Az óévet lezáró családlátogatás, gyomorrontás, elkapott vírus és munkahelyi évértekések után ott folytatjuk, hogy Sarek, Michael vulkáni nevelője, egy kísérővel elindul a Cancri IV felé, de küldetésének céját nem mondja meg társának, így mi sem tudjuk meg, hogy egészen pontosan hova és miért mennek. A 8-as buszon hétfő reggel jobb hangulat szokott lenni, mint ezen az űrhajón, tehát vagy én utazok 218 Hofi Gézával munkába menet (nem), vagy a vulkániak tényleg fájdalmasan sótlanok. Azok. Mindenféle "mi van a gyerekekkel", vagy "hogy telt a hétvégéd" nélkül közelítenek a cél felé, de mielőtt megérkeznének, Sarek utazótársa valamit belő magának, és nem, nem óriási tojásfejű, lila sárkányokat lát tőle, hanem elkezdenek égni az erei, és szenvtelenül közli Sarekkel, hogy az alsóbb rendű emberek iránti "rajongása" vállalhatatlan, és olyan dolgokba megy miattuk bele, amibe nem kellene. Ezt ŐK nem hagyhatják, és azért hogy megállítsák ő feláldozza magát. Sarek rájön, hogy utazótársa a "fanatikusok" közül való, de eddigra a másik vulkáni a befecskendezett anyagtól égő fáklyává válik, és pukk, felrobban.

Eközben a Discovery-n Lorca Ash-el hologram-lövöldözik hologram klingonokra. A kapitány a gyakorlat alatt csak úgy szőrmentén kérdezgeti újdonsült ismerősét, hogy honnan jött, milyen élete volt, olyan infókat, amiket amúgy is tudhat az adatbázisból, és remélhetőleg le is kérdezte. Ash megint elmondja, hogy Seattle-ből jött, de mikor megemlíti, hogy anyukája a helyi suliban dolgozott Issaquah-ban, Lorca lecsap, hogy szerinte az nem Seattle. Tény, hogy egy enyingi sem mondja, hogy siófoki, bármennyire ismertebb az utóbbi. Ash kivágja magát, Lorca láthatóan hisz neki, és az ember csak remélheti, hogy valóban utánanézett a srácnak, és nem csak az hajtja, hogy végre talált egy hozzá hasonlóan szívós és ravasz embert, aki nem mellesleg utál(hat)ja a klingonokat. Ash-t meglepi a hírrel, hogy őt szeretné az új biztonsági főnöknek (az előzőt Ripper küldte át a másvilágra ugyebár), és mivel ő ezt így akarja, valószínűleg így is lesz.

A kantinban Tilly noszogatására a csajos páros összeismerkedik Ash-el, aki aránylag hamar túlteszi magát azon, hogy azzal az emberrel kell leparoláznia, akinek köszönhetik a háborút, ő személy szerint a fél éves fogságot, kínzást, folyamatos fájdalmat és halálfélelmet; sőt ő nyújt kezet Michaelnek. Az ismerkedési délutánnak Michael vet véget: hirtelen a semmiből óriási fájdalom hasít belé, összeesik, miközben látja Sareket a kantin padlóján heverni.

Elájul, és egy régi emlékben találja magát: a Vulcanon van, egy téren, sok vulkáni között, de senki nem látja, mint egy szellem sétál a többiek között. Észreveszi saját magát, ahogy pótcsaládjával álldogál, miközben Sarek éppen azt ecseteli, hogy nem elég jó ahhoz, hogy bekerüljön a Vulkáni Expedícióba, de talán a Csillagflottánál tudnak neki lőni valami helyet. Amanda, a nevelőanyja (aki ember, Sarek felesége) teljesen fel van háborodva és noszogatja Sareket, hogy csináljon valamit, a fiatal Michael el akar onnan húzni a francba, Sarek meg póker arccal sorolja a tényeket, hogy miért nem jó a lány a szolgálatra. Egyszer csak Sarek kiszúrja a bámészkodó Michaelt, és dühösen kilöki az emlékből.

