Újabb fiesta közeleg New Orleansban. A templomokban a szobrokat letakarják vörös lepellel, az utcán pedig nagy felvonulás van, de elég visszafogott formában. A hepaj közepette Klaus tájékoztatja a még mindig rabságban ücsörgő Marcelt, hogy Finn-nek nyoma veszett, így egyelőre nem lehet megszüntetni a varázslatot. A B-terv szerint Davina fog segíteni őt előkeríteni, fogadott fiának „csak” annyi a dolga, hogy Kolt életben tartsa – legalábbis amíg kiderül, hogy hol van hugi. Marcel szerint ez mind szép és jó, csakhogy a korábbi kakaskodásban beszedett egy farkasharapást. Klaus elsápad, és ígéretet tesz, hogy bármibe kerüljön, segíteni fog! Miután leteszi, Marcel alaposan szemügyre veszi a családi címert – és úgy fest, máris kezdődnek nála a hallucinációk…
1916-ban járunk, Marcel egyenruhában feszít, miközben Klaus leordítja a fejét, és próbálja meggyőzni, hogy ne menjen háborúzni. De a férfi eltökélt: holnap indul a hajó, ő pedig csatlakozni fog a Harlemi Pokolharcosokhoz. Klaus felhúzza magát, azt hiszi, Rebekah miatt van ez az egész. Aztán a család fontosságáról kezd el papolni, és arról, hogy ne merészelje elhagyni azokat, akikért harcol, és akik harcolnak érte! Marcel nem szól erre semmit, csak veszi a zsákját, és kilép az ajtón. Úgyhogy az ősi már csak magának mondhatja, hogy a tékozló fiú úgyis mindig hazatér… A jelenben Marcel aggodalmasan figyeli az udvaron gyülekező, egyre éhesebb embereit.
Harangoznak. Kol kérdésére Marcel elmondja, hogy ma van a Harangok Éje. A helyiek ilyenkor letakarják az angyalok szemét, hogy a holtak éjszaka büntetlenül járhassanak az utcán. A harangok az ébresztők, és akár halott vagy, akár nem, ma csatlakozhatsz a bulihoz. Kol persze nem képes kötözködés nélkül megmaradni, rámutat, hogy Marcelnek életben kell őt tartania, mert csak ő ismeri Rebekah hollétét, nem mellesleg Davina is igencsak kedveli… A vámpír inkább lelép, nehogy idegállapotba kerülve maga csapolja le Kol vénáit.
Odakinn Marcel megint megszédül, ezúttal az egyik bajtársa jelenik meg előtte, Joe, aki tizedesnek szólítja – hogy aztán máris egy francia lövészárokban találják magukat. Séchault, 1918. Marcel és Joe egymás mellett töltik a puskáikat, körülöttük dúl a háború. Kiderül, hogy Joe egy ideje figyeli a főnit, és teóriái is vannak, miként élhette túl azt, hogy hasba lőtték… Bár nem mondja ki a „V” betűs szót, de sanszos, hogy tudja, micsoda Marcel. Egy baka hozza a hírt: nincs elég gázálarc. Nem csoda, hiszen őket a „kárhozottak testvériségének” nevezik – eleve bukásra vannak ítélve. Az őrnagyuk már elvesztette a hitét, Marcel viszont próbálja feléleszteni a tüzet a bajtársakban. Megkérdőjelezi a felettesét, akit aztán eltalál egy golyó. Ez némi fennforgást eredményez, de miután lecsendesedtek, Joe megrázta Marcelt, és közli vele, hogy talán ő okkal van köztük, pl. azért, hogy a vezetőjük legyen. Szóval döntse el ő, hogyan tovább! És valóban, az összes többi katona Marcel parancsára vár. A való világban Gia és Josh próbálja felrázni a főnit, aki titkolni próbálja azt, hogy hallucinál, és azzal magyarázza furcsa viselkedését, hogy éhes…
A Szent Annában Davina, Klaus felügyelete mellett próbálja megtalálni Finnt. De a bátyó blokkolja a helymeghatározást, így valami mást kell kitalálni – de a boszinak nagyon nem tetszik, hogy Klaus minden mozdulatát figyeli. Vitatkoznak egy sort, hogy kinek ki és mennyire fontos, aztán D varázsolni kezd. Meglátja Finnt, aki első ránézésre ábrázoló mágiát alkalmaz… egy perccel később már azt is tudja, hogy a LaFayette melyik kriptájában van, illetve, hogy Apu és Anyu erejét használja. Klaus jót vigyorog ezen, és már indulna is, hogy tönkretegye a bulit – de Davina legnagyobb döbbenetére egyszercsak ájultan esik össze. Valószínűleg nem véletlenül…
