Egy parkban vagyunk, ahol elég sok élő társaságában picsog Lori, hogy reggel összebalhézott Rickkel, de leginkább az bassza a csőrét, hogy Rick még a veszekedés közben is felelősségteljes volt, nem durrrant el az agya, nem kevert le neki egy irgalmatlant, holott nem csak megérdemelné a pofont hanem még igényli is. Shane érkezik a rendőrcirkálóval, közli a rossz hírt, hogy Ricket meglőtték a és a műtőben van. Rezzenéstelen arccal sikerül feldolgozni a hallottakat, amit aztán Carl is megtud, aki sír is menten. Apropó Carl. Rick a jelenben már a meglőtt gyerekkel a karjában rohan egy ház irányába. Mint kiderül, egy vadász, Otis lőtte le, aki most velük rohan és segít, hogy Hershelt keresse.

Gyászos látképpel vesszük fel az első évad végén elejtett fonalat. A nagyváros utcáin kóbor kutyák eszik a halottakat, azok meg más halottakat öszögetnek lágy halálhörgés kíséretében. Rick a távbeszélő készüléken tájékoztatja az első évad első részében feltűnt feka cimbijét, Morgant, hogy Atlanta zsákutca, oda ne menjenek, aztán a Járványügyi Központnak is gatter, bár ott volt egy fickó, aki mondott valamit, VALAMI FONTOSAT, de ezzel most nem fárasztja, majd Fort Benningben ütköznek és dumcsiznak, mert az a következő úti cél, röpke 200 km-re innen. És már megy is a konvoj kifelé Atlantából, gyönyörű keretes szerkezetet adva ezzel egy fejezetnek, ami az első évaddal véget is ért. Merthogy minden úgy kezdődött, hogy Rick belovagolt Atlantába, most meg négykerekűvel robog kifelé.

Visszatekintő a múltba: Shane Rick ágya felett rimánkodik, miközben a folyosón aprítja a U.S. Army a gyanús alakokat. Rick nem mozdul, plusz a lélegeztető is leáll egy kisebb robbanásnak hála, Shane meg nem egy Phd-s doki, hogy ránézésre megállapíthassa: él még a komája, úgyhogy otthagyja a cimbit, de a great escape előtt még eltorlaszolja az ajtót egy másik öntöttvas hordággyal. Hát ezért élte túl Rick a kórházas zombifelvonulást. És akkor most vissza a jelenbe, ahol kis csapatunk szemez Dr. Edwin Jennerrel, aki férfiasan rámarkolt kézi ágyúval a kezében, feléjük böködve köszön és invitálja őket befele.

Az esti zombijárás kicsit megtizedelte a bandát, mindenki serényen aprítja és porciózza a zombi fejeket, csak Andrea ül kővé dermedve megharapott és meghalt tesója, Amy hullája felett. Ez egy kicsit beszaratja a többieket, Lori odamegy hozzá nyugtató jelleggel, hogy majd ők humánusan elbánnak a lánnyal, majd a kamera diszkréten átsvenkel Darylre, aki úriember módjára csákányozza szét egy kóborló fejét. Andrea nem szól, csak nézi bambán Amyt. na, majd Rick megoldja. Lép kettőt Andrea felé és máris kapja az arcába a pisztolyt, hogy egyrészt húzzon el a bús picsába, másrészt meg tudja hogy működik a fegyver, elintézi maga a dolgokat, köszi.

Andrea és a húga pecázik békésen az ominózus tó közepén egy ladikban, elszakmázgatnak a csomókötésreől, amit a fatertól tanultak, majd elríják magukat, hogy mi lehet az ősökkel Floridában, ott talán nincs ekkora gebasz zombifronton. A kemara kizoomol és a vészjósló intróval együtt Jim eszelős sírását is megkapjuk.

Gyanús, hogy Merle napszúrást kapott, hogy a tetőn üldögélve egy képzeletbeli nőnek meséli az országos niggercipőzős sztoriját, ami az Amerikai história X-be is bőven elfért volna , aztán hirtelen bekattan, mivel a zombik már majdnem vele egy tetőn napfürdőznek, ami nem annyira vidám tény, pláne úgy, hogy egy vascsőhöz van bilincselve. Rimánkodik is Istenhez, hogy mutasson utat, aztán visszaszívja az egészet, nem kell Krisztuskától irányjelző, megoldja ő maga és már kalimpál is fűrész felé, míg aláfestőnek agresszíven bekúszik a legendás intro.

Eddig még csak épphogy megemlítésre került az a bizonyos tábor, aminek a felszíni konfliktajiba most jócskán belekóstolhatunk. Lori masszívan meózza az egyik szőke leány által hozott bogyókat, azaz hanyagul lekúrja az edényt a porba, mire maga is elindul gombászni, kiadja a parancsot a kölkének: Carl, maradj szem előtt, ne menj sehova! (A sorozat egyik tételmondata ez.) Oké muter. Erre a lakóautó tetején figyelő sasszem tata is beszól, hogy azért a nagyságos asszony se csámborogjon el lőtávon kívülre, báz. Na, ja. Az erdő mélyén recseg-ropog minden. De nem a kóborlók jönnek megenni  Lori hülye fejét, csak Shane érkezik a megbeszélt pásztorórára, hogy hátulról megcibálja a nőt.

Ezt is megértük végre. 2014-re már kis hazánkban is lehet feszülni a halott hordák hörgő csoszogásán. Minden felesleges szájtépés helyett csapjunk is az alvadt zombivérlecsóba. Kihalt úton csordogál lefelé a sheriff a rendőrcirkálóval, és nagyon úgy fest, hogy bebaszott az armageddon és felborult, leégett, otthagyott kocsik nehezítik a közúti közlekedést.  Emberünk kikapja a csomagtartóból a piros benzines kannát és nem túl bátor léptekkel de csak-csak elcsattog a benzinkútig. emeózza a volánok mögött héderező aszott hullákat és a földön heverő lefingott gyerekbicikliket. A szakszerű ténymegállapítás szerint: ez nem éppen egy vidám vadkemping. Ja, és még benzin sincs. Van ellenben nyuszis mamuszban csoszogó szőke kislány. Sheriff ért a kommunikációhoz, a lány felé böfög egy öblösebb „Hé kislány!”-t, aki félig lerohadt arccal visszakacsint és megindul, hogy leszopogassa a sheriff arcát. Emberünk felismerte a támadó attitűdöt és egy fejlövéssel ártalmatlanná tette a zombigyereket. Ez egy kicsit megviseli a hős mesterlövészt, így az ő zihálásából csapunk át a hegedáló főcímzenébe. Már most zseniális.