A CIA megfigyelő központjában a teljes stáb, úgymint Carrie, Saul, Peter és David agyalnak az eseményeken: 12 órája nem tudják hol van Brody, 4 órája Roya is hazatért, erre ügynöknőnk szerint nincs más magyarázat, minthogy Nicholas halott. Az ügyük szempontjából mindenképpen, ha amúgy életben is van. Némi szájkaraté után úgy döntenek, az a legjobb, ha begyűjtik Roya Hammadot, David ki is adja az utasítást. Saul szőkénket vigasztalná, de ő nem kér az együttérzésből, most mindenki hagyja békén.

Helyszínt váltunk, egy ócska, lepukkant gyártelepre autó érkezett, melyből Abu Nazir száll ki, és Brody is, egészben! A terroristavezér búcsút vesz tőle, ha minden jól megy örökre. Kijelenti, hogy a tervüket nem tudják végrehajtani az amerikai nélkül, aki erre bólint, és kéri, hogy imádkozzon érte. Megölelik egymást, Nazir visszaugrik az autóba, aztán már ott sincs. Brody vesz egy nagy levegőt, és szintén elindul innen a világ végéről, hogy valahogy hazajusson. Gyorsan kiderül, hogy nem a semmi közepén van, hanem egy vidéki városban, bemegy az egyik boltba, és telefont kér, hogy használhassa. Végül mobilt adnak neki kölcsön, arról hívja Carrie-t, aki épp a CIA központban van.

Dana busszal jött egy némileg lepukkadt környékre, nem kicsit lepődök meg a célszemélyen: Mike-hoz érkezett. Szülei persze nem tudják hol van, otthon veszekednek ordítva a helyzet miatt. Brody nem aggódik annyira, Jessica sem a lelépés miatt van kiborulva, hanem azért, mert férje nem engedte, hogy Dana vallomást tegyen a rendőrségen. Nicholas nem tudja hogyan oldhatná meg ezt a patthelyzetet, mire felesége azt üvölti, hogy mondja meg a CIA-nak, hagyják békén, vagy ha ura nem képes rá, hát megmondja ő maga. Na persze, mert ez csak így megy. A gusztustalan óbégatásnak Mike hívása vet véget, legalább azt már tudják, hol a lányuk. Jess azonnal oda indul Chrissel az oldalán, férje maradjon a valagán.

A cirkuszt a ház közelében lévő furgonból Carrie és Virgil is végighallgatják, és egyébként nyilván tojnának az egészre, csakhogy Brodynak Roya Hammaddal lenne találkozója (amiről már így is késésében van), szóval nem ártana maga mögött hagyni a családi káoszt, és „akcióra” indulnia. Carrie hívja a férfit mobilján, az azonban kinyomja, ezért szőkénk megvárja, míg a család maradéka elhúz, aztán úgy dönt, bemegy a házba Nicholasért (méghozzá a hátsó ajtón, simán be is jut). Hősünk a ház egyik sarkában ül a földön totál kikészülve, szépen lassan kezd becsavarodni az eseményektől. Carrie kéri, hogy induljon a Royával való találkozásra, de a férfi képtelen rá. A nő biztatja, hogy nemsokára vége az egész cirkusznak, szóval tegye meg ezt a családjáért és persze magáért. Ez hat, Brody felkel és elindul.

Roya Hammad egy parkban ül civil ruhában, gyorsan kiderül, hogy a futó Brodyt várja, gondolom tudja, hogy ez a szokásos kocogó útvonala. Beszélgetni kezdenek, a férfi nagyon mérges a gettysburgi eset miatt, az ügynökök halála felzaklatta a közvéleményt. A nő szerint ezentúl nagyobb szükségük lesz Nicholasra, de részleteket nem hajlandó elárulni, pedig a férfi feltűnés nélkül megpróbál információhoz jutni. Roya annyit mond, hogy hamarosan találkoznia kell valakivel, majd megtudja a helyszínt és az időpontot. Addig is szíveskedjék Walden alelnök seggét nyalni, főleg mivel a hétvégét együtt töltik. A nő ezután balra el, szőkénknek pedig a lehallgató berendezés túlvégén egekbe szalad a szemöldöke.

Saul eljött a börtönbe, ahol Aileen Morgant tartják fogva (emlékszünk ugye a hazaárulás miatt lecsukott terrorista-szimpatizánsra?). Azért jött hozzá, hogy segítséget kérjen a még mindig ismeretlen férfi azonosításához, aki most már ügynökök haláláért is felelős. A nőt egy föld alatti cellában őrzik, úgyhogy akkor áll szóba Saullal, ha egy olyan szobában beszélgetnek – az emeleten – ahol láthat természetes fényt.

