Ezt is megértük végre. 2014-re már kis hazánkban is lehet feszülni a halott hordák hörgő csoszogásán. Minden felesleges szájtépés helyett csapjunk is az alvadt zombivérlecsóba. Kihalt úton csordogál lefelé a sheriff a rendőrcirkálóval, és nagyon úgy fest, hogy bebaszott az armageddon és felborult, leégett, otthagyott kocsik nehezítik a közúti közlekedést.  Emberünk kikapja a csomagtartóból a piros benzines kannát és nem túl bátor léptekkel de csak-csak elcsattog a benzinkútig. emeózza a volánok mögött héderező aszott hullákat és a földön heverő lefingott gyerekbicikliket. A szakszerű ténymegállapítás szerint: ez nem éppen egy vidám vadkemping. Ja, és még benzin sincs. Van ellenben nyuszis mamuszban csoszogó szőke kislány. Sheriff ért a kommunikációhoz, a lány felé böfög egy öblösebb „Hé kislány!”-t, aki félig lerohadt arccal visszakacsint és megindul, hogy leszopogassa a sheriff arcát. Emberünk felismerte a támadó attitűdöt és egy fejlövéssel ártalmatlanná tette a zombigyereket. Ez egy kicsit megviseli a hős mesterlövészt, így az ő zihálásából csapunk át a hegedáló főcímzenébe. Már most zseniális.

Kis visszatekintő a múltba, jöhet is kánonba a bezzeg régen jobb volt minden, amikor még csak agyilag, nem testileg halott emberek poroszkáltak az utakon, a sheriff meg a társa zsebfilozofálnak a járőrautóban egy jó zsíros hambi felett. Tudod mi a különbség férfi és nő között? A férfi le tudja kapcsolni a villanyt. A 2 in 1 hű barát és társ Shane elmagyarázza a matekot, hogy a barátnője a globális felmelegedésről hápog, oszt folyton díszkivilágításban pompázik a ház. Rick, a zombiölő szerzetes saját elfuserált házaséletéből hoz egy iskolapéldát, mivel drága asszonykája egy költői kérdéssel indította útjának reggel, hogy vajon törődik-e ő vele meg a gyerekével. És mindezt persze a kölök előtt intézte. Na, mint férfi ő ilyet soha nem tenne. Mielőtt elszabadulnának az indulatok és a megállíthatatlanul zubogó férfikönnyek beszólnak a központból, hogy meló van: két paraszt száguldozik az úton. A szöges basz lefektetése után, amibe ökör módon százhússzal bele is hajtottak a parasztok, és a kocsi az útszéli szántóföldre bukfencezett, az országos üldözés véget ért. A kézi ágyúkkal felszerelt parasztok kirúgják a ripityára tört autó ajtaját, kikecmeregnek és indokolatlan tűzpárbajba kezdenek, aminek végeredményeként szitává lövetik magukat a rend éber őreivel.  A jó oldalt is érte veszteség. Sheriff flanel ingjét és mellkasát ugyanis szétszabta egy sörét.

Shane hoz Rick sheriffnek vázás virágot, frisset, hogy ebbe mindenki beleadott, nyilván a recepciós Marikáék ötlete volt, de hát ez van, bárcsak jobban lennél haver. Rick részéről kicsit csúszik a feedback, mert mire lefikázza, hogy milyen otromba vázát hozott már neki a haver és elnéz jobbra, a friss virágok már sivatag szárazságúra aszalódtak. Mi a fasz? Shane pisálsz, klotyón vagy? Se válasz, se semmi, a falióra se jár, néma csönd és hullaszag. Rick leszerencsétlenkedik a kórházi ágyról, kiissza a csapot és kivonszolja összeaszott testét a kihalt folyosóra. Sehol senki, csak a másik folyosón éktelenkedik egy csontig rágott nőstény hulla. Ettől Rick kicsit beszarik és a másik irányba tervezi a további kórházjáró körútját. Okos. Leszakadt vezetékek, vér és lövésnyomok mindenütt meg egy leláncolt ajtó „Ne nyisd ki. Hullák idebent.” – üvölt a vészjósló felirat. Az ajtón túlról nem éppen altató hangú hörgések és aszott ujjak lenőtt körmei kalimpálnak kifelé. Nem ez lesz a kijárat, gondolja magában Rick és még jobban maga alá csokizva egy másik utat keres. A lift az ugye nem jó, úgyhogy marad a vészkijárat, ahol a vaksötétség és a gecibüdös levegő kelt félelmet és stabil okádhatnékot Rickben.  A portáról nyúlt gyufákat csumáig égetve kínkeservesen de kijut a kórház udvarára, ami már csak temetőként funkcionál. ricknek szar érzés ezt konstatálni, de a város többi részén is ez a gyász uralkodik.

