Klaus ünnepi reggelijébe csöppenünk, amit rajta kívül nagyjából senki sem élvez. Elijah-t csak a következő lépés foglalkoztatja, no meg az, hogy öccse hová tüntette el Apu hamvait. Rebekah másnapos, amin Klaus élcelődik egy kicsit, hogy aztán tovább örvendjen Mikael második megölésének. Elijah amúgy örülne Apu ismételt halálának, csakhogy most egy sokkal nagyobb fenyegetéssel néznek szembe – ráadásul ez a tett elidegenítette tőlük Freyát, ami nem túl jó… Josephine zavarja meg a partit (nem kellene halottnak lennie???), helyes kis kötéssel a nyakán érkezik a házba – üzenetet hozott Dahliától, és egy adósságot emleget, amit meg kell fizetni. A végére kisül, hogy magával Dahliával beszélgetnek, aki szerint valójában köszönetet kellene neki mondaniuk, hiszen az Estherrel kötött alkunak hála léteznek egyáltalán. Josephine nyakán már félig átvérzett a kötés, amikor közli: búcsúzzanak el Hope-tól, másnap napnyugtáig kapnak időt. Aztán Klaus végleg megöli a bulit azzal, hogy egy ütéssel lecsapja a boszi fejét…
A védett házban Hayley aggódik a határidő miatt, mire Jackson ismét bedobja, hogy lépjenek le. Anyuci alapesetben egyetértene, csakhogy már tudják, hogy Hope varázsereje vonzza Dahliát, szóval hiába futnának, rájuk találna – itt legalább (bár csak ideig-óráig, de) védve vannak. Na, ja! Hayley-nek hirtelen eszébe jut, hogy ha valahogy eltűnne a kicsi varázsereje, akkor nem tudnák őt nyomon követni – és már van is egy ötlete a megoldást illetően, noha elég veszélyes küldetésnek ígérkezik. Aiden kapásból önként jelentkezik a faladatra – erőteljesen bűntudata van a kisfőnöknek, mindenképp jóvá akarja tenni a korábbi fiaskót.
Freya valami megemlékezésfélét rendez Mikaelnek a LaFayette-ben. Rebekah jön részvétet nyilvánítani, de nővére pontosan tudja, hogy se nem sajnálja, se nem szerette Aput – ő igen, és most Klaus miatt megint elvesztette. Bex azzal hárít, hogy nem ismerte azt az embert, akit Freya gyászol, ők csak a rosszabbik oldalát látták mindig. Hugi nem védi Klaust, de úgy gondolja, Freya keresve sem találna nála jobb szövetségest Dahlia ellen – közös a cél, együtt kell működniük! Nővérke viszont fordít a dolgon: ő mindent megtett, gonosz tesó mégsem bízik benne – és igazából már azt nem érti, hogy a többi tesó miért bízik még mindig Klausban. Választás elé állítja Rebekah-t és Elijah-t: vagy ő, vagy Klaus!
Niklaus fest – szokás szerint egy elég király képet. Elijah pontosan tudja, hogy ilyenkor szokta kieszelni a stratégiáit, úgyhogy kíváncsi lenne az új tervre. Klaus viszont nem árul el semmit, mondván bátyja rögtön rohanna az infóval Freyához, akit viszont nem szeretne beavatni. Az ősi hibrid immár senkiben sem bízik – látszólag a paranoiája elég durván eluralkodott rajta. Megjegyzi, hogy mióta Anyu belemászott a fejébe, az öltönyös nem az, aki volt – a régi Elijah nem bízna egy vadidegenben, akivel látszólag közösek a céljaik. Attól, hogy nincs ok a bizalmatlanságra, még nem biztos, hogy valaki megbízható. Freya legyőzte Finnt – de ő is támasztotta fel; segített Eva Sinclairrel szemben – noha talán ő maga ébresztette fel… Ott a pont!
