Kissé lemaradtunk az eseményekben, de most az új évben újult erővel látunk hozzá a történtek dokumentálásához.
Ott vesszük fel a fonalat, hogy Hannácskának végre kezd derengeni, hogy NonStop átveri és a háttérből Peti segít neki a csajozós szövegekkel. Persze először azért hitetlenkedik egy sort Balázs előtt, szerinte a kis Berényi csak féltékenykedik.
Az előző részben Laura visszajött, volt merge, Tyson szerzett idolt és Aras kiesett, mert ezeknek a népeknek van esze. Vytas szolid seggnyalással kezd, jó lépés volt, béláim. Tina viszont meg van sértődve, Tyson és Monica szerinte elvesztett öt juryszavazatot. Egyáltalán nem értem a matekját, azt hitte, hogy Gerv velük szavazott, vagy hogy? Tyson rámutat, hogy Arasnak baromira az volt a terve, hogy kiszavazza őket, Laura meg arra, hogy vele Aras ugyanezt csinálta, ilyen a showbiznisz. Tyson azt sajnos csak a kamerába mondta, hogy ha mindenki Tinamódra játszana, akkor ő az esetek 100%-ban nyerne.
Tina másnap reggel mártírkodik egy sort, Katie leányom, hagyj engem itt meghalni, menj és mentsd magad! Régi klasszikus a reward challenge, méghozzá egy olyan, amit bár ne élesztettek volna fel soha - evős. Egyáltalán nem szeretem nézni, ahogy emberek hánynak és majdnemhánynak. Két körben kezdenek, ötből három jut tovább. Valami kukackákat esznek, negyvenet, ó nyami. Vytas, Tyson és Monica jár sikerrel, Katie elég cuki, amikor Jeff már rég lefújta, ő még mindig rágcsál - vajon finomak titokban vagy nem akar szemetelni?
Sorozatunk harmadik része jelentős fordulatokat tartogat számunkra, bőven lehet egereket itatni és dühösen csapkodni – elnézést, ha ez utóbbit verbálisan többször is megteszem, de semmi sem tud úgy felbosszantani, mint az emberek mocskossága. De haladjunk sorban.
Az előző rész befejezéséhez képest két évvel később vesszük fel az események fonalát (1916-ban), rövid villanásokat láthatunk főbb szereplőink életéből. Christopher sérülten fekszik a fronton egy kötözőhelyen, valahol franciáéknál; Sylvia különleges és drága ételeket rendel egy excluzív helyen, de nem magának, hanem egy német hadifogolynak, akit még korábbról ismer (most, mikor a németek ellenségnek számítanak – ehhez is ész kell, baszki). Macmaster levélben fehér tollat kap (ez lenne a gyávaság jelképe, ugye, gondolom mert nem harcol); Valentine hazaérve szomorúan jegyzi meg anyjának, hogy a boltos undok vele, mert öccse korábban börtönben volt (ha jól tippelem azért, mert nem akart harcolni), pedig azóta már a fronton van. Édesanyja felveti, hogy Londonba kellene költözniük, talán Christopher édesapja segíthetne munkához jutni. Megemlíti azt is, hogy Duchemin tiszteletest kiengedték a gyogyóból – egészségesnek nyilvánították.
Vincent mit sem sejtve szokásos nyáresti kóricálását végzi, amikor újra szagot fog, amely egy konténerhez vezeti. Nem, nem Marika néni harmadik adag odaégett tepertős pogácsája vonzotta oda barátunkat, hanem egy, a konténerben igen petyhüdten heverésző srác. Több sem kell doktorunknak, hipp-hopp újraéleszti a fiút. Majd sebtében a legközelebbi intenzív osztályra viszi, ahol a láthatóan sokadik műszakot toló ügyeletes orvos csak megfelelő fáziskéséssel észleli, hogy a beteget a szokásos mentősök helyett egy fura idegen adja át, méghozzá nagyon is szakszerűen, majd elsiet.
