Itt az ideje a sorozat lezárásának, sajnálom, hogy nem folytatják, mert a két jó barát kalandjai mindig élvezetesek voltak. Akkor nézzük a mindent eldöntő lezárást, az előző rész végén egy szövetségest vesztettünk, a Főnököt Reynolds rendőrnő lőtte fejbe. Kezdjünk itt, a Főnök holttestét már zsákba rakták, és micsoda véletlen, pont Reynolds irányítja a helyszínelést. Mielőtt elvinnék a Főnököt, az öreg mellé rakja a kalapját, hadd menjen az is. Ezek után gyorsan leszedi az öreg seriff-jelvényét és a sajátja helyére illeszti, hamar kinevezte magát. Menjünk el egy roncstelepre, a szakadó esőben álldogálnak a kocsik, és az egyik csomagtartójában ott ébred Florida is, és segítségért kiabál.

Boston, 1956. Frank Randall, a Harvard történész professzora igazi angol reggelit készít kicsi családjának. Az ok, hogy Brianna, a lánya túlságosan elamerikanizálódik az iskolában, így itt az ideje valami angolságot is vinni az életébe. Míg a házastársak kettesben vannak, Claire bedobja az ötletet, hogy este elmehetnének moziba. Frank azonban mindkét ajánlott filmet látta már. Értelemszerűen nem egyedül. Claire kicsit megrökönyödik, de Frank biztosítja arról, hogy nagyon diszkréten intézi a dolgot. Kibeszélni mindezt, ha egyáltalán akarnák, sincs sok idejük, mert Brianna fut be egy rajzzal a kezében, s rögtön asztalhoz ül. 

Viszlát színes törzsek, helló MÖRDZS! Nem, ez nem egy újfajta káromkodás, hanem egyesülés van kérem alássan. Most kezdődhet igazán a paranoia, ki-kivel van, Goliath strong vagy sem, az erősek félhetnek, aki eddig ellavírozott középen most levegőhöz juthat. Lássuk miből élünk, meglepnek-e minket valamivel a túlélők?

Gyermekeim az Úrban. Már megint eltelt egy év, pedig mintha tegnap lett volna; még tisztán cseng a fülemben, ahogy primiTivi a hálóban üvölt, mint a sakál, hogy ez egy faszszopó hálószoba geci; ahogy putridomb koronázatlan királynője, alias VV Dina szájából kecsesen hullanak alá a rágatlan fél rántott húsok a földre, amikor éppen két falat között kellett elküldenie valakit a geccibe; vagy Vivi, drága Vivi, aki azóta már minden bizonnyal okleveles bolygókutató. Jobban vártam ezt a napot, mint a karácsonyt, és nem hiába, mert az idén igazán kitettek magukért az rtlnél, és minden idők legótvarabb társaságát válogatták össze nekünk gondosan, még akkor is, ha a mai adás elég vérszegényke lett. No de.

Minden nap tanul valami újat az ember, én ma például azt, hogy lehet egy 5 szavas mondatban 3 igazán alpári szó – így már bizton ki merem jelenteni, hogy mikor sixx atyánk javasolta, hogy hagyjam ott kicsit a zombiapokalipszist, és tekintsek körbe a való világban (esküszöm, véletlenül jött ki így) ahol a létező agyhalottak pusztítanak, nyilván nem létezett rá más válasz, mint hogy MÉG JÓ! Ennyit erről, szevasztok villafüggők. Huszárantenna a mai műsorvezető, ez itt a Való Világ 9, PÁVÖRÖD báj, mondja, és buzdít minket hogy szavazzunk a kedvencre. Tegnap Krisz meg Szintike ordenáré módon összeveszett, lássuk, hogyvolt.

Ezt a kibeszélőt nem én vezettem, de ha rajtam múlik, az utolsókat nem is fogom a jövőben sem, mert annak rendes reunion-adásnak kellene lennie, Bencussal, teljes gárdával, ami persze logisztikai rémálom, de úgy az igazi. Ez itt fent egy csoportterápiás beszélgetés, olyan mélyen gyökerező gyűlölettel és sértettséggel a szereplőkben, amivel nem tudok mit kezdeni, EZ EGY KIBASZOTT JÁTÉK, ugye. Na, mindegy, majd feldolgozzák, vagy nem, mi közöm hozzá, örülök, hogy én vezethettem a kibeszélőt, jövőre is lesz, ha rajtam múlik, heti 45 percben és sokkal több nézői kérdéssel.

Nagy igazságok kimondásakor bátran bízzuk magunkat Survivor Verára, a nőre, aki miatt nem lett hótthalálosan unalmas az utolsó Survivor adás, az, aminek valójában akkor lett vége, amikor az előző rész végén, a Hany Istók Emlékfutam 2018 utolsó szakaszán Őszinte Tamás alulmaradt Nagybanipiacos Fannival szemben, pontosabban egy bambuszrúd végére erősített va,skampóval, pedig üvöltött mellé böcsülettel. Szóval abban a pillanatban, ahogy Bencus hitetlenkedve kihirdette, hogy bazdmeg Fanni, te meg döntős vagy, éppen azt is hozzátehette volna, hogy grat a nyereményhez, Dávid, majd igyunk egyet. A második újkori Survivor-évadot tehát megint egy inas, szikár, szakállas faszi nyerte, ha a következő évad elején meglátok egy ilyen fazont, tökön szúrom magam.

Korán reggel, amikor elkezdem ezt a hogyvoltot (a megjelenési idő miatt nem nagy spoiler, hogy a befejezés ekkor még messze van) egy kicsit nehéz követni, amikor egyszerre négyen magyaráznak, mint egy 90% -kal csökkentett értelmű Woody Allen-filmben. De aztán lassan tisztulni kezd a kép. Ott vesszük fel a fonalat Puskás „Szolidan Fuldokló” Péter bevezetője után, hogy Ginu éppen nagyon bevágódik társainál. Azzal kezdi, hogy Zsuzsu kacsójának puhaságát dicséri, ami könnyedén átfordulhatna erotikus („és milyen jó az illatod is, Tiffany”) valamint kézkrémreklámozós irányba is, ha Csoki nem kapaszkodna bele az új lány kijelentésébe, miszerint Radics nem az esete. Na, de akkor ki az? Hát, az a lényeg, hogy szeresse a szexet és kockahasa még véletlenül se legyen, szűkíti le a kört brutálisan Ginu.

A Reni által tudatosan leitatott Zsuzsu rendes alkoholistához illően rémisztgeti Greget („gyere a karomba”), zakózik és flörtöl mindenkivel, a konyhapultot is beleértve, majd további utasításig beájul. Reni mossa kezeit, ő csak két adagot tukmált rá, aztán ment a dolog magától, mint amikor Pintér Tibortól csak annyit kérdeznek, hogy „mi az első sora annak a Rómeó és Júliás dalnak?”, aztán mindenki kénytelen viselni a következményeket. Ginunak ezalatt egészen a hátsimogatásig fajuló „közvetlen kapcsolata alakult ki” Csokival, ami még bárhová fejlődhet, hiszen:

Nem vagyok semmi rossznak az elrontója.