Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Parade's End (Az utolsó angol úriember) - 1x03

2014. január 07. 11:00 - AaannnaaA

Sorozatunk harmadik része jelentős fordulatokat tartogat számunkra, bőven lehet egereket itatni és dühösen csapkodni – elnézést, ha ez utóbbit verbálisan többször is megteszem, de semmi sem tud úgy felbosszantani, mint az emberek mocskossága. De haladjunk sorban.

Az előző rész befejezéséhez képest két évvel később vesszük fel az események fonalát (1916-ban), rövid villanásokat láthatunk főbb szereplőink életéből. Christopher sérülten fekszik a fronton egy kötözőhelyen, valahol franciáéknál; Sylvia különleges és drága ételeket rendel egy excluzív helyen, de nem magának, hanem egy német hadifogolynak, akit még korábbról ismer (most, mikor a németek ellenségnek számítanak – ehhez is ész kell, baszki). Macmaster levélben fehér tollat kap (ez lenne a gyávaság jelképe, ugye, gondolom mert nem harcol); Valentine hazaérve szomorúan jegyzi meg anyjának, hogy a boltos undok vele, mert öccse korábban börtönben volt (ha jól tippelem azért, mert nem akart harcolni), pedig azóta már a fronton van. Édesanyja felveti, hogy Londonba kellene költözniük, talán Christopher édesapja segíthetne munkához jutni. Megemlíti azt is, hogy Duchemin tiszteletest kiengedték a gyogyóból – egészségesnek nyilvánították.

1.1.jpg

Edith nem sokkal később ezt már maga meséli Valentine-nak, teljesen ki van borulva, hogy férje újra otthon van, ráadásul extrán gondban van, mert rengeteg pénzt vett el a vagyonukból, melyet szeretője lakására költöttek (úgy látszik a Christophertől kapott pénz nem tartott sokáig). Beszélgetésük közben Valentine döbbenten veszi észre, hogy a falakon víz csordogál alá, a felettük lévő helyiségben túlcsordult a fürdőkád. És igen, a kádban Duchemin tiszteletes ül, a víz pedig piros – zizzent lelkészünk véget vetett az életének.

Christopher a kötözőhelyen végre magához tér (bal szeme körül hatalmas vérömleny), körülötte szenvedő sebesültek minden ágyon, ő maga pedig döbbenten jön rá, hogy nem emlékszik a saját nevére sem.

1.2.jpg

Sylvia eközben édesanyja birtokán tartózkodik, itt van vendégségben Brownlie is, éppen együtt reggeliznek. A férfi panaszkodik, hogy éjszaka lepattant a nő ajtajáról, mire ő leereszkedően közli, hogy nem ezért hívta meg ide. Brownlie nem ért az elutasításból, és házasságot kínál a nőnek, ha az elválik, de Sylvia lelombozza, esze ágában sincs válni (legalábbis nem egy ilyen mamlaszért, teszem hozzá én), és különben is, Christopher sosem adott rá okot.

Társalgásukat Consett atya érkezése szakítja félbe: a pap egy térképet keres, hogy magában elmehessen túrázni a környéken. Mikor távozik, a szópárbaj folytatódik. Brownlie szerint Christopher és Macmaster mindketten a szeretői Edith Ducheminnek. Sylvia erre a pletykára velem együtt nevet fel. De a férfi nem adja ilyen könnyen: látták Christophert Edith-tel egy vonaton, és még szexeltek is. Sylvia csak legyint: a nő Macmaster szeretője, rajtakapták őket egy skót szállodában, Christopher menekítette ki Edith-et onnan – többen láttuk őket a vonaton beszélgetni, és semmi mást. A férje jólelkűen megmentette barátját a szégyentől, Brownlie szíveskedjék nem hazugságokat terjeszteni róla. Sylvia ezzel távozik, lóra pattan, de hódolója szalad utána, és még egy mérgezett nyilat lő rá: „és mi van Valentine Wannoppal?" Sylvia érdemi válasz helyett elvágtat.

2.jpg

Consett atya gyalogtúráját látjuk, a parton sétálgat, fényképez, távolról pedig egy rendőr és még egy személy figyeli őt tevékenysége közben. (???)

