Laci szemet vetett Attila nadrágjára, amelyet egy kockázatos akció során igyekszik lenyúlni, miközben néhányan őszi legyeket megszégyenítve kókadoznak a kanapén. Először párnapajzzsal felvértezve ront rá a zuhanyrózsával támadó, gatyáját „spártai harcosként” védelmező áldozatra, majd Anettel és Robinnal kiegészülve, szódásszifonnal ostromolja a fürdőszobát és a nézők megmaradt agysejtjeit. Attila letaknyossihedernímandozza a csapatot, majd kislányosan visongós, spriccelős ütközet veszi kezdetét, amelynek végén Anett a jakuzziban landol.

Utóbbi másnap reggel a Robin iránti szerelemtől mámorosan alig tudja kimondani a zuhanyozni szót, a fiú érzései pedig olyan acélosak, hogy „már szinte várja, hogy ismét mellé bújhasson”. Illusztrációként megtekinthetjük, ahogy Robin a mosógépek előtt romantikusan himbálja kedvesét. Attilát zavarja is, hogy mindketten „láthatóan boldogok”, a „csöpögős, ragacsos, negédes métely” elől inkább Lacihoz menekül egy kellemes Dennis-analízisre. Odakint aztán a vártnak megfelelően kemény bölcsességek hangoznak el: a „párbaj nem az udvariassági formákról szól”, itt egy „komplett egzisztencia a tét”, és nem szabad nézni a nemeket. Laci issza a mentor szavait, de mielőtt teljesen megrészegedhetne, Robin zseniális dramaturgiai érzékkel bukkan elő, hogy közölje: nincs mosogatószivacs. Attila kénytelen ellenőrizni a helyzetet, miközben Anett villamesteri felelősségéről pampogva követi. Aztán a szivacs állapotáról kezdődik érdekfeszítő vita, az álláspontok eltérőek abban az ügyben, hogy életben kell-e még tartani, vagy a súlyos károsodásra („mintha lehányták volna”) tekintettel jobb neki, ha hagyják méltósággal elmenni. Robin jó papucsként felajánlja, hogy a krízis ellenére elmosogat.

De kurvára vártam már, hogy egyszer mindenféle szégyenkezés nélkül elsüthessem már ezt a címet! Na, mindegy. Topolka kapott egy fekete rózsát, ennek még jelentősége lesz, Becks és Norbi a kamerába rázta a pélót, ennek meg nem, nagyjából innen indítunk. A kiégett fűben álló Gólem fogad minket, ismerős a rövidgatya, heló! De nem, tényleg új ez is, a két karon két óra, reggeli felkonfhoz az jár, legalábbis prosztóéknál. Bence azzal ébred, hogy Botox bámulja fél méterről, biztos lehet szarabbul is kelni, sose akarom megtudni. Nagyon bebasztam? Nem, csak egy szál faszba’ jöttél fel, és itt is csináltad a fesztivált. A mérték nem az én barátom, mondja Bence és arra is csak homályosan emlékszik, hogy tegnap Petinek születésnapja volt. Mi nem, nekünk beleégett a retinánkba a hipsztersapka+nyakkendő-kombó. Botox egy ocelotmintás, pink köntösben nyekereg az ágy szélén egyébként.

Egy kocsi érkezik, az apja jött látogatóba Rebrowhoz. Rá is fér a csávóra, mert folyamatosan a felrobbantott csaján, Ewán őrlődik. Az öreg valami pap lehet, vagy legalábbis úgy néz ki, úgyhogy gyors lelki segélyben részesíti hősünket. Az meg finoman elküldi oda, ahonnan jött és kikíséri a buszhoz. Rendes fiú ez, na. Aztán szól a Főninek, hogy gyomorhurutja van, így nem menne be melózni, ha nem baj. Annyira nem baj, de ez a csávó a három rész alatt nem melózott végig rendesen egy napot.
Előkerül az ügyészcsaj, aki most Grzywát próbálja nyomás alá helyezni. Kicsit unalmas, de megint Rebrow a téma. Persze Grzywa bevédi és elirányítja a csajt Kalitához. Az ügyész egy Columbo-ból ellesett fordulattal „Á, még valami” felkiáltással, most Grzywát basztatja : Állítólag az áthelyezési kérelmét rögtön a merénylet után adta be, ráadásul akkor, amikor megtudta, hogy valaki túlélte a robbanást. Na, erre emberünk inkább visszamászik a kocsi alá, amit éppen szerelt.

Urkesh manhattani konzulátusán járunk, meglepően sokan sorakoznak vízumért egy nemlétező országba. A pultnál két hivatalnok szorgosan pecsételgeti le az útleveleket és össze a kérelmezők hüvelykujját. Egyikük rendre megkérdezi az utazás célját, jönnek a szokásos válaszok, munka, családlátogatás, mígnem egy idős úr csillogó szemekkel benyögi, hogy meghalni menne az országba. A tisztviselők csak néznek, a leányzó rápillant a bácsi útlevelére és a név láttán lélekszakadva rohan a főnökéhez, nézze már, ki akar beutazni, Armen Aronov személyesen, a főnök arca is megnyúlik. Ki lehet ez?

