Part One: Helen
A volt férjével töltött éjszaka után Helen saját hálószobájában ébred – a nem éppen a várakozásának megfelelően alakult kamaty után megértem, hogy nem Noah mellett aludt. Lebattyog a földszintre, ahol gyerekei Vic-ről kérdezik. Megelőzendő a faggatózást, úgy dönt leviszi a családot a nagyszülőkhöz. Útközben elhajt a hely mellett, ahol Scotty meghalt, és ez eléggé megrázza.
A Vic témától Montaukban sem tud szabadulni, szülei folyton róla beszélnek, így nincs más hátra be kell ismernie, hogy a férfi elhagyta. Az ősök azonnal vigasztalni kezdik, ám ő ezen inkább ledöbben, egyáltalán nem tart igényt az együttérzésükre. Pedig még koránt sincs vége: szülei ugyanis terápiára járnak, ahol az okosok rádöbbentették őket, hogy Helent ők cseszték el, amiért most ünnepélyesen bocsánatot kérnek. Hősnőnk kábé úgy néz rájuk, mintha legalább ufók lennének, és érdemi társalgás helyett inkább összetrombitálja a gyerekeket és elmennek ebédelni. Lockhartékhoz, hova máshova.
Vacsoránál otthon ülik körül az asztalt, ahol szülei továbbra is elcseszett párkapcsolatával nyüstölik, és nem értik, miért nem békülnek ki. Stacey váratlanul benyögi, hogy Vic azért mérges, mert anyjuk visszafogadta apjukat a házba. A kijelentésre olyan döbbent csend támad, hogy a légy fingását is meg lehet hallani. A fiúk kiakadnak, amiért nem láthatták az apjukat, ahogy Bruce is, amiért lánya beengedett egy gyilkost a házába. Mindenki mindenkivel ordibál, Stacey ijedtében sírni kezd – nem gondolta, hogy egyetlen mondata ekkora felfordulást okoz.
A veszekedés abba marad, Helen pedig vigasztalni kezdi a lányát: nem tettél semmi rosszat, ahogy az apád sem. Én voltam, mondja, és mindent kitálal; ennyi évnyi hallgatás után végre kiböki, hogy ő vezette az autót, mikor elgázolták Scottyt. Ideje, hogy mindenki megtudja az igazat, lehetőleg Lockharték is. Azzal feláll, és kifelé indul.
A szüleinek eszük ágában sincs a dolgot ennyiben hagyni, egyszerűen közrefogják és erőszakkal a földszintre ráncigálják, ott ugyanis van egy pánikszoba, ahova mindhárman bezárkóznak (közben anyja üzen Gottlief ügyvédnek, hogy azonnal beszélni akarnak vele).
Helen először megdöbben a szoba létén, aztán tiltakozni kezd: ő a gyilkos, ideje ezt Scotty anyjának is megtudnia. Margaret válaszul lekever neki egy hatalmasat. A döbbenettől szóhoz sem jut, közben szülei egymás szavába vágva osztják ki: Lockharték mindannyiukat beperelnék, hősnőnk mehetne böribe, a gyerekek pedig még iszonyúbb szenvedésnek lennének kitéve. Miközben az ősök egymást rémítgetik, Helen hirtelen kirohan a szobából, rájuk zárja az ajtót, és lelép. Na jó, azért ezen nagyon hangosan röhögök.
Cherry házához hajt, de végül némi mélázás után inkább megfutamodik. A bárban köt ki, ahol az előző részben is láthattuk, itt botlik bele Alison. Párbeszédük eléggé máshogy zajlik, mint arra lyuksógórnője emlékezett. Ali először a gyerekeiről kérdez, ám Helen nekiszegezi a tényt: lenyúltad a férjem! Beszélgetőpartnere erre kirendel két viszkit, hogy legyen mi mellett alaposan kitárgyalni a témát. Szerinte ez nem ilyen egyszerű kérdés, nem az ő hibája ami történt, de ha Helen ettől boldogabb, akkor vállalja. Az asszony visszakérdez: voltál egyáltalán hibás valaha valamiért? Igen, jön a válasz, és tudjuk, hogy itt a fia halálára gondol. Helen visszavesz az arcából, és elnézést kér.