Christopher édesapja egy barátjával sétálgat – vadászni voltak, most hazafelé tartva beszélgetnek. Igen, hősünk a téma, a „barát" elmeséli az öregnek, hogy fiát úgymond lefokozták, mert a franciák pártját fogta egy vitás kérdésben, köszönetképpen mehetett vissza a frontra. Ettől az öregnek szeme sem rebben, társa további elbeszélésétől annál inkább. Merthogy Christopherről pletykálnak, méghozzá a hír forrása Brownlie (na bazmeg, a feleség kielégületlen hódolója tényleg valós hírforrás, de haladjunk). A pletykák szerint Sylvia németbarát, Christopher meg lókötő. Mr. Tietjens szerint nagyobbik fia, Mark majd utána jár Chris viselt dolgainak.

És már látjuk is, Mark azt a munkatársát (Rugglest) kéri meg a „nyomozásra", akit a múltkori rész végén Macmaster estélyén mutattak volna be hősünknek, de az lerendezte őt pár udvariatlan szóval, mert akkor épp Valentine-nal akart beszélgetni. Pártatlan ítélőre ne számítsunk személyében, én azt mondom.

3.1.jpg

3.2.jpg

Macmaster és Edith Valentine-nal beszélgetnek. Az egykori szeretők összeházasodtak – nem vártak sokat Duchemin tiszteletes halála után, konkrétan a halotti tor maradéka az ünnepi menü. Bahh! Csak ők hárman vannak, nyilván a gyors frigy még titok. Na jó, Macmaster felettesei tudják, merthogy immár házas emberként nem kell a frontra mennie, és megtarthatja állását. Edith nagyon büszke rá (szerintem pedig megérdemelte a fehér tollat). Valentine elmondja, hogy ő is Londonban fog majd dolgozni, egy iskolában tart tornaórákat. Mikor távozik vendéglátóitól, szőkénk feltekint Christopherék ablakába, ahonnan Sylvia is épp kifelé néz – a két nő jelentőségteljes pillantást vált, aztán Valentine tovalibben.

4.jpg

Christopher felépült és hazautazik – ahogy elnézem eléggé le van lassulva, nyilván még nem teljesen egészséges. A következő jelenetben otthon látjuk viszont, reggel van, eléggé meglottyanva ül az ágya szélén pizsiben. Sylvia lép a szobájába, és kérdi mi történt vele. Hősünk elrebegi, hogy valami felrobbant mellette, aztán a kötözőhelyen tért magához. Könnyeivel küzdve beszél a háború borzalmairól, a bombákról, a rengeteg szenvedésről – aztán felugrik, mert jelenése van a parancsnokságon, de Sylvia erőszakkal visszakényszeríti az ágyba. Mikor vízszintesbe kerül, szinte azonnal kiájul, felesége sajnálkozva öleli át, és mellé kucorodik.

Sylvia később barátnője édesanyjával teázik, és Christopher, illetve a házasságuk a téma. Az idősebb nő finoman figyelmezteti, hogy valamely módon bizonyítania kell hazaszeretetét, ugyanis azzal, hogy ajándékot küldött (a rész elején láttuk) német hadifoglyoknak (még ha magas rangúak és a barátai is voltak egykor) – németbarátnak tűnik, és ezzel meglehetősen sokat ártott a férjének. Azt is elárulja, hogy Gerald Drake (Sylvia egykori szeretője, még a házassága előttről), most a hírszerzésnél dolgozik, és a pozícióját arra használta, hogy megjelölje Christopher aktáját, miszerint hősünk nem helyezhető bizalmi állásba! Sylvia őszintén felháborodik, hogy az emberek miatta megbélyegzik a férjét.

5.1.jpg

5.2.jpg

Ruggles elvégezte a nyomozói munkáját, beszámol Marknak öccse „viselt dolgairól", aki este a klubjukban továbbmond mindent édesapjuknak. Eszerint Consett atyát német kémnek nyilvánították és elítélték (ezt nem hiszem el, az a nyomorult csak a parton sétált, de hát ha ír, nyilván áruló is), márpedig ő Christopheréknél családi barát volt. Továbbá  hősünk az anyai örökségét elherdálta, rengeteg pénzt adott belőle Macmasternek, hogy elvehesse Edithet, emellett látták is Edith-tel kettesben vonaton utazni (ez még hányszor jön elő negatívumként?). Sylvia gyereke vszg nem Christophertől van, ráadásul állítólag Chris a feleségét „árulja" pénzért és szívességekért cserébe (bahh!). A hadseregben francia kémnek tartják (mert egyszer a franciák pártjára állt, ugye, akik amúgy az angolok szövetségesei, de mindegy), és a lényeg: Valentine Wannop a szeretője, sőt a háború előtt gyereket is szült neki – öten is tanúsították (ezt a kapitális faszságot!) Az öreg persze mindent elhisz, és nagyon elkeseredik.

