Ebben a részben végre jónéhány kérdésre választ kapunk. Ott folytatjuk, ahol előzőleg abbahagytuk: Davina és Elijah szemtől szemben. Utóbbi még mindig fekete-fehér, és látszólag erősen küzd az éhsége ellen. Davina megjegyzi, hogy nem fest valami fényesen. Elijah szerint, ahhoz képest, hogy reggel még tőr volt a szívében, egész jól van… és rögtön kezdi is a puhítást: ketten együtt véget vethetnek a boszi-vámpír háborúnak, csak tenniük kell, amihez a legjobban értenek. Davina nem bízik benne, mire az ősi rámutat, hogy a szörnyű éhség ellenére sem vette még a lány vérét – nem félelemből, hanem mert Davina még gyerek (egy vámpírnak is legyenek elvei!). Nevezett gyerek ezután egy óriási tűvel megszúrja az ujját, majd a véres eszközt Elijah-nak kínálja, aki el is fogadja azt – más körülményekkel, szereplőkkel ennek a jelenetnek akár valami buja felhangja is lehetne, de itt Elijah csak szimplán átvált technicolorba…
Klaus fel-alá mászkál, mint egy dúvad – ami alapjában véve nem sok jót sejtet –, aztán befut Sophie, akit hiper-vámpírsebességgel magával visz a házába. Kérdőrevonás következik: arról volt szó, hogy a boszik megvédik Hayley-t, erre meg akarták ölni, szóval mi van? Tetkós Sophie védekezik, semmi köze a merénylethez, hülyeség is lenne részéről, mert ha Hayley meghal, ő is. A vallatásba becsatlakozó Rebekah kérdésére elmondja, hogy van egy szélsőséges csoport a bosziknál, akik Sabine látomását úgy értelmezték, hogy a csodababa halált fog hozni rájuk. Bakker, szerencsétlen gyerek még meg sem született, és már tömeggyilkossággal vádolják – Klaus mellkasa viszont dagad a büszkeségtől. Jellemző! Rebekah közli, hogy ígéretet tett Elijah-nak, hogy amíg az Davinát próbálja az oldalukra állítani, ő megvédi Hayley-t. Mivel ez hézagos tudással kicsit nehéz, ideje, hogy Sophie végre elmondja, mi a franc folyik New Orleansban?!
A mese nyolc hónappal korábbra röpít vissza bennünket. Sophie ezerrel partizik, gondtalanul élvezi az életet, mintha nem lenne holnap. Elmondása szerint a szülei szigorúan nevelték, őt nem érdekelte a boszorkányság, úgyhogy, amikor betöltötte a 21-et, megpattant – mivel viszont séf akart lenni, visszajött a Rousseau’sba. A bulit az élő és viruló Jane-Anne zavarja meg, aki komoly fejjel közli, hogy a Vének szavaztak: elvégzik az Aratást – Sophie kiakad. Mint kiderül ez egy három évszázadonként elvégzendő rituálé, amivel a boszik helyreállítják a kapcsolatot az ősi mágiával, erőt merítenek belőle – de ezt még maguk a boszik is legendának, dajkamesének hitték. Egyesek viszont véresen komolyan veszik… Egy zöld tisztáson vagyunk, ahol egy idősebb boszorkány egy csapat fehér ruhába öltözött tinilány körül tevékenykedik: igézetet mond, miközben egy tőrrel szúrja meg a tenyerüket. Sophie kiabálva ront be a békésnek látszó szertartás közepébe, beolvas a főboszinak, egy Monique nevű lánynak, aztán elviharzik – a fehér ruhás lányok közt ott van Davina is. Állítólag ezeket a lányokat hónapokig készítik fel, végül pedig négyet választanak ki a rituáléhoz – ami persze megtiszteltetés.
A hogyvoltozást Marcel telefonja zavarja meg: egy kis mocsárjárásra invitálja Klaust, miközben egy titkárnő van a nyomában egy nagy halom papírral. Találtak néhány halott boszit a mocsárban – vérfarkas-harapással. Mindezt úgy, hogy nem is volt telihold, szóval nem ártana megvizsgálni a dolgokat, és mivel Klaus vére gyógyítja a farkasharapást… Az ősi némi kéretés után rááll – a mocsárnál találkozik Marcellel és az informátorával. Sophie szerint a boszik testét be kell gyűjteni és nyugalomba helyezni, de Klaus szerint jobb lenne, ha inkább semmit sem találnának – nehogy bármilyen nyom is hozzájuk vezessen… Marcel a Szent Annába megy, és közli Kieran atyával, hogy Davina este kiköltözik, mert már túl sokan tudják a tartózkodási helyét. A pap a szemére veti, hogy Marcel a lányt használja a boszik megfékezésére, de nem talál emberére (vámpírjára), mert beszélgetőtársát pont nem érdeklik a boszik problémái és nyűgjei.
