Zsebkendőket elő, szükség lesz rá... szerintem.
Manosque-ban kezdünk, Greta kopog a lánya ajtaján és zilált a meneküléstől. Hja, a megváltáshoz vezető út rögös, de megéri. Ekkor Elijah lép Antoinette mellé és az üdvözlést követően olyan érzése van az embernek, mintha a leendő anyós jött volna csekkolni a lánya jövendőbelijét…
Hope és Roman még úton vannak. Zenét hallgatnak, szelfiznek, és csinálják, amit a tizenévesek szoktak. A lány eléggé parázik a bűbájtól, mivel a nagynénje szerint egész életében bánni fogja, ha megteszi, ráadásul az apja naplója szerint is szörnyű az egész; de Roman megnyugtatásként elüti annyival, hogy mivel alig ismeri a farkasénjét, talán nem is fog neki hiányozni. Na ja, végülis felesleges a szócséplés, mert úgyis megcsinálja… Hope hirtelen megérzi, hogy valaki varázslattal próbálja őket lenyomozni, ezért leállíttatja a kocsit, hogy kiderítse, ki az. Addig a fiú titokban felhívja az anyját, és helyzetjelentést ad: Hope vele van, és a kötést végző boszi is jönni fog. Szuper! Akkor irány Shiloh Place, ő is nemsokára érkezik. Roman szemlátomást viszolyog a kérdéses helytől, de Greta nem tűr ellentmondást.
Miután leteszi a telefont, Greta csatlakozik a jegyespárhoz a vacsoránál. Antoinette észreveszi, hogy anyja napfénygyűrűt visel, ráadásul vadiújat – kiderül, hogy évek óta viseli már, cél szentesíti az eszközt alapon (pfff…). Aztán nyomni kezdi a felsőbbrendűségi propagandát, és azzal magyarázza a gyűrűt, hogy így könnyebben ki lehet szúrni a tévelygőket, és visszaterelni őket a helyes útra… Az ősi szemlátomást egyetért a maszlaggal, és hozzáteszi, hogy mekkora megnyugvást jelentett neki a gyűrű levétele. Antoinette ismét rákérdez, hogy mire ez a hirtelen látogatás, mire Greta közli, hogy a tesó, Roman veszélyben van. Suliba akart járni, ő pedig engedte, aztán a fiú összejött Hope Mikaelsonnal, és ha a lány apja erre rájön… kő kövön nem marad. Hát ezért van itt. Mert az egyetlen, aki fel tudja venni Klausszal a harcot, az Elijah. (Ezek szerint a kémek nemcsak a lányáról, hanem az ősiről is csicseregtek Gretának.)
Hope-nak sikerül kiderítenie, hogy ezerrel keresik őket, úgyhogy mágiával elrejtette magukat – de biztos, ami ziher, a telókat is hátra kell hagyniuk… Apucit épp Caroline tájékoztatja arról, hogy a lánya eltűnt egy sráccal, de az egyik nyomkövető osztály már dolgozik az ügyön – Klaus persze legszívesebben egy karón látná az illető fejét. Annyi biztos, hogy valahol New Orleans környékén vannak. Szóval Hope hazajön? De miért? Hát, kiderül, amint előkerül.
A fiatalok megérkeznek egy lerobbant, elhagyatottnak tűnő házhoz. Romannek bűntudata lehet, mert magyarázkodni kezd: hogy kedveli Hope-ot, meg ilyenek, de a lány nem mutat érdeklődést. Miután a srác hatástalanítja a házat védő bűbájt és belépnek, ott találják a megkötözött Hayley-t. És mielőtt Hope bármit is tehetne, boszibilincs kerül a csuklóira, úgyhogy nem tud varázsolni. Roman hiába sajnálja az esetet, a csapda bezárul.
Antoinette érzi, hogy Greta meséje sántít, de azt tudja, hogy hozzá hasonlóan ő is szereti Romant. Elmeséli Elijah-nak, hogy azért nevezi anyjának, mert amikor a faluja a sorsára hagyta, akkor ő talált rá a halál mezsgyéjén és változtatta át – ezzel pedig megmentette és új életet adott neki. Mindent neki köszönhet. Na, ezért is fog Elijah segíteni. Ők már egy család. Mielőbb indulnak, Antoinette pedig majd jön utánuk napnyugta után.
Freya és Vincent összefutnak a Rousseau’sban. Freya hullafáradtan kortyolgatja a kávéját, a régensnek pedig kötekedhetnékje támad. Declan lép az asztalukhoz egy szórólappal, ami Hayley eltűnésére hívja fel a figyelmet – tuti teleaggatta már velük az egész várost. Valakinek tennie kell végre valamit. A boszik jobb híján sajnálkoznak, hiszen az igazat ugye nem mondhatják el, de ez csak feldühíti a férfit – szemlátomást ugyanis Hayley „barátai” közül csak ő aggódik itt, senki más. Freya szíve már-már megesik a kínlódó Declanen, de mielőtt kifejthetné, hogy Hayley élete miért is bonyolultabb, mint gondolná, Vincent némi konyhatűzzel eltereli a pasi figyelmét.
