Ezúttal Scully mutogat magáról fiatalkori képeket, de nem Facebook-kihívás miatt, hanem mert rajta a sor, hogy összefoglalja a történet rá eső részét: orvosi egyetem, FBI-felvétel, Mulder-megfigyelés, elrablás, betegség, sötét játszmák, fura gének és a többi. A mesélőt rövidesen földönkívülivé alakuló fejjel láthatjuk, a főcím után pedig az „eljött a vég” felirat köszönt bennünket. Ajaj! 

Az ismét normális arcú Scully egy átlagosnak tűnő napon Mulder helyett csak annak laptopját találja az irodában, a rajta keresztül észt osztó O’Malleyvel. Tőle hallhatjuk a hírt, miszerint minden amerikai állampolgárban ott lapul az oda nem illő DNS, aztán személyesen is telefonál, hogy találkára hívja ügynökbarátnőjét. Azt ugye mondanunk sem kell, hogy Mulder teljesen felszívódott?

A buli véget ért, úgyhogy már csak egy valami van hátra, hogy Bear, a túlélőcsászár summázza a történteket. Az elején meglengeti süvegét a csapatok előtt. A pasik már az első napon találtak príma táborhelyet, míg a nőknek ez 9 napba telt, ellenben sokkal otthonosabbá varázsolták, na meg a tűzgyijtással is hamarabb megvoltak, mint az őstulok férfiak.

Krisztián reggel ér haza a bevetésből, nincs épp jókedvében, hisz odalett a mobil, amire az értékes hangfelvételt készítette. Hátizsákjában lapul a lóvé amit kapott az áruért, s mivel Alíz közeledik gyorsan bevágja a hátizsákot az első helyre ami eszébe jut: a serpenyők közé a konyhaszekrénybe. Józan gondolkodású ember nem érti, miért nem egyszerűbb bevinni a szobájába a hátizsákot és ott elrejteni. Bár én lehetek az utolsó, aki felróhatom ezt Krisztiánnak, hisz mikor régebben a szülők nem engedték tesómnak meg nekem, hogy a boltból hazatérvén a chipset a szobánkban együk meg, egyszerűbbnek tartottuk venni egy kötelet, kidobni az ablakon, s úgy felhúzni a chipset a szobába, mint hátizsákban felvinni. Úgyhogy igen, tényleg nem szólok egy szót sem.

Egy családnál kezdünk, két cuki kislány a lámpaoltásig rajzolgathat, majd jön apu, lefekteti őket, mindenki cuki és aranyos, de tudjuk, hogy ez nem fog sokáig tartani. A kislányok alszanak, majd az idősebbik zajt hall a húga ágya felől. Hát nem egy szörny szívja el a lányka energiáját?! Ugrás Crane-re, lövöldözős játékot játszik, ahelyett hogy tanulna az állampolgársági vizsgájára. Abbie barátnőnk ezt szóvá is teszi, de Crane lazán odaveti, hogy nem kell neki a törit megtanulni, hisz átélte, tud ő mindent. Abbie gyorsan kérdez egyet, mikor iktatták be a függetlenségi nyilatkozatot. Crane válasza július kettő, hisz ott volt, de a hivatalos, tankönyvi válasz július 4. Ezen elveszekszenek egy ideig, mi haszna meghamisított törit tanulni vs. kell-e az állampolgárság, de hopp, Crane kapott egy sms-t Zoétól, vagyis Miss Corinth-tól, a töris lánytól. Az ő segítségével az állampolgárrá válás rögös útján is sokkal kényelmesebb végigmenni. Napi 20 sms-sel mindenképp így lehet, az együttélés alatt Abbie nemcsak ezt, de sok mást is megtudott Crane-ről. Ha már megtudni valamit, akkor Jennyt mikor tájékoztatja az édesapjukról? Mindent a maga idejében, mert apu már egy teljesen új életet kezdett, Jenny idegeit meg nem kéne tönkretenni a hírrel. Csörög a telefon, Joe az, még nem tud semmit arról a nőről, aki elvitte a kövüket, de más miatt kell Abbie segítsége. Mivel mentősként dolgozik a srác, ő ért ki a rész elején látott családhoz. A kislány kómába esett, nem tudni mitől, de az egyetlen szemtanú, a nővére szerint egy szörny támadott rá.

Új sorozat debütál a hogyvolton, úgyhogy sok szeretettel várunk mindenkit, aki a blogon is követni szeretné a feministák és a kritikusok által is agyondicsért Netflix által gyártott alkotást.

Egy monológgal kezdünk, Jessica mutatja be röviden, hogy mit csinál a mindig mozgásban lévő városban: félrekefélő urakat és hölgyeket fotóz le, közben pedig egy üzekedő párt, majd egy indulatos beszélgetést, amely az üzleti partner részéről az irodaablakban történő landolással végződik. A számláról még nem beszéltünk, teszi hozzá Jessica.

