Az idei Comic Conon Erik Kripke, a sorozat kreatív atyaúristene azt nyilatkozta, hogy ez az új évad sokkal, de sokkal sötétebb és erőszakosabb lesz, mint az első. Úgy látszik, Erik egy szavatartó ember, a második rész is elég pörgősre és helyenként paráztatósra sikerült, ráadásul akad benne néhány egészen zseniális jelenet. Kár, hogy erre huszonegy részt kellett várnunk, de csak összejött végre valahogy. In medias res kezdünk, Aaron egy nagy hörgés kíséretében visszatér a halálból. Rachel ugrik is egy nagyot, hát hogy a fenébe ne, a fickó már vagy 2 és fél órája halott, nem nagyon illene ficánkolnia. Rachel hívja gyorsan aput, hátraparancsolja a se holt, se eleven (hehe) Cynthiát, és életet lehelnek Aaronba. A geek csak bámul, mint harmadnapon a hívek, a feltámadás őt is váratlanul érte. Megértjük, az egy Krisztuson kívül azért erre tényleg nem lehet előre bazírozni.

Üdv mindenkinek! Ugye milyen gyorsan eltelt az a röpke másfél év, mióta az első évad lement az RTL Klubon? Hát most itt a folytatás! Nem, nincs lyuk a tér-idő kontinuumban, és nem is egy flashforwardot élsz át éppen, hanem az autós navigációs rendszer lágy hangú Andikáját idézve: „újratervezés”, az van. Mivel a második évad itthoni vetítése bizonytalan, ezért a korábbi tervekkel ellentétben nem várunk, hanem belecsapunk a második évadba menten. Az NBC a 9. résznél tart, de sebaj, a január 8-i következő rész előtt még van egy szusszanásnyi időnk, hogy felvegyük a fonalat. Aki megvárja a szinkronos verziót, az óvatosan klikkolgasson, és még VÉLETELENÜL SE nyomjon a továbbra! Várjuk őket vissza sok szeretettel a remélhetőleg nem is olyan távoli jövőben. A többiek tartsanak velem, az első rész alapján azt mondom, érdemes. Mivel elég sok minden történik a szerepelőkkel ebben az epizódban, ezért most rendhagyó módon helyszínekre szedve mesélném el mi történt, miután Randall útnak indította a rakétákat.

Hangulatos montázzsal nyitunk. Képek az első évadból: család, dráma, szerelem, ellenségek és végül, de nem utolsósorban a Torony. Igen, kérem, az első évad utolsó részéhez érkeztünk, ahol minden kiderül. Vagy nem. Kezdetnek Bass és Miles néznek egymással farkasszemet. Bass érdeklődik, hogy akkor talán egyszer s mindenkorra rendezhetnék az ügyeiket. Jó gondolat, csak látnánk már végre. Lövés dördül, de nem onnan, ahonnan várnánk, ugyanis megérkeznek a Torony unatkozó őrzői, hogy kiirtsák a fentről érkezett utánpótlást. Van tehát egy közös ellenség, vita elnapolva, Bass és Miles vállvetve küzd és ontja ipari mennyiségben a beleket. Közben menekülnek is azért, Norát is megkapjuk hozzá biodíszletnek. Váratlanul egy csatornához érnek, és valahonnan egyre csak ömlik befelé a víz, ami nem elég koszos, szóval valószínűleg nem szennyvíz. Miles csak néz, hogy WTF, amivel nem tudok nem egyet érteni, de ugorjunk. Hőseink is ezt teszik. A toronyőrök utánuk lőnek, úgyhogy mindhárman szépen a vízben landolnak. Nora előbukkan a habokból, a másik kettő nem. Jól belevágtunk a közepébe.

