Jeffries nyomozó visszajött Scotty halálának helyszínére, szerintem igazán maga sem tudja mit keres. Végül mégis rátalál, bár egyelőre nem tudjuk mi a jelentősége annak, hogy töprengő arccal egy sima, világos követ vesz fel az út szélén.

Part One: Noah
Hősünk Montaukba érkezett az asszonyért, aki épp a parton beszélget az egyik helyi halásszal. Hazaviszi, a „haza” pedig nem máshol van, mint a kajálda fölött; emlékszünk itt lakott anno Oscar is. Beszélgetésükből kiderül, hogy a nő a nyáron idelent volt heti három napot, azon dolgozott, hogy beindíthassák a helyet, aminek ma lesz a premierje, méghozzá Cole esküvőjén. Noah kijelenti, hogy estére szobát foglalt maguknak a „The End”-ben, hogy ne ebben a kicsi likban kelljen nyomorogniuk az esküvő után.

Amúgy egész jól halad az írással, elkészült három fejezettel, ami Harry-nek is tetszik, de szüksége lenne Franciaországban helyszíni anyaggyűjtésre, szóval oda utazhatnának hármasban az ősszel, mint egy igazi család. Alison nem túl lelkes, szerintem inkább itt maradna, de azért ígéri, meggondolja. Na ezzel a válasszal meg párját sérti meg, ahogy elnézem. Mindenesetre a beszélgetésnek egyelőre vége, odalent kell még kicsit rendezkedni a szertartás előtt.

A kajáldában hősünk meredten bámulja az asztalt, ahol a leendő házaspár fényképe van kitéve, körülötte rengeteg kővel, rajtuk a vendégek neveivel. Kiveszi közülük a sajátját. Ide a nagybökőt, hogy egy ilyen követ talált meg Jeffries a baleset helyszínén, már csak az a kérdés, kiét. Ezután leül az egyik asztalhoz mélázni, amikoris Margaret csatlakozik hozzá két pohár pezsgő és két szem Xanax társaságában. Megosztoznak mindkettőn – úgy nézem az öreglánynál ez egyfajta békejobb – rájuk fér, az biztos. A satrafa azért van itt, mert ő köhögi a szertartás árát, lévén Louisa anyja annyi éve az alkalmazottja, de ezt már tudtuk. Helen pottyan be melléjük, az anyját kíséri – ezek szerint kibékültek –, Vic épp nem ér rá itt lenni, mert ügyel. Margaret kéri, hogy mutasson képet a kislányáról, és épp mindhárman a telefon fölé hajolnak, mikor megjelenik Alison.

Néhány kényszeredetten udvarias szó után Helen és Margaret sietve távozik, a pár pedig kettesben marad. Noah videót mutatna Joanie-ról, ám a nő most nem vevő erre, inkább lelkizne kicsit. Elnézést kér, amiért nyáron magára hagyta urát a lányukkal, de a férfi egyáltalán nem mérges, pláne mert holnap testületileg hazamennek.

Az esküvőt a parton tartják, egész szép számban gyűltek össze vendégek. Az eskü szövege közben Alison könnyezni kezd, majd felugrik, és elszalad; Noah teljesen ledöbben, aztán pár másodperc múlva utána indul. A kajálda lépcsőjén kucorogva talál rá elég ramaty állapotban. Elrebegi, hogy mondania kell valamit, és kéri, ura üljön le mellé.

Meggyónja azt, amit mi már sejtettünk: nem biztos abban, ki Joanie apja, de bőven előfordulhat, hogy Cole. Igen, lefeküdt exférjével, egyszer, akkor mikor Noah Martinnal volt elfoglalva (ő meg rájött, hogyan festi le a férfi a könyvében, de ezt nem mondja ki), és attól tartott, vége a kapcsolatuknak. Tényleg csak egyszeri alkalom volt, de már nem tud hazugságban élni, és kideríthetik, kié a gyerek, ha Noah akarja. Hát egyelőre úgy néz ki semmit sem akar. Elvakogja, hogy sosem csalta meg az asszonyt, pedig a lehetőség adott volt, mégis úgy gondolta, annyi mindent eltolt már az életben, legalább ezt a kapcsolatot jól akarta csinálni. De most már mindegy, könnyek között böki ki, hogy soha többé nem akarja látni – azzal elrohan.

