Behavazott úton haladó autót látunk, magányos jármű a téli országúton, blabla, tudom én, hogy ilyen már volt, nem is egyszer, de ezúttal 1987-et írunk, akár még érdekes is lehet. A zene még mindig nagyon hangulatos, szerintem, egyébként teljesen botfülem van. A kocsiban egy család ül, anyu kissé feszült, apu nyugtatja, ismer valakit. Az illető szerintem fényév távolban létezik csak, anyu is így gondolja. Kifogy a benzin is, apu kiszáll a kocsiból, nem óhajtja a neje szemrehányásait tovább hallgatni. Fohászkodik Istenhez, jelet, vagy valamit vár, és kap is. Pici piros pontot a havon. Odamerészkedik, a piros izé egy jégkaparó, ásószerszámnak tökéletes. Emberünk ki is kapar egy táskát, tele pénzzel. Isten létezik! mondja, nem tudok nem egyetérteni.

A kontinensek hetén is a wannabe ataktikázás az úr. Három hónap összezártság után nehéz egy sima hétköznapot ugyanazzal az öt emberrel érdemben eltölteni, akiket napi 24-ben lát és gyűlöl az ember. Látszik a lakókon, hogy egész nap ellenének magukban egy kis zugban és simán kibekkelnék a játék végéig, csak ne kelljen ugyanazokkal az emberekkel ugyanazokat a felesleges köröket futni. Na, ezért volt feladatnak kiadva pár játék.

Belöktek a villába egy hordozható szerencsekereket, ami a milliós tételek meg a csőd felirat helyett a körcikkelyekben olyan félmondatok szerepeltek, mint „A legnagyobb szégyen itt…”, „A legnagyobb fájdalmam az…” és hasonlók, amit értelem szerűen a lakóknak kellett befejezni. Ennél a játéknál végérvényesen is kiderült, hogy a „nem okozok nagy meglepetést” az új „Dikk”.  Fanni szerint a legnagyobb szégyen az volt, amikor leköpte Dennist. Dennis szerint a legnagyobb szégyen Laci maga. Laci legnagyobb fájdalma az, hogy Robin rátette a jelet és miatta lett végül a legendás szerelmesek párbaja. Ez utóbbiból kialakult egy már betéve ismert cicaharc. Nem okozok nagy meglepetést: nem lett békülés a vége.

Mr. Palmör az ágyat nyomja, eléggé szarul néz ki, amit a Herr csak megerősíteni tud: a vénember lassan, de biztosan haldoklik. Ha már Mr. Palmör is ennyire beteg, meg ha már a Herr is ott van, felmerül az alku, ami miatt ez egész vámpírzombis parádé kialakult, vagyis hogy a Mester átalakítja Mr. Palmört, aki pedig ezért cserébe pénzt és energiát nem sajnálva segít megritkítani az emberiséget. A probléma abból adódik, hogy a Mester olyan üzlettárs, aki akkor teljesíti a maga részéről vállaltakat, ha majd kedve lesz hozzá.

Van egy olyan megérzésem, hogy ez most tényleg egy jó rész lesz! Csak mondom, hogy eddig egy rohadt megérzésem sem vált be, kivéve a rosszakat. Fiatal lány fut az életéért veszettül, kombinében, meg vörös selyemköntösben, de ahelyett, hogy elfelé rohanna a sötét fickó elől, leginkább az egyszer csak ott áll előtte, szívás. A selyemköntöst meg fújja a szél, jajj de csúnyán meg fogsz halni drágám. Beckették már tényleg család, Alexis neki is ad reggeli búcsúpuszit, mielőtt elindulna kurválkodni, de Castle figyel, annak ellenére, hogy nem ivott kávét. Úgyhogy marad a könyvtár, egy fokkal unalmasabb. Kate lassan készen áll a közös gyerekre, a végén átmegyünk ilyen Simlis és a Szendébe, bár gőzöm sincs, hogy ott volt-e gyerek a végén, de mintha lett volna. Susan Watts a halott lány, megfojtották, aztán bedobták egy szelektív gyűjtőbe. Lanie-nek valamiért ismerős, de ne úgy, hanem máshogy, majd ennek még biztos lesz jelentősége, csak azért írom le. Susant hat hónapja engedték ki a börtönből, mert csekkeket hamisított, meg lopkodott összevissza, miután kirúgták a gimiből.

Lassan a finisben vagyunk, és ezt mi sem mutatja jobban, hogy sűrűsödnek a dolgok a villában, azaz itt az újabb kiválasztás. Pedig a lakók, még a DRÁÁÁMAI párbajt emésztik, ahol a két szerelmest éppen csak nem állították ki egy hajó orrába, a Lukács Lacitól kölcsönkért szélgéppel, miközben felsejlik a háttérben Celine Dion idegesítő vírnyíkolása, hogy: „Nííír, fááár, verevőő juáár”. No, de ne legyünk gonoszak, mi is voltunk fiatalok.

