Az embernek a szíve szakad meg, ha arra gondol, hogy szegény Éjjel-nappal Budapest egész csütörtökön Rita története körül sündörgött. Szegény lyányt még az ág is húzza, pedig ő aztán egy talpig becsületes, rendes teremtés, aki a légynek sem tudna ártani (de), csak hát szegénykém nem tolerálja, hogy úgy kivágták, mint macskát szarni. De sebaj, ha már agyhalottak vagyunk, csináljuk jól, úgyhogy összecimbizett Endre papa lányával, aki meg szintén a Retardisztánból érkező vonattal jöhetett, mert nulla, azaz nulla megismerés után képes volt fölhívnia magához Ritust, meg persze invitálni, hogy aludjon ott. Ha ezután kirabolná és reggel összekötve, pucéron ébredne a padlón beszigszalagozott szájjal, én akkor se tudnám sajnálni. Maximum remélném, hogy a hifi még megvan, és mennék is érte tüstént. Na de ennyit a csütörtökről, lássuk, mit hoz a péntek.

A rész bevezetőjében szokás szerint a mai eseményekhez kapcsolódó utalásokat kapunk, értelmük majd csak később lesz: egy hang arról beszél, hogy Justin Lee halott, de felettese nyomozni fog az ügyben, ezért őt is le kell állítani. Nos, meglátjuk. A Rikersben nyitunk, Főncsi és Elias sakkozik. Harold gyorsan rájön, hogy partnere most nem a játék hagyományos formáját játssza, hanem virágnyelven el akar mondani neki valamit: az előző rész végén meggyilkolt ügyésznőről és Szymanskiról van szó – az ő haláluk az oroszoknak kedvezett. Elias tulajdonképpen ki ellen küzd, kérdi Főncsi? A ruszkik? A HR? Nos, mutat rá a királyra a sakktáblán a férfi, egy szellem ellen; nagyon szeretné tudni, ki ő. Gyanítom a HR fejére céloz. Főncsi szerint szarul áll sakkpartnere a szénája, de Elias szerint ez még nem lefutott kör, azzal távozik. Mielőtt kettőt pislantana, Főncsi mellett megszólal a helyiségben lévő készülék, új szám érkezett.

Nem sokkal később Johnt lájuk, egy erdő széli, félreeső házat figyel éppen. A postaládán a Cole név látható, hősünk pedig egy újságcikket néz, amiben a fénykép alatt szintén ugyanez a név szerepel. Ha jobban megnézem a képet, plusz hozzárakom a nevet, kezdem sejteni, kiről van szó. Ekkor Főncsi hívja hősünket, haladjunk hát a történetben is. Tájékoztatja Johnt, hogy új számot kaptak, Monica Jacobs személyében, aki egy hatalmas informatikai cég, a Rylatech egyik alelnöke.

Izomból rágyúrva a múltkor sérelmezett lagymatag fos hogyvoltra, most keményen belerántok a tutiba és megmutatom. (Amúgy nem kimondottan a műsorral van bajom, hanem azzal, hogy minek van ennyi tehetségkutató, amikor érdemben egyik sem különbözik a másiktól. Na meg az, hogy szerencsétlen idióták hiszik azt magukról, hogy egy énekműsorba trágya hanggal elmehetnek és lehet belőlük valaki.) A múltkori részek szebb pillanatait 1 perc 40 másodperces visszatekintőben letudjuk, és jön az ízelítő a mai adásból, melyben papírforma szerint jönnek majd a kínos és szívszorító pillanatok is. Az agresszívan alávarázsolt heroikus zene persze kissé búcsússá teszi, az amúgy is ósdi beharangozót, de hát, ez van. A mentorok elmondják, hogy mitől szép is ez a zsűrizős szakma, és nem, nem a pénztől, hanem mert váratlan pillanatokban ránthat érzelmileg a mennybe, majd taszíthat le onnan az ocsmány valóságba.

A helyzet a következő: a befogott Fürgét fegyveres díszkíséret mellett szállítják Csodadoktorhoz kivizsgálásra, mindent meg kell a dögről tudni, sőt még beszélgetni is kéne vele. Anne óvatoskodik, nem szabad félvállról venni a szúrós szemű dögöt. Megjön Tom is, a Fürge kész lenne kidönteni a ketrec falát, hogy elérje a töritanárunkat. Bizony, a Fürgék tudnak emlékezni. Főcím.

