Julio éppen levelét olvasgatja, mikor zajokat hall a konyha felől. Diego akarja eltüntetni a véres ruhát, amit ajándékba kapott. Na de Diego, az ajándékokat illik becsben tartani. Don Benjamin akadékoskodik, amiért Julio rossz helyre vitte a csokis mártogatóst, és emiatt egy vendég nem kapta meg. Szorult helyzetéből Javier menti ki a fiút. Közben Sofia balesetéről is hírt kapott mindenki. Julióra ráparancsoltak, hogy jó háziasszony módjára forraljon vizet. Amint ezt a tevékenységet folytatja, meg is találja nővére véres ruháját. Mintha ingyen Iphone-t osztogatnának, annyian gyűltek össze Sofia szobájában, és aggódva várják a műtét eredményét. Julio ráront Aliciára, mit sem törődve a lány, nővére iránti aggodalmával, hogy megtalálta Cristina ruháját. Alicia fel is fedez rajta egy hínárfoltot. Hogy honnan tudja mindezt? Sokszor lebukott már az anyja előtt, hogy a tóban hínárokat kent magára.

Ebben a részben végre jónéhány kérdésre választ kapunk. Ott folytatjuk, ahol előzőleg abbahagytuk: Davina és Elijah szemtől szemben. Utóbbi még mindig fekete-fehér, és látszólag erősen küzd az éhsége ellen. Davina megjegyzi, hogy nem fest valami fényesen. Elijah szerint, ahhoz képest, hogy reggel még tőr volt a szívében, egész jól van… és rögtön kezdi is a puhítást: ketten együtt véget vethetnek a boszi-vámpír háborúnak, csak tenniük kell, amihez a legjobban értenek. Davina nem bízik benne, mire az ősi rámutat, hogy a szörnyű éhség ellenére sem vette még a lány vérét – nem félelemből, hanem mert Davina még gyerek (egy vámpírnak is legyenek elvei!). Nevezett gyerek ezután egy óriási tűvel megszúrja az ujját, majd a véres eszközt Elijah-nak kínálja, aki el is fogadja azt – más körülményekkel, szereplőkkel ennek a jelenetnek akár valami buja felhangja is lehetne, de itt Elijah csak szimplán átvált technicolorba…

Attila még mindig trógerruhában, kurvaidegesen egy szállodába tart. Nem a feleségét keresi, az öccséhez látogatja éppen. Akkor ezek szerint nem a kokó a ludas a dologban, hanem a kívül szép, de belül szó szerint üres új lakás.

A szálloda luxusa nem ismer határokat, a középkori vöröslámpás házak névadó színe köszön vissza a falakon és a tárgyakon. Tibinek meg nem alkalmas, de Attila ezt pont leszarja. Menetrendszerű meztelen tyúk érkezik, majd távozik. Aztán még egy.

Attilát ez sem zökkenti ki. Beszámol a ház állapotáról és rögtön meggyanúsítja a mestereket, az építésvezetőt, a meteorológust, a patológust, a mindenkit. A csúnya gonoszok átkúrták a fejüket, kilopták az anyagot a házból.

Ja. Nem. Tibi volt az. Ő így szeret házat építeni. Ésszerűsített tervek (= csak a tartófalak igaziak, a többi gipszkarton) alapján. És igen, ezt a lakást át fogják adni másnap és az ellenőrök meg – mivel kaptak egy kupac pénzt, valószínűleg át fogják venni. És valaki be fog oda költözni és éli ott a kis tyúkszaros életét. Mert ez Magyarország a 21. században. Asszem kimondhatjuk, hogy szegény Attilának nem sikerült a feketegazdaságból átlépnie a fehérbe. Pedig megpróbálta a szerencsétlen.

Remélem emlékeztek még a legutóbbi rész megrendítő végére: Barry nem érzi a lábait. A gyötrő kérdésnek a mai rész azonnal véget vet, Allen – bár egyelőre mankóval – de jár. Persze egy teljes hétig tolókocsiban volt, de szerencsére addig egy metahuman sem veszélyeztette kedvenc városunkat. Mindenki nagyon le van nyűgözve a laborban, hiszen bár eddig is tudtuk, hogy Flash gyorsan gyógyul, de ez már tényleg valami. Wells szakítja meg az Allen lelki világának ápolgatását, kitalálja, hogy visszamegy Föld2-re.

Tóbiás immáron két lábon, mankóval közlekedik. Timike látogatja meg, meg is dicséri a fejlődésért amit elért. Annyira ajnározza a Troll Tóbiást, hogy már idegesítő, megemlíti, hogy még drága gyógyszer sem kellett, de Tóbiás nem az a fajta, aki olyan könnyen hazudik, úgyhogy bevallja, hogy újra elkezdte szedni a szteroidokat. A becsületessé lett Troll nem akarja hagyni Tóbiásnak, hogy tönkretegye magát, úgyhogy addig kutat, míg meg nem találja a szteroidokat. Épp elteszi amikor Zsófi hazajön és elmeséli Laci száműzetését a lakásból. Közben pezsgőbontás történik, amiből a Troll sem akar kimaradni, de Zsófi emlékezteti, hogy már fellőtték a pizsamát, úgyhogy jobb lesz hazahúzni.