A gyengélkedőn tér magához, ahol a doki éppen bevallja Lorcának, hogy gőze sincs, mi lehet Michael baja. Michael tudja: bár nem igazi vulkáni, de Sarek megosztotta vele a katráját, ami olyan vulkáni lélekféle. Még gyerek volt, amikor a vulkániak egy radikális csoportja, a "fanatikusok", megpróbálták megölni, mert nem akartak embert maguk között, és Sarek hozta vissza a halálból ezzel a fajta kapcsolattal. Azóta össze vannak kötve, érzik egymás fájdalmát, a kettős csillagnál is Sarek kalapálta össze. Azt nem tudja, hogy miért ebbe az emlékbe futott bele de szerinte Sarek most nagy lekvárban van, és meg kellene keresni, amire Lorca, a várakozásokkal ellentétben, rábólint. Ez alaposan meglep mindenkit, 57 engedély nélkül a flotta egyik hajója sem csinál soha semmit,
pláne nem "összekapcsolt" lelkekre alapozva.

A kapitány azért kicsit utánakérdez a dolognak a vezetőségnél, és kiderül, hogy Sarek hajója valóban eltűnt, és tényleg valami para lehet vele. A vulkániak mindenki tudta nélkül elkezdtek két, Kol által kiközösített klingon házzal egyezkedni, hátha így rövidre lehet zárni ezt az egész háborús dolgot (vagy legalább szövetségeseket szerezni Kol ellen) és helyrehozhatják azt, amit az emberek elbénáztak. Sareket kérték fel közvetítőnek, mivel neki már van tapasztalata a nem (mindig) logikusan gondolkodó fajok terén. Ezzel tulajdonképpen az embereket egy kalap alá vették a klingonokkal, de most nincs idő megsértődni. Szóval, tény, hogy Sarek eltűnt, de már rajta vannak az ügyön, kielemzik a lehetőségeket, terveket csinálnak, és majd csinálnak egy mentőexpedíciót. Lorca szerint most nagyon nincs idő ilyenekre, úgyhogy ő odamegy, és előkeríti az Yridia-csillagködből a nagykövetet, mivel ő a legjobb esély a békére. Lorca buzgalma több, mint gyanús, mivel biztos, hogy nem hisz a klingonokkal való semmilyen tárgyalásban, tesz magasról a tanácsra, a vulkániakat hülyének nézi, tehát csak az maradt, hogy Michaelnek akar kedvezni valamiért, vagy csupán a móka hajtja. Félbe is szakítja a beszélgetést, az érdekes dolgokat már megtudta.

A Discovery oda is ugrik a csillagködhöz (Ripper távozása óta Stamets a "motor"), viszont a radioaktív gázok miatt a hajóról nem lehet érzékelni Sarek hajóját, feltérképezni a területet hónapokba telne, szóval, valami jobb ötlet kell. Amihez Stamets kell, aki kicsit megváltozott, amióta a micéliumhálózattal közelebbi kapcsolatba került: a korábbi hideg távolságtartás helyett minden borzasztóan érdekli, azt sem bánja, hogy a kötőtűk felnyársalják minden ugrás alkalmával, teljesen odavan az ötletért, hogy az egyik kütyüjét átalakítsa a gondolatátvitel erősítésére, speed lökethez hasonlítja Sarek katrán keresztül történő felrázását; olyan dolgokon pörög, amikért régebben rájuk csukta volna az ajtót. Mindenki furcsálja kicsit, de a vészcsengője senkinek sem szólal meg, most azzal vannak elfolgalva, hogy Sareket megtalálják. Stamets a nagy lelkendezés közben azért megemlíti, hogy a radioaktív gázok megint bezavarnak, a hajóról nem fog menni a dolog, a hajóval meg a spórák miatt nem kellene bemenni a ködbe. Marad tehát egy űrkomp, Michael Tilly-t kéri maga mellé, amibe Lorca bele is megy, sőt, Ash-t adja pilótának: ha a klingonok elől olyan bravúrosan meg tudott lépni, akkor ez is menni fog. Egyelőre tehát a négy legjobb emberéből hármat kiküld a félig biztos halálba egy bizonytalan kimenetelű, tiltott kirándulás miatt...