Rick a kertvárosban csattog és biciklilopás közben megejti első találkozását egy deréktól lefelé nem létező zombival. Iszkiri hazateker azonnal, de se a felesége(Lori) se a fia (Carl) nem hédereznek otthon, nahát. Hiába üvölti hangosabban a nevüket. Ez a valóság vajon? Jogos a kérdés, de hiába üti ököllel a buci fejét ez bizony a szomorú rögvalóság. Kiül a ház elé, integet a déli napsütésben talpig feketében grasszáló srácnak, de a haverfelvétel elmarad, mert egy feka kissrác hátulról megkínálja sheriffünket egy ásóval, a darkos zombit meg fejlövéssel szokás üdvözölni, ami meg is történik. Hé miszter! Miért van magán kötés? Mondja meg vagy lelövöm. Az új szomszédság nem túl barátságos. Rick, miután fejbe kólintották nem tud válaszolni, elájulni viszont igen. Mire felébred már a feketék házában van, ágyhoz kötözve offcorse.

A vendéglátó négerek részéről már egy fokkal nagyobb a jófejség, kicserélték Rick dzsuvás kötését, de azért még bugylibicskával a szeme felé böködve fenyegetik, hogy hé miszter, ha bármivel is próbálkozol szétszablak, mint a szél, amúgy este vacsorára várunk, bort és bonbont nem kell hoznod. Az áldás után elmagyarázzák látszólag setét Ricknek, hogy vannak az emberek, a hullák, meg a Kóbor Jánosok. A lényeg, hogy utóbbiak ne harapjanak meg, mert akkor bebaszik a láz, amitől megmurdelsz, oszt nem sokkal rá visszajössz az életbe, de csak mint agyevő félhulla. Azokat meg nem szeressük errefelé. az éjszakába nyúló baráti csevejt, hogy a család hogy van, meg a hasonló sablonkérdések, egy autó riasztójának éktelen szirénázása szakítja félbe. Ettől mindenki gatyájába beköltözik a ronyó meg a félelem, pláne akkor, amikor kikukucskálnak az ablakon és a járkálóvá átszellemült anyukát látják éppen. Márhogy ugye a kedves vendéglátók részéről. Elég fosatós, amikor az egykori muter elkezdi basztatni a bejárati ajtó kilincsét, de ennél tovább nem jut hálistennek, mert nem lenne akkora buli a családi meeting.

Másnap Rick szétüt egy zombifejet, szigorúan gyakorlás céljából, hogy ráérezzen az ízére. Házának mégegyszeri alapos átvizsgálása után a következő a tényállás: Lori és carl életben vannak, mert elvitték a családi fotókat. Szóval neki sincs oka maradásra, elviszi az új haverokat az őrsre egy forró sittes zuhanyra, aztán feltankol egy szatyornyi lőszerszámmal meg munícióval és kalap kabát búcsút intenek egymásnak, de majd még úgyis találkoznak, addig is hajnalban walki talkiznak, ha úgy van. Mindezt megpecsételendő Rick mondatvégi írásjelként arcon lövi a kerítéshez csoszogó kóborlóvá átszellemült, egykor volt kollégáját.