Aiden épp egy spéci boszibilincset rejt a kabátja alá, amikor Klaus félig-meddig rajtakapja. A farkas azzal magyarázza jelenlétét, hogy csak jött leadni a drótot, hogy a kiscsalád biztonságban van a védett házban, és minden király. Ám az ősit nem ilyen könnyű megvezetni – szóval miért is jött? Hát egy plüssnyusziért, Hope kedvence, vagy ilyesmi… Egy Klausnál tizedannyira sem paranoiás valakinél is kilógna a lóláb, a hibrid mégis helyben hagyja a magyarázatot – noha elköszönésként azért csak bedob egy fenyegetést, biztos, ami ziher.
Kol kriptájában Josh sem hiszi el, hogy Klaus bedőlt ennek a mesének, de ez most mindegy is. Aiden azt kéri Davinától, hogy a bilincs boszierő-blokkolóját irányítsa át valami kisebbe, ami Hope-nak is megfelelő méretű. A boszi kicsit értetlenkedik, hisz’ a baba már védve van, aztán amikor kiderül, hogy Hayley-ék szökni akarnak, eszébe jut, hogy ő is elszökött volna Kollal, ha a fiú megkéri rá… Úgyhogy tesz egy próbát, noha szerinte a „Klaus-faktort” a srácok eléggé alábecsülték ebben az egyenletben. Aiden közli, hogy emiatt hadd’ fájjon az ő feje…
Hayley amiatt aggódik, hogy a védett házat növények „támadják meg” – dáliák kúsznak fel a falakra, az ablakokra. Ezek szerint Dahlia tudja, hol vannak… Naná, a gonosz nagynéni már be is fut. Kiiktatja a telefonokat, meg a testőröket, majd egy dallamot indít útjára, ami Hayley-re a frászt hozza…
Rebekah Marcelnek önti ki a szívét: választania kell két testvére között, ráadásul Klaus a háború küszöbén halál nyugodtan festeget. Marcel szerint viszont nevelőapját nem kell félteni – ha ellensége van, terve is van, szóval nyugi! Volt már rosszabb is. Bex viszont nem túl derűlátó, legszívesebben kiiktatná Klaust, amíg rendeződnek a dolgok, mert jelen állás szerint mindenki azon parázik, hogy mi lesz a következő lépése… Marcelnek erre úgy fest, szöget üt a fejébe valami.
Elijah meglátogatja nővérét a harangtoronyban – hallotta, hogy a lány emléket állít Apunak, és ő is hozott valamit a közösbe: Mikael kését, amit anno Klaus ellopott, és apró szobrocskákat faragott vele a tesóknak. A rossz gyerekkorban a művészet volt számára a menedék, és ma is az. Megegyeznek, hogy Freya nem dől be a szimpátia-ébresztési kísérletnek, és nem hajlandó Klaustól függeni, Elijah pedig nem fogad el ultimátumokat – nem fog választani. Plusz rámutat, hogy Freya jött el hozzájuk, nem fordítva. Az öltönyös magabiztos: le fogják győzni Dahliát, vele vagy nélküle – de jobb szeretné vele… Nővére erre csak annyit kér tőle, esküdjön meg, hogy nem hagyja, hogy Klaus a vesztüket okozza!