A megfigyelőszobában ügynökeink Roya Hammad mozgását követik térfigyelő kamerák segítségével: a nő láthatóan találkozóra készül, pedig nemsokára adásban kell lennie. Terepen Max és Virgil követi gyalogosan, meg pár ügynök autóval. Nem kis macska-egér játék ez, a nő nagyon óvatos, ahogy ügynökeink is. Végül likra futnak, mert Roya egy parkbeli vízesésnél bonyolítja le a találkozót, és hiába megy Max a lehető legközelebb, a zúgástól gyakorlatilag használhatatlan a felvétel. Nem marad más hátra, mint a nő tárgyalópartnerét követni, Virgil a nyomába is lendül, de bármilyen kitartó, plusz kameraképek ide vagy oda, az ismeretlen férfi a metróban elszelel.

Brodyt az asszony ébreszti a napi betevő bogyóval (kézfájdalomcsillapítóval), és elrebegi, hogy örül, hogy ura hazajött. A nagy békülés örömére férje felajánlja, hogy kérdezhet bármit a CIA-s munkájával kapcsolatban, és ha lehet válaszol rá, ám a nő úgy dönt, inkább nem kíváncsiskodik. Helyette elmegy lányát kirugdalni az ágyából, de az nem igazán akar felkelni – tippre kezd depressziózni az előző esti balesetelés miatt.

Brody kihallgatószobában csücsül földhöz bilincselt lábbal, rettenetes idegi állapotban. Egyedül van, mert odakint még az ügynökök a kihallgatása mikéntjén rugóznak. David érkezik informálódni, Peter és Saul mondja el a tudnivalókat – Carrie labdába sem rúghat, a szobába sem jöhetett be. Miért is? Mert felettesei szerint a letartóztatás elkúrás, nem volt semmiféle lebukás, csak ő képzelte be. Na jó, ez inkább Quinn véleménye, Saul mentené kolléganőjét, amennyire lehet. David ukázt ad: 24 óra alatt meg kell törni a képviselőt, különben Naziréknak feltűnik a hiánya, és leírják. Saul szerint szőkénknek kellene kikérdeznie, ám Estes máshogy dönt: Quinn lesz a kérdező, Carrie csak Saul közbenjárására maradhat egyáltalán a helyszínen, végülis ő ismeri legjobban Brodyt.

Peter lemegy a kihallgatóba (ami az előző részben megismert lehallgató szoba alagsorában van), a többiek odafent monitoron figyelik az eseményeket. Nicholas rögtön védekezéssel indít: kár a gőzért, nem vagyok terrorista, mint ahogy Carrie hiszi. Quinn sorolja a várható következményeit, ha ez mégsem így lenne, ám ekkor a fogolynak elfogy a türelme, és elüvölti magát, hogy ügyvédet akar. Hát, az nincs, jön a nyugodt válasz.

Hétvége van, Saul mégis személyesen jött el Davidhez, mert sürgős mondanivalója van. Nem ő, hanem a fia nyit ajtót, aki csak ideiglenesen állomásozik itt, lévén az édesanyja neveli (most így hirtelen nem is emlékeztem, hogy van egyáltalán gyereke, de haladjunk). Saul előzetesen annyit mond, hogy amikor Elizabeth Gainest meggyilkolták, és az alelnök (+ David is) az óvóhelyen várták a lövöldözés végét, akkor valaki bombamellényt viselt és mindannyiukat meg akarta ölni. Bizonyítéka is van, azzal átadja a memóriakártyát megtekintésre.

Utána David kertjében ülnek, főnöke percekig nem jut szóhoz a döbbenettől, aztán beosztottját kérdi: mi tévők legyenek? Saul azt javasolja, hogy hagyják a posztján a képviselőt, ám tartsák folyamatos megfigyelés alatt, mert így elvezethet megbízóihoz. Felettese nem lelkesedik ez ötletért, az alelnök seggbe fog kúrni, ha kiderül, hogy hagytam egy terroristajelölttel bratyizni. Ja, felesel Berenson, ha viszont az derül ki, hogy a cimbije nemrég fel akarta robbantani, és te mint vezető nem tudtál róla, szintén nem fog hátba veregetni. Ez hat, David rááll a dologra, Saul pedig már sorolja is a kéréseit: az irodán kívül legyen a megfigyelőközpont, a megfigyelők se a cég alkalmazottai legyenek, a CIA-nál senki ne tudjon az egészről rajtuk kívül. Meg persze Carrie. Oké, bólint a főnöke, de aztán a sarkára áll, és teljes szabad kezet nem ad: az akció vezetője egy általa kijelölt ember lesz, és kész!

