Egy mit sem sejtő zenekarral kezdünk, akik épp próbálnak, de a próba és az este végét már nem fogják megérni. Hirtelen minden elhalkul, a semmiből egy borzongató köd ereszkedik rájuk, onnan előbukkan egy torz arcú boszorkányféle, aki csak a hangját használja, hogy egy hangos sikollyal megölje a bandát… Másnap reggel az irattárban Crane a kőtáblát próbálgatja: egy tűzvédelmi kesztyűben nyúl hozzá, de semmi sem történik. Megérkezik Abbie, Crane összefoglalja, hogy mi is az eredmény: csak puszta kézzel lehet a kőtáblát megérinteni, csak így jönnek a látomások. Abbie letesz egy zacskót az asztalra, Crane még bele sem nézett, de már tudja, hogy Abbie rossz sütiket hozott neki. Áhá, ezek szerint kémkedett utána a táblás kísérlet közben, ne csináljon többet ilyet, mert oda a bizalom! Abbie-t szólítja a kötelesség, Sophie hívja, az irodában kéne találkozni, mert történt egy furcsa haláleset. Rendben, búcsúképp Abbie ad egy péksütit, átmeneti taktikai szünet, de mire Crane elmondaná, hogy fincsi a süti, Abbie már el is ment.