A komppal beérnek a tutiba, a köd belsejébe, Sarek hajójának kb utolsó bemért helyénél. Tilly szerint tök szép dolog, hogy Michaelt hívja segítségül a bajban, míg Michael szerint Sarek legnagyobb kudarca, hogy nevelt védencének (véletlenül sem a lánya) nem sikerült bekerülni a Vulkáni Expedícióba, és mivel ezt a napot, illetve annak emlékét "loopolja" ájultan, úgy tűnik, hogy halála előtt ez a kudarc az utolsó gondolata, miközben csak az tudja megmenteni, akinek ez valószínűleg nem fog sikerülni. És így már nem annyira disney.

Ash kicsit izgul a kinn uralkodó körülmények miatt, és felveti, hogy, ha a csajok már minden lelki dolgot alaposan átbeszéltek, akár el is kezdhetnék a szeánszot. Stamets átalakított kütyüjét Michael fel is applikálja a fejére, megesketi Tilly-t, hogy semmi esetre sem fogja felébreszteni, bármennyire is rosszul fog kívűlről festeni a dolog, és elfekszik, katra connection on. Megint ugyanarra a délutánra érkezik Sarek elméjében, megint végignézi, ahogy Sarek beszél a főmuftikkal, majd közli Michael-ékkel, hogy nem sikerült bejutnia: eddig sem volt ember a Vulkáni Expedícióban, ezután sem lesz, ennyike. Michaelt megint csak Sarek látja, és megint ki akarja penderíteni az elméjéből, ami azért fura, mert ő "hívta" ugyebár. Michael most nem hagyja magát, elkezdenek bunyózni, ezért az életjeleit figyelő ketyerék elkezdenek visítani, mire Ash parancsba adja Tillynek, hogy ébressze fel, így kirántják Michaelt.

Ezalatt Cornwell admirális tiszteletét teszi a Discovery-n, amit Lorca erősen mérsékelt lelkesedéssel vesz tudomásul. A nő nagyon pipa, Lorca most már mindenkinél kihúzta a gyufát: nem hallgat a parancsokra, sajátjaként játszik a hajóval, felvesz a legénységbe valakit, akiről nem is tudják, hogy kicsoda, előkerül a "Michael, a lázadó" lemez is, Stamets meg "fajnemesítésbe" kezdett. Kutyafüle, cintányér, minden van ezen a hajón, csak rend és fegyelem nincs. Lorca állítja, hogy mindent a kezében tart, csak akik az íróasztalnál ülnek, nem tudnak háborúzni, ezért a döntéseit sem érthetik. Szerinte inkább barátokként folytassák a napot, és előkap egy üveg piát. Mint tudjuk, ez ma is működik, miért ne lenne hatásos a jövőben. Whiskey-zés közben előjönnek a régi közös emlékek, ezek szerint már nagyon rég ismerik egymást, és lehetett is a múltban ez-az. Cornwell úgy tesz, mintha barátként aggódna Lorcáért, ugyanakor, - bár nem mondja ki - sejti, hogy szerinte a Discovery kapitánya átverte az agyturkászokat a Buran után is, és L'Rell hajóján tett turné után is; egyáltalán nincs rendben az, ahogy viselkedik. Lorca megint eltereli a beszélgetést, bár ő sem mondja ki, hogy mit gondol, de szerinte már annyira más világ a régi barátja, meg ő, hogy nem bízik a nőben, inkább az ágyába csalogatja, addig sem kell kínos kérdéskre válaszolnia.