Indulni készülnek ők ketten a klubból, ekkor lép be Christopher, faterja azonban keresztülnéz rajta, mint az üvegablakon, és távozik. Másnap idősb Tietjens nyúlra vadászik, majd hazafelé indul. Váratlanul a sövényhez térdel, átkúszik alatta, és lövés dördül...

6.1.jpg

6.2.jpg

Erről a két testvér hajnalban értesül telefonon, így láthatjuk, hogy Marknak szintén van kedvese (bár nem házas, és nem is óhajt az lenni); Christopher pedig nem úgy néz ki, mint aki tud aludni éjszakánként – mélázva ül az ágya szélén, mikor megszólal a telefon. Később hősünk a fiának magyarázza, hogy a nagyapja halála baleset volt, a sövény alatt átmászva véletlenül lőtte le magát (aham).

Este közös családi vacsora van Grobyban: Chris, Mark, Effie (a nővérük), annak férje és Sylvia beszélgetnek halkan. Hősünk kéri, hogy Mrs. Wannop is legyen a megemlékezésre meghívottak között, mire vágni lehet a csendet, a nők pedig távoznak a szobából. Mark megjegyzi, hogy nem lesz vizsgálat apjuk halála ügyében, lévén az baleset volt.

7.1.jpg

7.2.jpg

Három hónappal később folytatjuk történetünket, Christopher Mrs. Wannophoz jött teára. Elmondja, hogy még nem jött teljesen rendbe, az agya kissé alapjáratra került (meg a keze is remeg néha, bár ezt nem mondja, de mi látjuk). A hölgy megemlíti, hogy új könyvének megjelenése okán meghívót kapott Macmaster szokásos pénteki összejövetelei egyikére, és kérdi, Christopher elkísérné-e? Udvarias „nem" a válasz. Ekkor lép be Valentine, mire a férfi gyors üdvözlés után megjegyzi, hogy nem számított a lányra, megkérdi, hogy a pénteki összejöveteleken még mindig Macmasteréknél van-e (igen), aztán pánikszerűen olajra lép. Szőkénk ezután felindultságában az udvari budiba rongyol ki, bezárkózik, és földöntúli vigyorral a képén bámul az égre (nagyon cuki, na).

Egyik pénteken teát szolgál fel Edithéknél, mikor az morcos arccal konstatálja, hogy Mrs. Wannop és Christopher is itt van. Nem tudni a háziasszony miért nem kedveli a hölgyet (vagy Christ?), mindenesetre meglehetősen udvariatlanul mindenkit elrángat mellőle, nehogy alkalma legyen új könyvéről beszélni. Ekkor azonban belép Sylvia – férje azonnal csatlakozik hozzá – és az asszony bemutatkozik Mrs. Wannopnak, és látványosan kedvesen beszélgetni kezd vele.

Hősünk kihasználja az egyedüllétet, és Valentine társaságát keresi. A lány szerint a férfi már jobban néz ki, ő pedig bólint – így is érzi magát. Az agya is kezd helyreállni, valamelyik nap Macmasternél a Hivatalban járt, és újra foglalkozott kicsit a statisztikával – kisegítette barátját aki elakadt a számításokban. Aztán meghitten vigyorognak egymásra, és ez a lelépni készülő Sylvia figyelmét sem kerüli el.

8.1.jpg

8.2.jpg

Bronwnlie, aki amúgy nemcsak Sylvia esélytelen hódolója, hanem a Tietjens család bankára is, a munkahelyén csücsül. Asszisztense Christopher két számláját teszi le elé, mire ő majd' kiugrik a bőréből a kárörömtől, és utasítja, hogy a számlákat küldjék vissza a férfinak. Ezek szerint nincs rájuk fedezet.