Nagyon úgy néz ki, hogy csak nem maradunk főgonosz nélkül az évadzáróra! Monroe-t és Rachelt leteperik a testőrök, csak mindkettőt más-más szándékkal. Rachel kezéből meglepően gyorsan kifeszegetik a gránátot, és huss, egy laza kézmozdulattal bevágják pont a tábor közepére, jó helyen lesz az ott. Robbanás van, halott elnök nincs. Rachel terve remekül bevált, a merénylet nem sikerült, és most az ő tenyérlenyomata segít kinyitni a Torony kapuit. Részecskegyorsító a hely, de a 12 szinten azért még lapul egy s más. A háztűznéző közben Rachel és Randall egymás mellé sodródik. A férfi ki van akadva, hogy Rachelnek bezzeg nyílt a kapu, biztos Grace szórakozik, ugyan ki más lehetne. Rachel fején az látszik, hogy ő nagyon is tudja ki az a más, és nem boldog tőle. Hát még ha tudná, hogy miután beléptek az épületbe, bezárták mögöttük az ajtót a sokadik szinten állomásozó titokzatos emberek, akik el is indultak a raktárba fegyvert vételezni, hogy méltóképpen üdvözölhessék a betolakodókat.

Ami késik, lassan jön – tartja az ősi dakota közmondás. Kicsit elmaradtam mostanában a hogyvoltokkal, még a végén szégyenszemre beérem a második évadot az RTL Klubon. Vegyük is fel gyorsan a rettentő fordulatos történet fonalát. A Neville családban szent a béke, Miles és Charlie viszonya is rendeződött. Aaron és Rachel a Torony felé tart, ami nem bánik kesztyűs kézzel a betolakodókkal, ahogy Monroe sem fog Norával, akit az előző rész végén ejtett foglyul. Vele kezdünk. A cellájába egy katona érkezik, ajit hoz. Egy fehér hálóinget kell a nőnek magára vennie, és abban megjelennie az elnök színe előtt. Monroe szépen megterített asztalhoz invitálja a nőt, és a régi szép idők emlékére arra kéri, hogy fedje fel Miles hollétét. Nora inkább egy üveget törne szét Monroe barátunk fején, mintsem elárulja a pasiját. Ha a kedvesség nem jött be, akkor legyen kínzás - adja ki a parancsot Monroe. Rövid jelenetekben be is mutatják, hogyan kínozzák 21 napon keresztül Norát, mire végre megtörik, és mindent elmond. A Tornyot is. Ennek hallatán Rachel volt kollégájának, Sanborn-nak, aki szintén részt vett a kínzásban, egy csöppet elkerekedik a szeme.

Lassan-lassan a célegyenesbe fordulunk, ideje lenne hát, hogy kicsit a főszállal is foglalkozzunk. A cím a leghosszabb napot ígéri, reméljük nem a legrosszabbat! Marcona katonával nyitunk, aki egy lakókocsi felé baktat. Belül villódzó fények, elektromos kütyük: egy légiirányító központ. Társa sem túl lelkes, nem örül annak, amit tennie kell. Váltunk a lázadók táborára, ott legalább vannak olyanok, akik elégedettek jelen állapotukkal. Legalábbis annak kéne lenniük, de amilyen morcos ábrázattal Nora ébredezik a tegnap esti szex után, az valami egészen másra utal. Miles is magához tér, de bárcsak ne tenné, mert nője előjön minden filmek legelcsépeltebb egymondatosával: HIBA VOLT, AMI TÖRTÉNT. Miles értetlenkedik egy sort, mire Nora felvilágosítja, hogy háborúban vannak, egyikőjük előbb-utóbb úgyis lelöveti magát, minek hát a dolgot bonyolítani. Női logika, na.

Az elmúlt két részben méltatlanul háttérbe szorult Neville őrnagy és kedves családja. Most végre bepótoljuk a hiányt! Remek Neville-Miles jeleneteket vizionálok; remélem igazam is lesz. Pörgős résszel nyitunk: Nora bombákat helyez el egy labor folyosóján, Miles őröket ártalmatlanít, fehér ruhás ember pedig nagyon retteg a zajok hallatán. Nem kell sokáig találgatnia, hogy vajon egy zombi járkál az épületben, vagy a mikulás jött el személyesen, mert nyerő párosunk beront a terembe, elkábítják a jó doktort, és behajítják egy szennyesledobóba, vagy minek is hívják az ilyet. A fehérköpenyest alul egy konténer várja, ami két oldalról Charlie-ban és Jasonben folytatódik. Munka elvégezve, el lehet hagyni a helyszínt. Oszoljanak emberek, nincs itt semmi látnivaló! Mi, hogy robbanás? Én nem láttam semmit, de mondja hangosan kedveském, mert alig hallom!