A kompon eközben minden a lehető legrosszabbul alakul: Michael még mindig nem tudja, hogy hol van Sarek, mert az nem engedi be az elméjébe, Ash már indulna visszafelé, mert egyre kevésbé rózsás a helyzet, Tilly meg szeretne segíteni, de nem tudja, hogy hogyan, a komp meg kezd szétesni ugyebár. Ash szerint a blokkolás nem feltétenül azért van, mert Sarek csalódott benne, hanem azért, mert ő maga nem tud valamit feldolgozni, amit ugyanakkor el akar hallgatni Michael elől. Szóval, ebben a tudatban menjen vissza, de izibe', mert nincs idejük. Michael vissza is "csatlakozik", megint ugyanoda kerül, de már nem finomkodik Sarekkel, elég a hülyéskedésből, mi az, amit rejteget, aztán végre léphetnének tovább. Sarek végül kötélnek áll: a beszélgetés a fővalakivel nem arról szólt, hogy Michael nem került be Vulkáni Expedícióba, hanem arról, hogy nagyon is bekerült, de mivel sejtették, hogy Sarek fia, a félig vulkáni Spock, is felvételizni fog az Akadémiára, döntenie kell, hogy melyiket vegyék fel, mert ennyire azért nem akarják felhigítani a vulkáni elitet. Sarek akkor Spockot választotta, de mivel Spock később fütyült a vulkániakra, és egyből a Csillagflottába állt be, a döntése -később- egy felesleges baklövés
lett. Ezért erről inkább nem is szólt Michaelnek, hanem hagyta, hogy az a szerencsétlen azt higgye, hogy ő a család ostobája. Miután meggyónt, már nem gátolja tovább Michaelt, hogy az elméjéhez férjen, és végül sikerül is a küldetés, Sarek magához tér, és jelet küld a kompnak, így megmentik.

A Discovery-n már nem mennek ilyen jól a dolgok. Lorca álmából felriadva a párnája alatt rejtegetett fegyverrel majdnem kinyírja Cornwellt, aki iszonyatos haragra gerjed; nem azért mert majdnem nem lett feje, hanem bizonyosságot nyert, hogy a kapitány minden orvost átvert, és egyáltalán nincsenek rendben az idegei, ki-és beszámíthatatlan. Biztosítja róla, hogy le fogja pattintani a Discivery-ről, egy idegroncs nem vezetheti a flotta
legértékesebb hajóját, majd elviharzik, Lorca hiába könyörög neki, hogy ne dobja fel.

Közben a befut a komp, a doki szerint Sarek fel fog épülni, de így nem mehet a klingonokkal tárgyalni. Hogy, hogy nem, Lorcának véletlenül pont eszébe jut, hogy tud egy remek diplomatát, aki biztos, hogy előrelépést fog elérni, ha egy kisebb küldöttséggel megy, tuti hallgatnak majd rá, a klingonok egyenesen imádni fogják: Cornwell admirális. Michael nagyon hálás a mentőexpedícióért, mire a kapitány közli, hogy nem Sarekért tette, hanem Michaelt akarja belevonni a csapatba, és ezennel hivatalosan is felvenné, amit a nő boldogan elfogad. Kicsit fura, hogy a mindent átlátó Michaelnek nem tűnik fel, a sunyiság: a kapitány nem (csak) a csapatban akarja tudni, hanem éppen azt intézi el, hogy Michael Lorca lekötelezettjévé váljon. A vulkáni fura módon azon sem akad fel, hogy Lorca most az egyszer nem rohan bele a történések közepébe, hanem mást küld maga helyett, kis küldöttséggel -hogy "el ne riassza a klingonokat" (no persze)-, egy olyan helyzetbe, ami messziről bűzlik, ráadásul tudják, hogy a klingonok nem azok a tárgyalós fajták. Lorca annyira biztos abban, hogy Cornwell ott marad, és neki nem kell lemondania, hogy Michael kinevezésével tovább építgeti a holdudvarát...azaz, most így tűnik.

Az admirális persze nem lát át a szitán, teljes magabiztossággal masírozik házhoz a pofonért. A találkozóhelyen a mediátorként szorgoskodó házigazdákat és Cornwell két fős kíséretét kb a második percben megölik a klingonok, és Kol hologramja is megjelenik, Cornwell csak néz, mint a vett malac. Most már számára is kiderült, hogy az egész csapda volt, Dennas, a klingon ház feje így veszi meg Kol mókus örsébe a belépőt, és a hozzá járó (Voq-tól lopott) álcázási technikát a hajójára. Váratlan ajándék volt ez a klingonoknak: egy magasrangú vulkáni helyett egy magasrangú embert rabolhatnak el.

Saru rohan a kapitányhoz a hírrel, és legnagyobb meglepetésére nem indulnak el teljes gázzal egyenesen a legnagyobb baj felé a következő másodpercben, hanem Lorca meg akarja várni a Csillagflotta engedélyét (amit eddig soha az életében nem tartott be), mert hát anélkül nem szabad semmilyen expedíciót indítani ugyebár. Ha ez nem gyanús senkinek, akkor semmi sem.