. Így jártál, a királynő már végzett. A társalgás se megy Viktóriával, az utálat kezdi felütni a fejét a kertek alatt. A csajok ott is hagyják a pasikat a francba, Ernst szemforgatva közli, nem megy ez a flörtölés neked ecsém. Albi meg pont leszarja, ő a parlamentet akarja látni, oszt passz. A társaság kártyázik, már Lord M is próbálja konszolidálni a helyzetet, de Albert makacs, nehogymá kártyázzak, Én??? Hát szivem, ne is, isten őrizz! Ernst azért széles mosollyal beszáll a játékba, Albi meg zongorázik egyet elmélyülten, szigorúan melankólikus hangulatban. Ernst egy Schubert duettre biztatja Viktóriát. Lezavarják a négykezest, Albert dicséri Viktóriát, de csak kioktatás lesz a vége: jól zongorázol, de nem gyakorolsz minimum egy órát naponta. De hát nekem erre nincs időm, mentegetőzik a királynő. Kártyázni van időd, szájal Albi és fejbiccentéssel lelép. (Na hölgyeim, hát ezért nem mentegetőzünk soha egy pasinak.) Szegény Poldi bácsi rá se mer nézni a mamára, Lord M meg majdnem kidobja a vacsit bánatában. És mit csinál a királynő másnap reggel? Igen, gyakorol a zongorán, Poldi bácsi legnagyobb megelégedésére: tudod, majd neked kell az ő kezét megkérni, el ne felejtsd. 1:0 Albi javára.
Ismeretlen asszonyság igyekszik a nyomornegyedből a palota szolgálati bejárata felé, Miss Skerrettet keresvén. Pénzre lenne szüksége, ezért lopásra buzdítja az öltöztetőnőt. Annyi derül csak ki, hogy Miss Skerrettnek nem ez a valódi neve. Az öltöztetőnő meg is próbálkozik egy gyémánt hajtű eltulajdonításával, de annyira égeti a zsebét a holmi, hogy adandó alkalommal vissza is teszi a helyére. Inkább megválik a csipkegallérjától, azt is el lehet adni.
A kerti sétát megelőző öltözködés során Ernst Albert agyát húzza. Vedd már feleségül Viktóriát, én meg mehessek mán hazafelé, mert otthon nincs ennyi csábítás, mint itt. A múlt éjszakát is kénytelen voltam egy zárdában tölteni, ahol pedig egyetlen erényes hölgy sem tartózkodott. Albert szerint Viktória lehetetlen egy nőszemély, ugyanis többet foglalkozik a kutyájával, mint a mamával. Ernst úgy gondolja, ez tök mindegy, láttam ahogy együtt zongoráztatok, miért is értél annyiszor hozzá? Hááááát, mert komplikált volt a darab - nyögi ki nagy nehezen már-már mosolyogva Albert. A kertben Ernst Viktóriának smúzol, Albi meg a mamának, ezzel se szerez jó pontot a királynőnél.
Táncest következik, mert szórakoztatni köll a herceg úrfikat, igaz Albert nem rajong az ugrabugrálásért. Lord M brocket hall-i virágot küld Viktóriának, aki az egyiket a rucija dekoltázsába tűzi. Albert továbbra is kissé merev és nagyon feszélyezett, Lord M-től gúnynevet is kap: az óramű herceg. A keringőnél Lord M pont lecsúszik Viktóriáról, na vajon mit alakít Albert? Albi elég áthatóan tud nézni, az arcuk mindössze tíz centire van egymástól, ez így együtt meg is teszi a hatását. Lassul a felvétel, romantikus zene maxon, forognak kitartóan, Viktóriának már a szája is nyílik, Albi meg csak nézi, nézi, nézi, lehet, hogy nem is pislog. Vége a keringőnek, Albert anyukája pont olyan virágokat hordott, amilyet a királynő is visel. Viktória oda is adja tüstént, de az uniformist nem virágtűzésre találták ki, így Albert előkapja a bicskát a csizmaszárból (a nemlétező testőröknek már vetődni kellene), a szíve fölött felhasítja az ingét és máris a legmegfelelőbb helyre került a fehér virág. Gyorsul a lélegzet, száguld a vér, Lord M kínjában szájat húzgál, szegényke.
Viktória mosolyogva ébred és azonnal Windsorba utaztja az egész bandát, mert ott szép az erdő, Albi meg azt csípi. Ahhoz képest, ahogy Lord M után szaladgált, ez semmiség. A dadus kiosztja a parancsokat a mihamarabbi indulás érdekében, ahol mindenki fel van akadva azon, hogy szerdán Windsorba? Szerdán? Mi jöhet még ezután. Ernsték inasa nem tud angolul, de remek az activityben: Albi utálja az angol reggelit, ami tényleg úgy néz ki mint amit legalább háromszor kihánytak. Mr Francatelli rendesen be is sértődik. Mr Penge meg frappánsan lebaszarintja az inast, hopplá, ő is beszél németül, pofánverés ez a javából és ezt még a dadus se tudta. Lord M-nek is leesik az álla, hogy a királynő szerdán kirándul, neki nem is nagyon akaródzik menni, érzi, hogy kezd feleslegessé válni.
