I.sz. 500 körül járunk, az öböl partjainál. Indiáncsapatok érkeznek egy újszülött köszöntésére, akit a falu varázslója hoz ki a sátorból. Miközben igézetet mormol, a babát egy virágokkal díszített oltárra helyezi; az emberek térdelve figyelik az eseményeket. Aztán egyszerre elalszik a fáklyák tüze, a virágok elrohadnak, a harcosokat kutyaként kísérő farkasok vészterhesen szűkölni kezdenek. A sötétségben hirtelen türkizkék fény kezd világítani, melynek forrása a kisbaba… naná, hogy mindenki halálra rémül körülötte.

Piros épp a random kórházban fekvő csajt bámulja, amikor befut a kórterembe a frissen szerzett barinő-nővérke, akitől megtudjuk, hogy a csajt Rózsának hívják és kómában van fél éve. Na állj, mindenki állj! Azt még valahogy nagy nehezen el tudom fogadni, hogy az alkotók kijátsszák a klasszikus brazil szappanoperás kómában fekvő, majd nagy valószínűséggel abból csodás módon felébredő gyönyörű lány-kártyát, de azt egész egyszerűen nem vagyok képes feldolgozni, hogy komolyan Rózsának kellett elnevezni a csajt. Így most Kornélunk valszeg egy Piros és egy Rózsa között fog örlődni, én meg esküszöm tököm szúrom magam menten.

Átmeneti, nem tervezett szünet után folytatódnak kedvenc akcióhősünk kalandjai itt a blogon, új év, új remények, új OLAF jelentések. Az eredeti sugárzásban ez volt a 2x11 epizód, ráadásul dupla részes, ilyen összesen csak 4 készült. Öreg Indys bookendet viszont nem forgattak hozzá, de ennek hiányáért kárpótol a pörgős sztori. Másik kontinensre váltunk, ugyanis elhagyjuk az európai lövészárkokat, Indy és Remy kalandjai Afrikában folytatódnak. A könnyebb emészthetőség kedvéért két részben tárgyaljuk a hogyvoltot, csapjunk is a lovak közé, mindenki felkészült? Vagy ahogy a nóta mondja: Are you ready for a good time?

Az afrikai áthelyezés automatikusan hadnagyi előléptetést is jelent, barátaink diadalmas mosollyal veszik át Mombasában a laktanya udvarán új rangjelzésüket. A parancs szerint a Viktória-tónál kell csatlakozniuk az ezredükhöz, megkapják a jegyüket is, ami minden vonatra érvényes. Remy csalódott, a város neve alapján bízott némi nemi kikapcsolódásban, na meg egy jó fürdőben, hát ez nem jött össze, ugyanis a vonatuk mindjárt indul. Rohannak az állomásra, a szerelvény épp gurulni kezd, felugranak rá, így már nem hallják a peronon álló irányítótiszt kiabálását, miszerint ez a vonat Moshiba megy, nem a Viktória-tóhoz. Az egyik Német Kelet-Afrikában van, a másik meg Brit Kelet-Afrikában, na de kicsire nem adunk.

A bemelegítésben Alföldi Robi tanítja Tamarát és Dávidot ordítani, kíváncsi vagyok (NOT) hogy jutottunk idáig, de tartok tőle, hogy át kell szenvednünk magunkat az egész részen ahhoz, hogy megtudjuk. 28 órával korábban vesszük fel a történet fonalát, egészséges és tápláló vacsi à la Buci, azaz zsírban tocsogó pizza sörrel (junior menüben narancslével), a gyerekek odáig meg vissza, hogy nekik van e kerek univerzumban a legfaszább apukájuk. 

Egy flashbackkel indítunk, a 12 év körüli Landry és Godfrey egy halott Templomos testvér mellett róják le a tiszteletüket.  A testvér csatában esett el, a gyerek Landry számára a halál fogalma  most még elég rémisztő. Godfrey szerint a halál csak egy átmenet egy új világba, egy jobb helyre, és egyszer Godfrey ideje is eljön, hogy távozzon, de várni fog Landryre. A jelenben ezek a szavak visszhangzanak Landry fejében, mielőtt a király színe elé járulna. Fülöp a királyné és nemesek tucatjai előtt fejezi ki részvétét a lovagnak, még át is öleli őt, aki csak Johannára figyel. Őszintén kedvelem ezt a pasast, sajnálom is, hogy ennyien átbasszák (Johanna szó szerint is) a háta mögött. Fülöp is felajánlja a csapatai segítségét, majd sajnos Őszarkeverősége elszólítja őt. Johanna is vált pár szót a szeretőjével, Landry találkára hívja a nőt, nagyon fontos dologról kell beszámolnia, ami mindent megváltoztat. Fülöp is visszatér hozzájuk, ha bármi kell Landrynek, szóljon. Köszöni, és visszatérne a templomba, ugyanis különleges vendég érkezik Párizsba, maga Bonifác pápa. A fülelő Őszarkevőrsége is felkapja erre a fejét, úgy tűnik az udvarnál nem tudnak a látogatásról.

