Revolution 1x20 – A Torony - ÉVADZÁRÓ

Facebook Tweet

Hangulatos montázzsal nyitunk. Képek az első évadból: család, dráma, szerelem, ellenségek és végül, de nem utolsósorban a Torony. Igen, kérem, az első évad utolsó részéhez érkeztünk, ahol minden kiderül. Vagy nem. Kezdetnek Bass és Miles néznek egymással farkasszemet. Bass érdeklődik, hogy akkor talán egyszer s mindenkorra rendezhetnék az ügyeiket. Jó gondolat, csak látnánk már végre. Lövés dördül, de nem onnan, ahonnan várnánk, ugyanis megérkeznek a Torony unatkozó őrzői, hogy kiirtsák a fentről érkezett utánpótlást. Van tehát egy közös ellenség, vita elnapolva, Bass és Miles vállvetve küzd és ontja ipari mennyiségben a beleket. Közben menekülnek is azért, Norát is megkapjuk hozzá biodíszletnek. Váratlanul egy csatornához érnek, és valahonnan egyre csak ömlik befelé a víz, ami nem elég koszos, szóval valószínűleg nem szennyvíz. Miles csak néz, hogy WTF, amivel nem tudok nem egyet érteni, de ugorjunk. Hőseink is ezt teszik. A toronyőrök utánuk lőnek, úgyhogy mindhárman szépen a vízben landolnak. Nora előbukkan a habokból, a másik kettő nem. Jól belevágtunk a közepébe.

Randall, akiről a full bekamerázott Toronyban senki sem tudja, hogy életben van, az alelnöki szobában lófrál. Leemeli George W. Bush képét a falról, és jól az asztalnak csapja. Ha jól látom, az összes amerikai elnök képe ott sorakozik a falon, Obama included, és valahogy mégis szegény Bush lesz az, aki nem ússza meg az abúzust. Most hogy politikailag jól állást foglaltunk, meg is mutatják nekünk a látszólag öncélú cselekedet miértjét: Bush képe mögött egy chipkártya lakozik, az kellett Randallnak.

Aaron a gyengébbek kedvéért elismételteti Grace-szel, miért nem kapcsolhatják vissza az áramot. A lényeg, hogy azok a nanogépek, amik elszívták az áramot, már mindenütt jelen vannak, a levegőben, de még az emberi vérben is. A rendszer visszakapcsolása meghibásodást okozhat bennük, ez esetben a tüzes pokol kontinentális éghajlatúnak fog tűnni a Földhöz légköri viszonyaihoz képest. Főnöksrác befenyít, a 12. szint tiltott terület, aki megpróbál lemenni, meghal. Ja, és hogy még jobban oldja, a már amúgy is remek hangulatot, közli Rachelékkel, hogy a barátaik, bár korántsem önként, de elhagyták a Tornyot.

Váltunk a Milícia táborára. Neville érkezik az előző részben megismert katonához, aki anno foglyul ejtette őt és a Baltaarcút, és nem vette be a kamudumát, az őrnagy vezetésével megvalósuló Kánaánról. Neville láthatóan jó kedvében van, békejobbot ajánl a fickónak: engedi szabadon távozni, elvégre ő mégsem olyan szadista állat, mint Monroe, még lovat is ad az elvonuláshoz. El is szalajtja a sátorban lévő őrt intézkedni. Fegyvert, azért csak nem ad a fogolynak, azt a katona utólagos engedelmével el is kobozza tőle, majd ugyanazzal a mozdulattal hátrafelé lő kettőt a sátorba, aztán a saját pisztolyát előkapva egyet előre, a katonába. Nabazdmeg. Baltaarcú és az őr érkezik sietve, de már csak az utolsó, nézőknek szánt felvonást láthatják: a katona holtan, kezében a saját fegyverével, Neville védekező pozícióban, kezében a másik pisztollyal. A hatás kedvéért még sajnáltatja is magát egy kicsit: „a rohadék rám lőtt, hát így legyen kedves az ember!” Ügyes.

Miles és Bass partot ér, a Tornyon kívül. Túlélték, és ezt azzal ünneplik, hogy agyba-főbe gyepálják egymást. Family Guy, Peter és a kakas megvan, ugye? Na kb. ez ugyanaz a színvonal. A kakaskodást (hehe) ezúttal is egy lövés szakítja félbe. A random katonát az sem hatja meg, hogy Bass előbújik a fedezékéből, és bemutatkozik, fojtatja a tüzelést. Elnök úr sejti már, hogy valami nem stimmel. Miles közben kereket old, aminek, pontosabban a hűlt helyének hatására kapunk egy flashbacket. Tíz évvel az elsötétedés után a lenyalt hajú Miles és Bass egy étteremben beszélgetnek, egy Sierra nevű féllábú sztriptíztáncosnőről. Komolyan, nem én találtam ki. Szerencsére nem kell az idióta dialógust a kókuszról és szülinapi meglepetés bulikról sokáig hallgatnunk, mert hirtelen egy bomba robban az étteremben. Miles kifekszik, Bass pedig csak pislog.

