Körkapcsolással indítunk – a három tesó konferencia-beszélget. Rebekah a boszipiacon sétálgat, miközben szokás szerint békíteni próbálja bátyjait: Klaus a házban a farkasok edzését figyeli, miközben cinikus megjegyzéseket tesz a Hayley-Elijah-Jackson szerelmi háromszögre; Elijah viszont már az öltönyeit rendezgeti a folyó túloldalán, és leszögezi, hogy csak szövetségeseket keresni jött. Na, ja! Hugi rámutat, hogy mindenki Hope érdekeit nézi, tehát egy csapatban játszanak – probléma megoldva. Miután leteszi, feltűnik neki, hogy egyesek furán néznek rá, ráadásul követik is. Menekülőre fogja, de sarokba szorítják, és úgy fest, meg akarják ölni… A varázsereje nem működik, a támadóké annál inkább. Szerencsére Marcel időben érkezik, hogy megmentse az életét – és igen, tudja, hogy ez a test Rebekah-t rejti…
Freya és Finn a harangtoronyban vannak, a férfi készül a következő menetre a tesókkal. Ehhez pedig erőre van szüksége, úgyhogy ismét Aput akarja felhasználni. Freya azonban előbb találkozni szeretne az apjukkal. Öccse próbálja lebeszélni, mondván Mikael egy szörnyeteg, csakhogy a lány számára sosem volt az… Anyuval ellentétben, aki viszont már nem létezik a számára.
Klaus elérkezettnek látja az időt arra, hogy bevesse a vérfarkas-hadseregüket: találják meg Freyát és Finnt. Jacknek ez annyira nemgyerebe, és ennek hangot is ad – a farkasok Hope mellett maradnak, az ősi meg igézzen magának néhány halandót a kereséshez. Persze Klaust sem kell félteni. Már éppen elmérgesedne a vita, amikor Hayley közbeszól: az ellenség túl erős, úgyhogy a legjobb embereket kell küldeniük. Jack végül rááll a dologra, de kijelenti, hogy csak azért, mert Hayley kérte rá – Klaustól nem fogad el utasításokat.
Marcel próbálja szóra bírni hugit, aki hallgatásba burkolózik. Mikor megtörik a jég, közli, hogy ő kérte meg a többieket, hogy tartsák titokban a visszatérését. Az is kiderül, hogy a vámpír tudta, hogy Rebekah készül valamire, ezért követte, és milyen jól tette… a Treme boszik nem kedvelik az idegeneket. Elvitatkoznak egy ideig, majd Elijah érkezése tereli más mederbe a beszélgetést: a támadók ugyanis ismerték Rebekah-t, vagyis inkább azt a nőt, akinek a testét bitorolja. Abban maradnak, hogy hugi és Marcel próbálnak infót szerezni a testről, az öltönyös pedig meglátogatja Josephine LaRue-t, a Negyeden kívüli kovenek főbosziját (aki amúgy a Fauline-ház tulaja is, szóval, ha valaki, hát ő biztosan tudja kit, és miért zárnak be oda…). Marcel figyelmezteti Elijah-t, hogy Josephine szeszélyes vénasszony, aki rühelli a vámpírokat; az ősi viszont magabiztos a találkozót illetően.
A legidősebb tesók a kriptában vannak. Finn elviszi Anyu testét, és biztos, ami ziher, újra megpróbálja lebeszélni nővérét a Mikaellel való találkozásról, de kár a gőzért. Freya némi hókuszpókusszal feléleszti Aput.
Elijah beszervezi Giát plusz egy főnek maga mellé a találkozóra. A lány hegedülni fog, méghozzá Beethovent, mivel Josephine anno valamiféle művészzseni volt, Elijah pedig a kedvencével akar a kedvében járni. Giának nem tetszik a terv, de az öltönyös szerint ő jobb, mint bárki a szimfonikusokból, egy művész, és általa a vén boszorkány is láthatja, hogy a „gyűlölt” vámpírok közt is akadnak kifinomult ízlésű népek… Gia húzza a száját, mert ez azt is jelenti, hogy puccba kell vágnia magát. Évődnek egy kicsit az ősi öltönykészletén, majd a lány kijelenti, hogy, ha valakinek, hát Elijah-nak baromi nagy szüksége lenne egy nőre, aki összezavarja az életét… aztán megegyeznek abban, hogy ez már megtörtént. Hogy tompítson, Gia bevallja, hogy azt hitte, Marcellel lehet köztük valami, de sajna nem jött össze. Szóval, ha nem is ugyanabban a csónakban, viszont ugyanabban az óceánban eveznek… Hoppácska! Ezek között alakul valami…
Aidennek nem igazán tetszik, hogy ők vadásszák le Finnt: jók ezek az új képességek, de sok embert veszíthetnek, és ezt megmondja Jacknek is. Az alfa szerint viszont falkaként mozogjanak, és, ha végre meglesz az az őrült, akkor majd lehet lazítani – és nem fognak senkit sem elveszíteni (és, mivel ezt kijelentette, biztos, hogy az ellenkezője fog történni). Klaus naná, hogy meghallotta a vitát, és meglátja az alkalmat arra, hogy befolyásolja Aident. Szavaival bókol, de jótanácsot is ad: Finn okos, ne támadjanak csapatostul, mert akkor nekik annyi! Járjanak csendben, óvatosan, a többit pedig bízzák rá!