Az előző részben Rupertné ment Redemptionre, hála a magasságos atyaúristennek, Vytast körberajongják a nők, Arast meg készülnek lelökni a trónról az összes többiek. Vytas sokszor megköszöni a mentést, és Annyira Bízik itt mindenkiben, és velük akar final 5 lenni, Arassal együtt. Muhaha. Tina megpróbál udvarolni Monicának azzal, hogy mennyire lojálisnak tartja, és őt választaná Gervase helyett - sajnos a pozíció, amire választaná, az az ötödik hely. Monica moderáltan van meghatva, meg is értem.
Redemption párbaj jön, a győztes megy vissza a játékba. Jófajta kitartós, fel kell mászni egy oszlopra és kapaszkodni. John a szép hosszúra nőtt szakállával már egész zavarbaejtően szép, főleg mikor mosolyog. Ciera kicsit aggódik, hogy az anyja jön, végülis már egyszer kiszavazták, mennyire lehet jó, hát igen, van benne valami.
Az hosszú esőszürke élet után kapjuk az arcunkba a szivárványt: vietnámi papucs, sörösüveg, pancsivíz, thai lány az ágyban – jessz, ez a stúdió Phuket, ahol Motorkió épp durván a seggére ver a dollárkötegnek, amit legutóbb láttunk a kezében. Lévén, hogy előbb-utóbb a szigetvilágban is eljön a 8.15, Motorkió felébred, majd rémülten konstatálja, hogy mostantól egyetlen napon sem fog bal lábbal kelni, nagyobbik baj, hogy az a lába fából lesz. Milyen jó, hogy Motorkió khmerül is tud. És milyen kár, hogy a nőcikéje nem látja fának a lábát.
Ígéretes a cím, akármi is történjen ebben a részben. De folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Monroe lelőtte JFF-et, a texasi kopót, de ez csak szerinte volt jó döntés. A malomban lévő másik három ember láthatóan nem így gondolja, és még fegyver is van náluk. Végül aztán a hőseink a vártnál sokkal gyorsabban teszik túl magukat a dolgon. Miles és Bass eltüntetik a hullákat, csak egy pár félrevezető nyomot hagynak maguk után. A texasiak közben megneszelik a főnök eltűnését, és utánamennek a malomba. A nekik hagyott nyomokon haladva meg is találják JFF-et, és már meg is fogalmazódik faék egyszerűségű kis tervük: visszamennek, és halomra gyilkolják a „hazafiakat”. Nem messze, a susnyásban Bass elégedetten somolyog. Megvan, amit akartak; háború lesz.
Németországban folytatjuk történetünket (1912-ben), Christopher épp megérkezik csalfa feleségéért, aki meglepetésére elé jött. Sajnos gyorsan kiderül, hogy nem az örömteli viszontlátás reményében tett így, hanem hogy közölje, hősünk édesanyja elhunyt. A férfi nagyon elszomorodik, ritka alkalmak egyike, hogy érzelmeket mutat.
Útközben feleségével beszélgetnek, Sylvia szerint az édesanyja miatta halt meg, belehalt a bánatba, hogy elhagyta; vagy azért, mert visszafogadta - a férj tiltakozik. Az asszony kérdi, hogy mit fecseg a nép az elszökéséről, de Christopher megnyugtatja, hogy csak Macmaster tud a dologról – Sylvia ettől nem lesz nyugodt. Na ja. Előveszi kézitükrét, melyet az előző részben már láthattunk (korábbi szeretőjétől kapta), majd amikor meglátja férje arckifejezését, fogja a tükröt, és kihajítja az autó ablakán. Hősünk azonban megállítja a kocsit és megkeresi az eldobott holmit – Sylvia bőszen vigyorog magában a jeleneten. Mikor férje visszaül, megemlíti, hogy találkozott nemrég egykori szeretőjével, akitől ezt kapta (Gerald Drake, ugye), de már nem jelent neki semmit. Christopher meglehetősen idült fejet vágva nyugtázza az eseményeket.
