Annyi technikai problémával és adásmegszakadással súlyosbított VV adást, mint ez a mai, én még életemben nem láttam, és milyen kár lett volna, ha elveszik abból a töménytelen bölcsességből akár csak egy is, amit sikerült itt 50 percbe belezsúfolni. Az epizód erősen indít, a kiválasztás utáni bulikával kezdünk, vagyis lássuk, hogy mulat a vella népe, miután MILF Zsut 11 emberből 8 szeretné azonnali hatállyal kihajítani. Nappaliban diszkrét lötyögés van, Reni közben magára húzza a mártírjelmezt, én ezt a nőt soha nem szeretném színpadon látni, mert minden, csak nem meggyőző. Plasztik nyomására MILF békülne Kazallal, de akkor is esélytelen lenne a dolog, ha nem lenne a zsigeri ellenszenv, a fekete lyuk mindent elnyel. Plasztik ezt megunja, és újabb hadműveletet élesít, mert Basszájba Lacit nem idegelte még ki kellőképpen. Rá is veti a csápjait Robinra a lehető leglátványosabban. Eközben Jabba szorítja ki az összes vizet a jacuzziból, míg mellette Basszájba feje egyenletesen füstöl Dóri manőverezése láttán, Ádina meg Laci irányába néz nagyon szomorú kutyaszemekkel, jaj de összetett ez szerelmi viszonyrendszer.

Hogy némiképp egyszerűsítsük a dolgokat, Komisz és Kazal elvonul a nyugiba, de ami érthetetlen, hogy Reni és Jabba is velük tartanak, ha valahol, hát ebben a szobában nem szeretnék eltölteni egyetlen percet sem lámpaoltás után. Plasztik egyenletesen fonja Robin köré a taktikai hálót, „Lacival nem lehet soha köztünk semmi, mert nem érzem a bőre illatát” – ilyen fajsúlyú mondatok repkednek úgy a huszadik rozéfröccs után. Csak berántja a srácot maga mellé az ágyba egy cuppanós puszi kíséretében (amit a kamera hiába próbált smárnak mutatni, száj mellé ment), Ádina meg próbálná Basszájba gondolatait Plasztikról magára irányítani, de a homályos célozgatásai nem hatnak. Basszájba nem bírja tovább, beront a nyugiszobába, Komisz és Kazal szétrebbenek, és talán csak az akadályozza meg az újabb dugást, hogy Basszájba kiüríti a kotonautomata teljes tartalmát. Én én azt hittem, beszórja Dóriék ágyába, de nem, Lacinak ennél sokkal felnőttebb és hatásosabb eszközei vannak a véleménynyilvánításra. Megtölti vízzel a kotonokat és új vágja be az ágy közepére, ahova közben már Vikcsu is betelepedett. Visítás, rikácsolás, fejhangon történő kurvaanyázás a végeredmény, aznap éjjel egész Buda nem aludt. Az alvás képeivel zárunk, Plasztik pókasszonyként fonódik Robin teste köré, Komisz Kazal takarója alatt matat rendületlenül, Basszájba meg Jabba terebélyes mellkasán és ölelésében alszik el. Csodálatos.

Egy dolgot kell még megemlíteni, Zsu beszólt 12kernek, hogy ne birizgálja már a csőtopból kilógó hátát, mert a hideg futkos rajta az érintésétől. Jó, ezt a második tagmondatot csak gondolatban teszi hozzá, 12ker meg a lehető legrondább szexuális zsarolással reagál: én vagyok az egyetlen itt, aki téged támogat, hadd simogassalak már, ha ahhoz van kedvem. Na én itt vettem volna elő Zsu helyében Vikcsu klasszikusát: „simogasson téged a láncfűrész.” Reggeli borotválkozás közben van még egy olyan beszélgetés Basszájba és Robin között, ami Oscar díjat érdemel. Egyik oldalról: „nem akarok én semmit a Dóritól”, másik oldalról: „nem gond az sem, ha igen, engem nem zavar!”. Függöny, taps, meghajlás, virágot az öltözőbe.

Következő szegmens arról szól, hogy Komisz beüzemeli a kiváltságként megnyert szoláriumot, és a használatért cserébe mindenféle szívességeket zsarol ki a lakókból. Ettől persze meggajdul a fél banda, de én ezt már az előző VV szériában sem értettem, hogy miért kell a világ legnagyobb istenáldásaként tekinteni egy szaros szoláriumra? Mindegy, erre már sosem kapok választ. Megegyeznek, hogy Plasztik és Basszájba főznek majd, Kazal viszont bajban van, mit tud felajánlani Komisznak, amit még nem tett meg? A szexet különben sem tekinti alku tárgyának, mert az ALAP! Ja, hát akkor jó, húzza ki magát Komisz, és már indul is a nagy szolibuli, elsősorban azért, hogy csodás altesti képeket lehessen készíteni a lakókról a stratégiailag legjobb helyen elhelyezett kamerával. És erről beteszem a teljes videót, mert szegényes az én szókincsen ennek a leírásához. A szegmens legérdekesebb része a szellemi fekete lyuk, Fannika akadémiai székfoglalónak is beillő monológja, avagy Értekezés az ember és a szolárium kapcsolatának mélységeiről. Megtudjuk, hogy számára szolárium van olyan kielégítő, mint egy pasi tud lenni (kellett neked megnyitni a szolit Komisz, ezt megszívtad), és a legviccesebb, hogy mindezt totál narancssárgára sülve adja elő a riportszobában.

Ezek után megszavaztatják a lakókkal maguk közt a legokosabbat, meg a legsötétebbet, előbbi 12ker, utóbbi meg szegény Ádiná lesz, egyikkel sem értek egyet. Ez viszont csak azért kellett, hogy bekövetkezhessen az, amiért én a tavalyi széria óta drukkolok, és azt sem bánnám, ha egyszer egy teljes hetet szentelnének neki: MŰVELTSÉGI VETÉLKEDŐ! Minden kívánságom így teljesüljön, az eredmény parádés, a primitív kérdéseken az ún, „okosok” csapata pont olyan látványosan vérzik el, mint az elvileg sötétek, a végeredmény pedig 1-1 döntetlen. Az egyébként is nagyon szórakoztató epizódra pedig Basszájba teszi fel a koronát a „melyik a Földhöz legközelebbi csillag?” – kérdés után adott riportjával: „Pedig tudtam, hogy a Hold, akartam is mondani! De Vikcsu annyira erőltette a Sarkcsillagot, áh, legközelebb csak magamra hallhatok.” Ilyen szellemi magaslatok után mi jöhet még? Hát Reni és Vikácsu a döntő körrel, na lányok, mint jelent magyarul a Carpe Diem? Vikácsu üvölti be, hogy „szeretlek”, ezek után pedig nincs mit mondani.