Már a keddi műsornál tartunk, de ma se lépünk sokat előre. A szerkesztők még mindig a párbaj utóhatásaira koncentrálnak, mi meg nem tehetünk mást, csak nézzük a nyomorultak részeg vergődését. Láthatatlan László kiesése egyébként borítékolható volt, hisz még a villalakók sem hittek benne, hogy visszatérhet, nem hogy a tévénézők. Hunor konkrétan ki sem jött az ajtó elé a visszatérésnél, csak bentről szemlélte rezignáltan az eseményeket. Egyébként L. László esete a tipikus példája annak, hogy lehet egy ilyen műsort manipulálni a vágóasztalon. Ha nem kerülsz adásba, kiesel. Ennyi. Márpedig Lácika kurvára nem került adásba, pedig talán lett volna mivel. Erre több jel is mutatott, hisz folyamatosan kaptuk az elejtett mondatokat, hogy szórakoztatja a lakókat, youtube videókat idézget, meg vicceskedik, közben meg csak annyit láttunk belőle, hogy öregemberként csoszog a hálótól a dohányzóig, meg néha lefejelné Adrit. Igen szép karaktergyilkosság, még a Tények is megirigyelné.

Eredeti cím: In Cold Hell

Krik dácsájában kezdünk, kislánya éjszaka felébred a szörnyektől. Ideiglenes bébiszittere, Roman bácsi, Krik jobbkeze viszont remek felügyelő, gyereknevelésből csillagos ötös, ugyanis esti meseként egy olyan sztorival áll elő, amiben a főszereplő kisfiú édesapja felakasztotta magát, az anyuka meg, mivel nem volt pénzük, levágatta a legkisebb kislányát, majd azt tálalta a családnak. A kisfiú, nevezzük Romannak, rájött arra, hogy amit esznek, az a húga, de mivel éhes volt meg finom a kaja, folytatta a táplálkozást. Konklúzió: a szörnyek nem mindig az ágy alatt rejtőznek, néha csak simán ragut csinálnak.

Ott hagytuk el, hogy Carrie lemegy a metróalagútba. Fegyvert szegezve oson, hirtelen az egyik beugróból Qasim megtámadja, de nem akar ártani neki, csak azt kéri, maradjon csendben. Meglepődik azon, hogy Carrie tudja a nevét, dr. Husszein mondta meg, világosítja fel az ügynöknő. A szövetségiek már úton vannak ide, folytatja, majd látva a srác bizonytalankodását rákérdez, hol van a pusztító fegyver. Qasim némi habozás után elárulja, hogy Bibi bevitte az alagútba és a következő szerelvény érkezésekor fogja kiengedni a gázt. Carrie Qasim lelkiismeretére igyekszik hatni és végül sikerül elérnie, hogy a csávó vállalja, megpróbálja lebeszélni Bibit a merénylet végrehajtásáról. Qasim előremegy az alagútban.

Ray csapódik ki egy ablakon egy sötét sikátorban. Nem dobták, ő ugrott. Rad és Danny futnak utána az esőben, még rá is lőnek, de ő időben átmászik egy falon. Sam Winslow újabb prezentációt tart, kénytelen elővenni legmézesmázosabb énjét, mert a befektetők már nem hiszik a folyamatos magyarázkodását, hogy mindjárt meglesz a telek, mindjárt, mindjárt. Ray betámolyog egy étterembe, megy a mellékhelyiségbe, s lekezeli egy méretes szilánk okozta sebét (a sózás résznél én üvöltöttem helyette), majd hívja a Főnökasszonyt, hogy van nála valami, ami a másiknak fontos lehet. 

Párbajadás van, ami csakis happy enddel végződhet, mert ezen a ponton minden olyan eseményt pozitívumként kell elkönyvelni, amikor a nyomorultak eggyel kevesebben lesznek. Bocs szerkik, bocs RTL2, de ki kell mondani, hogy talán nincs ma Magyarországon hét másik olyan ember, akiket összezárva ilyen unalmas epizódokat lehetne csak összevágni, valahol nagyon elcsesződött ez a casting. De főzzünk abból, amink van ugyebár, kapásból az első műsorblokk előtt figyelmeztet is minket Végre Bajusztalan Peti, hogy halkítsuk le a tévét, sőt a gyengébb idegzetűek inkább kapcsoljanak is a Spektrumra, mert Megbomlott Elméjű Reni Vérfagyasztó Rikácsolós Percei következnek. Tényleg még most meneküljön, ki merre lát.