Most sem maradunk kocsikázás nélkül, amit a dadus szívből utál, mert sötét lesz rájuk, a királynő annál lelkesebb, hogy láthatja az erdőt..., amit eddig nem is annyira komált. A szemben ülő udvarhölgyek mindentudóan bazsalyognak, rögtön kiszagolták a bimbózó románcot. A hercegek kocsijában is jó a hangulat, Poldi bácsi természetesen kérdez, mintha nem tudná a választ: Miért is lelkesedik Viktória hirtelen Windsorért? Albert meg Ernst mosolyognak, lelkesen és szélesen. A királynő két III. György tervezte gazdagon díszített windsori egyenruhát küld a hercegeknek. Ez jelmez? - kérdezi Ernst. Bírom hogy mindig lazán hozza a humort a pasas. Ilyet csak az angol urak hordanak, úgyhogy ezt lehet fenséges kitüntetésnek venni! - világít rá Mr Penge a megfelelő hangsúllyal.
Viktóriát szokás szerint fűzőbe préselik, a hercegeket meg az új egyenruhákba, mindezt ismét lassított felvétel kereteiben élvezhetjük. Az esti vacsira Lord M is befut, neki is van windsori hacukája. Poldi bácsi szerint jobb lett volna, ha nemet mond a meghívásra. De hát olyat hogy is lehetne, te barkós önelégült királyocska, ő A Királynő! Viktória először Lord M-t köszönti, nagyon okosan. Kijöttem szerdán(!) miattad Windsorba Albikám, hogy lássad az erdőt, de egy tánctól még nem zúgtam beléd. Rágjad csak a küszöböt. Na ez meg is teszi a hatását, Albert olyan feszkós lesz, hogy csak a következőket tudja nagy nehezen kinyögni: az aranysujtás igen nehéz. Poldi bácsi sóhajt, Ernst felszegi az állát, biza, nehéz szakma ez a házasságközvetítősdi. A bátyus igazán beutalhatná Albertet egy éjszakára abba a bizonyos zárdába egy kis stresszlevezetésre.
A fiatalok lovagolnak egy jót reggel, aztán Albi lekapja a lóról Viktóriát, mennek tölgyfát nézegetni, ami már a normann hódítás óta állja a sarat. Még a kutya futása is le van lassítva, agyára mehetett valami a rendezőnek. Egy majdnem csókot láthatunk, Dash belevonyíkol a jelenetbe, mert belesétált egy csapdába és lábát törte. Bicska elő, ingujj tépés, kötözés. Ezután úgy összevesznek a kormányzáson, a szegények helyzetén meg Lord M-en, mint a harmincéves házasok, azonnal megyünk is vissza Londonba. Poldi bácsi tiszta ideg, Ernst ennyi idő alatt már régen gerincre vágja vagy kétszer a kiscsajt, te meg itt tökölsz és mehettek vissza Coburgba eljegyzés nélkül. A parlamentet azért még csak meg kéne gyorsan nézni, mert azt legalább csodálja Albert. Eközben Viktória éppen pont Lord M-nek önti ki a bánatos kis lelkét: Albi mindig úgy néz rám, mintha rosszat tennék. Jobb vóna, ha vigyorogna is néha. A miniszterelnök válaszában a világ összes megbánása és fájdalma benne van: Nem értem, hogyan bír bárki is ellenállni Önnek. Bolond aki kikosarazza.
Miss Skerret kap néhány csipkegallért Viktóriától, viszi is gyorsan a nyomornegyedbe, ahol a már korábban felbukkant nő mellett ülve tanítgat egy pici lányt a nevére: Nancy. A kisgyerek miatt cseréltek nevet és életet, hogy ne kelljen az asszonynak árvaházba adni. Egyenlőre több nem derül ki.
Poldi bács igyekszik Viktóriát jobb belátásra bírni a friggyel kapcsolatban: ha feltennéd a kérdést Albertnek, bizonyára igaz és őszinte választ kapnál. A királynő nem igazán lett meggyőzve, kapott már éppen eleget abból a bizonyos őszinteségből. A parlamenti látogatás során Lord M a legszebb virágnyelven tudatja Albival, hogy ő előbb-utóbb úgyis orchideaneveléssel fog foglalatoskodni, szóval viheted Viktóriát. Azért ez nem kis dolog egy büszke férfiember részéről, szerintem.
A folyosók egyikén vagyunk, sehol egy szolga vagy udvarhölgy. Viktória gyönyörűen fest, Albert pedig selyemmellényben érkezik, kissé beszarva, jólláthatólag. A királynő felteszi a nagy kérdést: Leszel a férjem? És lőn, Albi mosolyog. Hát ez kellett hozzá? Attól függ! - érkezik a válasz. Mitől??? Hogy előbb megcsókolhatlak-e? Ha megengedem, igent mondasz? Előbb meg kell csókoljalak. (Na ni, hogy cicázik) Ölelés, felkapva pörgetés, nyakba szimatolás ésssss puszi. Gyors és sima. Mi van??? - ül ki Viktória arcára. Albert gyón: ez nekem nem csak egy előnyös házasság. No abban biztos lehetsz, kisszivem, sokmindenben előnytelen lesz. Válaszolja a királynő. De, nincs más választásom. Nekem se. Viktória egy picivel hosszabban puszilja Albit, aki mosolyogva ismét felkapja (tuti kimaradt a reggeli élősúlyos bicepszedzés) és további kis boldog puszikkal zárul a rész.