A kajáldába rongyol, beveszi magát a bárpulthoz, felkap egy random üveg töményet és jókora pohárral lehúz belőle, de úgy, mintha legalábbis csapvíz lenne. Helen veszi észre mit művel, és elszedi a kulcsát, mielőtt kocsiba ülne. A férfi ráordít, hogy adja vissza, de a nő leinti, és kirángatja a tengerpartra. Leülnek a homokba lelkizni egy kört (még jó, hogy némi piát is hoztak magukkal a két fős bulira).

A nagy gyónás bevezetőjében Noah elmondja, hogy nem is akarta Joanie-t, azt hitte Alison így próbálja megakadályozni, hogy visszamenjen Helenhez. Exe rákérdez: miért, gondoltál rá, hogy visszajössz? Hát, igazából folyton azon jár az eszem, néha olyan, mintha ez a három év meg sem történt volna. A nő visszavág: nekem meg néha olyan, mintha a korábbi huszonöt nem történt volna meg. Na ja. Elmondja, hogy Vic kapott egy ajánlatot Los Angelesből, de még nem tudja, hogy elfogadja-e, ő meg azt, hogy akarja-e marasztalni. Helen ezen a ponton úgy dönt, hagyják a francba a mélázást, még eret vágnak magukon nagy bújukban, inkább ledobja a ruháját (fehérnemű marad), és bemegy pancsolni – exférje utána.

Sötét lesz, mire nevetgélve visszabotorkálnak a parkolóba, mindketten meglehetősen piásak, de mivel Helennek már van priusza a drogos koccanás miatt, ezért Noah-t kéri meg, hogy vigye haza. Oké. Kihalt, sötét, ködös úton haladnak tova, a nő gondtalanul énekel együtt a rádióval, míg a férfit emlékek kínozzák, leginkább persze Alisonról. Mondjuk várható volt, hogy nem fogja olyan könnyen megemészteni amit délután hallott. Amikor már nagyon zavarják a gondolatai, beletapos a fékbe, az útpadkára kormányozza az autót, és kéri, hogy Helen vegye át a kormányt, mert ő már nagyon részeg. Helyet cserélnek, úgy indulnak tovább. Egy perc múlva a férfi megszorítja exfelesége kezét, aki elgondolkodva rábámul, és abban a pillanatban… hatalmas csattanás.

Noah üvölt, hogy húzódjon félre, de Helen erősködik: csak egy őz volt. Végül hősünk félrerántja a kormányt, kiugrik az anyósülésről, és visszarohan: igen, Scotty fekszik az úton, és bezony halott. A férfi kínjában hangosan zokog, aztán meghallja, hogy valami zörög a bokrok között, döbbenten odabámul, de nem lát semmit. Visszaszalad a kocsihoz, irány tovább.

Hazáig értelem szerűen már ő tekeri a kormányt, kirakja az asszonyt, és győzködi, hogy próbálja elfelejteni ami történt, hazudja azt, hogy taxival jött, és őt nem is látta. Majd kitalál valamit, de arról Helennek nem kell tudnia. A nő ránéz, annyit mond, hogy „szeretlek”, kiszáll az autóból, és bekullog.

Gottlief az irodájában mutatja hősünknek az újabb bizonyítékot: Jeffries visszament a helyszínre, és ott találta azt az esküvői követ, amin Alison neve olvasható. Ez ugyan nem bizonyít semmit, de arra utal, hogy a nő ott járt. Az ügyvéd elővesz egy papírt, és felhomályosítja védencét, hogy nem ő Joanie apja. Hát, már tudtam, de mégis miért van ennek most jelentősége? Mert egyrészről ott a videó, amin Alison és Scotty veszekszik, másrészről az áldozat a halála előtt többször hívta. Gottlief azt az elméletet gyártotta, hogy Scott talán zsarolni próbálta Alisont azzal, hogy elmondja a bátyjának/urának/akárkinek: Joanie apja Cole. A baleset helyszínén ott volt, talán veszekedtek, és a nő egy közeledő kocsi alá lökte. Noah szerint ez faszság, az meg pláne, hogy csak úgy szabadulhatna, ha ezzel Alisonra keni az egészet. Ám az ügyvéd tovább üti a vasat: a férfinek el kell döntenie, tanúnak hívják-e Jeffriest, aki gyaníthatóan elő fogja adni az Alison-teóriát. Nehéz döntés, Noah nem is válaszol egyből.