Caroline és Klaus egy útszéli resti mellett várják az infókat a szökevények hollétéről, addigis Caroline ad néhány tanácsot. Például, ha ismét találkoznak, nem kellene kiborulni és olyasmit vágni Hope fejéhez, amit később megbánhat. Az ősi viszont nem gyakorlott szülő, így nem esik le neki, hogy a tiszteletet és a szeretetet ki kell érdemelni… és nehezen viseli, hogy távol van a lányától, erről a folyamatos aggódásról nem is beszélve. Hát, üdv a klubban! Caroline megemlíti, hogy néhány lány szereti a rosszfiúkat, itt van például ő, aki anno halálpontosan szúrta ki őket, még ha „túl öregek” is voltak hozzá… :D Klaus erre megjegyzi, hogy „néhányuknak” azért biztos tisztességesek voltak a szándékaik. Talán. :DDD Eközben a nyomozó osztály kudarcot vallott, de a találd-meg-a-mobilod app azért még működhet.
Lebben a fátyol. Amikor Roman meglátogatta Hope-t, és némi csábítási szándékkal a lány füle mögé tűrt egy tincset, akkor valójában belemászott a fejébe. Innen tudták, hova rejtette Hayley-t. De a srác biztosítja, hogy amint túlestek a bűbájon, mindenki szabadon távozhat. Hayley csak kamillázik: milyen bűbáj? Hope elmondja Greta ultimátumát, Roman pedig kiegészíti azzal, hogy az anyja csak a természetes rendet akarja visszaállítani, és az egész arról szól, hogy ne lehessen több hibridet teremteni… Anyuci viszont éppen eleget tapasztalt már ahhoz, hogy tudja: semmi sem lesz rendben, ha nem szabadul ki most!
Kiselőadás á lá Roman. A vérfarkasok természetes lények, a hibridek nem. Természetellenesek. Meg lehet nézni Klaust, és Henry-t is, aki egy nap alatt máris megölt valakit. Hope összetörik – nesze neked, ezt gondolja rólad az álompasi! De Roman legalább elszégyelli magát, amikor ezt a szemére vetik. Hayley viszont nem tágít. A hibridek igenis szabad akarattal rendelkeznek, Klaus nem azért olyan, amilyen, mert hibrid, hanem mert ő Klaus. Henry pedig majd megtanulja uralni az erejét… Hope ekkor szomorúan közli Henry halálhírét, hogy mi történt, és hogy a tettes ismeretlen. Hayley viszont úgy tippel, hogy Roman anyja tudja, ki volt az. A srác ellenkezik. Bakker! Ő tényleg elhiszi, hogy Greta békét akar, és a kötést követően elengedi a lányokat. Hát pedig, tetszik, vagy sem, valójában az a cél, hogy meghaljanak…
Közelednek az eldobott mobilokhoz. Klaus Caroline-nak szegezi a kérdést, hogy megbánta-e az együtt töltött időt? A lány (két tinilány anyja) zavarba jön, de felel: nem. Pedig nagyon fiatal volt, amikor találkoztak és sokat is változtak azóta--- igen az ősi is! Anno rémisztő volt, és ez tetszett Caroline-nak. Szóval semmit sem bánt meg, bár néha úgy érzi, annakidején képviselt valamit a férfi számára – talán ártatlanságot, amit anno elvesztett, és vissza akart kapni. Ha most találkoznának, Klaus talán fel sem figyelne rá. Az ősi erre elmosolyodik: Caroline nem az a fajta nő, akit nem lehet észrevenni… <3 Klaroline rulez!
Hayley próbálja elbizonytalanítani Romant: ha tényleg csak egy bűbájról van szó, miért kellett a semmi közepére jönni? Hiszen maradhattak volna Mystic Fallsban vagy New Orleansban is. A fiú viszont hisz az anyjában, hiszen ő mentette meg, amikor a családját vérfarkasok tépték szét, és új családot adott neki – amíg Klaus fel nem bukkant, és meg nem ölte Augustot, akit apjaként szeretett. Mellesleg Klaus miatt ejtőzött ötven évig kiszáradva egy barlangban… WTF? Greta viszont sosem mondott le róla, jó anya. Hayley erre megrázza a fejét: egy jó anya nem várna el tőle olyasmit, mint Greta, és sosem használná katonának, nem képzett volna belőle terroristát! Roman páncélja mintha repedezne, ezért Hayley tovább üti a vasat. Greta békét akar. Ja, akiket pedig nem tart „tisztának”, azokat megöli… vegye tudomásul, hogy Hope-ot és őt holtan akarja látni. Hát annyira bízik az anyjában, hogy kockára tenné az életüket is?
