Ez sem az a rész volt, amiből kilométeres hogyvoltot lehet írni, de az az igaság, hogy a he Walking deadet nem is azért szeretjük, mert egy VHS aranykorbeli Van Damme-film akciójeleneteit, bunyóit, és gátszakító spárgáit megszégyenítő jelenetekkel van túlzsúfolva, hanem azért, mert minden egyes epizódban teljesen kiszámíthatatlan emberi döntések és tényezők miatt rághatjuk tövig a körmünk. Az ötödik évad második etapja kezd kísértetiesen hasonlítani Hershel farmjához, csak ott sokkal jobban átjött Shane megzakkanása és zsebdiktátoroskodása, mint itt Rick elburjánzó irányításmániája. De nézzük inkább, hogy mi történt ebben a részben.

Sasha nem tud aludni, mert zavarja a csend, a meghitt madárcsicsergés és a falon lógó idegen család fotói. Utóbbiakat reggel egy kis lőgyakorlat képében szét is lövi az erdőben, remélve, hogy majd jönnek is a zombik a zajra. Mondjuk ehhez nem hangtompítóval kellett volna célba lőnie. Így duzzogva leül egy fatuskóra és csak annyit mormog maga elé a szépen bekúszó drámaian cincegő főcímzene hegedűszója előtt, hogy „Gyertek, kapjatok el!”