Az ősi hibrid még mindig fest, ezúttal Cami zavarja meg. Klaus naná, hogy tudja, honnan fúj a szél: Elijah szabadította rá a pszichomókust. De a lány fel sem veszi a gyanúsítgatást, mosolyogva sétát ajánl az állandó agyalás helyett, de Klaus köszöni szépen, jól elvan a rigolyáival. Camit viszont nem könnyű lerázni, azt kéri, beszélgessenek, ne azért, mert az öltönyös kérte, hanem csak úgy…
Dahlia bevonul Hayley látóterébe, és teljesen elolvad a picitől – ám a küszöbön megtorpan, valószínűleg érzi a védőbűbájokat. Pedig Hayley szívesen megmutatná, mi fán terem a hibrid vendégszeretet. Dahlia magabiztos, most csak azért jött, hogy megnézze a neki ígért gyermeket (még nem járt le a határidő), előbb jót mulat Anyuci fenyegetőzésén, majd nekiáll magyarázni a bizonyítványát. Ha ígér valamit, betartja, és ugyanezt várja el másoktól is – ezért jár neki a kicsi, ezer év ide, vagy oda. Aztán amikor a hatás elmarad, másfelől próbálkozik: Freyát mártja be. Amit a lány a közös életükről mondott, túlzás, bár az is igaz, hogy elég későn vitte őt magával – vele ellentétben Hope még kicsi, így nem fog emlékezni a családjára, nem fog hiányozni neki az anyja. Hayley-nek erre kinyílik a bicska a zsebében, és nyíltan fenyegetőzni kezd, amit a pici is megérez, mert elkezd sírni. Dahlia azt ajánlja, hogy búcsúzzanak el, mert a holnap este hamar eljön…
Camiék beücsörögnek egy kávézóba. A lány rámutat, hogy ha valakinek, hát Klausnak értenie kellene, min ment keresztül Freya – hát ez az, a hibrid pontosan tudja, hogy az formálja az ember életét, aki felneveli (akárki legyen is az). Elvégre ő sem Mikael vérszerinti fia, mégis olyan lett, amilyen… Cami összegzi a tényeket: szövetkezett Apuval, harcolt az oldalán, aztán megölte – megint. Klaus elismeri, hogy jó csapatot alkottak, de bosszúságon kívül semmit sem érzett Mikaellel kapcsolatban. Hogy ez Apu Freya iránti szeretete miatt történt-e? Na nem! Az ősi félvállról közli, hogy ő egyszerűen ilyen, és kész: megöli az ellenségeit, néha a barátait is, hiszen – micsoda meglepetés – ő egy nem igazán jó ember.
Aiden és Josh sétálnak, amikor a farkas egyszercsak kimondja az „sz” betűs szót. Josh-nak – bár nagyon örül – rögtön leesik, hogy valami öngyilkos akció van készülőben. Félig-meddig stimmel is: Aiden színt akar vallani Jacknek, mert nem bírja tovább a kettős ügynök szerepet. Josh ráparázik, hogy az alfa ki fogja nyírni a szerelmét – mindenesetre, ha mégsem, Aiden találkozót kér tőle, két órával későbbre, hogy aztán elhúzzanak a városból. A vámpírnak hirtelen jön az ajánlat, mert New Orleansban úgy érzi, végre önmaga lehet, nem szándékozott elmenni innen. Aiden kicsit csalódottan, de rábízza a döntést, azzal indul a dolgára – de még mielőtt leléphetne, Josh utánamegy, és rábólint a dologra. Csókolóznak, én is szeretlek, vigyorgás… :) <3
Marcel oson be Davinához, bár majdnem ráfázik, mert a boszi készenlétben tartotta az erejét. A vámpír beszélgetni jött, szóba kerül Kol – hogy nem is utálta, csak éppen nem kedvelte, és nem tetszett neki, hogy a lánnyal jár. A boszi hálás, amiért megmentette Evától, de rámutat, hogy Marcel mostanság le se szarta (azt sem vette észre, hogy eltűnt). Marcel bocsánatot kér, és a nagyobb probléma felé tereli a társalgást: Klaus. Tudni akarja, hogy Kollal befejezték-e a spéci hibridellenes tőrt – mert mostanság Klausnak eléggé elmentek otthonról. Davina viszont lepattintja a vámpírt azzal, hogy majd ő eldönti, mikor használják a fegyvert.
