Arról nem volt szó, hogy ez egy duplarészes évadzáró első fele, hé! Na nem azért, szeretem én a cliffhangereket meg minden, de így most nagyot koppantam, mint egyszeri sorozatnéző. Minden rendben megy ebben a részben is, jön a szépen ívelő feszültségfokozás, aztán egyszer csak arra ocsúdok – én sem hiszem el, hogy leírtam ezt a szót - ,hogy eltelt a játékidő 90 százaléka és még rohadtul nincsenek bilincsbe verve a rablógyilkosok. Na, de nézzük, hogy mi is volt ebben a részben.

Crane-nel kezdünk, akivel egy hölgy van, ő pedig nem Abbie és nem Jenny. Egy bizonyos Caroline, akit Crane a helyi töriegyletből szedett össze. A kis hölgy kézzel varrt, korhű ruhákat hozott, sőt saját készítésű sajtot és lekvárt is. Teljesen Crane hatása alá került, hisz sosem lép ki a 18. századi szerepéből, ráadásul még felesége sincsen… De van, kedves hölgy, csak éppen sosem beszélt róla, hát ez baj, mert Caroline tényleg rávetette volna magát. Szerencsére Abbie megérkezése megmenti a helyzetet, viszont Caroline azt hiszi, hogy ő Mrs. Crane, így gyorsan eltűnik. Így viszont adott a páros témája, Katrina. Igen, még mindig nagyon szörnyű, hogy önszántából a Lovasnál maradt.

Elővesszük ezt a hogyvoltot, hiszen amikor készült, még nem tudhattuk, hogy az AMC jön hozzánk is, és bemutatja majd, pedig de, így történt. A sorozat epizódjait szerda esténként tíztől lehet látni szinkronizált verzióban és választható angol hangsávval is. Előzetesek és minden egyéb itt.   

Párhuzamos univerzumokként láthatjuk Joe és Cameron reggeli készülődését, és üdítő változatosságként most a lány áll pucéran az ablakban. Joe-t jól helybenhagyták, komoly fájdalmai lehetnek a mozdulataiból ítélve, ettől függetlenül a baseballütőjével addig erőlködik, amíg sikeresen nem üt egy párat – kivételesen nem rombol vele semmit. A reggeli komor sötétségén fényes napként tűnik fel a Wall Street Quarterly cikke, MacMillan és Gordon arcából azt szűrőm le, hogy nagyon-nagyon jókat írtak róluk. Gordon két nap után hazamegy, de a nyugodt családi fészek helyett após-anyós várja, merthogy apusnak szülinapja van, amit ő alaposan elfelejtett. Jellemző. A lányai meg rá sem hederítnek, mert az ajándék tv-karórát bámulják bőszen. Após leszerződött a japán céggel, amelyik gyártja. Minek nekünk okosóra?

Előző szerdai ülés itt.

Szerda van, Misi azonban nem bírja kivárni a délutánt, már délben ott kopácsol Dargay ajtaján. Egyedül, zaklatottan. A fiú ugyanis szinte futva jutott el idáig, megszökött a suliból. A meglepett pszichológus beengedi, mindjárt rátér, csak előbb befejezi egy ismeretlen nő kezelését.

Az intro után Misi már a kanapém ül, az asztalon pedig ott van a sakktábla. Misi inkább szomorúnak tűnik, mint idegesnek. A „gyilkos ösztön” sem hajtja, még segít is Dargaynak a következő lépésben. A férfi bevallja a fiúnak, hogy értesítette a szüleit, nem tehetett mást. Misi rezignáltan tudomásul veszi ezt. Egy cetlit húz elő a zsebéből, szó nélkül az asztalra teszi. Dargay sűrű szemöldökráncolások közepette elóvassa az irományt. Egy trágár gúnyvers az, a fiú egyik szimpatikus (nem) osztálytársa írta. A kis drága biztos akart benne lenni, hogy mindenki tudomást szerez költeményéről, hát kiírta a táblára is. Biztos, ami tuti. Misi kerek perec kijelenti, nem megy vissza többé abba az iskolába, bekaphatja mindenki.

Na, lement a nagy tetemre hívás, ami szokás szerint, már ami az eddigi VV-s struktúrát illeti újfent dögunalomba fulladt. Persze könnyen beszélek, mint egy féllábú foci drukker a tévé előtt üvöltve, hogy bezzeg ha én ott lennék, akkor az összes labdaérintésem a jobb felső pipában kötne ki báááááázmeg, amikor valami túlfizetett Figo vagy bánom is én ki öt méterről kihagy egy helyzetet. Értem én, hogy ennek a napnak a párbaj előtti pillanatokról, a nagy taktikai gép bekurblizásáról, tehát arról kell szólnia, hogy mindenkiben vigyázban áll még a szar is, ha a delikvens kiválasztott végigsasszézik a villán. Tehát ma egy ilyen felemás hogyvolt következik, benne némi irodalmi aknával, egy kis seggel, 18+-os videóval, na meg Maci kényszeres szereplésével, a már most túltolt alvajárásával.