Vidéken Cami és Elijah terápiáznak, a cél, hogy az öltönyös szembenézzen a tudatalattijával. Bár elsőre inkább viccel ütné el a dolgot, és bedobja Freud nevét, akivel 1897-ben egy bécsi kávézóban beszélgetett… :) Persze Caminek erre is van válasza, mivel ő tud valamit, amit még Freud se: hogy milyen az, amikor az embernek engedély nélkül elveszik a legmélyebb fájdalmát. Megnyugtató, de közben erőszaktevés is. Elijah elkomorodik – touché, úgyhogy a pszichomókus a „vörös ajtóra” tereli a szót. Megtudjuk, hogy anno a vágóhíd ajtaja volt vörösre festve, ez később Elijah számára egy metafora lett, ami mögé a szörnyű tetteit rejtette. De miért pont az az ajtó? Hát, mert az első nő, akit szeretett, ott vallott neki szerelmet – akit aztán ugyanoda temetett is, miután kioltotta az életét… Ezt még Klaus sem tudja, még mindig úgy hiszi, Anyu ölte meg Tatiát, akibe ő maga is ugyanúgy szerelmes volt. Az öltönyös biztos benne, hogy öccse sosem bocsátana meg neki. És hirtelen Elijah is elvágódik…
Gia és Josh próbálnak rájönni, mi a baja Marcelnek. Baromi éhesek, amin nem sokat segít az, hogy Kol beszambázik a látóterükbe. Gia már rá is repülne, de a boszorkány olyan erős fejfájást küld rá, hogy összecsuklik. Marcel próbál rendet tenni, de aztán Finn hókuszpókusza Kolt is a földre küldi.
A három tesó, egy másik síkon, egy vadászházban találkozik össze. Kol már dobja is az infót a közösbe: a boszik ide szokták hozni az áldozataikat egy kis mentális céllövöldére. Mindenkit egy-egy állat képvisel. Remek! Klaus követeli Finntől, hogy jelenjen meg, és az önelégült nagytesó be is fut. Emitt az ő szabályai érvényesülnek, ráadásul nem érhetnek hozzá… úgyhogy mindenki helyezkedjen el kényelmesen, mert itt lesznek egy ideig! De mire megy ki a játék?
Aiden elhozta az utsó holdfény-gyűrűket – így már hivatalosan is mindenki gyűrűmentes. Bár tart az újbóli átváltozástól, illetve a Finnhez hű farkasoktól. Szóval, mikor lesz a lagzi? 10 nap múlva, vágja rá Jackson. Aki akarja az új erőt, jöjjön el! Hayley és Jack pedig indul, hogy találkozzon egy Vénnel, aki majd levezeti a ceremóniát. Alávetik magukat a próbáknak, elszívnak valami pipát – és ennyi. Sétagalopp. És, mint kiderül, az a bizonyos Vén konkrétan Jackson nagymamája lesz.
Davina Klaust pofozza, hátha felébred – de nem. Felveszi a hibrid rezgő telefonját, a vonal túlsó végén Cami közli, hogy Elijah-val is ugyanez történt. A boszi gyorsan összerakja a képet: Finn varázsolt, és csapdába ejtette a tesóit.
Az elmedzsemborin Klausnak feltűnik, hogy mind a négyüket képviseli egy-egy (ijesztő) trófea: Nik a farkas, Kol a róka, Elijah a szarvas, Finn a vaddisznó. Klaus úgy tippel, hogy Anyu miatt vannak itt, de nem. Finn kicsinyes bosszúja arról szól, hogy elvegye azt, ami a testvéreinek annyira fontos. Kezdetnek a várost. Naplementekor ugyanis leomlik a házban a mágikus fal, így Marcel, és az éhes vámpírok kimehetnek – egyenesen az ünneplő tömegbe. Olyan vérengzés lesz, hogy hajjaj! Kol közbeszól, hogy pont leszarja a várost, őt csak a halandó teste érdekli, ami éppen éhes vámpírok közt fekszik… Finn erre is rátesz egy lapáttal: varázsol, mire az öcskösnek elered az orra vére.
Gia és Josh már indulna is uzsonnázni, de Marcel visszafogja őket. A főni a háborúról kezd szónokolni, ahol együtt éhezett az embereivel – ha ők ott kibírták, most is sikerülni fog. EGYÜTT túlélik. Marcel hirtelen Joe-t flasheli a szobába – és ismét az I. világháborúban vagyunk. Marcel silány italt osztogat, és konstatálják, hogy gázálarc nincs, sanszos, hogy nem is lesz… Joe felajánlja a karját, de a főni nem kér belőle – majd iszik a németekből. Ekkor futár érkezik azzal, hogy Marcelt hívatják a parancsnokságra, de a hatalmas sátorban nem más várja, mint Klaus, puccparádéval és terülj, terülj asztalkámmal. A kiéhezett vámpír köszöni, nem kér semmit, nem megy haza, hanem vissza az osztagához. A jelenben a flash-Joe vérezni kezd, Gia pedig kiszúrja a farkasharapást a főni karján, de Marcel titoktartást kér.