Freya és Vincent összevitatkoznak. Utóbbi szerint nem kellene bevonni az eltűnési ügybe embereket, így is elég bonyolult a helyzet; előbbi szerint viszont Declannek joga van tudni, mi történt a szerelmével. Na nem! Nem lenne jó ötlet beszélni neki a természetfeletti közösségekről, sem a háborúról, amiben Hayley-t használják fel. Lehet, hogy a tudatlanság néha sokkal rosszabb, de Vincent amellett van, hogy hagyni kell, hogy Declan élje a normális, emberi életét…
Hope próbálja kiszabadítani az anyját, miközben sajnálkozik, hogy mennyire elszúrta a dolgot. Hát ja! De Hayley nem haragszik, hiszen ez Greta műve. A lány azt is elmondja, hogy majdnem elvégezte a kötést, de Klaus megakadályozta. Anyuci ennek örül, és megígérteti, hogy nem próbálja meg újra és sohasem fogja megtagadni egyik részét sem. És mi van az átokkal? Az nagyon kemény. Szörnyű, ahogy a csontok összetörnek, de nincs ahhoz fogható, mint amikor telihold idején farkasként az erdőben fut… Hope magát ostorozza, amiért bedőlt Romannek, ráadásul álcázta magukat, úgyhogy bűbájjal sem találhatnak rájuk – viszont támad egy nagyon rossz ötlete, amivel talán hívhatnak segítséget.
Vincent Ivy-nak önti ki a szívét Declannel kapcsolatban, aki, ha tudná, mibe csöppent, csak még tehetetlenebbnek érezné magát és nem tudna normális életet élni. Ráadásul ebben a városban a tudásnak komoly ára van. A régens Camire gondol, aki talán még mindig élne, ha nem keveredik bele ebbe a természetfeletti káoszba. Ivy szerint Cami maga választotta azt az utat, amin járt, úgy élt, ahogy akart – ő is éppen így tesz. Elfogadja az élet sokszínűségét, úgy, ahogy van. És mintha Hope problémájára is reflektálna: az ember nem lehet boldog, ha figyelmen kívül hagyja valamelyik részét. Vincent mikor volt utoljára boldog? Mielőtt a neje meghalt – és szívesen visszatérne oda, amikor még nem érezte a fájdalmat. Ivy viszont tudja magáról, hogy biztos nem ezt az utat választaná…
Romannek sikerül felhívnia Antoinette-t, és a nő rögtön észreveszi a csúsztatásokat az anyjuk sztorijában. Hope és Roman nem véletlenül találkoztak, Greta maga utasította őt, hogy figyelje és kövesse a lányt. Most is egy házban vannak, Greta kvázi elrabolta Hope anyját. De Roman tényleg bizonytalan lehet, mert a nővérét kérdezi: ugye az anyjuk nem készül semmi őrültségre? Antoinette passzol, de hamarosan repülőre száll, és amíg megérkezik, a fiú ügyeljen rá, hogy ne történjen semmi végzetes. Működjön együtt és ne húzza fel Gretát!
Klausék megtalálják az eldobott telefonokat, és a képeket nézegetve az ősi talál egy Greta&Roman fotót. Caroline felvilágosítja, hogy a nő Roman anyja, mire Klausnak leesik, hogy itt sokkal nagyobb a baj, mint előzőleg gondolta…
Vincent arra jutott, hogy talán Declannek jót tenne a boldog tudatlanság – végülis Elijah-nak is bejött, és ami azt illeti, ő maga egy kicsit féltékeny rá ezügyben. Amikor Freya megtudja, hogy Ivy keze van a változásban, már mindent ért… Bevallja, milyen szarul érzi magát, amiért Keelint megint háttérbe szorította a családi vészhelyzet miatt, és hogy a halandó életét megint halhatatlanok megmentésével tölti. Hja, Vincent pedig a várost próbálja egyben tartani. Remek! Megegyeznek, hogy ha ezen túlvannak, a régens randira hívja Ivy-t, Freya pedig beszél Keelinnel. De most dologra!
