Dahlia varázsol, miközben a családról elmélkedik: ők azok, akikkel közös nevet viselünk, akikben bízunk, akiknek ígéreteket teszünk, amit aztán nem tartunk be – szerinte főleg a gyerekek hajlamosak az őket felnevelők ellen fordulni. És akad, aki ezt az egész köteléket teherként éli meg… A narráció közben láthatjuk a Klaust nyugalomba helyező Mikaelsonokat, a mocsárba megérkező farkasokat, Davinát, aki varázsol; és az üres lakásba hazatérő Josh-t, aki megtalálja Aiden utolsó üzenetét :(. Dahlia a bűbáj végére ér, és egyszerre a kvázi kómában fekvő Klausszal kerül egy platformra. A nagynéni sietve felvilágosítja az ősit, hogy az ő fejében vannak, nem Klauséban – és mivel Elijah tőrt döfött öccse szívébe, Klaus nem tehet mást, minthogy végighallgatja, mert van számára egy ajánlata…

Klaus ünnepi reggelijébe csöppenünk, amit rajta kívül nagyjából senki sem élvez. Elijah-t csak a következő lépés foglalkoztatja, no meg az, hogy öccse hová tüntette el Apu hamvait. Rebekah másnapos, amin Klaus élcelődik egy kicsit, hogy aztán tovább örvendjen Mikael második megölésének. Elijah amúgy örülne Apu ismételt halálának, csakhogy most egy sokkal nagyobb fenyegetéssel néznek szembe – ráadásul ez a tett elidegenítette tőlük Freyát, ami nem túl jó… Josephine zavarja meg a partit (nem kellene halottnak lennie???), helyes kis kötéssel a nyakán érkezik a házba – üzenetet hozott Dahliától, és egy adósságot emleget, amit meg kell fizetni. A végére kisül, hogy magával Dahliával beszélgetnek, aki szerint valójában köszönetet kellene neki mondaniuk, hiszen az Estherrel kötött alkunak hála léteznek egyáltalán. Josephine nyakán már félig átvérzett a kötés, amikor közli: búcsúzzanak el Hope-tól, másnap napnyugtáig kapnak időt. Aztán Klaus végleg megöli a bulit azzal, hogy egy ütéssel lecsapja a boszi fejét…

Hayley és Jackson babakocsival sétálgat New Orleans utcáin. Beleolvadnak a sokaságba, kellemesen elcsevegnek, pénzt dobnak egy utcazenésznek – aztán egyszerre átkerülnek az alkonyzónába… mintha mindenki őket kezdené figyelni. Egy virágárus fekete dáliát hoz a kicsinek, de mielőtt bármi is történhetne, Klaus ott terem, nyakon ragadja a fickót, és felszólítja Dahliát, hogy mutassa magát! Csakhogy a boszi ahelyett, hogy személyesen megjelenne, valahogy belebújik Jackbe, és „rajta keresztül” válaszol – közli, hogy ő mindenütt ott van (bárki testét használatba veheti), és elveszi azt, ami az övé. Végül távozik, ahogy jött, Jackson pedig nem emlékszik semmire sem a történtekből…

Egy elhagyatott, sötét helyen kezdünk. Rebekah arról narrál, hogy mindannyiunkban él egy démon, amit néha mi irányítunk, néha viszont ő irányít bennünket. Ez a démon sosem alszik – állandóan kísért, nem hagy nyugodni, rávesz dolgokra és végül elemészt… Közben a villogó fényben Eva Sinclair kiabálva keresi hugit, majd feltűnik Rebekah kislány-verziója, fehér hálóingben, és sikítva menekülne a boszi elől. Úgy fest, nem sikerült, mert amikor felébred, nem Bex irányít, hanem Eva – aki a meglepetést kihasználva kitöri a mellette ücsörgő Marcel nyakát…

A régmúltban kezdünk: Norvégia, 977. Nem sokkal Freya elrablása után járunk. Dahlia ételt készít, de amikor a kislány nem eszik, egy kicsit megrázza. Majd papolni kezd neki arról, hogy élnie kell, hogy taníthassa őt, hogy majd legyőzhessék az ellenségeiket, és, hogy a világ legerősebb boszorkányai legyenek! Freya természetesen fél és az anyukáját akarja, de a nagynéni szenvtelenül közli vele az igazságot: Anyu lemondott rólad, kiscsillag! Most már Dahlia a családja, és a nagynéni azt vallja, hogy nincs nagyobb erő, mint a család…

A jelenben Freya meghívást kap egy családi ebédre – Klaustól.