A piros-fehérbe öltözött embersereg harangozva vonul New Orleans utcáin. Gia szerint, mintha evéshez kongatnának… és igaza lehet, mert az udvaron a többi vámpír is startra készen várja, hogy lemenjen a fal. Mellesleg mostanság Marcel elég szarul csinálja ezt a vezetősdit. Ígérget, most meg, amikor gáz van, mégcsak nem is őszinte… Ajjaj, Giával rövidesen gondok lesznek!
Elijah nem sajnálja Kolt, tekintve, hogy mit tett Rebekah-val. Az öcskös persze rögtön védekezésbe kapcsol, mondván először Bex tett neki keresztbe, ő csak visszaadta. Tiszta óvoda! Finn viszont rárepül az új infóra, és, hogy megszívassa két idősebb öccsét, Kolt (aki egyedüliként tudja, hol van hugi) visszaküldi a testébe, hogy a vámpírok csapra verhessék… Ami tényleg csak egy hajszálon múlik. Szerencsére Marcel még észnél van, és időben kimenekíti, így elmondhatja Finn vámpírok elleni tervét. A főni rögvest rájön, mire megy ki a játék, és Kol pesszimizmusa ellenére is kijelenti: mindannyian élve fognak innen kikerülni.
Hayley és Jackson már jó ideje gyalogolnak. Ő az első lány, akit Jack elhoz bemutatni, de Hayley nem ideges: öregekkel, babákkal jól elvan, a köztes korosztállyal vannak problémái. Hirtelen mellettük terem a falra festett Mary nagyi, és közli, hogy elkéstek. Hayley próbál smúzolni, ám az idős hölgy kicsit érdes modorú, úgyhogy inkább a rájuk váró próbákra kérdez rá. Hát, lesz böjt, megtisztulás, felfedés-rituálé, ahol fény derül a titkokra… Ekkor az alfák szíve és elméje is eggyé válik, minden szó szerint megy a közösbe. Hayley kővé dermed, neki ugyanis van egy elég durva csontváz a szekrényében: Hope létezése. A lány visszakozik, és elrohan.
Finn kedélyes beszélgetést kezdeményez Klaus igazi apjáról, illetve arról, hogy miért kellett megölni. A hibrid kamuzik, és próbál terelni, de a bátyó szagot fogott. Anyu pontosan tudta, hogy Ansel Klaus vágyainak netovábbja volt… vajon mi más lett ilyen fontos? A vámpírok és a város elleni merénylet nem hozta lázba, és Kol sorsa sem, holott ő az egyetlen, aki tudja, hol van Rebekah. Elijah szenvedése miatt sem ugrott meg a pulzusa. Ugyan mit rejteget? Klaus azt hazudja, hogy azért ölte meg Anselt, mert csalódást okozott neki – amit ugyebár nem igazán tűr jól… Finn viszont nem hisz neki, és a világ összes ideje a rendelkezésére áll, hogy kiderítse azt a bizonyos titkot. Klaus és Elijah erre aggodalmasan összenéz a tesó háta mögött.
Jack Hayley után siet, és próbálja meggyőzni, hogy az őszinteség jó dolog. Hayley elmondja, hogy nem minden titok a sajátja – ráadásul ősi vámpírokkal él egy háztartásban, ahol az őszinteségbe bele lehet halni (bár emitt leginkább Jackson halhat bele). De a férfi hajthatatlan, és nem ijed meg egykönnyen. Nem áll szándékában menekülni. Ígéretet tesz, hogy bármiről legyen is szó, Hayley-nek nem kell egyedül viselnie a terhet, nem kell egyedül küzdenie, mert mindig ott lesz mellette. És ezzel talán egy kicsit meg is győzte a lányt…
Josh próbálja nyugtatni a népet, de egyre nehezebben megy. Amikor Marcel megjelenik, Gia nekiszegezi a kérdést, hogy miért nem vadásszák le Kolt – ezzel is megkérdőjelezve a vezetést. Erre Marcel megint a lövészárokban találja magát, ahol az emberei a gáztámadás után haldokolnak – naná, hogy nem érkeztek meg a gázálarcok. Joe megkéri a főnit, hogy változtassa őket vámpírrá, hogy igazságosabb legyen a küzdelem. Úgy fest, Marcel rááll. A jelenben pedig ismét kanyarít egy beszédet arról, hogy évszázadokon keresztül szabályok szerint éltek, sosem táplálkoztak helyiekből. Most sem fognak. Rövidesen túl lesznek az egészen, és mindez majd erősebbé teszi őket. Gia ekkor felfedi a titkot a farkasharapásról, de Marcelt ez sem töri meg. Van egy ampullányi Klaus-vér a lakásán, plusz jópár tasak vér is, ami elég lenne mindenkinek – csak el kell jutni odáig anélkül, hogy mészárszéket csinálnának a város utcáiból. Ha ez nem sikerül, a városnak, az otthonuknak lőttek – harcoljanak, hogy ne így legyen! Harangszóra a varázslat tényleg megszűnik, és a vámpírok elindulnak Marcel vezetésével.
