Titkok, titkok, és eltitkolások, ezzel leszünk tele a mai részben. Na meg izgalmakkal. Nos íme előttünk az égigérő torony, vagy legalábbis annak a 100. emelet feletti része. A felnőttek tátott szájjal bámulják és nem értik a dolgot. Valeriának annál egyértelműbb. Volt ő Párizsban Mamával egy magas torony tetején ahonnan kicsik voltak az emberek, de közelebb voltak az éghez. Így ír egy levelet Mamának, ráköti egy lufira, és megy apjához.

Aki már magához tért, expedíciót szerveznek az átkelésre és Uli a Hős megkeresésére. Ennyire kis lányokat nem visznek. De az üzenet fontos, Valeria már alig emlékszik milyen volt anyukája nevetése. Meg is indul a marcona tengerészkommandó, a főbb szereplőkkel, Julia marad, Ernestoval akarna beszélni, de annak kabinjában csak vérnyomokat talál. Követni kezdi egészen az Orvosiig.

Lassan-lassan a célegyenesbe fordulunk, ideje lenne hát, hogy kicsit a főszállal is foglalkozzunk. A cím a leghosszabb napot ígéri, reméljük nem a legrosszabbat! Marcona katonával nyitunk, aki egy lakókocsi felé baktat. Belül villódzó fények, elektromos kütyük: egy légiirányító központ. Társa sem túl lelkes, nem örül annak, amit tennie kell. Váltunk a lázadók táborára, ott legalább vannak olyanok, akik elégedettek jelen állapotukkal. Legalábbis annak kéne lenniük, de amilyen morcos ábrázattal Nora ébredezik a tegnap esti szex után, az valami egészen másra utal. Miles is magához tér, de bárcsak ne tenné, mert nője előjön minden filmek legelcsépeltebb egymondatosával: HIBA VOLT, AMI TÖRTÉNT. Miles értetlenkedik egy sort, mire Nora felvilágosítja, hogy háborúban vannak, egyikőjük előbb-utóbb úgyis lelöveti magát, minek hát a dolgot bonyolítani. Női logika, na.

A hogyvót után menten Gabival nyitunk, aki kávét főz, de meginni már nem tudja, mert jön Judit, aki nagyon viccesen (mármint nekünk) elmeséli, hogy a faszi, akivel kúr, az egy barátnőjének a férje, és ez így most akkor hogy. És hogy mekkora gesicég, és ki képes már ilyenre. Gabi csak hümmög, mert hát mi az istent csinálhatna, jó, mondjuk felállhatna, hogy velem dugott a férjed fél éven át egy sötét motelszobában, de nem teszi, mert beszari. Inkább elmeséli, hogy terhes, és hogy az apa Juditné Delfin, és nem Antal, a világ lúzere. Judit nem is érti, hogy lehet ilyen rendes pasit kifogni. A dialógus viszont végre él, és a színészek sem úgy mondják el a soraikat, mint aki a telefonkönyvet olvassa fel az alsó-tiranai nyugdíjasház rendes heti kubdélutánján.

Gold egyedül az autójában a városvége táblánál. Bár mégsem, hozott magával valakit a csomagtartóban: Pirossipkást. Nekem nem hiányzott kiemelten, de ma végre hasznosnak bizonyul: ki kell próbálni a memória-megtartó varázslöttyöt valakin. Megértem Goldot, amiért őt választotta, hiszen pont ő hajtotta volna végre ezt a gonoszságot Barnabellán. Pirossipkás átlépi a piros vonalat és csiribi, mégis megőrzi az identitását. A titok nyitja persze sosem a lombikból elérhető varázslat, hanem a szeretet, ugyanis egy olyan tárgyat kell megbűvölni, ami nagyfokú ragaszkodást jelent az egyén számára: például Pirossipkás piros sipkája, amit a nagyijától kapott.

Sötét-nedves-ótvaros sikátor, patkány is van, meg hulla stigmákkal. Legalábbis a két tenyere át van lyuggatva rendesen, és szépen ki van terítve a betonra. Majdnem ilyen színvonalú helyen lakik Alexis is a banánzabálóval, úgyhogy Castle gondolhatjátok mennyire boldog. De majd az lesz, ha megízleli a fincsi papaya steaket, amit Pi fog elé tálalni. Az arca halálos, de tényleg, érdemes visszanézni egy párszor, ahogy belép az ajtón. Viszont kapnak kurva szép orchideát, és a lakás is klassz, ott már nyoma sincs lepukkanásnak, egészen addig, míg Martha bele nem süpped földig a kanapéba. De lesz ez még így se, mert Pinek új munkája van, be fogtok szarni, előre szólok: méhpopulácikókat kerget a városban és számolgatja őket. Castle átmegy vérbunkóba, annyira, hogy megsajnálom Pit. Alexis lassan de biztosan elkezdi megutálni, nem lesz ez így jó hosszútávon. Kate-nek mennyire jó felsője van már, szokatlan, de megtartjuk. A rituális hulla Susannah Richland, és tényleg úgy van elhelyezve, mintha keresztre feszítették volna, csak éppen a halála oka az, hogy nyakon szúrták egy tőrrel.