A padláson Davina Elijah-t rajzolja, miközben a vámpír szemrevételezi Tim összetört hegedűjét. Marcel lépteit hallva az ősi eltűnik a színről. Marcel jó híreket hoz: Davina költözik, már ma este. Rákérdez Elijah hogylétére, de a lány azzal a kifogással, hogy valami bűbájt próbálgat éppen, nem hagyja, hogy felnyissa a koporsó tetejét. Marcel nem gyanakszik, a költözés körül jár az esze, arra kéri Davinát, hogy pakolja össze, amire szüksége van, és legyen kész, mire értejön. Aztán lelép. Elijah örömmel konstatálja, hogy a boszi nem árulta el, de Davina szerint még nem fejezték be a beszélgetésüket. Marcel és a lány kapcsolatára terelődik a szó. Úgy tűnik, Davina jobban ragaszkodik a vámpírhoz, mint a saját véreihez, akik szerinte hazugok, és megérdemlik, amit Marceltől kapnak. Fel is vesszük Sophie meséjének fonalát, csak szemszöget váltunk: megint a tisztás, és a lányok fehérben. Davina szerint mindenki a megtiszteltetésről papolt, de valójában az egész a még több hatalom megszerzéséről szólt, ő pedig lelépett, mielőtt a boszik megkaphatták volna. Ezért a boszik most oltári nagy bajban vannak, mivel a be nem fejezett Aratás után nem jöhet a Betakarítás – ami az elsődleges cél. Ha kifutnak az időből, elveszítik az erejüket, mindenki. Ahhoz pedig, hogy befejezhessék az Aratást, Davinának meg kell halnia… (Azta!)
A LaFayette-ben a kriptában Sophie pakolászik, de úgy tűnik, Hayley ráérzett a szándékaira: ki akar menni a mocsárba a halott boszikért. Viszont Klaus reggeli kirohanása miatt Sophie nem kér a farkaslány társaságából, Hayley viszont logikus érvekkel meggyőzi: bármi is legyen kint, a boszikat utálja, őt kedveli, úgyhogy Sophie nagyobb biztonságban lenne vele, mint nélküle. Egyikük sem enged a negyvennyolcból, mire befut Rebekah is. Hayley viszont nem ijed meg: ne akarjon bezárni egy terhes vérfarkast, akiben túltengenek a hormonok! Ott a pont. Irány a mocsár!
Rebekah szól Klausnak, aki – bár nem tetszenek neki a váratlan fejlemények – próbál falazni. Whisky-vel. Egy mocsárszéli kocsma pultjánál kezdenek Marcellel iszogatni, míg várják az informátort. Klaus persze igyekszik Davina felé terelni a beszélgetést, hogy valami haszna is legyen az egésznek, de Marcel nem hagyja magát. Viszont rááll, hogy elmeséli, hogyan ismerkedtek meg… Minden nyolc hónapja kezdődött, amikoris megtiltotta a varázslást a negyedben (hm, ugyanaz az időpont, véletlenek márpedig nincsenek). Akkoriban a boszi-vámpír viszony nem mérgesedett még el ennyire, sőt, egész jól kijöttek egymással. Pl. Marcel és Sophie annyira, hogy a közös zuhanyozás is belefért (húúúha!) :D. A viszonyuk Marcel szerint kölcsönösen kielégítő kapcsolat volt (pasik!), amit azért nem vertek nagydobra – Marcel már akkor sem volt a boszik kedvence. Sophie panaszkodik neki egy sort erről az idióta rituáléról, de mivel nem talál értő fülekre, végül Kieran atyához fordul segítségért.