Edith és Valentine sétálnak, előbbi eldicsekszik, hogy Macmastert hamarosan lovaggá ütik. Mikor kocsiba szállnak, a nő hősünket kezdi pocskondiázni, hogy milyen jellemtelen alak, és ő meg Macmaster nem nézhetik tétlenül Christopher és Valentine viszonyát (!!). A lánynak leesik az álla, Edith pedig kontráz – ne is tagadd, még gyereket is szültél neki! Szőkénk felháborodva tiltakozik, és virágnyelven emlékezteti barátnéját, hogy valaha ő sem a jellem mintapéldánya volt. Ekkor lesznek ex-barátnők, Edith megállíttatja a kocsit és kihajítja maga mellől Valentine-t.

9.1.jpg

Mrs. Wannop az otthonából épp telefonálni próbál, mikor csengetnek, ezért kéri lányát, vegye át a kagylót. Az asszony boldogan rohan vissza a lakásba – táviratot kaptak, mely szerint a fia jól van. Újra kiszalad a szobából, de még visszakiált, ha felveszik a telefont, kérdezze meg, ott van e Christopher. Sylvia fogadja a hívást, és csak annyit vakog a lánynak, hogy hagyja békén a férjét, hiszen annak már van szeretője, Edith (!!). Valentine röviden közli, hogy üzeni Christophernek: Mrs. Wannop akart volna vele beszélni. Sylvia annyit vakkant válaszul, hogy férje holnap visszamegy a frontra, ma délután viszont még elmegy a Hadügyminisztériumba, Valentine ott elérheti, de ő erősen ajánlja, hogy ne próbálja meg – azzal bontja a vonalat.

9.2.jpg

Christopher és Sylvia étkeznek, mikor az asszony váratlanul férjének szegezi a kérdést: „Edith a szeretőd?". Hősünk nyugodtan felel: „már fél éve titokban Macmaster felesége". A nő persze tovább faggatózik: „Valentine tényleg gyereket szült neked?" „Nem" a válasz. Sylvia tovább üti a vasat, és arról beszél, hogy Brownlie annyira felháborodott a gyerek témán, hogy vissza akarja küldeni Chris számláit, csak hogy ezzel Sylvia kegyeibe férkőzzön. A nő nagyvonalúan biztosítja férjét, hogy ha Valentine-nal akar lenni, ő nem áll az útjukba, sőt azt is elintézi, hogy ne kelljen visszamennie a frontra. Christopher azonban menni akar, és nem mellesleg előveszi a két számláját, amit már visszakapott. Tényleg nem volt rájuk fedezet, csupán egyetlen napig volt üres a számlája, de ez mindegy, a híre nyilván Brownlie jóvoltából eljut a megfelelő fülekbe. Az asszony dühös, mert ez a férje jó hírébe fog kerülni, de a férfit ez nem izgatja.

Sylvia felhergeli magát, és nekitámad – férje sosem szólt egy rossz szót sem a botlásaiért, ő pedig nem bírta elviselni hősünk rideg szótlanságát. Christopher csendben világosítja fel: a nőt egyszer egy férfi cserben hagyta (Gerald Drake, ugye), szerinte neki is joga volt ugyanezt tennie (még ha vele tette is); szóval sohasem ítélte el azért, amiket művelt. Sylvia megrendül, férje hasonló lelkiállapotban kullog tova.

10.jpg

Christopher és Mark együtt jött el a Hadügyminisztériumba ügyeket intézni indulás előtt, és ha már kettesben vannak, a változatosság kedvéért ő is faggatózni kezd azokról a viselt dolgairól, melyeket hallott, és melyeket apjuknak anno tényként sorolt fel. (Maradjon köztünk, már jóval előbb illett volna a testvérét is meghallgatnia ez ügyben). Christopher egykedvűen válaszolgat a kérdésekre, és utasítja el a vadabbnál vadabb pletykákat, de ha testvére nem hisz neki, inkább hagyják egymást békén.

Mark visszahúzza az agarakat, és elmondja, hogy apja kívánságára jár pénz Christophernek a vagyonból, bár végrendelet nincs. Hősünk nem tart igényt apja pénzére, mert nem bocsátja meg az öregnek, hogy ledurrantotta magát (ezek szerint egyikük sem hisz a véletlen balesetben), és azt sem, hogy Rugglessel nyomoztatott utána, elhitte a pletykákat, és a halála előtti estén átnézett rajta. Mark közbeveti, hogy konkrétan ő bízta meg Rugglest, mire Chris visszavakogja, hogy neked sem bocsátok meg. Bátyja engesztelné, de ő már behergelte magát, utálja az egész arisztokráciát a képmutatásával együtt, és kész.