Alison kiselőadást tart arról, mennyire szét volt zuhanva a fia halála után, és mennyire nem törődött semmivel, aztán jött Noah, de ez sem váltotta meg a világot. A lánya születése után azonban magához tért, és ez bizony néha elég fájdalmas (úgy mint érezni, emlékezni, stb). Most már tudja, hogy csak a saját döntéseiket irányítják, egymást nem menthetik meg, csak magukat.
A nagymonológ hatására Helen döntést hoz arról, hogy elmondja mi történt Scotty halála éjszakáján. Alison azonban már tudja – nem, nem Noah mondta el, hanem ő maga is ott volt. Elmeséli a pontos történetet, miszerint ő lökte meg sógorát, aki az autó alatt végezte. Helen kiborul, ezért társa beleerőltet egy adag viszkit.
Ettől sem lesz sokkal nyugodtabb, konokul ragaszkodik hozzá, hogy együtt elmenjenek Cherryhez és mindent elmondjanak neki. Meg a lónak a faszát, kontráz Alison, ez már senkin sem segítene, és nem változtatna semmin – azzal odébbáll. Hősnőnk jobb híján újra Cherry háza előtt köt ki, és az autóban bőgi ki magát, de most sem megy be, hogy meggyónjon.
Másnap reggel Vic munkahelye előtt a padon ülve várja a férfit. Az első néhány szó után dokink faképnél hagyja, ezért mielőtt végleg lelécelhetne Helen taktikát vált, és kiböki az igazságot – én öltem meg Scott Lockhartot. Aztán előadja az egész sztorit: Noah ment böribe helyette, és akkor úgy gondolta talán megérdemelte, hiszen elcseszte az ő életét.
De ez rohadtul nem igaz, csak be volt parázva a böritől, ezért engedte meg, hogy más bűnhődjön helyette, ezért hazudott mindenkinek. Amikor Noah bajban volt, azért nyúlt utána segíteni, mert lelkiismeret furdalása volt a történtek miatt, nem szerelemből. Vic megrendülten hallgatja, végül kiböki, hogy meló után átugrik hozzá. Oké.
Part Two: Noah
Hősünk kapucnis pulcsiban rója egy kisváros utcáit – célirányosan a helyi fodrászatba tart, ahol név szerint keresi az egyik hajászt. Számomra ekkor esik le, hogy nemrég Gunther anyja elárulta neki, hogy a fia felesége fodrász és melyik városba költözött a család. Eszerint úgy döntött felkutatja az asszonyt. Az épp végzett a munkával, úh. hiába kéri Noah, nem vágja le a haját, kolléganőjéhez irányítja, maga pedig továbbáll.
A férfit nem ilyen könnyű lerázni, rövid gondolkodás után a nő nyomába ered, tisztes távolból követi. Egy biztos: a nő (Kaylee) arcán nem látszott, hogy felismerné, szóval Gunther indítékai közül kilőhetjük azt, hogy Noah elcsábította a feleségét. Miután hazáig követi, nagy levegőt vesz, és bekopog.
Kábé 6-8 éves forma fiú nyit ajtót, aki láthatóan fogyatékos: nagyot hall, és talán autista is. Noah párszor rákérdez, hogy az apja itthon van-e, mikor Kaylee megjelenik az ajtóban. Nagyon megijed a férfitől, aki idáig követte, elrángatja a gyereket a közeléből, aki az ijedtségtől sokkot kap és üvölteni kezd. A helyzetet az érkező Gunther menti meg, lenyugtatja fiát és feleségét, majd kimegy az udvarra a látogatóhoz megkérdezni miért jött.
Noah felszólítja, hogy hagyja békén, ne kövesse, ne vegzálja, stb. Ő adja az értetlent: nem is láttalak, mióta elhagytad a börit! Hősünk felfrissíti az emlékezetét, és meglóbálja a kést az orra előtt, amit az anyja boltjában vett, és amivel előző este összeverekedtek. Gunther megfelelő kiképzést kapott, gyors mozdulattal lefegyverzi a támadót, majd rámorran, hogy húzzon a faszba a családja közeléből és kérjen segítséget. A szabadon engedett, végletekig elkeseredett Noah azt motyogja, hogy mutassa mindkét kezét, az egyiket ugyanis megvágta tegnap este. John meglóbálja a mancsait: mindkettő sértetlen! Sanszos volt, hogy hősünk egy ideje haluzik, ez elég egyértelmű bizonyíték. Zavarodottan odébbáll, reménykedjünk, hogy Gunther nem jelenti az esetet a felügyelő tisztjének.