Rick elhajt balra, útközben leteszi a rendőrcirkálót, hogy megkeresse a deréktól lefelé nem létező zombinőt és még ő kérjen bocsánatot, amiért az óhatatlanul szomjúzza az emberhúst, aztán a szokás rabjává válva őt is fejbe lövi, mintha nem arról prédikált volna az előbb, hogy spórolni kell a municióval. Eközben az egykori vendéglátó feka cimbi szieszta címszó alatt, kiül az ablakba és onnan ritkítja távcsövespuskával az utcán csámborgó zombikat. Bezzeg amikor a kedves felesége szemezik vele azzal az üveges tekintetével, akkor leizzad, bekönnyezik és képtelen meghúzni a ravaszt, a nyelvtannáciknak, pisztolybuziknak, ex-katonáknak lefordítva: az elsütőbillentyűt.. Rick hasít a 85-ös úton, közben szépen narrálja a vészcsatornán, hogy Atlantába tart, mert úgy hallotta ott minden 100% faszagányosság. Gondolja ő.

Rick nem hiába pofázott, mert egy kis csapat hallja a rádión keresztül, hogy mit szövegel, csak épp válaszolni nem tudnak neki, hogy Atlantába legfeljebb meghalni érdemes menni. Egykori partnere Shane is próbál reagálni a CB-n keresztül, de hiába. Meg kell menteni a rádiós ombrét, de ki menjen a halál torkába érte? Egy nő kapcsiból jelentkezik. Hülye az agyad vagy mi van veled Itt a gyereked, azt akarod, hogy téged is elveszítsen? Na, vajon ki lehet ő? Rejtély. Shane mindenesetre lesmárolja stikában, amíg a kölök magában játszódik valahol.

Rick kifogyott az üzemanyagból, úgyhogy a napellenzőből kipattintva a családi képet, amin az imént látott nő és gyerek mosolyognak teljes őszinteséggel, hoppáré(!), és megy egy vidéki viskóhoz ingyen benzinért. Nos, az pont nem vót, csak agyvelővel újragondolt belsőépítészeti dekoráció, plusz egy ló is akadt még a karámban, amit pár bíztató mondattal, a holnaputánt meg még a negyedik rezsicsökkentét is behazudva Rick simán betört. Hiába mondja, hogy hő, meg hó a ló csak vágtat előre, mint a veszedelem. Atlanta határában már valami gyanúsan nem oké, mert forgalommal szemben álló kocsisort konstatál éppen. Mindegy, baktatnak tovább a centrumba. Nem túl bizalomgerjesztő, de hallga csak, mintha egy helikopáter zúgna el a város felett. Öröm boldogság, Rick megsarkantyúzza a paripát, szinte már szerelmesen vágtatna elfelé a naplementébe, ha a sarkon nem ütköze egy cseszett nagy zombihordába, ami egy pillanat alatt földre küldi és atomjaira bontja szegény jószágot, mire Rick épphogy megússza minden sérülés nélkül azzal, hogy szerencsétlenkedve lebaszódik a lóról és egy hanyagul otthagyott katonai tank alá mászik. Na, ez hamar eszkalálódott.

Hiába lő, elöl is, hátul is, mintha muszáj volna csak úgy gyünnek a zombik, nincs más hátra bocsánatot kér Loritól és Carltól, majd a fejéhez emeli hatlövetű mordályát és a halálos fejlövés előtt még pont megpillantja a tank alsó bejáratát és bemászik a gépbe nagy hirtelen. Faszaság van gecc. Csak egy zombi katona dekkol vele egy légtérbe, akit felébredve arcon is lő. Mint kiderül, jó hülye ötlet volt egy páncéllal kibélelt gépezetben. Zúg is a feje, mint a veszedelem. De azért még becsukja a tetőablakot, nehogy bekússzon egy-két hívatlan vendég. Na most mi lesz? Na most mi a faszom lesz? – vakarja a fejét Rick. Hé te barom! Te hülye, te a tankban. Jól vagy odabent?- így üzen neki valaki a páncélozott gépsárkány rádióján keresztül. Már megérte Atlantába jönni, csak ez a lovas balhé igazán kimaradhatott volna. De látott már ilyet az ember, ha épp akciós a lókolbász a Wallmartban.