Amikor Roman visszatér a házba, a lányok ismét kérik, hogy engedje el őket. Azt nem lehet! Oké, mondja Hayley, akkor hívd a boszidat, mert elvégezzük a bűbájt – most. Nem sokkal később Hayley már ordít a fájdalomtól a boszorkány igézete alatt, bár próbálja elhitetni a lányával, hogy nem is olyan vészes. Arra kéri Hope-ot, hogy ne nézze! Amikor az izzó holdkő újra a homlokához ér, ismét felkiált, mire valami megváltozik. Freya boszijai hirtelen a nyomukra akadnak. Anyuci már nem hibrid, csak vámpír – hogy bizonyítsák, a boszi eloldozza az ájultnak tűnő nőt és a napfénybe tartja a karját, ami füstölni kezd. Ekkor hirtelen felborul a rend: Hayley betámadja a boszi torkát, Hope pedig leüti Romant a súlyos lánccal. A terv bevált! A lány rohan az ajtóhoz, de ekkor rájön, hogy az anyja nem tud vele menni. (mondjuk, a láncot azért levehetné róla, hogy tudjon varázsolni…)
Vincent a LaFayette-ben találja meg Declant, aki az unokatestvére sírját látogatta meg éppen. Állítólag megígérte az anyjának, akihez amúgy holnap hazarepül. Amikor kiderül, hogy a kérdéses rokon Cami, a régens meggondolja magát a beszélgetést illetően – Declan tegye csak a dolgát, majd később dumálnak. (kicsi falu ez a New Orleans!)
Hope nem akar elmenni az anyja nélkül, főleg, hogy nemsokára jön Freya felmentő serege. Hayley viszont már tisztán lát: őt bármikor megölhették volna, de nem tették. Nekik Hope kell. A Mikaelson boszi, vérfarkas anyától és ősi vámpír apától. Ő az, aki egyesítheti a három közösséget és ez Gretáék legnagyobb félelme. Hope-nak menekülnie kell! Sajnos túl sokáig vacakoltak – betoppan Greta, valami porral kiüti Hope-ot, majd a függöny lerántásával tesz róla, hogy Hayley ne mehessen a közelébe.
Klaus és Caroline odaérnek a házhoz, de Elijah is, aki rögvest kiiktatja a lányt és az öccse után indul. Klaus kérdésére elmondja: azért van itt, hogy megvédje a családját – a másikat, jön rá az ősi hibrid, miután kitért egy feléje dobott karó elől. Hope odabent van, és Hayley is, akit valaha szeretett – érvel, de hasztalan. Elijah a szeretett nő öccsét akarja megvédeni, Klaus viszont nem az a fajta, akit meg lehet állítani.
Roman magához tér, és közli az anyjával, hogy elvégezték Hayley-n a bűbájt és Hope is hajlandó rá. Utána pedig elengedhetik őket. Greta erre közli, hogy bárcsak így lehetne… Hoppá! Nagyot koppan a srácnál a tantusz… A nő azzal magyarázza a bizonyítványát, hogy anno Klaust is megkötötték, mégis vissza tudta csinálni a dolgot, mert mindig vannak kiskapuk. Nem engedhetik létezni a hibrideket. Roman ekkor veszi észre a kiütött Hope-ot, mire Greta csak megrántja a vállát, mondván, így egyszerűbb lesz neki. Nem hagyhatnak életben egy csúcsragadozót. Elővesz egy karót és a fia kezébe nyomja azzal, hogy a szívet célozza. Hayley már hallja a kinti bunyó zaját, ezért próbál időt nyerni és hatni Romanre: Hope a barátod, törődsz vele. Erre a srác könyörögni kezd, hogy hadd’ ne kelljen már… Greta bepipul, átveszi a karót, de mielőtt használhatná, Hayley rátámad.
Klaus és Elijah aprítja egymást, és mivel elég közel vannak egymáshoz, jégeső kezd hullani az égből. Klaus egy időre kiüti a bátyját, de amikor belép a házba, a tesó mögötte terem és Hayley szeme láttára megkarózza. Aztán az öltönyös Romantől kérdezi meg, hogy jól van-e. Jól. Hayley-ben egy világ omlik össze: Elijah nem őket jött megmenteni. És miközben ez tudatosul benne, Greta fölé kerekedik és benyúl a mellkasába, hogy kitépje a szívét. Ekkor Hayley végignéz a szerettein és behunyja a szemét, mintha elfogadná az érkező halált. A következő pillanatban azonban tőből kitépi ellenfele napfénygyűrűs ujját, és utolsó erejével kiviszi magukat a napfényre... Pillanatok alatt porrá égnek mindketten.
Klaust sokkolja a jelenet, meg is könnyezi, csakúgy, mint a hogyvoltíró. Elijah arca viszont nagy talány: vajon sejti, hogy mit veszített? Rájött, hogy a szeretett nőt hagyta meghalni? Kétlem. Nem tudja. Még.
RIP Hayley :-( Te voltál az egyik kedvenc karakterem. A terhes árvalányból lett királynő, a Félhold farkasok okos, éleslátó alfája. Hiányozni fogsz!
Facebook kommentek