Romantikus autómosással indul Gyuri reggele, a gólyaszart letakarítandó (ami fél méterrel a kocsi mellett csapódott le) és Erika közben sündörög körülötte. A nagy romantikában, Erika elkezdi dúdolni a közös dalukat: ,,lá-lá-lá-lá-lá”. Gyuri is úgy néz rá, ahogy éppen Ti, hiszen halvány fogalma sincs, mi ez a dal. A tősgyökerek is becsatlakoznak a kórusba, de ez sem segít, viszont Gyuri kocsijáért cserébe megmondják, mi a nóta vége. Na ennyit nem ér ez az egész Gyurinak, inkább elmegy dudorászni a házuk elé, de egyik dallam sem találja el a ,,szerelmük himnuszát” hogy Erika szavaival éljek, így Gyuri a kocsiban kénytelen éjszakázni.

Éva Asztalosnál alszik, s reggelre ébredvén azt vizionálja, hogy kimegy a konyhába, és András készíti neki a kedvenc rukkolás fritattáját. A valóság azonban az, hogy Asztalos várja a nagy büdös semmivel. A férfi hívja Évát mindenféle további találkozókra, például a hajóavatására is, ahol bemutatná a szakácsnőt a barátainak, de Éva mindenféle kifogásokat talál. Úgy tűnik, az ágyban nem működnek jól együtt.

Gáborkáék évfordulós buliján vagyunk, az érintett nagyon gyakorolja a táncot, miközben Csónakos és Luca a partvonalról figyelik, előbbi pedig elhinti, hogy Boglárka meglepetését nehéz lesz überelni. Mivel a meglepetés kilétét nem árulja el, Luca a „monddelmonddelmonddel” taktikához fordul. Zsófi is megérkezik, és rögtön össze is vesznek Törcsivel, aki éjjel felkelt, és nem találta ágyban a lányt, aki ugye „Bencével beszélgetett”. Törcsi rögtön bocsánatot kér, és bízik a barátnőjében. Bencusból kitörik a pincér, és Gáborka után Lakótárs rendelését is felveszi, mert nem tör le tőle a keze. Luca továbbra is idegesítő, a bátyja nem is bírja tovább, így rögtön az egész társaság megtudja, hogy:

• Boglárka titokban abbahagyta a gyógyszert, Gáborka eléggé ki volt akadva, de azért megtartják (Luca)
• Gáborka és Boglárka családjában is előfordultak már ikrek, így ők is kettőt várnak (Bence)
• Valaki hallotta, hogy nagyobb lakást keresnek, tuti terhes (Luca)

Ha eddig esetleg nem éreztétek úgy magatokat, mint egy érzelmi bokszzsák, akkor ebben a részben alaposan megkapjuk a magunkét. Az előző rész végén a búvárokkal hagytuk abba. Na, bent a búvárok tök sötétben, harsogó doziméterek mellett próbálnak életet lehelni a lámpáikba. Szerencsére újra világítanak, és folytathatják az útjukat a csőrengetegben és a szennyezett vízben. Azt, hogy merre járnak, igazán csak ők tudják. Odakint a várakozáson kívül nincs mit tenni. És talán ez mindenki számára a legrosszabb, hiszen nem tudják, hogy mi van a búvárokkal (nincsen se kamera, se mikrofon, se bármilyen eszköz, amivel ma egy ilyen vállalkozást megtámogatnának). Borisz lélekben már a legrosszabbra készül, mi van, ha meghaltak? A prof. szerint ez is lehetséges, és nem kell válaszolnia, de akkor bizony ennyit tudtak tenni. A hőseink megérkeztek a céljukhoz, igaz itt már kb. mellkasig gázolnak a szennyezett vízben, de kinyithatják a központi szelepet. Odakint csend és feszült nyugalom mindenkin, majd végre valahára bentről megdöngetik az ajtót, mindenki egyszerre rohan az ajtóhoz, ahonnan a búvárok megkönnyebbülten léphetnek ki a levegőre. Élnek, jól vannak, jár nekik a jól megérdemelt vodka. A búvárokról eddig két nagyon különböző teória létezik: egyik szerint alig pár héttel a feladat után már meghaltak, egy másik, alig pár éve készült tanulmány szerint a 2000-es évek környékén haltak meg. Bárhogy is volt, de ha ez a feladat nem jött volna össze, gyanítom másképp nézne ki a világ...

Dean menekül, és ha ő menekül az igazán rossz jel mindenkinek. A nagy rohanásban felborít egy hajléktalant és így az üldözője, egy morgós kutya utoléri őt. Dean drámai hangon kéri a hajléktalant, hogy menjen ő is minél messzebbre, mert a kutya meg fogja őt is ölni. A kutya egy apró, cuki yorkie. Nem, nem démoni véryorkie, hanem a kis táskába beférő ölpatkány, apró kis hajcsattal. Már megint mi történt veletek fiúk...