Vonatra száll – gondolom hazafelé – közben emlékek kínozzák. A böri magánzárkájába pillantunk vissza, ahol John csatlakozik hozzá, hogy a korábban elkobzott kéziratából felolvassa neki a kedvenc részét. Hősünk nulla érdeklődést mutat, helyette vízért könyörög, amit már két napja nem kapott, ezért kínjában a saját vizeletét itta meg. Gunther leinti: ugyan már, én hoztam be a reggelidet, kaptál inni. Azzal nekiáll a felolvasásnak.
A regény témáját úgy néz ki ezúttal is Noah élete inspirálta, csak ezt most a fiatal kora. John az édesanyja betegségéről szóló részt olvassa fel, azt, ahogy felvették a fősulira, ő meg azon mélázott, hogy többre hivatott, mint a városban ragadni a beteg anyja miatt. Jó volt az emberek manipulálásában, ezért elhitette anyjával, hogy halálvágya van: öngyilkosságról szóló műsorokat néztek a tévében, túlvilágról olvasott neki, a fájdalomcsillapítója egy részét pedig cukorra cserélte ezzel eltúlozva állapota súlyosságát. Végül pedig a halálba segítette. A regény alapján úgy tűnik, a halál nem édesanyja ötlete volt, hanem a fiáé.
Hősünk rettenetesen felháborodik, üvöltve kérdi Gunthert, miért olvas fel olyan gondolatokat, amiket ő le sem írt? Az őr azonban tagadja ezt, és inkább arra tereli a beszélgetést, hogy ez gyilkosság volt, Noah hiába bizonygatja, hogy az anyja meg akart halni. Ekkor előkerül Scotty halálának témája, hősünk kiböki, hogy elvitte a balhét a felesége miatt. Mégis miért? Mert viszonyom volt. Meg akartam menteni azt a nőt, és itt végeztem. John levonja az erősen sarkosított következtetést: azért akartad legalább őt megmenteni, mert megölted az anyádat.
Ebben a pillanatban hősünknek eldurran az agya, és nekiugrik Gunthernek, ám pusztán az üres falat ütlegeli, a férfi ugyanis nem a fal, hanem az ajtó mellett áll. Noah értetlenkedik: hogy kerültél oda? A következő pillanatban újra támadásban lendül, megint az őrnek ugrik, de ismét a levegőt csépeli: cellája full üres, saját magával cserélt eszmét. Kínjában magányosan üvölt a négy fal között.
Az eddigiek fényében a záró képsorokon meg sem lepődünk igazán. Leszáll a vonatról, elbotorkál a lakásig, amit korábban bérelt, és ahol a támadás történt ellene. A sejtelmes fényekkel félig megvilágított helyiségben, melyben még mindig megvannak a vérnyomok, emlékek kínozzák, múlt és jelen képei villannak fel. A konyhában folyik a víz, mint anno a támadáskor. A kést szorongatva belép, de rajta kívül nincs ott más – ettől megnyugszik. A csap alatt leöblíti a kezét, úgy nézem megvágta magát. Közben a folyó víztől eszébe jut a jelenet, mikor a tópartra rohant, apja pedig utána, s közben kiabált: Noah, mit tettél? Bár a képek homályosak, úgy vélem a fiú, akit látni vélt a tóba begyalogolni, és aki után félőrülten berohant a vízbe, nem volt más, mint ő maga. Nem meglepő, hogy máig nyomasztja amit az anyjával történt, de eszerint apja is rájött a dologra – gyanítom ez pecsételte meg a kapcsolatukat.
Az emlékeknek azonban itt nincs vége, az ablak tükrében néha magát, néha Gunthert látja felvillanni; utóbbi azt imitálja, hogy kést tesz a saját nyakához. Noah utánozza a mozdulatot, és ekkor visszatér a támadás emléke: saját magát szúrta le, baszki!
A felismeréstől megrendül, zokogva rogy össze és terül el a padlón. Na kérem, az évadzáróig lehet agyalni mi minden volt halu’, amit az évadban általa eddig láttunk.
Hogyvoltíró a twitteren - megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek