Előző szerdai ülés itt.

A változatosság kedvéért most nem a páciensek, hanem Dargay van porondon. Misi és Tamás ülnek a kanapén és csesztetik szegény pszichológust. Hogy karikásak a szemei, meg új ingje is van, talán csak nem új nő van a láthatáron? Mi persze tudjuk, hogy szegény gyászol, de ezek ketten jót mulatnak rajta. Misinek határozottan nem tesz jót, amikor az apai stílust, a „gyilkos ösztön”-t erőlteti… A rágó, amivel kérődzik, már Tamásnak is sok, kiveteti a szájából…

De beszéljünk inkább a kiscsaládról… Hol van Petra? Nem, már nem nyaral, sőt el sem jutott oda, Bécsbe kellett mennie üzleti útra. Holnap jön haza, vagyis a fiúk (+/- Zita?) egész héten egyedül voltak.Ezért érződik a gyereken Apuka áldásos hatása, már ami a stílust illeti. Bár meg kell hagyni, Tamás is elég leharcolt.

Vajon hogy telt ez a hét Petra nélkül? Misi szerint király volt. Tamás szerint nem annyira. Tévét néztek, moziban voltak. A gyerek két nap el sem jutott az iskolába. (Egy nap, mert kirándultak egy ismerős tanyáján, egy nap, mert elfelejtették felkölteni egymást - na Petra kurva boldog lesz… Kedves Tamás! Hol van az a kurva szabályrendszer, amit voltál szíves olyan gyakran emlegetni a vótfeleségednek. Persze csak úgy, baszogatás célbúl, mert kívülről belebeszélni, na azt rohadt egyszerű…) Hááát ezek ketten eléggé egymás agyára mehettek… Tamás folyamatosan beszólogat a gyereknek, de ennek túl sok foganatja nincs, mint ahogy túl sok köze a gyerekneveléshez sem… Ja: Zita is átjött – de csak a legelején. Gondolom nem bírta az atmoszférát és elmenekült. Pedig tanár, kellene bírnia az ilyet.

Ahogy látom, legszívesebben Dargay is elküldené őket a fenébe, de hát ugye ő ezért pénzt kap, szóval neki tűrnie kell. András tovább próbálkozik: Misit beszélteti, kérdi tőle, mi volt a legjobb az apás hétben? A gyerek egy nagyokos telefont mutat, amit Apától kapott, mert a régit elhagyta a tanyán – ahol nem mellesleg lovagoltak is. Igen, Misi is és tök jól ment neki. Még amikor egy kutya megugatta a lovat és lovasát, akkor sem pánikolt be, apai segítséggel fennmaradt a táltos hátán. Ahogy ezt mesélik, érződik, hogy Tamás büszke a fiára – és a gyerek tényleg élvezte ezt a közös programot – „Ketten csináltuk meg.”

Aztán újra visszaáll az alaphangulat. Misi közli, Apával pont annyira volt jó, mint Anyával – ez most valamiféle verseny? Mert Tamás ezen besérül: mi az, hogy őmellette még iskolába sem kellett menni a kölyöknek, mégis „csak” ugyanolyan jó volt, mint a besavanyodott Petrával. Misi védelmébe veszi az anyját. Miért van az, hogy ha ebből a szülői mintapéldányokból az egyik hallom, az tűnik bolondabbnak, ha meg a másikat, akkor az? Tamás flegma és idegesítő, Petrát szidja. Misi meg megunja ezt, kiindul inni, ami nála azt jelenti, hogy elmenekül a szentélyből, be a gyerekszobába. Tamás megpróbálja ezt megakadályozni, de Misi ez egyszer eltökélt és magára hagyja a felnőtteket.

Apuka puhánynak tartja magát, mert nem tudta ráerőltetni akaratát egy 11 évesre, de Dargay szerint Misi végre kiállt önmagáért, tessen szépen békén hagyni. Tamás még mindig a duzzogós nyuszika pózában fészkelődik a kanapén. Ki van akadva, mert a gyerek megint visszaesett a zabálós formájába, nem tartja a fogyókúrát. Dargay türelmes: az nem fogyókúra volt, hanem kényszeres megfelelni vágyás. Ezt adta most fel a fiú – és tért vissza a többé-kevésbé normális életviteléhez.

Apuka a múlt hétről kérdezi a terapeutát. Hiszi is meg nem is a gyerek pánik-hangulatát, amit a Petra lelépése és az ő 20 perces késése váltott ki… 

Na de végre megtudjuk azt is mitől depis Tamás:

• Az ő fejében Misi egy hete jól volt, de legalábbis a javulás útjára lépett, erre az anyja lelépett és a gyerek meg visszaesett. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az újra feltörő zabálási rohamok.
• Petra mégiscsak eljutott az Adriára, sőt, még mindig nyaral (most épp Velencében), csak épp Apuka kíméletből kitalálta az üzleti utas mesét. Hoppácska. Vissza fog jönni egyáltalán az az Anyuka? Hányadik eset a második évadban, hogy valaki magára hagy egy gyereket?
• Zita tényleg nem kér az édeshármasból. 5 nap után elmenekült és gondolkodási időt kért. Hááát erre most mit lehet mondani? Dolgozik benne az egészséges életösztön?

Újra visszatérünk a megfelelni-vágyó múlt heti Misihez. Tamás nem érti azt, amit a pszichológus mond: a gyerek nem volt akkor jobban, csupán szerepet játszott, az ideális gyerek szerepét…. Dargay újabb mélységekbe ás, hátha felfogja végre Tamás, mit is akar mondani. Beszél a vetéléses családi kupaktanácsról, és arról, hogy az ott elhangzottak révén jutott Misi arra a következtetésre, hogy neki alakoskodnia kell, különben defektesnek lesz minősítve és mint olyat, ki fogják taszítani… Aztán amikor itt felejtették a gyereket Andrásnál, az persze bekattant, mert bekövetkezni látszott, amitől rettegett… Úgy tűnik, hogy ez az egész végre eljut Tamás agyáig és neki is összeáll a kép.

Ha Misi elhagyatottnak érzi magát, az evésbe menekül. De hát mindig eszik. Konklúzió?

De vajon miért zabált Misi ezen a héten még inkább, mint korábban? András szerint a fiúnál a kaja a dolgok alfája és omegája. A héten egyszerűen próbára akarta tenni Apukát, vajon elviseli e bolondériáit: zabált, tévézett, nem fürdött. És Tamás – bár morgott folyamatosan – nem erőszakoskodott vele, sőt, amikor Zita vette át a (Petra mellett korábban Tamásra hárult) rendmániás szerepkört, az Apuka még ki is állt a fia mellett és elküldte a nőt a vérbe. András szerint ezzel Tamást kiállta a próbát. Eddig Petra volt az, aki többé-kevésbé elfogadta a fiát úgy, ahogy van, kövéren és olykor büdösen, most kiderült, hogy Apuka is képes rá. (És az a sok beszólogatás az nem számít? Szerintem az nem elfogadás, ha bár nem csapjuk agyon és nem kényszerítjük a gyereket biokajára, de mégis folyton szóvá tesszük, hogy elégedetlenek vagyunk vele. Persze szigorúan csak szerintem.)

Tamás nem érzi jól magát a történetektől: szerinte kudarcot vallott, mert nem tudta ráerőltetni akaratát a fiára és egyszerűen nem tudott mit kezdeni a helyzettel, többször attól félt, hogy megcsapja. András azonban váltig bizonygatja, Tamás jó volt, kiállta a próbát… És akkor most mit tegyen Apuka? Hagyja, hogy a fia diktáljon, csak mert különben az megint azt fogja hinni, hogy eldobni készül magától?

Misi mindeközben zenét hallgat a kisszobában és meredten bámulja a vadiúj telefonján a most kapott képes üzenetet: Anyuka írt, Velencéből, hogy bizisten egyszer majd együtt is…. Na ez egyszerre két bukta: Egy Anyának, akinek az újabb útja ismét felveti Misiben, hogy esetleg mégis elhagyta és sose többet nem jön haza. Egy Apának, aki meg egész egyszerűen hazudott neki. Dőlni látszik a törékeny bizalom-alap, ami kialakulófélben volt. A fiú nem tud mit kezdeni a helyzettel, kilopózik a konyha felé, meghallja felnőttek beszélgetését. (Asszem ez hiba, drága pszichológus úr!)

Tamás épp ott tart, hogy talán örült, amikor letelt Petra nyaralásának első „határideje” és készült összecsomagolni a fiának, hogy végre ismét boldog vasárnapi apuka lehessen... Vagy csak segíteni akart a gyereknek pakolni? Mindenesetre megtalálta a gyerek utazós kufferjét, mélyen az ágy alatt, tele üres csokis és chipszes zacskóval. Rögtön arra gondolt, szegény gyerek, milyen rossz lehetett neki, a zabálásba, a magányos zabálásba menekülni a családi gondok elől…

András visszakérdezésére Tamás már tudja, mi következik: talán ő maga a magányos, ezért gondolta bele a Misi-s sztoriba ezt az érzést…. A férfi bűntudattal teli felelősséget érez a gyerek iránt. Szóba kerül Tamás apja is, aki iránt viszont semmit nem érez a férfi.

De vajon hogyan érez Misi az ő irányában? Egyáltalán: Tamás ismeri Misit? Amikor Dargay a fiú jellemző és szerethető tulajdonságairól kérdi a férfit, az csak zavarodottan hebeg. Ő is érzi, hogy nincs ez így jó. Aztán csak kiböki, szereti és tiszteli a fia küzdeni akarását és azt, hogy sose adja fel. És egyben halálba idegesíti is ugyanez a dolog. Talán azért ezt a tulajdonságot említi Tamás, mert folyton küzd a fiával?

„Jobb apa akarok lenni, mint az apám volt.” „Szerintem maga sokkal jobb apa, mint amilyennek hiszi magát.”

„Dobjam be a gyeplőt, csak azért, hogy a fiam szeressen?” Talán úgy, mint a megbokrosodott lóval, magyarázza Dargay: hagyni kell a gyereket élni, de amikor tényleg szükség van rá, ott kell állni és megfogni a gyeplőt. Közben DÍCSÉRNI kell azt a fiút, amiért az megtett minden tőle telhetőt a helyzetek megoldására. „A fia végre kezd bízni abban, hogy az apja szeretete megingathatatlan.” Most Apukán a sor, hogy megbízzon a gyerekben, hogy az nem fog ezzel a szeretettel visszaélni.

Tamás mélyen elgondolkodik a fentieken és talán fel is fogja a szavak érelmét. Mondanám, hogy érik a happy end, ha a drága Petra nem küldi el azt a képet, ami megint összetöri a rendkívül sérülékeny bizalmat. A férfi erről mit sem sejt, bemegy a kisszobába és bocsánatot kér a gyerektől a korábbi kirohanásaiért. A gyerek továbbra sem szól az üzenetről, csendben távoznak. Amikor Tamás visszalép a kocsikulcsért, meglátja András asztalán a gyertyát és összerakja a dolgok állását: egy néma kézfogással fejezi ki részvétét.