Part Two: Alison
Ezúttal hősnőnk szemszögéből nézzük végig a tragikus végű nap eseményeit. A parton az egyik helyi halásszal alkudozik némi homár árra, elég kemény menet, de végül megegyeznek. Ekkor érkezik meg Noah, készülődni kell a bulira. Alison a lakásban beszélgetés közben kiböki, hogy a kajálda jövő héten nyit, de miután Cole-ék nászútra mennek, ő még itt maradna felügyelni a helyet.

Sőt, van még tovább – azt találták ki ugyanis az exével, hogy télen is nyitva lennének csüt-vasárnap, és ő bizony konkrétan bele szeretne folyni a munkába. Noah először csak meglepetten pislog, aztán közbeveti, hogy őszre már utat foglalt Európába. Semmi gond, veti ellen kedvese, én hozom ide magammal Joanie-t, Te pedig mehetsz magad anyagot gyűjteni. A férfinak válaszolni sincs ideje, mert bekopog Louisa és az anyukája, itt fognak elkészülni a szertartásra. Hősünk feldugja az orrát, és elrobog.

Alison a parton grasszál, mikor Cole csatlakozik hozzá. Leülnek a homokba beszélgetni – úgy néz ki a férfi komolyan berezelt az esküvőtől, és Louisára is ki van bukva, de inkább csak apróságok miatt. Plusz kiböki, hogy nem lehet gyereke sem, ami miatt úgy látom őszintén el van keseredve, hiszen mindenképpen apa szeretett volna lenni.

A nőnek van annyi esze, hogy nem áll neki meggyónni, hogy tkp. ezen már túlvan, csak épp a gyerekét a lyuksógora neveli; inkább rákérdez, hogy szereti-e a menyasszonyát? Igen, nagyon. Akkor nincs miről beszélni – így hősnőnk –, mert lehet várni még egy csomót, a tökéletes nőre, de felesleges, mert szereti Louisát a hibáival együtt, úgyhogy vegye feleségül, és legyenek boldogok. Ezután a családi fotózás következik, ahol neki már nincs helye, így tovább oldalog.

Kicsit később az étkezdében megtalálja az asztalon a névvel ellátott köveket, felveszi a sajátját és zsebre teszi. Észre veszi, amint Noah és Helen egy asztalnál kedélyesen beszélgetnek, ezért hozzájuk indul, ám betoppan Scotty, és ez eltereli a figyelmét. A következő percben aztán ura kéri, hogy beszéljenek meg valamit. Leülnek az egyik boxba, és Noah elrebegi, hogy nem szeretné, ha Alison tovább itt maradna – térjen vele haza, házasodjanak össze, és legyenek egyszerűen csak Joanie szülei. A nő közli, hogy ő is ezt szeretné, de azért amikor a kislány szóba kerül némileg megnyúlik a képe.

Az esküvői fogadalmat meglehetősen zaklatott állapotban hallgatja végig, de úgy emlékezik vissza, hogy nem rohant el a szertartás közben. Utána viszont a kajálda konyhájában ténfereg eléggé anyátlan képpel, egészen addig, míg meg nem látja a bárpultnál Scottyt.

Egykori sógora láthatóan nagyon örül neki, megöleli, bocsánatot kér azért, ahogy a legutóbbi találkozásukkor elég ratyi állapotában viselkedett. Nincs harag, sőt még egy extra adag ölelés is jár a megbocsátás mellé. A srác elmondja, hogy milyen kemény volt a rehab, mennyit szenvedett, de végig ez a hely tartotta benne a lelket. Alison ledöbben, de mielőtt válaszolna, megjelenik Cole, így öcskös neki is kifejti előbbi gondolatait.

A férfi először terel, miszerint menjen szépen vissza a rehabra, jöjjön teljesen rendbe, később megbeszélik a lehetőségeket. Scotty azonban nem most jött a falvédőről, és levágja a dolgot: nem is akartok bevenni, ugye? Erre bátyja neki esik, miszerint nem ügyvéd előtt írták a közös bizniszről a megállapodásukat, neki az volt a fontos, hogy bemenjen a rehabra, most meg az, hogy folytassa és maradjon józan hónapokig, évekig, majd utána lemeccselik a többit – azzal dühösen elrohan.