Hazaúton Elijah csatlakozik öccséhez, aki közli, hogy nem jött be a terápiás kísérlet – és, ha lehet, most már hagyja lógva. Az öltönyös újabb kört fut, de a Freyával való társulás Klausnak még mindig nemgyerebe. Szerinte Freya vezette Hope nyomára Finnt, és ki tudja, mi minden történhetett volna… Rendes tesó arra emlékezteti, hogy néhány éve, amikor Klaus megtörte a hibridátkot, ő egy hajszálnyira volt attól, hogy megölje – konkrétan a kezében tartotta a szívét (Vámpírnaplók, 2. évad), és most mégis itt vannak. Freya is családtag. Klausnak viszont gyanús nővérük panaszkodása az egyetlen eltékozolt fegyver miatt, ráadásul ő maga már rájött, hogyan lehet legyőzni Dahliát Freya nélkül. Elijah már ugrana is, hogy segítsen, de öccse elutasító – mintha az oviban lennénk, ő is bemondja az ultimátumot: vagy Freya, vagy ő! Mindezt annak ellenére, hogy az öltönyös szerint, ha így folytatják, akkor a végén Hope fogja megszívni…
Aiden átadja a megbűvölt apró láncot, és Davina „sok szerencsét” üzenetét Jacknek, aztán jön a feketeleves. Elmondja, hogy az előző esti blama direkt volt, hogy Klaus behálózta, teletömte a fejét, ő pedig féltette a nyomorult életét, ezért megakadályozta a szökést. Erre Jack behúz egy hatalmasat, de a kisfőnök szégyenét látva megenyhül: Aiden végül mégsem fordított hátat a falkának, hiszen kockáztatta az életét a lányokért – ezért ő megbocsát. Világbéke! Aiden közli, hogy Josh-sal elmennek, de az alfa nem engedi el örökre: ha idő kell, oké, de a srác mindigis a falka tagja marad, Jack még nem készült fel rá, hogy elveszítse őt. Nagyölelés. Amit valaki kívülről figyel – nem túl jó ómen!
Hayley éppen Elijah-nak magyarázza, mi történt, amikor berobban Klaus, és közli, hogy mennek vissza a házba és kész! Nincs az az isten! mondja Hayley, inkább lelépnek a mocsárba a farkasokkal – ami meg Klausnak nem tetszik. Anyuci rámutat, hogy gonosz ősi bármit tett idáig, Hope mindig veszélybe került miatta, úgyhogy ennyi volt, mennek a mocsárba! Már épp egymás torkának esnének, amikor az öltönyös közbeszól, hogy ezzel Dahlia malmára hajtják a vizet – Klaus szerint viszont akkor fog ez történni, ha nem azt teszik, amit ő mond. Tudja mit tervez Freya, és hogy hogyan lehet megölni Dahliát (valahogy az az érzésem, hogy ez legalább a szezon végéig top secret marad!).
Aiden vigyorogva, egy csokor vörös rózsával a kezében lép ki egy virágüzletből, de hamar az arcára fagy a mosoly, amikor különös dallamot hoz magával a szél, a virágok pedig elhervadnak. Hirtelen Dahlia terem előtte, és arra kényszeríti, hogy kövesse. Egy közeli sikátorba vezet az út, a boszi szerint Aiden lesz a gyújtópont, amivel a Mikaelsonokat összeugraszthatja. Oszd meg, és uralkodj! Csak meggyőzőnek kell lennie… Erre láthatatlan mancsok kezdik a farkas arcát szétkarmolni, végül pedig… szintén varázslattal… Dahlia kikapja Aiden szívét… (Naneeeee!!!) Ő pedig élettelenül csuklik össze. A boszorkány a szívet hátrahagyva elégedetten sétál el.