Erről van szó, kéremszépen. Amikor már csak a végtelenített csicskag*cizés, meg Komisz kényszeres faroklóbálása töltené ki a műsoridőt, fel kell tuningolni a vellát néhány recyclingolt arccal, és máris jön a szerelmes turbékolás, a taktikázás meg a manipuláció, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Ott tartunk ugye, hogy beköltöztek a régi vellalakók, és a kiválasztás előtti bulikán meg is tesznek mindent, hogy felkavarják az állóvizet. Elsőként Iza tesz fel nagyon célzatos kérdéseket a fiúknak. Szerintetek ki itt a legerősebb? Nem Plasztik, azt ugye tudjátok? És azt, hogy nálunk egy aranyszabály volt, hogy senki, de SENKI nem juthat el párbaj nélkül a végjátékba, ha Aurálió farka lerepül helikopterezés közben, és Viki reggelijébe esik, miközben Zsófika páros lábbal toporzékolva üvölti, hogy „ezt nem hiszem eeeel”, akkor sem? Ez persze zene Laci füleinek, ezt ugatom én is, én már háromszor voltam kint, Plasztik meg csak újabb és újabb zsírpárnákat növeszt itt a különböző implantátumai köré a legnagyobb lelki nyugalomban. Ezt Robin úgy érzi, hogy azonnal meg kell osztania az érintettel is, és már rohan is a két Plasztikhoz, de itt be kell iktatnom egy zárójeles gondolatot, mert a leginkább kiélt, ötvenes prostira hajazó Szandika mellett Dóri szinte bájos, babaarcú szépségnek tűnik.

Flashbackkel kezdünk, a nyitóképen aranyló kalászok lengedeznek a mezőn, Bendijit még nem temette be a hó. Annyira azért nem tombol a nyár, Lester a szokásos narancssárga dzsekijében vásárolgat. Zoknit venne, de egy furcsa vélelten folytán a férfizoknik közé nőiek keveredtek, az eladó maga sem tudja, hogy melyik csomagban mi lapul. Lester kockáztat és alkuszik az árura, nagyszerűen csinálja, a végén az eladó rásóz még egy puskát is. Otthon anyu nem is dícséri meg a sikeres üzletkötést, figyelmezteti a férjét, hogy legyen óvatos, mert ha valaki képes szétlőni a saját fejét egy töltetlen fegyverrel, az Lester. Emberünk biztonságba helyezi a puskát a szekrény tetején.

Gólem zöld Tommy Hilfiger-ingben és kicsit hipófoltos(?) farmerban áll a villa előtt, az ízületek recsegve tiltakoznak minden mozdulat ellen, ma este fordulat gyön, mondja bárgyú vigyorral, bár lehet ez nála a természetes arckifejezés, az eddigiekből erre következtetek, ilyen fej mellett ébredni agyrém lehet, de legyen ez Hódi Paméla vagy Botox Mariska baja.

Botox a zuhany alatt. Raknék pöcsöt is, de kikockázzák. 

Megint macskás lány lettem a hétvégére (hellóAaannnaaaígéremnemeszemmeg), lassan csinálhatnátok egy statisztikát, hogy viccesebb vagyok-e macskával, vagy ilyenkor igyak még egy pohárral. Beckettet elrabolták, a kocsija megvan, és szerencsére tél lévén, tudtak üzit is írni a hátsó ablakra Castle-nak, alkoholos filc használata nélkül is. Mentsd meg őt! Ebből aztán tudjuk, hogy 3XK és Nieman a bűnösök, mondjuk eddig is tudtuk. Vagy csatlakozott hozzájuk Amy is, vagy belekényszerítették, de mindegy, mert az ő segítségével csalták lépre Beckettet. Boudreau és Nieman ugya e tökéletes alibivel rendelkeznek, mivel épp az őrsön voltak, mikor az egész történt, úgyhogy Boudreau be is engedi őket a lakásába, főleg, hogy ha nem tenné, Castle átharapná a torkát, ez azért elég rendesen látszik a fején. Meg is próbálja, Ryan szedi le a pasiról, akinek már annyi neve van, hogy lassan nem is tudom, hogy a picsába hívjam. Természetesen Nieman is hozza a formáját, nemtudoksemmit, blabla. Az őrsön lassan már minden nap nagygyűlés van, ez a mostani nem túl hatékony, sem Beckett, sem Amy telefonja nem elérhető, és semmiféle kamera nem vette azt a pontot, ahol nyakon szúrták egy baszott nagy tűvel.

Elérkeztünk az első évad utolsó részéhez is. Nagy meglepetés nem ér minket, Mr. Palmörrel nyitjuk ezt a részt is. Hű fegyverhordozójával, Mr. Fricviliemmel az öreg boltját lesik meg, biztos kíváncsiak a csodapincére. Hát persze! Mr. Palmör mindent magához akar vitetni, a könyvektől kezdve egészen az üvegszívig bezárólag, egyedül a lefejezett mama holttestét nem érzi feltétlenül szükségesnek. Egy váratlan pillanatban betoppan a Herr is, aki elárulja Mr. Palmörnek, hogy nem lett halhatatlan, csak megerősödött, hiszen csupán vért kapott, férget nem, anélkül meg nem ér sokat az egész! Majdnem halhatatlan emberünk kicsit fel is húzza magát, az üzlet az üzlet, de a Mester mint tudjuk nem tisztességes játékos, majd ha Mr. Palmör továbbra is hűséges lesz, akkor majd átváltoztatják és a Mester jobb keze lesz. Talán.