Ne igyatok reggel papírpoharas kávét, mert közvetlen utána fejbe lőnek egy parkban. Csak mondom. Meg azt is, hogy én ma mekis latte-val indítottam, hál istennek csak egy kurva nagy park van mellettünk, de azért még megírom a hogyvoltot, mielőtt kimegyek sétálni. Paul-nak nem voltak ellenségei, most jól meglepődtetek mi? Sejtettem. A bátyjánál lakott mostanság, és amúgy sosem járt a parkba, mert csak dolgozott folyton-folyvást, mellesleg a Kormányelszámoltatási Hivatal nyomozója volt, jelentsen ez bármit is, főleg, hogy a bátyja sem tudja, hogy mi a francot csinált valójában. Viszont tegnap este aggódott a reggeli találkozója miatt, mert jók a megérzései. A főnöknője nem tud semmiféle találkozóról, de ez nem fura, mert Paul volt a legjobb nyomozója, így nagy mozgástérrel dolgozott, mindjárt megtudjuk, hogy akkor pontosan mit is.

Két pasi és egy csaj – az optimális kezdő felállás – ja és kicsit visszamentünk az időben, hogy szemtanúi lehessünk a mai rész metahuman ellensége születésének. A sztori pofonegyszerű. Emberünk felmászik egy magasfeszültségű póznára – míg barátai lentről bátorítják – hogy onnan csodálja a részecskegyorsító indításának történelmi jelentőségű eseményeit. Mint tudjuk ezt egy big bumm követi, sugárzásgombával, és szegény szerencsétlenünk emberesen megcsapja az áram. Barátok a kocsiban ülnek remegve, majd miután leesett a fémről barátjuk a lány hozzárohan, és megfelelően magas frekvenciájú sikoltásba kezd, amit nem értettem. Ilyenkor nem szoktak sikítani, de lehet csak nekem volt fura a reakció.

Előző Orsolya itt.

Kedd reggel Annamari egyszál pongyolában libben be a szentélybe. András valamin nagyon dolgozik, még kávézni sem hajlandó a csalódott nővel, nem hogy dugni. Valami tényleg nagyon nem működik közöttük, hamar kihűlt a felmelegített töltött káposzta.

Az intro után már Orsolya ücsörög a kanapén, épp egy párnát fojtogat. Meglehetősen szarul néz ki, szarul is érzi magát. Előbb azt sugallja sima menstruációs görcsök kínozzák, majd kiböki, épp vetél. Na fasza. Azt se tudtuk, hogy terhes volt.

Szappanopera 3.0.

Annyi technikai problémával és adásmegszakadással súlyosbított VV adást, mint ez a mai, én még életemben nem láttam, és milyen kár lett volna, ha elveszik abból a töménytelen bölcsességből akár csak egy is, amit sikerült itt 50 percbe belezsúfolni. Az epizód erősen indít, a kiválasztás utáni bulikával kezdünk, vagyis lássuk, hogy mulat a vella népe, miután MILF Zsut 11 emberből 8 szeretné azonnali hatállyal kihajítani. Nappaliban diszkrét lötyögés van, Reni közben magára húzza a mártírjelmezt, én ezt a nőt soha nem szeretném színpadon látni, mert minden, csak nem meggyőző. Plasztik nyomására MILF békülne Kazallal, de akkor is esélytelen lenne a dolog, ha nem lenne a zsigeri ellenszenv, a fekete lyuk mindent elnyel. Plasztik ezt megunja, és újabb hadműveletet élesít, mert Basszájba Lacit nem idegelte még ki kellőképpen. Rá is veti a csápjait Robinra a lehető leglátványosabban. Eközben Jabba szorítja ki az összes vizet a jacuzziból, míg mellette Basszájba feje egyenletesen füstöl Dóri manőverezése láttán, Ádina meg Laci irányába néz nagyon szomorú kutyaszemekkel, jaj de összetett ez szerelmi viszonyrendszer.

Ági meggyőzi Robit, hogy a lóvé fontosabb, mint a csajozás, úgyhogy Robi szépen lemondja a randit, sajnos valami közbejött. Nóra elég csalódott fejet vág. Miki ezt már nem várja meg, mert sokkal fontosabb dolga van: mindent kideríteni Ági férjéről. Megy is gyorsan Atikámhoz, de ő nem tud semmit Ludwigról. Miki szerint nagyon fontos, hogy mindent megtudjanak róla, mert Ágit befogadták az életükbe és jobb tudni az esetleges sunyiságokról. Atikám beveti a pénzügyi kapcsolatait, és megtudja, hogy nagy összeg tűnt el Ludwig bankszámlájáról percekkel a letartóztatás előtt.