Liluval nyitunk, ő meg Ádina végrendeletével. A végrendeletek azért jók, mert lehet benne hazudozni, ami tökéletesen alkalmas a lakók (amúgy is törékeny) békéjének megzavarására. A végrendeletet PVC próbálja meg felolvasni, a maga diszlexiás módján, vagy csak Ádina kaparását nem tudja elolvasni, és persze előtörnek az indulatok. Ugyanis elárulja, hogy PVC-vel sokat beszélgettek Boglyáról. Lacinak csak annyit ír, hogy ne legyen sutyerák paraszt, hanem vegye elő a kedves énjét, vagy mijét. Ja, hát másban aligha bízhat, ha élvezni akar valamit a nyereményből. Robin: kedveli, de csalódott benne. Boglya: Igazából nem utálja, csak, hogy erkölcstelen és primitív. Haha! Komisznak meg nem üzent semmit, legalábbis adásban nem. Nyálas még sírással küszködve elkéri a levelet, miközben Boglya már óbégat PVC-nek. Összehoznak egy kiadós veszekedést arról, hogy ki a kétszínű, meg a ki a rosszindulatú gec*, pedig hát igazából mindkettő. Mi mán csak láttuk.

A VV7 hivatalos oldala szerint Robin eddig nem mutogatta a pélót, amit én készségesen elhiszek, hiszen nem szoktam más faszik farkát sasolni. Most viszont belóbálta, így:

A kavarás folytatódik, úgyhogy következzen egy újabb összefoglaló.

Hogyan készül egy szuperhős randira? Bénán. Legalábbis ruhaválasztás szerint. Még jó, hogy Barrynek segít Joe, így még időben eljut a randira nyomulós Lindával. Csípős a tematika, ahol a lány fölényes győzelmet arat, Barry nem elég tökös ehhez sem. Ráadásul Cisco is terrorizálja különböző megoldandó bűncselekményekkel, amik elintézéséhez csak annyi idő kell, amíg Linda telefonál, vagy mosdóba megy. Micsoda szerencse. Minden jól alakul, csókkal búcsúzik a párocska. Közben Firestorm felkeresi volt iskolatársát, hogy segítsen rajta, de véletlenül megsebesíti. Láthatóan nincs túl jól.

Sírás, rívás, búsulás, zokogás, picsogás, siratás, gyász, letargia, férfikönnyek! Ez volt a ValóVilág nettó 40 perce tegnap, a maradék pár meg két poptörténeti jelentőségű videoklip premierjének volt szentelve, és azt hiszem, sokat elmond erről az adásról, hogy inkább néztem volna a két videóklipet végtelenítve.

Mielőtt még László mártíromságára rátérnénk, a hirtelenpirosra rúzsozott Lilu igazi hangulatfokozó bombát dob be már az első percben: holnap megint kiválasztás! És valami egetrengető balhénak kéne addig jönnie, hogy ne Lacit küldjék megint, mondjuk az elég lenne, ha Plasztik elásná Kazal összes műszempilláját meg a sminkkészletét a kert tövében. De most még ugrunk vissza az időben, és megnézzük az utolsó Ádina flashbackekkel teletűzdelt napot, amit még a vellában együtt tölthetett a gerlepár.

Újabb fejezetéhez érkezett a három hónap múlva házasulandók története, újabb mérföldköveket sikerült kipipálni ebben az elsősorban családi találkozásokra fókuszált epizódban. A kettős interpretáció természetesen marad, a férfi szemszög Chat Géza kollégától, a női tőlem.

Candy

Ahogy egy csaj látja

Elsőként itt van a múltkor megismert Danny és Amy. Danny az a fiúka, aki valamiért a hosszú és boldog házasság alapfeltételének tartja, hogy az esküvő előtt nem hogy nem szexel, de nem is lakik egy fedél alatt dél-afrikai asszonykájával, akit amúgy is alig ismer, ezért a semmi közepén lakó tesójánál szállásolta el. Amyt első Amerikában töltött éjszakája után reggel a sógor és sógornő ébreszti, és ha már itt vannak, akár be is mutatkozhatnának egymásnak, hiszen most találkoznak először. Ez a Danny egyre jobb fogásnak tűnik. A rokonoknál töltött napok eleinte kínosak, mert a sógor azzal poénkodik, hogy nem dugni ám a padlásszobában fiatalok, mert a padlódeszkák vékonyak, majd –ahogy az várható volt- tömény unalomba fordulnak. Ma este viszont felpörögnek az események, mert családi vacsi lesz. Ami már csak azért is nagyszerű, mert a családnak Danny is tagja, és akárki akármit mond, csak nem árt az, ha az ember az esküvő előtt hetente legalább egyszer látja a vőlegényét.