A Toronyban Aaron pötyög, és hirtelen nagyon ismerős lesz neki a program, amit lát. Grace felvilágosítja, hogy ez nem véletlen, az MIT eladta a programot a Védelmi Minisztériumnak, és hopp, ebből lett a Torony operációs rendszere. Gondolkozzon csak Aaron, vajon miért hozta őt össze a jó sorsa Bennel? Aaron gondolkozik is, tátott szájjal, hogy máshogy. Közben Nevillék a kapu berobbantásán ügyködnek. Jason számon kéri apján a köpönyegfordítást, de az őrnagy nem hagyja kibontakozni. Arra kéri a fiát, hogy tegye félre minden ellenérzését, és segítsen Rachelt megállítani, mert 1. nem adhatnak áramot Georgia kezébe, illetve 2. már csak benne bízik. Jason a Steven Seagal színitanodában elsajátított sokatmondó arckifejezéssel beleegyezik a dologba, azzal a feltétellel, hogy Charlie-nak és Rachelnek nem eshet baja.

Odabent Rachel érzelmi zsarolásba kezd. Elmeséli Grace-nek, hogy küzdött a koraszülött Danny életéért. Próbálja meggyőzni a nőt, hogy segítsen neki visszakapcsolni az áramot, győzzék le a Milíciát, hogy Danny halála ne legyen hiábavaló. Grace nem áll kötélnek. Mi már sejtjük, hogy Rachel ezt nem hagyja annyiban, és tényleg, elkábítja Grace-t, és megszerzi tőle a belépőkártyáját. Irány a 12. szint!

Miles az erdőben bandukol, és még mielőtt találkozna a haverjával, és elkezdenék újra aprítani egymást, folytatódik a flashback. Milest Nora ébresztgeti kedvesen, de nem maradnak sokáig kettesben, mert Monroe-t is odaeszi a fene, és máris nagy büszkén mutatja Milesnak, hogy milyen hatékonyan állt bosszút a merényletért. A lázadók voltak, akik –micsoda őrültség- vissza akarják állítani az Egyesült Államokat. Csak egy merénylő volt az étteremnél, de a példastatuálás kedvéért, Monroe megölette a férfi egész családját, gyerekestül, amolyan „senki sem baszakodhat az én családommal”- alapon. Miles ledöbben, az arckifejezése priceless.

Aaron fejtágítást tart a lányoknak. A saját programjába beépített egy virtuális kiskaput, amit még talán sikerülhet a maguk javára fordítani. A semmiből ekkor hirtelen előkerül Nora. Charlie örül, Rachel annyira nem. Ha már a csapat elveszett fele szóba került, Miles és Bass a változatosság kedvéért ismét leállt verekedni. Bölcsebben tennék, ha nem egy hatalmas tisztás közepén esnének egymásnak. Na nem úgy, még mielőtt. Két pofon közti szünetben lelkiznek egy sort. Bass gyakorlatilag szerelmet vall Milesnak. Mindent csak érte tett, az egész köztársaságosdit is csak miatta kezdte el, meg a gyerekek mészárlását is nyilván, de ezt már csak én teszem hozzá, mert gonosz vagyok. Nagyon rosszul esett hát neki, amikor egy reggel arra ébredt, hogy Miles épp arra készül, hogy megölje. Miles nem tud kibontakozni és elmondani a saját verzióját, mert a Milícia megtalálja, és egy helikopterről lőni kezdi őket. Miles elmenekül, Monroe-t a katonák elfogják.

Odalent a csajok felosztják egymást közt az árut. Amikor Rachel Miles-ról kezd el kérdezősködni, Nora arra tereli a szót, hogy szerinte ezek ketten titokban (?) szerelmesek egymásba, és ő biztos nem fog közéjük állni. Nem úgy, mint a toronyőrök a 12. szintre vezető ajtó és Rachelék csapata közé. Ezalatt a Milícia táborában. Monroe-t Neville színe elé vezetik, aki úgy közli, hogy változás van a vezetőségben, mintha most nyerte volna meg a lottóötöst. Amikor Monroe a családját kezdi el fenyegetni, az őrnagy is bekeményít, és kifejti mi is a baja a volt főnökével. Csak annyi, hogy ostoba és zavarodott, valamint –és most szó szerint kell, hogy idézzek- „borderline erotikus komplexus” fűzi Mileshoz. A Sebestyén Balázs reggeli műsorán szocializálódottaknak mondom, hogy igen, ez egy politikailag korrekt buzizás volt. Az őrnagy a remek monológja során kifejti még, hogy ő különb Monroe-nál, nem öl hidegvérrel embert (na persze), de ha igen, akkor ügyel a látszatra. Ezért nem öli meg. Egyelőre. Végszóra a Monroe által halottnak hitt Jason érkezik a hírrel, hogy a robbantás sikeres volt, mehetnek a Toronyba befelé.