Aki össze is hív egy kupaktanácsot a Szent Annába. Az idősebb boszik jól lecseszik Sophie-t, mondván, szükség van az Aratásra, mert egyre több a vámpír, kell az erő a legyőzésükhöz. Még Jane-Anne is a Vének mellett van, a húga pedig ne szóljon bele a koven ügyeibe, mert vele ellentétben ő igenis hisz a rituáléban, és hajlandó kockáztatni. Kieran atya viszont egyenesen megtiltja a dolgot, bár tudja, hogy a városban alku van a különböző közösségek közt, de ez már túlmegy minden határon (mi a frász lehet az Aratásban ennyire durva?). A pap finoman meg is fenyegeti a boszikat: ha mégis megteszik, az emberek nem fognak segíteni a Marcel elleni háborúban. A vitát egy ministránsfiú zavarja meg, Sean – Cami tragikus véget ért tesója, de itt még semmi baja sincs… mígnem az Agnes nevű boszi rontást nem tesz rá. Marcel szerint ezzel vonták el Kieran figyelmét az Aratásról – sikeresen. Klausnak leesik az álla, de persze kivágja magát Marcel előtt – és magában már holtbiztos, hogy tervezgeti, miként ér a kérdéses boszi csúnya és rossz véget…
Elijah még mindig a hegedűvel bíbelődik, és közben arról érdeklődik, miért kell Davinának meghalnia. A boszi szerint, mivel ő még él, a folyamat megszakadt. A rituálét elkezdték, de ha nem fejezik be egy bizonyos ideig, akkor mehet az egész a levesbe… boszik, mágia, erő, minden. Szóval csak ki kell várnia az időt, és megszabadul a mágiától, normális lesz – ez minden vágya, mert nem mindig tudja uralni az erejét, embereket bánt vele, ami nagyon nem oké. Aztán beszél Timről, a szintén Aratás-lány Monique-ról, akiért – vele ellentétben – legalább harcolt valaki: a nagynénje, Sophie. A mocsárban a boszi-vámpír-farkas trió halad előre. Meg is találják a hullákat, melyeknek már nekikezdtek a bogarak, valamint néhány farkasnyomot is. Mielőtt viszont alaposabban megvizsgálhatnák azokat, megjelenik egy flanelinges pasas, aki Rebekah-t meglátva vámpírsebességgel elrohan – na, tuti ő lesz Marcel informátora, és most elijesztették! Klaus ezt pompásan összegzi is, amikor a hugi felhívja a rossz hírrel, és segítséget kér – Klaus pedig elterelést.
Vissza a sztorihoz, amit a három mesélő (Sophie, Davina, Marcel) közül Davina folytat. A lány szerint csak Sophie kérdőjelezte meg az Aratást, még a saját anyja sem – éppen ezért ő sem, mekkora hülye volt! A rituáléra úgy vezették be őket, mint a hercegnőket. Sötét éjszaka, fáklyák lángja, LaFayette. A négy kiválasztott, családja büszke tekintetétől övezve vonul. A rituálét a korábbi főboszi – Bastianna vezeti. Egyszerű a képlet: négy lány felajánlása a négy ősi elemnek. Úgy volt, hogy csak a tenyerüket vágják meg – az áldozat jelképes lesz, erre ők álomba merülnek, Betakarításkor pedig felébrednek. Sophie ismét megzavarja a rituálét, de megakadályozni már nem tudja: a lányoknak – mint a marháknak a vágóhídon – sorban elkezdik elvágni a torkukat. Zavar támad, a lányok megijednek, mert rajtuk kívül mindenki tudta, hogy valójában mi fog történni… hazudtak nekik. Mielőtt Davinára kerülne a sor, Marcel és a vámpírjai közbelépnek. Állítólag Kieran mindent elmondott neki, mielőtt elhagyta a várost, beleértve a lányok meggyilkolását is. Marcel nem vallja magát az ártatlanság mintaképének, de gyerekeket sosem bántana, úgyhogy nem maradt tétlen. Sajnos későn érkezett – de szerencsére valakit még ki tudott menteni. Felfigyelt Davinára, aki küzdött, nem hagyta magát harc nélkül lemészárolni. Épp, mint Marcellus 200 évvel ezelőtt… A vámpír be is vallja Klausnak, hogy valóban lelki közösséget érez a lánnyal.
Sophie a halott, csuromvér unokahúgát öleli, Marcel pedig Davinát, amikor hirtelen Monique ereje szemmel láthatóan átszáll az utolsó élő lányba. Minden lány a halálával átadta az erejét a következőnek, így lett Davina erősebb, mint bárki más. Az erőnek belőle vissza kellett volna szállnia a földbe az ősökhöz, de ez ugye nem történt meg. Davina logikája szerint, igen, történt valami, de ha a boszik hazudtak a rituáléról, ki tudja, hogy igazat mondtak-e a feltámadásról? Ő egyszerűen csak nem akart meghalni, és hagyta, hogy Marcel megmentse Ott a pont!
Rebekah zavarja meg a pasik kocsmázását. Látszólag azért, hogy Klaust hazavigye, de Marcel él a gyanúperrel, hogy a szöszi fél, hogy ő esetleg kifecseg egy-két durva titkot a tesónak. Megnyugtatja, hogy ennél azért okosabb. Rebekah reméli is, mert Marcel nem akarhatja őt ellenségének – és viszont, mondja Marcel, és most bizony felé billen a mérleg. Eközben megérkezik az informátorpasi is, akit a kocsma előtt Klaus fogad, és némi infócsere után kezelésben részesít (értsd: kitöri a nyakát).