Finn már dörzsöli a tenyerét, hogy a tesók el fogják veszíteni New Orleanst. Felsorolja az eddigi szerencsétlenségeket, és mikor Klaus gyermekének halálához ér, Elijah ragadja magához a szót. Az ábrázoló mágiának pontosnak kell lennie, mert ha nem elég élethű, nem működik. Kérdés, hogy a vadász mennyire ismeri a prédáját… Finn közbevágna, de az öltönyös nem hagyja, és közli, hogy az ő trófeája csak látszat, egy saját maga kreálta szemfényvesztés. Ő nem nemes szarvas. Majd kendőzetlenül elmeséli Tatia halálának körülményeit, a Klaustól való félelemmel együtt. Erre a varázslat egy kicsit megbillen. Finn szerint éppen ez a vallomás bizonyítja öccse nemességét, szóval nem változik semmi. Klaus viszont lapot húz 20-ra, és egy váratlan dolgot tesz: megbocsát, amit Elijah-val majdnem mindketten megkönnyeznek. A hibrid viszont folytatja a monológot: ellenben Finn mindigis vaddisznó volt, és az is maradt – gőze sincs arról, hogy a családi kötelékek mi mindent felülírhatnak. Fogalma sincs a testvéreiről, márpedig a varázslat annyira erős, amennyire őket ismeri… Erre a bátyó menekülőre fogja, a varázslat megtörik, így mindenki visszatér a saját testébe.
Eközben Marcel és az emberei centiről centire küzdik át magukat az emberek között – míg 1918-ban a főni a vámpírként újjáéledt osztagnak tart kiselőadást az éhségről. A németek az ő hulláikon át akarják bevenni a várost – tegyenek róla, hogy ne így legyen! És bedobja a Klaustól lenyúlt szöveget is: a család nem vérvonal kérdése, hanem, hogy kiért harcolsz, és hogy ki harcol érted. Ők a kárhozottak testvérisége! Aztán sortűz közepette harcba indulnak, a jelenben pedig New Orleans utcáin küzdik magukat előre, vállt vállnak vetve. Ám nem sokkal a vége előtt Marcel ájultan esik össze.
Davina és Klaus szétválnak, de a boszi szinte rögtön belefut Kolba, aki él és virul – és csókkal fogadja.
Marcel a lakásán tér magához, Gia karjában, aki beadta neki Klaus vérét. Mellette alig néhány vértasak van – a csapat rávetette magát a földszinti készletre. Nem úgy Gia, aki bocsánatot kér a viselkedéséért, de a főni szerint jól csinálta, hogy belekötött a feljebbvalójába, erős jellemre vall… Finn tapsolja meg a remek gondolatot, aki úgy fest, taktikát váltott. A tesóiból nem tudta kiszedni a titkot, de van rá egy fogadása, hogy Marcelből sikerülni fog…
Klaus és Elijah telefonon egyeztet. Hope köszöni, jól van, Elijah maradjon is mellette – de a város többi része… Marcel az összes vámpírjával együtt eltűnt, Kol meglépett, Rebekah ki tudja, hol van, Finn pedig szagot fogott. Amúgy pedig nem volt semmi színház abban, amit mondott: valóban képes megbocsátani! Aiden fut be Marcel kéglijébe, Klaus pedig parancsot ad a vámpírok utáni nyomozásra – az összes farkast be kell vonni! Ami azért lesz necces, mert mindenki a mocsárba ment az esküvő előtti rituálék miatt. És, amikor kiderül, hogy valami kék kálmos virág gyökerét kell elszívniuk a házasulandóknak, Klaus nagyot néz – az biz’ igazságszérum! Ideje lesz elbeszélgetni az arával, mivel néhány titok jobb, ha eltemetve marad…
Facebook kommentek