Bejrút repterén Saul csekkolna kifelé az országból, mikor a hatóságok megállítják, külön szobába terelik, ahol egy helyi arc nekiáll átkutatni a csomagját. Hiába tiltakozik, hogy a táska diplomáciai védettséget élvez és nem lehet felbontani, egy katona elveszi a kulcsát vegzálója pedig felnyitja a táskát. Saul folyamatosan duruzsol, hogy ez rohadtul nem szabályos, amit zaklatójának is tudnia kellene, kivéve ha a Hezbollah tagja, és magasról tesz a szabályokra. Gyanítom nem nyúl nagyon mellé ezzel a tippjével. A férfi pillantásra sem méltatja a táska tartalmát, hanem egy késsel felhasítja annak bélését, és kiveszi az alá elrejtett memóriakártyát. A táskát és az útlevelet visszaadja, a kártyát azonban nem, és közli, hogy Saul legyen szíves és soha ne térjen vissza. A repgépen ülve ügynökünk babrál még kicsit a táskájával, így látjuk, hogy annak zárjában mégegy memóriakártya van elrejtve, nyilván ez az igazi, az előbb elrekvirált csupán a mézesmadzag. Ügyes.

Carrie az éjszaka közepén is írja a jelentését a bejrúti eseményekről, mikor apja félbeszakítja és közli, hogy egy órát kap a melóra, aztán szíveskedjék lefeküdni, amibe ő némi ellenkezés után belenyugszik.

A mai részt Bejrútban kezdjük, Fatima Ali reggeli imáját végzi, aztán a szertartás végeztével Carrie köszön rá. A nő meglepődik, de nagyon örül, félrevonulnak a többiektől, hogy pár szót tudjanak váltani. Fatima kérdi, hogy áll-e még az ígéret, miszerint öt millert és amcsiba szóló repjegyet kap az aki feladja Abu Nazirt, Carrie pedig boldogságtól repesve bólint. Ali elmondja, hogy férje és Nazir holnap Bejrútban találkoznak, szóval az amerikaiaknak lehetősége lesz megölni mindkettejüket.

Brody és neje fogadáson vesznek részt – hatalmas csarnok, rengeteg ember, és persze itt az alelnök is. Hősünkkel félrevonulnak kicsit trécselni, Walden közli, hogy a lebombázott öt iráni atomerőmű közül egy valóban megúszta. Az alelnök szerint hathatósabb fegyvereket kellene Izrael kezébe adni, viszont az elnök ezt nem engedi; de nemsokára úgyis ő lesz az elnök, és el majd kell rendeznie az ottani helyzetet, szóval nem árt addig is ügyködni a témán. Brody pedig szíveskedjék segíteni neki – holnap nem hivatalosan találkozik a védelmi miniszterrel, Nick segítsen meggyőzni, hogy márpedig az arabok ellen fegyverek kellenek. Kényszeredett bólintás a válasz.

Bár nem keveset kellett rá várnunk, végre megérkezett hozzánk is a Homeland második évada az RTLII jóvoltából; nézzük tehát Nicholas Brody sorsának alakulását, szem előtt tartva a hogyvótíró jó tanácsát: csak annak higgy, amit látsz (illetve amit olvasol, ugye), annak is csak második ránézésre. Szóval.

Egy rövid előző évados visszatekintés után Carrie otthonában kezdünk, pontosan meg nem jelölt időtartammal kórházi kezelése után. Kertészekedik a lelkem, miközben apja a házban tesz-vesz. Testvére rászól apjukra, hogy kapcsolja ki a híradót (Közel-Kelet a téma éppen), ne húzkodják a macska bajszát, jobb ha a „beteg” nem szembesül most ilyen információkkal. Szőkénk betrappol a kertből, a szobájába indul, és hanyagul odaveti: nyugodtan visszakacsolhatjátok a tévét. Mikor maga marad beveszi a gyógyszeradagját, majd dolgozatokat kezd javítani (wtf?).

Az első évad záróepizódja az eddigieknél jóval hosszabb lélegzetvétellel meséli el az eseményeket, melyeket napi bontásban kapunk, időrendben (tisztára PoI második évadnyitány-fílingem van). Szóval.

Első nap.

Brodyt látjuk, amint jó terroristához illően videóra mondja vallomását, nyilván mielőtt használja a bombamellényt. A bombatámadásról beszél, ami kioltotta rengeteg gyerek (köztük ugye Issa) életét, és amiért Walden alelnök felel, ez most az ő bosszúja/igazságtétele.

Saul érkezik Carrie lakására, akire épp Maggie vigyáz. Szőkénknél most a depresszió fázisa tart, három napja ki sem jött a szobájából, teljesen maga alatt van. Saul bemegy hozzá, de előtte őszintén elmondja Maggie-nek, hogy jelen állás szerint testvére soha többet nem teheti be a lábát Langleybe. Hm. Carrie tényleg cefet állapotban van, a sötét szobában kuporog egy kanapén és mélázik. Naná, hogy Nazir viselt dolgain, ettől nem tud szabadulni. Megígérteti főnökével, hogy nem hagyja abba a kutatást az után, hogy mi oka lehetett Nazirnak a hosszú hónapokon át tartó hallgatásra. Carrie azonban nem csak ezen rágódik, hanem Brodyn is, hogy miért nyomta fel őt a CIA-nál? Saul most döbben rá, hogy beosztottja szerelmes a férfiba