Egy boszit várnak a Marcel-lakba, a vámpír már be is szerezte a kért teáskészletet. És, amíg várnak, Rebekah-nak lehetősége nyílik magyarázkodni. Bex elmondja, hogy nem akart úgy találkozni a férfival, hogy nem önmaga, mellesleg más szájával nem akart csókolózni, ha arra kerülne a sor… na, nem mintha kedve lett volna hozzá! :D Megjön közben az emlegetett boszi, bizonyos Ruben Morris, bérelhető látnok. Marcel perkál, és egy kicsit csúsztat, mert azt mondja, hogy az utcán találta a lányt, aki nem emlékszik semmire. Átok vagy amnézia lehet, ki kellene deríteni, hogy ki ő. Ruben azt mondja, nem ismeri fel, de a tealevelek majd megmondják a tutit…
Mikael magához tér, Freya pedig rögtön belecsap a közepébe és apjának nevezi őt. Apu hitetlenkedik, és erőszakhoz folyamodna, aztán, ahogy Freya beszél, először hazugnak nevezi, majd úgy fest, a lánynak sikerül olyan húrokat megpendítenie, melyek rég elfeledett emlékeket hoznak a felszínre. Teljesen megváltozik az arca, amikor hinni kezd, végül pedig boldogan öleli magához Freyát – és megvillant egy kicsit abból, milyen ember lehetett ő azelőtt…
Jack sajtos szendvicset hoz Hayley-nek, hátha megéhezett a Hope-pal töltött idő alatt, és emlékezteti a lányt, hogy szívesen segít a kicsivel, ha pihenni szeretne. Hayley viszont hárít: hat hónapot kihagyott a baba életéből, van mit bepótolnia. Ellenben észrevette, hogy újdonsült férje mostanság kerüli – méghozzá, mint kiderül, azért, mert Jack nem akarja, hogy Hayley úgy érezze, „kötelességei” vannak felé. És, igen, kikötöttünk a „mikor fogunk szexelni?” kérdésnél… Hayley-t abszolút nem hozza zavarba a dolog, minek szégyenlősködni, hiszen mindketten felnőttek. Néhány gyertya, egy kis zene és… a baba a legmegfelelőbb pillanatban sír fel…
A jövendőmondó teát itat Rebekah-val és Marcellel is, mivel övé a kégli, aztán jön a jóslás: a lány sötétséggel született, amivel harcol. Aztán bedobja Eva Sinclair nevét, aki tavaly gyerekeket rabolt, hogy elvegye a varázserejüket… ez lenne ő. A gyilkos pszichopata. Hugi megszédül, rosszul lesz, majd elvágódik – Marcel dettó, bár még mielőtt kiütné a cucc, közli, hogy ez a lány, nem az a lány! Rebekah a földön kúszik, és bezsebel valami füvet, miközben Ruben kitöri Marcel nyakát, hogy kivonja a forgalomból, hugit pedig Evának nevezi, és elmondja, hogy szülői feladatának tekinti, hogy az olyanok, mint ő, ne járhassanak szabadon.
Gia és Elijah egy hatalmas hodályba érkeznek, inas is van, meg minden. A házigazda pedig egy ijesztő vénasszony (elsőre nem tudtam eldönteni, hogy vak, vagy csak nagyon brutál szemei vannak, oltári para a nő!). Gia elhegedüli Beethovent, Josephine persze rögvest átlátja a számítást a dologban. Mivel csak azért engedte be a vámpírokat a házába, mert nem akarta megsérteni a nála erősebbet, és ezt már letudta, kiadja a vérszívók útját. Elijah próbál ellenkezni, de a vénasszony kimondja, ami a szívén: mióta az ősiek visszatértek, a Vének meghaltak, más boszikat meg fogolyként tartottak – nem túl jó ajánlólevél. A vámpírok emberbőrbe bújt szörnyetegek, úgyhogy nincs miről beszélniük. Viszlát!
Rebekah még magánál van, de nem sokat jósolok neki. Rubentől megtudjuk, hogy csattanó maszlagot használt méregként, ami hallucinációt, fájdalmat, végül halált okoz. Hugi felszívja magát, lábra áll, közli a valódi nevét, és végül azt is, hogy ismeri az ellenszert – aztán egy szoborral fejbe vágja a férfit, aki ki is dől.
