Taylor, a 6. részből megismert vörös riporternő mutatja be nekünk a reggeli hírekben, hogy az elkerülőn kilométeres sor áll, mert egy hölgy szeretné, ha Norman látná. Ugyanis 30 év házasság után láthatatlan a férfi számára, majd hogy hangsúlyozza is a mondanivalóját, szétrántja a fürdőköntösét, alatta semmi sincs. Norman eközben a dugóban ül, majd kiszáll egy kávéért meg valami diétás (nem) kajáért, és kérdezi két nőtől, hogy mi van, akik élőben nézik a közvetítést. Norman kaját és italt el, rohan, közben hívja a 911-et, ahol Maddie veszi fel a telefont, hogy már úton van a nőért. Küldenek is érte egy motorost, hogy gyorsabban odaérjen. Eközben alul a tűzoltók húzzák alá a bazi nagy ugrálóvárat, Buck pedig leereszkedik mellé, hogy lelökje, gondolom. De Lola sokkal okosabb volt, hozott fegyvert is, de szintén csak a nyomatékosítás kedvéért, hogy el van hanyagolva. Így kissé kétkedve fogadja, hogy Buck is – ezzel a kinézettel – el van hanyagolva. Lent Athenáék nem hiszik el, hogy ez történik, Buck pedig elmondja élete bánatát (aka Abby elment).

Ebben a részben nem szarkodunk, rögtön beleugrunk a szaftos lecsó közepibe, egy srác nyom fegyvert valami bula halántékához, Eric próbálja meg jobb belátásra bírni. A srác valamilyen AJ-t akar megbosszulni, remélem nem a Backstreet Boys-zosról beszélünk, mert már megvettem a jegyem a jövő évi pesti koncertjükre. Na de, mint kiderül ezt a pár sort is minek írtam le, mert amúgy nem ez lesz a fő történetszál, csak egy kis ízelítő volt abból, hogy Eric mekkora király, mert végül sikerült megdumálnia a srácot, hogy tegye le a vegyvert és mindenki menjen haza békében. Este az anyjával vacsorázik, és a beszélgetésből kiderül, hogy nincs túl jó kapcsolata az apjával, akit nem akar valamiért felhívni, elleben meg van sértődve, hogy Evie nem hívja őt, én meg hiába mondom, hogy a gyereknevelés első számú aranyszabája, hogyha nem akarod, hogy a gyereked fikázzon, akkor te se lógj állandóan az orrodban könyékig. Dolguk végeztével még csevegnek az étterem bejárata előtt, amikor egy autóból rájuk lőnek, majd főcím.

Roger magyarázza egy jegyzetekkel teli tábla előtt, hogy tehát a múltban és a jelenben párhuzamosan halad az idő. Claire három évet töltött a 18. században, azóta húsz év telt el, így Jamie-t is húsz évvel később kell keresni. 1968-ban járunk Skóciában, s most vesszük fel a 2. szezon végén elejtett szálat, mikor a fiatalok is látták Geillist átmenni a köveken. Fiona, Mrs Graham unokája sürög-forog Roger körül, amit Brianna gúnyos pillantással nyugtáz. Szó esik a Dunbonnet-ról is (Bree csak legendának tekinti), amikor Claire felkiált: megtalálta Jamie-t Ardsmuir börtönének 1753 és 1756 közötti kimutatásaiban. De aztán megint nyoma veszik, miután a börtönt felszámolták. Roger szerint azért így is van mire koccintani, s amúgy sem lehet soha túl korán a whiskyhez. 

Anikó a mai állatkerti vezetőnk, aki minden alkalmat megragad, hogy ránk tukmálja az ápplikációt, (amit egyébként nekem a telefonom valamiért vírusként érzékelt, de nyilván nem az), majd szélesre tárja a ketrecajtót, hogy megnézhessük, milyen ügyesen ugrálnak bent a majmok.

A hét elején Félix élő adásban is bejelenti a rádiótól való távozását. Hallgatók tömegei telefonálnak be szinte zokogva, s kérlelik imádottjukat: ne tegye. Félix azonban hajthatatlan, még Adél próbálkozásait is csírájában fojtja el anélkül, hogy megnézné az összeget, amit a rádió tudna ajánlani. Hát igen, valószínű, hogy közelében sincs az egymilliós gázsinak, amit a tévé ígér. Csak nehogy két szék között a pad alá ess, Félix! Luca nehezen viseli a tényt, hogy Félix ott hagyja a rádiót, a terápiás csoportban sem tudja hosszútávon az érdektelenség látszatát kelteni, így végül könnyek közt fogyasztja el a csoportnak szánt csokis kekszet.