Elijah megjavította a hegedűt, úgyhogy Davina visszaadhatja az eredeti tulajnak. A gondolatba beleremeg az egész szoba – a boszi valóban nem túl stabil. Elijah – mivel anyu erős boszi volt – felajánlja, hogy segít Davinának megtanulni irányítani az erejét, plusz néhány grimoirt is, ha szabadon engedi. Viszont ha Marcel elviszi őt, ez mind kútba esik… Davina manipulációról beszél, Elijah viszont egyszerű cseréről.
Közben a mocsárszéli kocsmában Klaus és Rebekah észreveszi, hogy Marcel eltűnt. Mint kiderül, ő terelte el az ősiek figyelmét, és nem fordítva… Marcel már ott is van a padláson, hogy elvigye Davinát, Elijah-t pedig hátrahagyja engesztelő- és búcsúajándékként. De amint leérnek a templomba, minden elkezd remegni – a boszi pánikba esik, és ettől minden csak rosszabb lesz. Kérlelni kezdi Marcelt, hogy vigye vissza, mert valami veszélyes van odakint… Nagyon okos! A hatás kedvéért még el is ájul. Így a vámpír kénytelen visszavinni a lányt a padlásra. Marcel aggódó fejjel ágyba dugja, majd távozik. Amint kihúzza a lábát, Davina kinyitja a szemét, és maga előtt látja, amint először lép be ebbe a szobába. A vámpír és a boszi még nem ismeri egymást, úgyhogy elég döcögős a párbeszéd, de Marcel kijelenti, hogy itt biztonságban lesz, felajánlja, hogy bármit hoz majd, amit Davina kér. De a lány leállítja: amire igazán vágyik, az a bosszú. (Hát, üdv a klubban, csajszi!) Felül az ágyban, Elijah-t szólítja, és megállapodást kötnek. Elijah harcolni fog – a történtek ellenére is – a családjáért, Davina pedig a boszik ellen.
Marcelt elmenőben Kieran kapja le a tíz körméről, amiért Davinát még mindig itt tartja, ahelyett, hogy hónapokkal ezelőtt kivitte volna a városból. A tervek változnak – így Marcel. Kieran szerint kihasználja a lányt az ereje miatt, plusz még fenyegetőzik egy sort, valamint: Marcel szálljon le az unokahúgáról! A vámpír fején villog a „WTF?” felirat, aztán amikor kiderül, hogy Cami az, szó nélkül lelép.
Hayley és Sophie hazafelé készülődik. A farkaslány még mindig nem tér napirendre afelett, hogy meg akarták ölni – ráadásul olyasmiért, amiben Sophie nem is hisz. Csakhogy ne legyen egyszerű, a boszi közli, hogy a saját szemével látta, hogy az Aratás működött… akkor miből gondolja, hogy Sabine víziója nem válik valóra? Na, ez lesz a jövő tízfityinges kérdése… Klaus eközben kérdőre vonja Marcelt az elterelés miatt, de a Negyed Ura épp nincs vicces kedvében, úgyhogy kakaskodnak egy sort – megint –, az elmentél-de-visszajöttem témakörben. A csevejbe Elijah is beszáll – ököllel, mondván, az öccsét csak egyvalaki taníthatja móresre, mégpedig ő.
Rebekah és Hayley otthon iszogatnak – vagyis inkább csak az ősi, de a kismama helyett is. Hayley értelemszerűen kötődik a farkasokhoz, aztán szóba kerül az igazi családja is, amit ugye keres. Nagyon vágyik egy valódi családra. Rebekah a maga nyers módján a tudtára adja, hogy már ők a családja. Végül betoppan Klaus, és magával hozza a kedves tesót is, végre! Ősi hugi Elijah nyakába ugrik, Hayley pedig szemérmesen mosolyog, majd magukra hagyja őket. De nem oda Buda! Az örömködés után Elijah Hayley után megy a teraszra, és már éppen készítenénk a zsepit a romantikázáshoz, amikor a lány édelgés helyett egy akkora pofont kever le, hogyha Elijah nem lenne ősi vámpír, tuti, hogy a fal adná neki a másikat… Amúgy meg üdv itthon! :) Na, ha Elijah eddig nem volt beleesve Hayley-be, akkor most biztosan belezúgott!
Elijah megosztja a családdal, amit megtudott: az egész vámpír-boszi háború Davináról szól. Sophie pedig roppant veszélyes. Eközben flashbackben látjuk, amint Sophie esküdözik a nővérének, hogy mesének hitte a rituálét – Jane-Anne viszont nem, különben nem áldozta volna be a saját lányát, aki Sophie miatt most halott. Bőgnek egy sort, és kétségbeesnek. Monique csak akkor térhet vissza, ha befejezik az Aratást. Sophie megfogadja, hogy helyrehozza a dolgot, mégha saját kezűleg kell is Davina torkát elvágnia…
Facebook kommentek