Körkapcsolással indítunk – a három tesó konferencia-beszélget. Rebekah a boszipiacon sétálgat, miközben szokás szerint békíteni próbálja bátyjait: Klaus a házban a farkasok edzését figyeli, miközben cinikus megjegyzéseket tesz a Hayley-Elijah-Jackson szerelmi háromszögre; Elijah viszont már az öltönyeit rendezgeti a folyó túloldalán, és leszögezi, hogy csak szövetségeseket keresni jött. Na, ja! Hugi rámutat, hogy mindenki Hope érdekeit nézi, tehát egy csapatban játszanak – probléma megoldva. Miután leteszi, feltűnik neki, hogy egyesek furán néznek rá, ráadásul követik is. Menekülőre fogja, de sarokba szorítják, és úgy fest, meg akarják ölni… A varázsereje nem működik, a támadóké annál inkább. Szerencsére Marcel időben érkezik, hogy megmentse az életét – és igen, tudja, hogy ez a test Rebekah-t rejti…

Ehhez az epizódhoz az elérzékenyülésre hajlamosak készítsenek be papírzsebkendőt, szükség lesz rá!

Cami ezerrel nyomja a gázpedált, miközben Hope hátul keservesen sír. Mondjuk nem csoda, hogy a frász jött mindkettőre a robbanástól. Találni kellene egy telefont az éjszakában… Végül egy műhelynél állnak meg, Cami próbálja csitítani a kicsit, mire az összes apró kiesik a keze ügyéből. Valami zaj hallatszik, a baba hirtelen elhallgat, Cami pedig beleüvölti az éjszakába, hogy akárki is legyen, kikaparja az illető szemét, ha közelebb jön – a természetfeletti világban ez kábé egy bolhacsípésnek felel meg, de hát a bátor csaposlány hű a nevéhez. Szerencsére nem kell beváltani a fenyegetést, mert az alaposan megpörkölődött Elijah molyolt a háttérben – most azonban ideje eltűnni!

Finn-nel nyitunk, aki első blikkre helymeghatározó bűbájjal próbálkozik – vudu baba, térkép, ráolvasás, minden megvan. De mégsem jön a kívánt eredmény. A térkép lángba borul, és hamuvá lesz, mire a nagytesó törni-zúzni kezd. Mindezek tetejébe még meg is zavarják. Az alaposan kikupálódott Freya lép be, és csak némi játszadozást követően (Odin isten két hollójára is utalva) fedi fel kilétét, és öleli meg a rég nem látott testvért. Finn kicsit kétkedve fogadja a feltámadt nővért – bár ebben a famíliában azért már hozzászokhatott volna az ilyesmihez…

A Fauline-házban Rebekah álmodik, miközben a lezárt emeleti szoba lakója kikel a koporsójából, és meglátogatja őt. Bex álma vagy ezer évre nyúlik vissza: látja, ahogy Dahlia elviszi a mamája után kiáltó kicsi Freyát – bár ő nem biztos, hogy tudja, hogy a nővéréről van szó. Még. Már csak az a kérdés, hogy ha tényleg ő Freya, miként lehet még mindig életben?

Újabb fiesta közeleg New Orleansban. A templomokban a szobrokat letakarják vörös lepellel, az utcán pedig nagy felvonulás van, de elég visszafogott formában. A hepaj közepette Klaus tájékoztatja a még mindig rabságban ücsörgő Marcelt, hogy Finn-nek nyoma veszett, így egyelőre nem lehet megszüntetni a varázslatot. A B-terv szerint Davina fog segíteni őt előkeríteni, fogadott fiának „csak” annyi a dolga, hogy Kolt életben tartsa – legalábbis amíg kiderül, hogy hol van hugi. Marcel szerint ez mind szép és jó, csakhogy a korábbi kakaskodásban beszedett egy farkasharapást. Klaus elsápad, és ígéretet tesz, hogy bármibe kerüljön, segíteni fog! Miután leteszi, Marcel alaposan szemügyre veszi a családi címert – és úgy fest, máris kezdődnek nála a hallucinációk…