Elérkeztünk ahhoz a részhez, amikor mindenki megvilágosodik, kiderülnek az évadban kérdőjeles részletek magyarázatai, egyetlen apró hibával, hogy ez még nem az évadzáró epizód. De lássuk a hogyvoltot:

Hectorunk az előző részben egy másodpercben látott tengerpartról flashbackel, majd hirtelen egy kőépületben találjunk magunkat, ahol egy ismeretlen (feltehetően) fickót kínoz a jól bevált vizes technikával. A férfi Julien, Marokkóban járunk. A következő vágásnál már a jelenben, Hector békésen alszik a kihallgatóteremben az igazságszérum hatásaitól. A szomszédban Daniel és nagyfőnök tanácskoznak, nemsokára át fogják adni Hectort a németeknek, főhősünk pedig nézni akarja a kihallgatást, hátha kiderül még valami (vagy esetleg a németeknek jobbak a kihallgatótechnikái), bár Daniel inkább arra az eshetőségre szavaz, hogy ha őket, mármint a CIA-t átverte Hector, akkor a németeket még simábban. Nagyfőnök telefonál Hansnak az átadás helyét és idejét illetően.

András, a lakótársak gyöngye kávéval várja reggel Kornélt, aki még mindig morci a Piros-incidens miatt. Bandi bá’ nyugtatgatja, hogy nem para ha két lukra lő, ő is csinált ilyet anno, valszeg amikor a cefreszaggal még nem üldözött el minden jóérzésű nőt maga mellől.

Az óévet lezáró családlátogatás, gyomorrontás, elkapott vírus és munkahelyi évértekések után ott folytatjuk, hogy Sarek, Michael vulkáni nevelője, egy kísérővel elindul a Cancri IV felé, de küldetésének céját nem mondja meg társának, így mi sem tudjuk meg, hogy egészen pontosan hova és miért mennek. A 8-as buszon hétfő reggel jobb hangulat szokott lenni, mint ezen az űrhajón, tehát vagy én utazok 218 Hofi Gézával munkába menet (nem), vagy a vulkániak tényleg fájdalmasan sótlanok. Azok. Mindenféle "mi van a gyerekekkel", vagy "hogy telt a hétvégéd" nélkül közelítenek a cél felé, de mielőtt megérkeznének, Sarek utazótársa valamit belő magának, és nem, nem óriási tojásfejű, lila sárkányokat lát tőle, hanem elkezdenek égni az erei, és szenvtelenül közli Sarekkel, hogy az alsóbb rendű emberek iránti "rajongása" vállalhatatlan, és olyan dolgokba megy miattuk bele, amibe nem kellene. Ezt ŐK nem hagyhatják, és azért hogy megállítsák ő feláldozza magát. Sarek rájön, hogy utazótársa a "fanatikusok" közül való, de eddigra a másik vulkáni a befecskendezett anyagtól égő fáklyává válik, és pukk, felrobban.

A srácok folytatják a keresést és követik Popeye tippjét. Escobar egykori üzlettársa, Gacha nem kispályás figura volt, többek között Kolumbia nemzetbiztonsági épületének felrobbantása is a neve mellé írható. Gyakorlatilag majdnem ugyanannyira gazdag volt, mint Pablo, így simán jó tipp lehet, de mielőtt még elmennének bárhova, beugranak Joe-hoz, az egykori DEA főnökhöz, hogy mit tud elmondani, hisz ő maga vezette azt az akciót, amiben meghalt Gacha. Kifejezetten sikeres akció volt, ugyanis meg lett fúrva, mivel Gacha-nak voltak az akcióban résztvevő fizetett téglái, de még így is sikerült levadászni. Joe elmondja, hogy bár Escobar rémes volt, Gacha még rajta is túltett kegyetlenségben és gátlástalanságban, és az impulzív viselkedése miatt valószínűleg Escobar is tartott tőle. Ez kellő megerősítés a srácoknak, hogy érdemes lesz az ő birtokain kutakodni.