Itt maradt abba a hogyvolt meg az első évad, nekem meg muszáj folytatni, mert ez a sorozat nem maradhat befejezetlen hogyvoltilag legalább, ha már amúgy nem készült hozzá még vagy öt évad, kár. A narrátor vázolja az eddig történteket, bővülhet a tudásunk ilyen apró részletekkel, hogy Nednek még csengős papucsa is van, amivel jelzi Chucknak, hogy közelít. A narrátort szeretném hazavinni, hogy esténként felolvasson nekem, cserébe adnék neki néha pitét, vagy párizsis zsemlét főtt tojással, ha netán már unná a pitét. A méhek a tetőn megpusztultak, Ned és Chuck meg pucérak, mármint majdnem, ez nem az a sorozat, ahol döglött méhek között fognak orgiát rendezni. Chuck ráveszi a csak rajta mutathat normálisan egy ilyen fehérnemű szettjére a védőruhát, Ned viszont marad gatyában, hiszen minél több szabad bőrfelületre van szükség a több ezer méh feltámasztásához. Kicsit mintha aggódna, de rendes méhek ezek, aranyló csillámlásokkal támadnak felfelé, a csótányok meg cserébe döglődnek megfelé. Jó csere volt, ha engem kérdeztek.

Olive-nak kicsit mintha megnőtt volna a haja, a roppant csodás felszolgáló ruháiból ma a narancssárgát szereti, meg Nedet, még mindig. Emerson készített egy kihajtós könyvet A kis gumicsizma címmel, ami egy lányról szól, akit elveszített az apukája. A mai ügyfél meg a feleségét veszítette el, akiről azt hiszi, hogy megcsalta. Emerson elővesz egy olyan kártyaleolvasót, ami miatt a bankosok sírva tapadnak a képernyőre. Sírva-röhögve. Ma a méhek a főszereplők, ugyanis a halott feleség „Betty a méhes” alkalmazásában állt, míg halálra nem csipkedték a méhek, akikből kinyerték a szépségápolási cikkeik alapanyagát. Ezt de szépen megfogalmaztam. Szóval szappant, meg krémet készítettek a mézből, amitől minden nő megszépül, még az is, aki eleve randa. Kentucky-ra most ráférne némi mézes krém, mert iszonyú gusztustalan a sok felhólyagzott gömböccel a testén. Ez még csak fokozódni fog, de addig is elmondja, hogy ki akart lépni Betty-től, de előtte még szabotálni akarta a vállalkozást.

Bizalomgerjesztő képsorral nyitunk. Legjobb Portéka Natalee mellei közé tüsszent. De nem is ez a legjobb hanem ahogy lereagálja az egészet. Ki a faszt érdekel, be voltam ütve, mint a gép, meg amúgy is, pont nem volt időm máshova okádni, Natalee testére meg már került más testnedvem is, hehehe. Jaj de primó vagy ecsém. Leeroy esti gyömöszölését is megkapjuk pár agresszíven megvágott villanásban, egy hibátlan szex közbeni vad szöveggel egyetemben, amikor dugattyúzás közben azt mondja a Baszógép, hogy „de geciszép vagy.” You are Fockin Beauty, isten áldja a magyar szinkront. Leeroy reggel kimenekíti a lányt, nehogy totál lenullázza esélyeit Plasztik Barbienál. A romok eltakarítása közben Butuska finoman rákérdez Baszógépnél, hogy ugye, ha Beyonce visszajön, akkor bocsánatot fog kérni tőle. Peeersze.

Hát végre kibukott Aliz és New Bartha alkalmi kufirca, természetesen Enikő szállította az infót Non-Stopnak, aki egy kis szar játszma után egyből nekiugrott New Barthának. Ez utóbbit se ejtették a fejére, még neki állt feljebb, majd egy jól irányzott „sekélyes” jelzővel jellemezte Non-Stopot, aki azóta is ezt a szót fejti. Hanna tüntetést szervez az udvarra Bartha ellen, gondolom, most lesz az a rész, amikor a sok némber Zsófi maszkkal az arcán fujjog. Claudia és Atikám pedig Miklós ellen szövik a cselt, persze megint együtt: kamerát szerelnek fel az irodában, hátha Berényi megtörik, és elköpi mondjuk Zsófinak, hogy épp most tervez merényletet Claudia ellen. Zsófi pedig hatalmas döntést hoz: új életet kezd immár sokadszorra is, és Miklóshoz költözik. Hagyok időt.

Ebben a részben két nagyon különleges személy múltját ismerjük meg: Jacob és Feketeruhás kerül terítékre. Néhány kérdésre választ kapunk, néhányra nem, de ezt már megszokhattuk.

Valamikor a távoli múltban: Egy hajótörött nővel kezdünk, a szigettől nem messze fulladozik az óceánban. A hullámok kisodorják a partra, ahol lassan magához tér, pocakja a terhesség miatt gömbölyödik. A sziget belsejébe vándorol, talál egy forrást, ahol inni tud. A sziget nem lakatlan, egy nő lép hozzá teljesen váratlanul, latinul szólítja meg. Hajótöröttünk a kezdeti bizalmatlanságát leküzdve vele tart és már a vacsoráját fogyasztja. Claudiának hívják a terhes hajótöröttet, a vendéglátójának nem tudjuk meg a nevét, igaz, ő is csak véletlenül került a szigetre. A mióta kérdésre sem tudjuk meg a választ, mert nem akar más kérdésre válaszolni. Claudia a társai miatt aggódik, a nő megígéri, hogy ha más is életben maradt, akkor megtalálja. Claudia megnyugszik, de a fájásai elkezdődnek, jön a baba! Claudia  sikerrel megszüli kisfiát, akit Jacobnak keresztel el. A nő oda sem adja neki, de üdvözült mosollyal szemléli a kis jövevényt. Teljesen váratlanul Claudiánál újra előjönnek a tolófájások, egy második baba is megszületett, szintén kisfiú, ő nem kap nevet, mert Claudia csak egyre számított. A nő a másik kisfiút is bebugyolálja, a kis Jacob egy fehér takaróban van, a második egy feketét kapott. Claudia megnézné a kisfiait, de a nő nem engedi, és egy kővel beveri anyuka fejét. Főcím.

Nézzük, mit is tett a Poe maszkos gyilkos, akit az előző rész végén láttunk. A maszkos férfi Poe verset szaval egy ház lépcsőjén a kis közönségének. Eddig ez egy teljesen átlagos dolog lehet, közben láthatjuk az áldozatát is, valamiféle irodalmi ügynök lehet, épp mobilon beszél egyik munkatársával, mikor a hot dog árushoz lép. A maszkos férfi persze felfigyelt rá, mikor befejezte a verset, papírcetleiket szór a közönségére, megtapsolják, ő már készül a tettre. Táskájából elővesz egy benzineskannát, odasétál a vásárló férfihoz, leönti benzinnel, meggyújtja, elmegy. Főcím.