Zsebkendőket elő, szükség lesz rá... szerintem.

Manosque-ban kezdünk, Greta kopog a lánya ajtaján és zilált a meneküléstől. Hja, a megváltáshoz vezető út rögös, de megéri. Ekkor Elijah lép Antoinette mellé és az üdvözlést követően olyan érzése van az embernek, mintha a leendő anyós jött volna csekkolni a lánya jövendőbelijét…

Luca az ébredező Bencén ül és belevigyorog a képébe – úgy néz ki, a lány nagyon szexelni akar, de a srác nem vevő rá. Később reggelinél Gáborka és Boglárka nem nagyon figyel Bence beszámolójára egy napjáról az étteremben, de Luca a joghurtos kanalat feltűnően nyalogatja, még a strandpapucsból is kibújtatja a lábát, hogy aztán rajongása tárgyán kezdje felfelé csúsztatni. Boglárka nem érzi jól magát, most már tuti, hogy terhes, meg kicsit meg is van sértődve, mert azt hiszi, Gáborka elfelejtette, hogy most van a házassági évfordulójuk. Gáborka szerint így csak nagyobb lesz a szüprájz.

Na.

Az atomháború után vagyunk, a 36. században, az emberiség szívós munkával eljutott a kőbaltától a feudalizmusig, aminek persze az lett az eredménye, hogy kiskirályok és kiskirálynők uralták a vidéket, és annak volt a legnagyobb pöcse, aki rég elfeledett, de a XXI. századi mérnöki munkának köszönhetően még mindig működőképes tömegpusztító fegyvereket birtokolt, illetve melléjük a Tudást, amivel használni lehetett ezeket. És ez a Tudás sem feltétlenül organikus, leginkább önként jelentkező szerencsétlenek kellettek hozzá, akik a családjukról való gondoskodásért cserébe kísérleti nyúlként püfölték, nyomogatták, buherálták az ősöreg szerkezeteket addig, míg egyszer csak meg nem semmisült velük együtt a fél megye.

Az egyik ilyen kiskirálynő, a beltenyészet (értsd: közvetlen rokon kúrja a másikat) végett legendásan félhülye Taligás-klán éppen soros szőkenője, Kalészi, ráadásul a megbuherált acélhengereket felszerelte a kor legextrémebb közlekedési eszközének számító, mutáns kárókatonára, Kloppra, és afféle statuálási célból elrepült a korábban Manchesterként emlegetett vár fölé, ahol a feléje a kezét rázó (tudósok sokáig vitatni fogják még, hogy az ökölbe szorított kéz kinyújtott középső ujja, és a kéz üvöltve rázása az _valóban_ ellenséges gesztus-e vagy csak nagyon örül a gazdája) lakosság láttán zabos lett, és a fejükre dobta a M47A1 Napalm Incendiary feliratú tartályokat.

Erre a fenti faszságra azért van idő, mer' ez jutott eszembe a nyitójelenetről, amiben Tyrion, Havas és Ser Davos bóklászik Királyvár, vagyis inkább a Vörös Torony melletti kerület üszkös romjai között, és igen, van szénné égett kisgyerek és sokkos állapotú túlélő is, utóbbinak a hátáról nyúzta le a bőrt Drogon leheletének a széle, jajmár. A három, nagyjából normális szereplő olyan arcot vág mindeközben, mint akik nem tudják eldönteni, hogy akkor most a székrekedés miatt van görcsben a belük, vagy a seggükbe feldugott húskampó okoz váratlan(?) komplikációkat. Ez a mászkálás egyébként rém látványos a maga horrorpornó mivoltában, és továbbra sem vagyunk híján a hirosimai párhuzamoknak sem.

Ismét egy különleges részhez értünk, ezúttal a régi hollywoodi horrorfilmek hőskorszakába repülünk vissza. Régi klasszikusokat idézünk fel és stílusosan fekete-fehérben követhetjük végig az eseményeket. Ezúttal a Warner Bros. majd a SupNat logóval indul az epizód, ezek után a stáblistát látjuk, borzongató zenével kísérve. Viharos éjszakán kezdünk, a tesók épp átlépték a pennsylvaniai államhatárt. Dean kikapcsolja a rádiót, onnan jött a rémisztő zene. Egy ügy miatt járnak itt, egy vámpír garázdálkodik a környéken. Sammy nem túl lelkes, igaz, az ő lelkét a közelgő világvége nyomja. Dean pörög, nem menthetnek meg mindenkit, ha eljutnak odáig, de addig mint a régi szép időkben, igazi Winchester módra, megölnek pár vámpírt.