Nincs megállás, vágjunk is bele nyomban a 4. évadba! Az utóbbi néhány részben jócskán eltávolodtunk a fontos történelmi eseményektől, jobban előtérbe került az időutazás motívuma, s az sem titok, hogy hőseink az új szezonra átteszik székhelyüket a gyarmatokra. Ízes beszédű, kiltes férfiakat talán nem látunk majd olyan sokat, mint a korábbi évadokban, de Amerika is nagy változások előtt áll, lesz itt is esemény bőven, amibe hőseink bekapcsolódhatnak.

A vezérlőbe Reni valamiért Ginut és Erát várja, de helyettük régebbi versenyzők futnak be. Név szerint VV „Dzsudibí Kedvence” Viki a hatodik évadból és VV „Gyíkember” Dennis a hetedikből, amelynek különlegessége, hogy arról hogyvoltoztam először. Ehhez képest megdöbbentő, mennyire nem emlékszem semmire, amit ez a csávó alkotott, még arra sem, amit én magam írtam le… egyedül ez a reptilián-téma kezdett rémleni.  Na és ti hogy vagytok ezzel?

Mindenesetre most újra itt van Dennis, aki rögtön megjegyzi, hogy Adri nem is olyan ronda, mint amilyennek gondolta, és Reniben is pozitívan csalódott esztétikailag. Lesznek ők még suna pozitívak a nap végére. Roli már most is az Vikinek, trashceleb love is in the air. Közben Greg kivonul a postaládához egy tányér édességgel meg egy energiaitalnak látszó tárggyal. Reni közli, hogy mindezt a „kismadaraknak” szánják, ami valami kód lehet, mi ugyanis nem így szoktuk a madarakat etetni-itatni. Én például mindig felbontom nekik a csokit és az lónyálat is, hogy ne kelljen ügyetlenkedniük a csőrükkel. Amikor meg nagyon jók voltak, pohárba is kitöltöm a kólájukat.

Kinek jár hát az ellátmány? Viki arra tippel, hogy a vezérlő új lakóinak, azon belül is elsősorban neki. Örül, mert már igen szomjas, ráfér egy adag édes, vízhajtó valami. A lelkesedés rövid életű, a muníciót ugyanis egy ritka madárfaj, az avis securitis közelben fészkelő képviselőjének, ismertebb nevén a biztonsági őrnek szánják. Viki akkor is lenyúlja. A lakók fel vannak háborodva, a sapkás nagymadár beletörődő mosollyal nyugtázza az intermezzót. Gondolom, őt amúgy sem szabad etetni.

Szóval...

Már az első percekben kiderül, hogy Adri és Roland szövetsége csupán utóbbi hazugságból és ármányból szőtt gigantikus hálójának egyik szála. Magyarul kamu az egész, kegyetlen játék a Szíves Bocsok érzékeny idegrendszerével. Mialatt utóbbiak kérdésekkel bombázzák a magát bizonyára szkeptikusgyűlés közepébe csöppent Ouija-tábla-árusnak érző Adrit, a kamera előtt magabiztosan vetkőző Roli a hangyányit megrendült Lacikát oktatja a jakuzziban.

Nagy az öröm a villában, ugyanis másfél év után az RTL csapata újra meglépte azt, amire a horrorfilmesek is csak akkor vetemednek, ha már végképp kifogytak az ötletekből: elővettek egy babát. Hála Istennek most tényleg csak egyet, az pedig nem sok vizet zavar, csupán Hunornak okoz néhány kellemetlen órát a hálóban. Ugyanis ez sem olyan rendes játékcsecsemő, amelyik némán várja, hogy a kislány, aki a rokon néninek ezerszer elmondta, hogy inkább plüsscicát szeretne, a sok gyötrelem után –  kegyelemből – végre lecsavarja a fejét. Ez bizony, ha úgy van (és általában úgy van), felbőg az éjszakában, akkor pedig foglalkozni kell vele, mellőzve a falhoz csapkodást, ami feltehetően jobban visszavetné a szavazatokat, mint egy őszödi köteles beszéd.

Adrinak látszólag nem is esik nehezére a feladat, elöntik az anyai érzések, és ha úgy vesszük, Hunor is felkészült az apaságra, annak macsófalvi (= kölök első vagy legfeljebb második nyekkenésére azonnal nappaliba átvonulós, kanapén füldugóval visszaalvós, reggel a karikás szemű asszonynak panaszkodós) értelmében. Mialatt a szülők ily' módon mulatnak, Roli megpróbálja Zsuzsut rávezetni arra, hogy néha-néha az ő „gondolkodása” sem más, mint taktika. Ebből a szempontból édes mindegy, hogy gyengébben muzsikál, mint egy Kártyavárba tévedt Forrest Gump, a szándék a lényeg.