Josh Davinától búcsúzik, miközben a találkozóra igyekszik. Mosolyog, tervezget, a lány pedig partner ebben, és megígéri, hogy akárhol kössenek is ki, majd elmegy hozzájuk látogatóba. Bevallja, hogy örül a srácoknak, milyen gáz lenne már, ha senki sem kapná meg a boldog befejezését… Josh egyszercsak vérszagot érez, és pár pillanattal később megtalálják Aiden testét. A vámpír kétségbeesetten próbálja a vérével meggyógyítani szerelmét, de késő – Aiden elment. Josh sírva fakad, Davina arcáról viszont elszántságot lehet leolvasni, ami csak egyet jelenthet…
Klaus éppen bátyját és Hayley-t győzködi, amikor Jackson az ő nevét ordítva hozza be Aiden testét, majd kitálal mindent a kémkedésről. Egyértelműen Klaus bosszújának tudja be a kisfőnök halálát. Erre minden szem gonosz ősire szegeződik, aki miután elgondolkodik, és némi bizonytalansággal megfigyeli az arcokat, flegmán magára vállalja a tettet. Mivan???? És, hogy tovább szítsa a feszkót, hozzáteszi, hogy Aiden elárulta a falkát, ami valószínűleg nem történt volna meg, ha megfelelő alfájuk van. Erre Jack persze begurul, és nekimegy Klausnak – aztán beszáll Hayley, végül pedig Elijah is a buliba. Ismét csak az öltönyösnél van a józan ész, mert a farkasokhoz fordul azzal, hogy hülyék vagytok, meg akartok halni? Plusz, ha öccse ellen megy a falka, akkor vele is meg kell küzdeniük… Klaus vigyorogva konstatálja a dolgot, majd lelép, hogy tovább dolgozhasson csavaros terve megvalósításán.
Rebekah hitetlenkedve fogadja a történteket, Marcel viszont gyakorlatiasabb: vajon a farkasok ezek után is védenék Hope-ot? Davina érkezik könnyes arccal, Marcel pedig jó apaként magához öleli a lányt, aki megint sírva fakad. Aztán előkerül a spéci tőr is azzal a „paranccsal”, hogy nyomják le vele Klaust!
Jack ráköti Hope csuklójára az aprócska láncot, és figyeli, ahogy a kislány alszik. Hayley eközben próbálja meggyőzni az öltönyöst, hogy engedje el őket – felfedi, hogy van rá mód, hogy elrejtsék Hope varázserejét, így Dahlia nem tudja őket követni. Jack jól ismeri a mocsarat, és Marcel is segíteni fog, hogy kijussanak a városból. Jelen állás szerint csak Elijah áll az útjukba… Ha az öltönyös valóban meg akarja őket védeni, hát nyerjen nekik minél több időt.
Cami vonja kérdőre Klaust, amikor az ősi visszatér az otthonába, nem akarja elhinni, hogy megölte Aident. Klaus viszont nekitámad: ha úgyis tud mindent, minek jött ide; hogy újabb darabot illesszen a kirakósba? De a lány nem ijed meg, az ősi fejére zúdítja, hogy Freya lehet szörnyeteg, lehet, hogy közéjük akar furakodni, de mégsem ölt meg csak úgy egy ártatlan srácot. Klaus végül bevallja, hogy ő sem. De mivel úgy logikázott, hogy így Hayley megkérdőjelezi a falka hűségét Hope iránt, és nem menekül el – elvitte a balhét. Csak ő tudja megvédeni a kislányt, és ehhez az kell, hogy mindenki féljen tőle. (Na, ez egyszer Klaus is elszámította magát…) Aztán egy furcsa monológba bonyolódik arról, hogy Caminek is félnie kellene tőle, meg, hogy egy jobb ember hazudott volna neki, és csak miután minden lecsengett, vallotta volna be az igazat – de ő nem az. Magára hagyja az igazsággal, amit senki sem fog neki elhinni…
Elijah rájön, hogy Klaus Apu hamvait, és a földet is a festményébe rejtette (festette). Az öltönyös már nem őrzi Hayley-t. Hayley Jackkel és Hope-pal együtt elment! A tesók emiatt egy kicsit keménykednek egymással, ami aztán tettlegességig fajul – és Klaus nem érti, hogy bátyja miért provokál egy olyan harcot, amit nem nyerhet meg… Hát, Hope-ért! Aztán gonosz tesó szívébe szúrja a spéci tőrt. Mielőtt a fegyver kifejtené hatását, Klaus még látja a két lánytesót is belépni – tehát mind ellene vannak. Mikor összeesik, megszólalnak a katedrális harangjai… (Hú, de zabos lesz, amikor majd felébred!)
Facebook kommentek