Travis Marks és Wes Mitchell lőgyakorlatával kezdünk, húzzák egymást szokás szerint, de Wesen látszik, hogy különösen morcos, egy idő után Travis meg is kérdezi, hogy akkor most már nem is beszélsz velem? Wes beleereszti a tárat a célfigurába, amit aztán szó nélkül behúz a lőállásba, a figura mellkasán a golyóütötte betűk a „NO” szócskát formázzák. Indulnak a terápiára, ahol a mai feladat: mindenki rajzoljon egy fát, ami a szakirodalom szerint azt mutatja, hogyan látja az alany saját magát. Travisé természetesen tökéletes, dr. Emma Ryan meg is lepődik, de aztán Travis bevallja, hogy lelencgyerekként a szociális munkások mindig fát rajzoltattak vele, úgyhogy már komoly rutinra tett szert ebben. Wes viszont nem rajzolt semmit, mert az ő fája képzeletbeli, amúgy ezer méter magas és egy egyszarvú van alatta. Na, ezt analizálják ki a szakértők, bár Travis szerint a papírlap így tényleg West ábrázolja, aki üres és fehér.

Nem sokat kell várnunk az első rinyálással vegyített veszekedésre, rögtön a nyitójelenetben jön a Tudjukki-Lófejű-TudjukkiFater édeshármasa. Zsófika látszólag bálba készült, legalábbis a ruhája alapján valószínűsíthető, helyette viszont fesztivált kap. Kristóf olyan szintű balhét ver ki a hawaii inges apucit látva, hogy az egész Duna-parton megáll az élet. Há’ húzzál már el innen! – üvölti a lesből támadó apjának, de inkább ő szalad el. Zsófika csak segíteni akart, de Tudjukkiből feltörnek a gyerekkori traumák, úgyhogy útnak indul a pszichiátria felé.

Adam nem hagyhatja ki az országos szendvicseket, úgyhogy most tesz is egy amolyan hiánypótló utazást az archív felvételek tárlatában, hogy megmutassa, hol, mikor, mi mennyi fasza szendvicset tolt be bőr alá.

Az első hely ahova feltétlenül be kell térni az a Katz’s Deli, ahol nagyon fasza kaják vannak az étlapon. Van húsleves maceszgombóccal, van knish, de ami a legjobb az egészben, hogy itt is adnak bányász szenyót. Na, de nem is olasz felvágottat raknak a két szelet kenyér közé, hanem két hónapig pácolt marhahús szeleteket csapatnak a rozskenyerekre. Na, ez már tényleg fasza, megy is a hozsannázás a pastraminak. Egy ilyen jóféle diétás szendó fél kilót nyom, amit mustárral, meg káposztával érdemes jó alaposan megbolondítani. Na, de ki van itt? Adam mamája. Mit csinálsz itt kisfiam? Eszek. De hát ez nem egészséges. Nézz már rám, szerinted? Ez a melóm. Azért fizetnek, hogy egyek. Érted? A Mythbusters stábjával veszekszünk, hogy kinek van jobb melója, de alap, hogy nekem, mert nekem még matekoznom sem kell bazmeg.

Bailey az empátiáról tart előadást, ami igencsak ráfér a társaságra. Ne vágjunk pofákat, ha a beteg furán néz ki – mondjuk kísértetiesen hasonlít Stewie Griffinre, vagy egyszerűen rusnya -, ne viccelődjünk rajta, vele, előtte, mögötte. Yang erre elsüt egy gyenge poént, illusztrálandó, mennyire jól megértette a lényeget. Derek és Richard párbeszédéből kiderül, hogy rövidesen egy hatalmas ember érkezik, remek alkalmat szolgáltatva a tanultak alkalmazására. Shepnek emellett meghallgatása is lesz, Gary Clark ugyanis beperelte a kórházat neje halála miatt. A jó doki első lépésként gyógyszerügynöknek nézi az ügyvédjét. Menni fog ez, mi nem aggódunk.

Bailey folytatja a harcot, de sajnos már csak percei maradtak arra, hogy embert faragjon hallgatóiból. Alex humorizálása mission impossible-t sejtet. Miranda azért teszi a dolgát, sorolja a szabályokat: legyünk érthetőek, lehetőleg ne hörögjünk holt nyelveken, mint Az ördögűzőben, hanem használjunk szép metaforákat, hogy a páciens szinte már örüljön, hogy haldoklik. Reednek feltűnik, hogy a felvilágosítás kissé sietős, rá is kérdez, mi ennek az oka. Hát az, hogy Bailey csipogója jelezte, hogy megjött a fogyókúrás kihívásokkal küzdő férfi, akire nagyon nem kellene ujjal mutogatni.

Múltban nyitunk, 2006 van. Grace és Főncsi egy kávézóban beszélgetnek: olaszországi élményeikre emlékeznek, így tudjuk meg, hogy Főncsi is járt ott - egyetem után. Plusz információnak elraktározhatjuk. Láthatóan tökéletesen megértik egymást, összeillő párost alkotnak. Grace mosolya pedig - el kell ismerni - gyönyörű.

Visszatérünk a jelenbe, Főncsi egy parkban sétáltatja Medvét - illetve nem "egy parkban", hanem "a parkban", Grace háza előtt. Ott, ahonnan ő még jól láthatja a nőt, az azonban nem figyelhet fel rá. Látható, hogy mekkora fájdalommal az arcán teszi mindezt, de aztán megzavarják: csörög mellette az utcai készülék, újabb szám érkezett. Mire leteszi a telefont, csalódottan kell tudomásul vennie, hogy Grace már nincs a látóterében.

Nyissuk meg az új fejezetet, amit Joe szeretne, kezdődik a keménykedés!

Az alvó Joeyval kezdünk, a szektaházban. Az ágy mellett Joe üldögél, ébredés után a gyerek riadtan mászik az ágy végébe. Joe megígéri a gyerkőcnek, hogy sosem kell tőle félnie és adjon neki egy esélyt az újrakezdésre. A gyerek sokatmondóan hallgat, Joe hagy neki még egy kis időt és távozik a szobából. Kint Emma várja, szerinte is csak idő kell a gyereknek, de most az a legfontosabb, hogy Joe találkozzon a gyülekezettel, a csapatában fiatalok és idősek egyaránt vannak, mindegyikük áhítattal néz Joe-ra. Főcím.