11.jpg

Idáig jutnak a beszélgetésben, mikor belebotlanak Valentine-ba. A lány és Mark bemutatkoznak, majd előbbi félrerángatja hősünket, és kérdi tőle, hogy Edith tényleg a szeretője-e? Basszus, már ő is kezdi?? Sylviától hallotta, és muszáj megkérdeznie. Christopher megnyugtatja, hogy téved, és olyan kedvesen szól hozzá, hogy a lány sírva fakad. Hősünk bemegy a minisztériumba, a síró lánykát pedig bátyjára bízza azzal, hogy utána beszélgetnek majd tovább.

Úgy látszik időközben Marknak megjött az esze, mert míg Valentine-nal a hivatal portáján testvérét várják, igazán kedvesen beszél a lánnyal – megemlíti, hogy apja kérése volt, hogy a Wannop család kapjon némi pénzt, ezt most meg is ígéri, cserébe kéri, hogy mindig legyen jó az öccséhez. Ezzel távozik, hősünk pedig érkezik. A két testvér elválás előtt mereven méregeti egymást, de végül Valentine unszolására kezet fognak.

Christopher ezután egyenesen a lánynak szegezi a kérdést: együtt töltik-e az éjszakát? Gyors „igen" a válasz. Pár szavas tervezés után (a Wannop házban találkoznak késő este) újdonsült hősszerelmesünk virágnyelven elrebegi, hogy az első pillanattól vágyott a lányra, de most, hogy mindenki a porba tapossa őt, most jött rá, hogy tesz mások véleményére, és esze ágában sincs ellenállni az érzéseinek.

12.jpg

12.1.jpg

Christopher este megjelenik a Macmasternél rendezett összejövetelen (most a szokásosnál nagyobb buli van, lévén barátja lovag lett), de jelenléte inkább csak alibi biztosítása miatt szükséges. Ruggles beszél neki arról, hogy bár a férfi lemondott a klubtagságáról, a felesége közbenjárására azt nem fogadták el. Sylvia ekkor érkezik, Chris köszöni a segítségét klubtagsága ügyében, aztán olajra lép. Felesége arcán látszik, hogy érzi hova megy az ura. Macmaster a lépcsőházban még utoléri, a két férfi vált pár barátságos szót. Ő is megsejti, hova igyekszik barátja, és ígéri, hogy mindig vigyázni fog Valentine-ra. Christopher balra el, én meg jóllakatok pár egeret.

Valentine eközben otthon készülődik a jeles alkalomra, és boldogan libben az ajtóhoz, mikor lépteket hall odakintről. Csalódnia kell azonban, mert öccse érkezett meg, barátait is hozta, oda a szerelmesével kettesben töltött este reménye. Az utcán ücsörögve várja hát meg a férfit, aki lógó orral konstatálja a fordulatot, de a lány nem csügged – mindent bepótolnak, ha visszajött a frontról, ő várni fog rá.

13.1.jpg

13.2.jpg

Christopher hazaér, a sötét lakásban a lépcsőn ülve Sylvia várja, és kérdőre vonja, hogy történt-e valami? Nem kap egyenes választ, de érzi, hogy nem történt semmi, ám ettől még gorombán nekiesik urának (bagoly mondja, ugye). A férfi szobájában pakolni kezdi cuccait a frontra, Sylvia csendben nézi, hősünk pedig másik beszédtémát vesz elő. Úgy döntött, az asszony a saját vallása szerint, azaz katolikusnak nevelheti fiukat, bár korábban azzal a feltétellel fogadta vissza hűtlensége után, hogy Michael anglikán legyen. Nagyon szereti a fiút, de ő nem méltó a nevelésére amiatt, ahogy a nevét meghurcolták.

Consett atya jó hatással lesz majd a fiúra, de felesége szomorúan árulja el, hogy az atyát hazaárulás vádjával felakasztották – a házaspár letörten konstatálja a háború mocskosságának újabb bizonyítékát. Christopher távozik, irány újra a front...

14.jpg

komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zitoka 2014.01.08. 15:20:22

Jaj...
Várom a folytatást!

AaannnaaA 2014.01.08. 15:51:58

@zitoka: Folyt. köv. holnap és hétfőn :)
süti beállítások módosítása