Elijah még tesz egy próbát, de hasztalan. Giának most lett elege az egészből, és ki is adja magából a dühét: kiöltözött, Beethovent játszott, amit utál, a vén boszorka meg még szóra se méltatja őket – hát, elmehet a francba! A házigazda meghökken, és rákérdez, hogy akkor mit szeret játszani, mire Gia rákezd egy Eddie South nótára. Kiderül, hogy Josephine anno majdnem megszökött egy dzsessz-zenésszel, csakhogy az anyja rájött, és nemigen volt elragadtatva… (esélyes, hogy anyuka vágta tönkre a kezét, és emiatt nem képes már játszani). Tetszik neki Gia nyíltsága, ami nem egy tipikus vámpírtulajdonság – a lány pedig ezt kihasználva fényezni kezdi Elijah-t: az ősi megbízható, és ezt olyasvalaki mondja, aki nem bízik meg egykönnyen senkiben se… Josephine ennek hatására úgy dönt, mégiscsak meghallgatja az öltönyös mondanivalóját.
Aiden, szerencsétlenségére, a kriptában szembetalálkozik Mikaellel, aki megint nyakig véres, és a kisfőnök elé dob egy kitépett szívet, mondván ez az egyik „rühes kémé” volt. És már mozdulna is a farkasra, de jön Freya, és rámutat, hogy ez figyelemelterelés – nekik meg fontosabb dolguk van. Varázsol, Aiden a fejéhez kap, és mire eltűnik a fájdalom, apa és lánya köddé válik.
Az öltönyös vázolja a helyzetet/alkut Josephine-nek: nála van egy Fauline-boszi, akit békén kellene hagyni, cserébe ő megkeresi az eltűnt boszikat, és épségben visszahozza őket. Meg is találja a stószban Eva Sinclair aktáját, aki egy roppant erős boszorkány – tehát cserébe Elijah-nak is egy ugyanolyan erős boszit kell adnia: méghozzá Vincentet. Josephine-t az már nem érdekli, hogy Finn miként kerül ki a testéből…
A LaFayette-ben Klaus vadászik – kinyomja Elijah hívását, aztán legidősebb bátyját szólítja az utsó összecsapásra, a szokásos iróniával. Finn elő is kerül, és nem érti, Klaus hogy’ lehet olyan önhitt, hogy a boszik földjén támad egy boszira… lehet, hogy őt nem kedvelik, de az ősi hibridet tuti biztos, hogy gyűlölik. Erre varázsol egy kis futótüzet, de csak cinikus megjegyzéseket kap cserébe. Aztán felszögezi Klaust egy sírra, és szapulni kezdi, Aput is felhozza, hogy jobban fájjon, de a tesó sem rest visszatámadni: felrója Kol meggyilkolását és a Hope elleni merényletet. Már éppen eldurvulnának a dolgok, amikor jön Elijah, és kettejük közé áll azzal, hogy élve kell a fickó. Na, Klaust ez pont nem érdekli.
Marcel végre magához tér, Ruben kiütve, Rebekah pedig a férfi táskájában kutat. Kiderül, hogy Anyu anno csacsogott mindenféle főzetekről, huginak pedig pont sikerült megjegyeznie, hogy mi a csattanó maszlag ellenszere… Marcel már éppen nekimenne az ájult boszinak, de Bex leállítja: Ruben csak egy apa, aki meg akarja védeni a gyerekét – nem érdemel halált. Ő maga jól ismeri ezt az ösztönt, bár csak néhány hónapig volt szülő. Aztán megbeszélik, hogy Marcel örül, hogy hugi vigyázott Hope-ra, hiszen erre vágyott mindigis; Rebekah pedig annak örül, hogy Klaus és Marcel végül kibékült… no, meg annak is, hogy még mindig törődik a régi szerelmével.
Klaus Finn halálát akarja, és nem érdekli, mit akarnak a boszik. Elijah viszont rámutat, hogy ez a szövetség akár jövedelmező is lehet, de öccse lila ködben van. A vitát Freya dönti el, aki Finnhez lép, és némi hókuszpókusszal a tesó lelkét a nyakláncába zárja, a magához térő, mit sem sejtő Vincentet pedig aludni küldi. Aztán alkut ajánl a testvéreinek…
Mindkét tesó szkeptikus. Freya rámutat, hogy ő szabadította ki a húgukat a Fauline-házból, Elijah meg arra, hogy ugyancsak ő segített Finn-nek megtalálni Hope-ot. A nővér bizonygatja, hogy nem akar ártani a kicsinek, és Finn cselekedeteiért is Anyut hibáztatja. Itt meg is van a közös nevező: Esther tönkretett mindent, amihez csak hozzáért. Klaus naná, hogy hitetlenkedik, mire Freya rájuk küld egy emléket: azt, amikor Dahlia elragadta őt otthonról. Ez azonban édeskevés a meggyőzéshez! Márpedig Dahlia közeledik, és, ha megérzi Hope erejét, akkor senki sem állhat az útjába – Freya márcsak tudja, sokat veszített, mire megszabadult tőle. Elijah hajlik az egyezkedésre, meglátja a nővérben a szövetségest, Klaus viszont dühösen elviharzik. Freya mézes-mázosba vált, és megköszöni a kedvességet, és megígéri, hogy ki fogja érdemelni a bizalmat.