Rachelék is haladnának, de előtte az őröket el kell csalni a lift közeléből. A lentiek főnöke hihetetlen módon észreveszi a tök üres folyosón keresztbe kifeszített zsinórt, ami a két végén egy-egy Molotov-koktélhoz csatlakozik, így a robbanás elmarad. Átmenetileg, ugyanis Nora hirtelen előugrik, és feléjük hajít egy poroltót, ami végül beindítja a robbanást. Minden szép és jó lenne, de Norát az akció közben lövés éri.

Monroe a sátorban várja az ítéletet, amikor Miles érkezik, és kiszabadítja. Közben elmondja, hogy bár nagyon nincs ínyére, de mindennek ellenére, ő továbbra is a testvéreként fog gondolni Bass-ra. Ezután puszta baráti szeretetből elkurjantja magát, hadd eredjenek a katonák a szökésben lévő Monroe nyomába. Ő meg addig belopódzik a Toronyba. Felpörögnek az események. Grace magához tér, és a folyosón belefut Nevillékbe (régi ismerősök, ha találkoznak, ugye). Rachelék döntési helyzetbe kerülnek. Vissza kell jutniuk a gyengélkedőre, hogy megmentsék Norát. A Milícia miatt, viszont nem biztos, hogy eljutnak odáig, sőt még talán annak a lehetőségét is elszalasztják, hogy lemenjenek a 12. szintre. Ráadásul, ha a Milícia lezáratja az ajtókat, akkor a chipkártyára is szükség lesz az odajutáshoz. Rachel először inkább a 12-re menne, szintén a chip segítségével. Nora Rachelnek ad igazat, a lázadók érdekében muszáj visszakapcsolni az áramot. Charlie ezzel nem ért egyet. Anya és lánya egymásnak feszül. Rachel ismét előkapja a Danny kártyát (hehe), de Charlie erre most nem vevő. Az öccse halott, de ő még életben van, és az anyja segítségét kéri. Rachel, a kőszívű azonban hajthatatlan (nem is vártunk mást tőle), viszi magával a chipet Aaronostul, és indul áramot visszakapcsolni. Aaron elbúcsúzik Norától. Charlie marad.

Egy katona rájuk tör, amint meghallja Nora nyögéseit. Elkapja Charlie-t, és fojtogatni kezdi. A lány ismét megmenekül, mert Miles pont jókor érkezik, és megöli a katonát. Miles most veszi csak észre, hogy Nora megsérült. A nő már küldené is Rachel után, de persze Miles nem mozdul mellőle. Charlie-val együtt elindulnak, hogy a gyengélkedőre vigyék Norát, ám nem érnek el addig. A nő útközben meghal. Isten veled Nora!

Közben Nevillék leérnek a 12. szintre, ahol szembetalálják magukat Rachelékkel. Elfogniuk azonban nem sikerül őket, mert pont akkorra érnek le Mileszék is. Lövöldözés kezdődik. Miles úgy aprítja a Milíciát, mintha lövöldözős videojátékot játszana. Mindesetre hatékony, mert végül bejutnak az irányítóterembe. Rachel rákérdez Norára, mire a lánya közli, hogy halott, közben a fején meg az látszik, hogy „mégis mit hittél?” A kínos közjáték után Aaron leül végre programozni. Neville az ajtó előtt toporog, és hozatja a maradék robbanószert, hogy ő is bejusson a terembe. Ha már ott lesz, nem tervezi, hogy bárkit is életben hagy odabent. Jason ledöbben. Erre meg én kérdezem: mégis mit hittél? Aaron még moralizál egy kicsit, de végül csak megnyomja az entert. És lőn világosság.

Az árammal azonban másoknak is terve van. Itt van például Randall, aki bejut a belső terembe és magára zárja ajtót, így Rachelék csak kívülről, tehetetlenül nézhetik, amint a fickó elindítja a rakétákat Atlanta és Philadelphia felé. Őt sosem érdekelte Monroe, csak azt akarta, hogy az elnök győzze le Georgiát, utána majd ő intézte volna el a köztársaságot. Aztán irány kelet. A régi világ romjain kell egy új, egységes nemzetet létrehozni. Hogy miért? Mert Randall egy hazafi. Többet nem tudunk meg tőle, mert fejbe lövi magát. A rakéták meg csak úton a nagyvárosok felé.

Eközben a Guantánamói-öbölben egy titokzatos alak kapcsolgatja a villanyt, a szobája falán egy hatalmas csillagos-sávos lobogó. Egy öltönyös ember lép a képbe: „Ideje hazatérni, elnök úr!”Ezzel végére értünk az első évadnak. Köszönöm a 20. részen át tartó türelmet annak, aki végig követte a sorozatot itt a hogyvolton! Ha a második évad megéri, hogy eljusson hozzánk is, akkor folyt. köv. Ezúttal remélhetőleg a tévés adásokkal egy időben.