A világnak szüksége van Rick Grimesra, ugye, de az új világnak már nincs, úgyhogy csapjunk is bele a lecsóba. Michonne talál egy seriff figurát egy kocsiban, ezzel a zsebében Rickhez beszél magában a hídnál, amit megesküdtem volna hogy újjáépítenek és a Rick Grimes Bridge nevet kapja, de csak a romok vannak ott. 6 év telt el, mióta a seriff meghalt elrepült Jadissal Isten tudja, hová, ez alatt a csajának és Carolnak király új frizurája lett, Maggie vagy kicsekkolt vagy lelécelt, Daryl meg hobbitköpenyben járja a közeli helyeket, dombokat-hegyeket – de lényeg a lényeg hogy a társaság még mindig úgy várja a szebb jövőt, mint a magyarok minden negyedik év áprilisában.

Egész héten az Instán azt néztem, ahogy Luca és a SWAT telenyomja képekkel az üzenőfalamat, mert annyira, de annyira király rész fog következni. Nos, hát ez sem volt az, sajnálom, srácok, egy ugyanolyan részt láttunk, mint mindig.

Gyakorlatozik az elit nyolcas, Jimmy odaadja a gázmaszkját a társának, de Luca tetszését ezzel sem nyeri el, Chris is végignézte a gyakorlatot. Hondo hétvégézik Niával, egy menő vörös kocsival hasítanak az elhagyatott úton, Hondo volt már Berlinben is, munka miatt persze. Motor rendőr éri utol őket, nyilván túllépték a sebességhatárt, kéri is a jogsit és forgalmit, mindkettejüktől. Hondo érdeklődik, hogy mégis miért. Agresszív sávváltás miatt. Hondo csak azért is köti az ebet a karóhoz, még akkor sem, ha tényleg nem szállít drogot, és kinyitja a csomagtartót. Nia szeretné, ha túlesnének a kötelezőkön, amúgy Arizonában járnak, egy órája érkeztek, majd az államügyész megunja a dolgot, és előkapja a jelvényét (nem is tudtam, hogy nekik is van ilyen), majd Hondo is duzzogva előhúzza a kabátzsebéből. Probléma megoldva, azért vigyázzanak a továbbiakban.

Csapjunk bele a lecsóba gyorsan a tegnapi agyzsibbasztás után, és ígérem, megpróbálom majd a tegnapiból kivágott részlet problematikáját is kibogozni. Ma Bajusz a porondmester, aki valami ismeretlen okból még mindig azt gondolja, hogy az. a. jó. műsor. vezető. aki. szép. szaggatott. tőmondatokban. képes. csak. megnyilvánulni. Rosszul gondolja. Azt mondja, hogy annyira kifürkészhetetlenek itt már a villaviszonyok, hogy a szerkesztők most majd egy barátságkarkötő ajándékozó szeánsszal igyekeznek a nézők számára világossá tenni, hogy melyik lemming melyikhez dörgölőzik éppen. Persze itt még a vasárnapi kiesős, beköltözős, kiválasztós apokalipszis előtt vagyunk kronológiailag, tehát mondanám, hogy mindez nem oszt nem szoroz, de mégis, mert az az érzelmi szarcunami, amit ez a látszólag jelentéktelen faszság felkavart, kicsit meglepett.

Élő adással nyitunk, és engedtessék meg nekem, hogy mint a szépre és esztétikumra érzékeny nő, néhány szót rögtön ejtsek arról, ami ma itt történt a színpadon. A sztájliszt vagy rádurrantott a crackpipára adás előtt, vagy kibaszottul rühelli Anikót és Pornóbajuszt, mert előbbi egy ikeás szatyrot visel szoknyaként maga köré penderítve, melyhez egy fehér sportcipő tűnt a leglogikusabb választásnak, míg utóbbi felül ünneplős cigányvajda, alul piacozós melegítő vonalon lett feldíszítve a nagy napra, hát ez prájszlessz gyerekek. AZ első néhány másodpercben már szpojlerezik is a közönség, mert egy fiatalember VV Lacika transzparenst lobogtat a kamerába, és mivel a crackpipa nekem majd csak az írás jön, ezért biztosan tudom, hogy még nincs ilyen nevű lakó odabent, de feltételezem, ezek után lesz. Ünnepi ebédbként a mai adás során kapunk az égvilágon mindent, vörösboros baconbe göngyölt szimpátia-szavazás eredményt, konfitált fokhagymás párbaj nélküli hazamenetelt, zsírszalonnával megtűzdelt újabb beköltözést, illetve már ma előkerül a villa tejszínhabos desszertje, az első kiválasztás is. Hát lássuk.