A terhesség-heavy múlt hét után kvázi ugyanott folytatjuk, Grace és a hasa Arden vizsgálójában kötött ki, de Pepper nem mozdul mellőle, a doktor ettől kissé ideges. Megpróbálkozik azzal a megoldással, hogy Pepper csak beszélni tanult meg, de ugyanolyan ostoba maradt, jó ötlet volt, csak baromira nem igaz. Amúgyis hozzá van már szokva, a gyilkosságot, amiért itt van, természetesen nem ő követte el, de ez a freakek sorsa. Arden arca csak akkor megy össze, amikor Pepper kiröppenti a kezéből a szikét, és azt javasolja, hogy inkább simogattassa az egóját Démon nővérrel.

A nővér speciel elfoglalt, a Monsignort ápolgatja, aki a halálközeli állapottól nem lett kevésbé idegesítő, cserébe már tudja, hogy Mary Eunice nem pont úgy van, ahogy gondolta, a Halál Angyalától infót kapott csók helyett. Meg feladatot, leszel szíves intézkedni ördögfronton, köszi csá. Démon nővér ezerrel pörög amúgy, a jobb sorsra érdemes lemez helyett zenegépet szerzett, az egyik szegény beteg mondjuk cigiautomatának nézi, de teljes az idill, Kit is visszajött egy darabban, csak Arden letagadta előtte az ufókat.

Végre! Végre! Végre megint itt az X-Faktor! És most mondanám, hogy sajnálom, amiért a múlt vasárnapi döntést nem hogyvoltoztam le, de akkor nagyot hazudnék. Kellett némi elhatárolódás a szombati élőzés okán, meg a vasárnapi döntés közel sem volt annyira érdekes, izgalmas, hajmeresztő információban tajtékzó show, hogy ne tudnám most egy rövid, de velős mondatban összefoglalni. Eckert Anikó kiesett, na bumm. Kanyarodjunk is rá a most hétvégi adásmenetre, mert ha már élvezhetőségében nem tudott olyat nyújtani, amit egy énekes műsortól elvárnánk, akkor legalább vesézzük ki a pináig felvarrt miniszoknyákat, feszülős ingeket és szexuális túlfűtöttségben tocsogó színpadi masztizásokat. (Ja, és ha lesz még valaki, aki felhozza a „ha nem tetszik, akkor minek nézed, te istentelen gyökér” dög unalmas hogyvolt-toposzt, akkor a következő adást, gusztustalanul ömlengős hangnemben fogom megírni. Így tessék kommentelni!)

Ha így hirtelen tippelnem kéne - ugye Gesztit kivéve mindegyik mentortól elvérzett már valaki - , hangilag figyelve a műsort a Fat Phoenixnek kellene elkopnia, de a Minek van?-kategóriában Bozsek Márk, Péterffy Lili és a Fat Phoenix megintcsak izomból harcol a hazamenetelért. A fene se tudja. Még nem hallottam egyik produkciót sem.

A dupla részes évadzáró első fele, és az első hogyvoltom. Ne kíméljetek! :)

Andalító gitárdallamok mellett Derekkel nyitunk, aki arcán a tejhatalmú uralkodók nyugodt és fensőbbséges mosolyával szemléli lábai alatt elterülő birodalmát. Míg asszonykája az emberek és a kórház kapcsolatán mereng, mi láthatjuk Alex orrbavágós ébresztőjét, a fél éves józanságával büszkélkedő Richardot, a müzli felett zokogó versenyt tartó Christinát és Callie-t, és a főhősnőt, amint kiderül, hogy egy apró Meredith-t vagy Dereket hord a szíve alatt. Nem tudom, melyik a rosszabb. Arcán természetellenes mosollyal suhan a folyosón, mikor is szembe jön vele egy régi kedves ismerős, Gary Clark. Baljós mondatok, sötét tekintetű szereplő… Grace klinika, hatodik évadzáró, hajrá!