Hope sír, Hayley pedig sehogy sem tudja elhallgattatni, és persze rossz anyának hiszi magát. Jackson jön, hogy lelket öntsön belé, és átveszi a picit. Aztán mondja a rossz hírt, elvesztették Jerricket, és ha mindent úgy csináltak volna, ahogy ő mondta, sokkal több hulla lenne. Aidennek hála nem így lett. Jack önvádol, de legalább Hope abbahagyja a sírást – tényleg jól bánik a gyerekekkel. És, miután letették a kicsit, Anyuci és PótApuci végre sort kerít a nászéjszakára… persze csak szép csendben, nehogy Hope megint rázendítsen… :D
Rebekah egy ital mellett Eva Sinclair aktáját nézegeti, ami tele van szörnyűségekkel. Marcel szerint megérdemli, hogy most valaki más bitorolja a testét, hugi viszont elnéző: ezt senki sem érdemli meg. A férfi újra szóba hozza a csók-ügyet, de Rebekah változatlanul állítja, hogy nem akar smárolni. Hááát, majd meglátjuk!
Klaus babázik, Hayley jön pongyolában, és kihívja Apucit, hogy beszéljenek. Az ősi elmondja, hogy Finn kikerült a képből, de más veszélyek is vannak – Mikael szabadon van, kell a falka, hogy le lehessen vadászni. Hayley ellentmond, egyrészt nem akar több halott farkast, másrészt Mikael Klausra jelent veszélyt, nem Hope-ra – ha Apu idejön, megvédik a kicsit, de nem lesznek a bosszú eszközei. Klaus felhúzza magát: márpedig szolgálják meg a kvártélyt, legyenek hasznosak! A lány viszont köti az ebet: mindketten Hope-ot védik, ez így rendben is van – de most ő dob be egy fenyegetést zárásnak, miszerint, ha Klaus még egyszer a kicsivel akarja őt manipulálni, akkor bottal ütheti a nyomukat!
Elijah és Gia megbeszélik a fejleményeket: Vincent megvan, él, és amint kihallgatta, mehet Isten hírével… A lány megemlíti, hogy itt az ideje a köszönetnek és a vállon veregetésnek – Elijah ezt meg is teszi. Isznak egy sört, és biztossá válik az, amit eddig csak sejteni lehetett: az öltönyös az egész találkozót eltervezte. Josephine anno lázadó volt, csak emlékeztetni kellett rá… Bár, ha tudott volna Giáról, a ház közelébe sem mehettek volna. Így a végeredmény: mindenki boldog! A vén boszi azt hiszi, diadalmaskodott, de közben az ő malmukra is hajtotta a vizet. Koccintás! Aztán Gia összeszedi a bátorságát, és nem túl finoman, de felajánlkozik az öltönyösnek – akit meglepő módon nem kell nagyon noszogatni… Azigen!
Miközben Klaus narrál az elkerülhetetlen változásokról, a döntésekről, és a szebb jövőről, láthatjuk Jacket és Hayley-t, a köztük békésen játszó Hope-pal, a függőjét nézegető Freyát, az alvó Rebekah-t, akit Marcel betakargat. Végül egy bárban kötünk ki, ahol Klaus múltidéz, büszke farkaskirályokról beszél, Jacket szapulja és rizsázik egy csomót olyasmikről, amelyek – úgy gondolja – a férfit mellé állíthatják. Az alku: a világ változik, a falkának új vezető kell (ez lenne Aiden), ebben Klaus segítene neki, cserébe pedig „csak” Hope feltétel nélküli védelmét kéri.
Utsó: Rebekah felébred, sétálni megy, és megzavar egy csókolózó tinipárt… aztán kiderül, hogy ő igazából már nem is Bex, hanem Eva Sinclair kívül-belül… A fiút megöli, a lányt pedig, hogy elvehesse az erejét, megbélyegzi. És felvillanó képekben még látunk jónéhány megbélyegzett fiatalt, ami nem jelent sok jót a jövőre nézve…
Facebook kommentek