Több sem kell, hogy a megalázott Scotty megtalálja a megfelelő alkoholtartalmú üveget, már nyúl is érte, és mintha szódát hörpintene úgy tolja arcba a töményet. Az üveg társaságában a teraszra távozik, Alison utána, közben próbálja tőle a piát elszedni. Pár szóban mentegetné exét, de Scotty alattomosra vált, és Joanie után érdeklődik, majd megfenyegeti a nőt, hogy elmondja Cole-nak, hogy az övé a kicsi – ekkor hangzik el a már korábban, a videón is látott mondat, de most legalább meghallgatjuk teljes szövegkörnyezetben: ő is Lockhart, ő a mi babánk.

Ezzel a hülyegyerek berohan, Alison pedig némi hezitálás utána. És igen, itt van Oscar, nem látták, de csak egy kicsivel volt mögöttük, és gyaníthatóan mindent hallott.

Hősnőnk csatlakozik párjához, aki épp egy turistával beszélget, aki azért jött, mert végigjárja Noah könyvének helyszíneit. Aha! A társalgásnak Scotty vet véget, mikor fellép a színpadra, zagyvál némi kétértelmű butaságot, aztán énekelni kezd. Linkelem, úgy ütősebb.

Ha esetleg valaki nem hallotta, vagy nem nézte végig: Alison közben suttogta el urának (úgy, hogy rá sem nézett): Joanie nem az ő lánya.

Ezután feldúltan távozik a buliról, és egyedül trappol a sötét, ködös éjszakában. Mégis hova, kérdem én, talán a „The End”-be akar eljutni gyalog? Váratlanul Scotty-ba botlik, aki az út mellett heverő ócska csónakban színyel, és próbál kijózanodni, mielőtt visszatérne a rehabra, vagy legalábbis kezdene magával valamit.

Az érkező Alison láttán lábra áll, és kötekedni kezd. Először kérleli, hogy vegye be a bizniszbe, majd nemleges válasz hallatán taktikát vált, és úgy dönt, nem akar a csónakban aludni, inkább itt helyben megdugná egykori sógornőjét. Ő bőszen tiltakozik, dulakodni kezdenek, és mikor Alison meglöki a férfit, az pont az érkező autó elé tántorodik, baszki!

A nő sokkot kap, remegve nézi végig, ahogy az autó lefékez, Noah kiugrik az anyósülésről, és a halotthoz szalad. Végre észreveszi őt is, mire Alison remegő szájszéllel csak annyit suttog: meglöktem! Szerintem hősünk itt (és emiatt) dönti el, hogy nem értesít senkit, hanem három majmot játszik (nem lát, nem hall, nem beszél), és inkább tovább áll.

Miután Alison összeszedte magát, némileg még elvarázsolva, de visszamegy a lagziba, erőt vesz magán és beáll a személyzet közé pakolászni. Kisvártatva megjelenik a szintén eléggé sokkos Noah, és a táncparkettre húzza kedvesét. Kérdi, hogy megsérült-e az autó, mire a válasz annyi, hogy nem nagyon, úh. elvitte a szerelőhöz – azzal a mellédumával, hogy egy őzet ütött el –, holnapra már kész is lesz. Utána magához öleli a nőt, bocsánatot kér, szerelmet vall, aztán a karjai között zokogásban tör ki.

A jelenben a tárgyalóterem felé tartva beszélgetnek: Alison aggódik amiatt, hogy Gottlief tanúnak akarja szólítani Jeffriest, fél, hogy ennek hatására ő lesz gyanúsított. Kéri, hogy ura mondja el az igazat, de Noah nem teheti: Helen mégiscsak a gyerekei anyja. Nos, akkor választanod kell – így a válasz.

A teremben hősünk leül az ügyvédje mellé, néhány szót súg a fülébe, mire az a nyomozót szólítja tanúnak. Alison megrendül, Noah pedig felugrik, és odakiált a bírónak: bűnös vagyok, én öltem meg Scott Lockhartot! A közönség felhördül, Gottlief ráparancsol, hogy üljön le – így is tesz, majd a válla fölött kifürkészhetetlen arccal hátrabámul a döbbent Alisonra.