A Készhelyzet mai műsorába ismét két remek színészt sikerült meghívni, szóval minden adott, hogy jól szórakozzunk. Mi is erre készülünk, de amikor Hajós belefog a monológjába, valami nagyon furcsa történik.

Nándi és Roland egymást gyanúsítják a lányok megmérgezésével, de még Konrád neve is felmerül. A dráma fokozódik, amikor kiderül, hogy a rosszullétek száma város szerte növekszik, s az sem hoz megnyugvást, hogy a gyorsteszt szerint egy nem túl modern szer, nevezetten arzén okozza a galibát.

Érzik ugye, hogy itt a vége?

Az utolsó műsor legelején válogatást látunk az elmúlt kilenc adás emlékezetes mozzanataiból. Minden kiesett énekes feldereng pár hangra, hogy utána tényleg megjelenjen a nyitánynál. "We Are The World", éneklik mind a tizenketten, kicsit megindító, olyan édesek, legszívesebben a bőröm alá tömködném őket, hogy ott futkározzanak és csiklandozzanak engem belülről ezekben a jelmezekben. Bizony, most a Grande Antré is az átalakítási ügyosztály szkópjába került, és így sztárban sztáros a kezdés is. Élő ének ugyan nem lett, de félkategóriát azért lehetett így is felfele lépni. 1985-ben írta ezt a dalt Jacko és Lionel Richie, az énekes csapat neve pedig az USA for Africa volt, egy igazi jótékonysági supergroup. A sláger beütött, a föld fele lakosságának a csontjáig hatolt a dal, és mindenki átérezte a saját egyéni jelentőséget és felelősségét a globális egyenlőtlenség és kizsákmányolás elleni harcban. Ennek köszönhetően Afrikában minden, de tényleg minden megváltozott, és Jacko is felhúzhatott a jogdíjakból egy újabb hullámvasutat, ami meg a vidámság egyetemes jelképe a jóléti társadalmakban, ugye. „What a Wonderful World”, gondolta magában Michael, amikor először bukott át vele a csilingelő, gyöngyházfényű királykék kocsi az indítócsúcson, és önmaga elé tárult saját tulajdonának madártávlati, széleslátószögű gyönyörűsége. Na jó, ne legyünk legyünk rosszmájúak, 20 millió fogyott a kislemezből, és 69 millió dollár jött össze belőle. Viszont azt se felejtsük el, hogy a jogdíjakról csak másfél évig mondott le Jacko, utána már hozzá vándorolt a pénz. Senki se irigyelje, a koporsóban nincsen fiók, mondják a brazilok, milyen igazuk van. Habár ez technikailag csak egy ügyes asztaloson múlik, mindegy.

Csillagidő 3192.1 Az Enterprise az NGC321 csillaghalmaz felé tart, az aktuális feladat diplomáciai kapcsolatfelvétel a helyi civilizációval, az Eminiar VII-re küldött üzenetekre azonban nem jön válasz. A nagykövet érkezik meg a hídra, Uhura ekkor közli a rossz hírt, 710-es kódú válasz jött, azaz nem szabad megközelíteni a bolygót semmilyen körülmények között sem. Kirk venné a nyúlcipőt, de a nagykövet más utasítást ad, neki mindenképpen tárgyalnia kell az ott lakókkal (veszélyes környék ez a csillaghalmaz, kell egy föderációs csillagállomás), ha nem megy másként, akkor átveszi a parancsnokságot. Kirk ellenkezik, akár bolygók közi háború is kitörhet, azért ő nem vállalja a felelősséget, a nagykövet csak legyint, majd ő mindenért felel, szóval álljon csak az Enterprise orbitális pályára. A nagykövet távozik a hídról, Kirk pedig elrendeli a sárga riadót, majd felhúzatja a pajzsokat, készül a legrosszabbra.

Eredményes vadászatról tér vissza XIII. Lajos, és a sikertől felbuzdulva új hóbortot talál ki: köznapi emberként akar elvegyülni a párizsi éjszakában, nyilván Harun al Rasid és Mátyás király képe lebeghet előtte. Az egyik kísérőtől elkéri a ruháját és aznap este már a bulinegyed egyik sikátorában készül a muskétások társaságában egyszerű közemberként a kocsmázásra és uram bocsá', kurvázásra. A zubbony lógó csatját azonban közemberként sem hajlandó bekapcsolni, némi toporgás után D'Artagnan siet a segítségére.