Be kell valljam, hogy az előző hogyvolt végén tévedtem. Ráadásul duplán. Egyrészt az elnök asszony Foster és nem Frost; másrészt Milesnak mégsem okozott annyira nagy nehézséget hogy eldöntse, mihez kezdjen a két szép szeméért rábízott georgiai hadsereggel. Ez van, Billy Burke nagyszerű színészi játéka bizonyára elvette az eszemet, és lányos zavaromban nem láttam át a bonyolult történetvezetésen. Kezdünk is menten az előbb emlegetett Miles szomorú ábrázatjával. Rövid flashbackben megnézhetjük, hogyan harcol ő és a kis csapata a csúnya, gonosz Milícia ellen. Mert természetesen Miles újra parancsnok lett, csak ezúttal Georgia oldalán. Dixon kapitány, a déli állam spionja érkezik nyalizni egy sort: ez mekkora győzelem volt már! Miles nem osztja a lelkesedést, csak a whisky-t régi barátjának, Jim Hudsonnak, akinek arról panaszkodik, hogy túl sok embert vesztenek egy kétes kimenetelű harc érdekében.

Ennek a résznek az eredeti címe A nap, amikor Georgiában kialudtak a fények. Hurrá, végre kimozdulunk egy kicsit, hogy megnézzük, hátha másoknak volt annyi esze, hogy 15 év alatt összehozzanak egy nyüves szélerőművet, vagy egy gőzzel hajtott autót! A nyitó jelenetben kárfelmérünk, ugyanis egy katona épp most jelenti Monroe-nak, hogy hű játszópajtása, Neville őrnagy az éj leple alatt feleségestül lelécelt. Monroe szóhoz nem, csak italhoz jut, mégpedig elég nagy mennyiségben. Láthatólag kissé sokkolta a hír, meg az új infó, hogy a baltaarcú Neville- kölyök is átállt a lázadókhoz. Az elnök a névtelen katonához fordul, aki a remek hírt hozta, hiszen köztudomású, hogy a férfi az őrnagy bizalmasa volt. Hát, jól titkolták, az szent. Szerencsétlen százados hiába bizonygatja, hogy ő márpedig soha sem lenne képes árulásra, Monroe egy hirtelen ötlettől vezérelve agyonlövi, ott helyben. Mondtam már, hogy hírnöknek lenni nem egy nyugdíjas állás?

Az előző részben méltatlanul keveset láthattuk Tom Neville őrnagyot, ezért, meg azért, mert Giancarlo Esposito mimikájával az egész 42 percet meg lehetne tölteni tartalommal, most vele nyitunk. Monroe irodájának előszobájában ücsörög. Az elnök jön, és menten elnézést kér a várakoztatásért. Barátok közt egy óra ide vagy oda nem számít, mondhatnánk, de Neville tekintete ennek szöges ellentettjéről árulkodik. A folytatás sem lesz kellemesebb számára, ugyanis Randall barátunk fogadja a szobában. Gyorsan kiértékeli az őrnagy teljesítményét (Ben és Danny halott, Rachel szökésben, Miles szintúgy), aminek a végkicsengése az, hogy ha rajta múlna Neville repülne. Állásügyileg. Mondanom sem kell, hogy mindezt tenyérbe mászó vigyorral közli, miközben folyamatosan Tomnak szólítja az őrnagyot; csak hogy félreértés ne essék, tiszteletről itten szó sincs. Neville beszáll a szájkaratéba. Amikor már ott tartanak, hogy Randall öltönye gagyi-e vagy retro, Monroe leállítja őket. Az idiótája az őrnagyot utasítja rendre, és közli vele, hogy ad neki még egy utolsó esélyt a bizonyításra, a régi barátságra való tekintettel, de ne merészelje elszúrni, mert baj lesz.