1951-ben járunk, jóarcú illető ül egy moziban, ide látogat idősebb Gerhardt úr a fiával, hátborzongatóan izgalmas, ufós filmet adnak éppen (a főszerepben Ronald Reagan), a kölyöknek igen tetszik amit lát. Apa és a jóarcú másik beszélgetnek kicsit, utóbbi nagyon magabiztos, sőt fölényes, miért ne lenne az, ő a helyi maffiakirály. Percei azonban meg vannak számlálva, Dodd (KisBalta) a nyakába helyez egy kést mialatt apu halomra lő mindenki mást. Ilyen vidáman kezdünk.

Krisztián érkezik haza, s Fasírt bicskával a kezében várja. Előadja, hogy túlzásba vitte, és nem kellett volna keménykednie az előző részben, úgyhogy békejobbot nyújt, amit Krisztián elfogad. Hiba, ugyanis Fasírt a falhoz taszítja Krisztiánt. Még jó, hogy Rudi arra jár, elkapja Fasírtot hátulról, aki fülét-farkát behúzva elhúz.

Lemuel Washington éppen horgászni tanítja az egyik csemetét, ha már a Semleges Zónában nem fogható a Fishing&Hunting. A társai felkeresik egy kódolt üzenettel, amiben azt írják, hogy hozza el San Franciscóból az új filmet. Ed közben éppen Kidónak készít mintafegyvert, nagyon keresik a merénylőt. Juliana meglátogatja a szüleit, hogy beszámoljon Trudy haláláról. A Kempetai lelőtte őt, közli, és Arnold nem akarja elhinni, rá is kérdez, hogy honnan tudja, hát onnan, hogy valaki látta a holttestét. Anne nem akarja elhinni, de se Juliana, se Arnold nem tudja az ellenkezőjéről meggyőzni. Frank ezalatt Ülő Bika nyakláncán dolgozik, mikor agresszíven zörögnek az ajtaján. Csak Ed az, elmondja, hogy eljött a Kempetai, és tudják, hogy a gyárban készült a pisztoly. Le kell lépne, közli Ed, le is akarok, feleli Frank, vedd már meg nekem a buszjegyeket, kérlek. Edet minden baromságra rá lehet beszélni, még arra is, hogy a saját pénzén vegye meg a jegyeket, én már komolyan azt várom, hogy mikor vall szerelmet Franknek.

Barbara, Alexa szerint túlontúl magabiztosan, Betty és Roland egy(azon) ágyban kezdi a hetet. Keller nagyon ügyesen megkezdi ama információ terjesztését, amely szerint Betty és Roland együtt távoztak a Macsekból, s mindezt a legjobb helyen teszi, hát persze, hogy a nővérpultban. Mariann végre magához tér és el tudja mesélni, hogy semmilyen üvegajtó nem volt ott, ahol Ő elesett. A férje ütötte verte addig, amíg aztán sikerült beleszédülni a földön nagy számban megtalálható üres piásüvegekbe. Adél és a lopott mobil esete sem hoz váratlan fordulatot. Lebukik, Big berág, szakítanak, szenvednek.

Újra itt a csodálatos kombóbréker (Candy feat. Chat) hogyvoltunk, a csaj- és pasi szemszögből megénekelt Három hónap múlva esküvő című TLC sorozat legújabb része. Itt arról van szó, hogy pár nagyon szerelmes ember, akik minden komolyabb átgonodlás nélkül simán belemennek abba, hogy 90 napos jegyes vízummal átcuccolna a lehetőségek hazájába, Amerikába, hogy három hónap alatt összeházasodjanak. Hogy ezekben a sztorikban mennyi a pofátlan zöld kártyára utazás és a nettó aranyásás, az majd kiderül. Ebben az epizódban megérkeznek az import házastárs-jelöltek, és megtörténnek a nagy találkozások a családokkal, ami minden kapcsolat esetében nagy vízválasztó lehet, hát még olyan esetekben, mint a műsorban szereplő párocskák.

Chat Géza

Ahogy egy pasi látja.

Alexei és Loren - A csaj attól fél, hogy a szülei túl nagy előítélettel állnak majd a kapcsolatukhoz, meg ahhoz, hogy 90 nap múlva már egy családot fognak alkotni. Hál’ Istennek minden gond nélkül megy könnyed smúzolás, senki se kezdett el politizálni, vagy a csávót lemigránsozni. A srác viszont túl lazza a helyzetet, kicsit sokat evett a leszarom tablettából, mert folyton azt hajtogatja, hogy bármi megtörténhet, lehet, hogy honvágya lesz, lehet, hogy nem jön be az összeköltözés. A fater itt süti el a legnagyobb közhelyet, hogy nehogy össze merje törni lánya szívét, mert akkor megöli. Alexei és Loren egy hídon állva búcsúzkodnak, mert lehet, hogy a figura meg sem kapja a vízumot, így meg a floridai összebútorozásról is felesleges álmodozni. Pontosan. Addig tök fölösleges az olyan dolgokon rágódni, amik meg sem történtek.