Na hát az van, hogy a többieket sajnos elkapta Ursula, és bármennyire próbáltak elbújni a fikusz mögé, lefogta őket a két ápoló úr, így ők most valahol a gumiszoba sötétjében próbálják magukat túltenni az elmúlt hetek megpróbáltatásain. Szerencsére rajtam segített a beteghordó álruha, így megint sikerült bebújni a doktor úr irodájába, hogy hozzájussak a heti Éjjel-nappal adagomhoz. Hogy pontosan mi történt, arról csak halvány sejtéseim vannak, mert ettől a sok hülyétől nem hallani rendesen a tévét – meg ahogy Marika nővér esténként magányosan sóhajtozik a gyógyszerraktárban, úgyhogy megpróbálom félig vakon lekövetni az eseményeket. Ha valami nem stimmel, sikítsatok – bár nem biztos, hogy tudni fogom, hogy nem a ketteske volt a kórteremből. Szóval valahol ott tartunk, hogy Ritát végre annak kezeli Endre bá ami: kurvának, Laller meg a nemtalálatos lottószelvény után megfogta az Isten lábát az ügetőn, miközben Zsófika állólámpának álcázta magát. Tényleg, csodálkozom, hogy egyik zsoké se vezette el. Na mindegy, lássuk, mi történt csütörtökön.

A Szerelem a láthatáron olyan, mint egy több szálon futó Sztárom a párom, csak Zs-kategóriás Julia Roberts-szel, vagy inkább egy multiplayer Bridget Jones, amiben több szingli nő próbálja megtalálni az ő Mark Darcyját. De hogy ne csak filmekhez méricskéljük: ez egy olyan, különleges Szex és New York, ami egyrészt Budapesten és az agglomerációban játszódik, másrészt egyik főszereplőnek sincs hatalmas lóarca. Négy egyedülálló celebnő keres magának párt az izraeli formátumban, és hétről hétre kibeszélik a műsorvezetővel együtt a randik részleteit Skype-on. Hogy miért nem találkoznak egy bárban, ahelyett, hogy a webkamerába bámulva lelkiznek minden részben? Hát mert a Skype nagyon modern, meg fiatalos és technológiailag élvonalbeli, pont úgy, mint tévéműsorban tök ismeretlenekkel randizni. Ja, és így nem kell stúdiódíszletre költeni.

A formátum sajátossága, hogy olyan celebek keresnek párt, akik azért nem keltenek nagy feltűnést, ha egyszerű, szürke, hétköznapi emberek közé keverednek. A sorozat főszereplője Bencsik Tamara énekesnő, aki 2008-ban tűnt fel a Megasztárban, Elbert Alexa modell, A címlaplány című Viasat-reality győztese, Fehér Adrienn színésznő, akiről annyit érdemes tudni, hogy a székesfehérvári színházban játszik, és utoljára akkor szerepelt a Blikkben, amikor kiderült, hogy a férje, aki a Juventus vezérigazgatója volt, egy párhuzamos családot is fenntart Bulgáriában. És ott van negyediknek Völgyi Zsuzsi énekesnő, aki Győzike háttértáncosaként kezdte, de úgy tűnik, sikerült megmenekülnie.

No, az előző részben végignézhettünk, ahogy a pofogadás önálló életre kelt, és lépte nyomában szárba szökkent, majd bőséges termést hozott egy hejre kis pofonfa. Ezúttal békésebb vizekre evezünk, bár így is lesz majd hideg-meleg bőven az epizódban, tisztára mintha „A tűz és jég dalának” sitcom változatát néznénk, csak kevesebb benne a dugás és a vér, meg senkinek nem gyakják le fejét egy kétkezes pallossal.

Ma Jet Liről és Butch Cassidyről is szó lesz, de mégsem a dinamité lesz a főszerep, Ronon őszinte bánatára. Kiderül továbbá, hogy a csapat bár látta, mit sem tanult a Nostromo legénységének szomorú sorsából… még jó, hogy Fortuna nő, így mi jobban járunk, mint az említett legénység.

Ebben a részben az lesz, hogy utólag, otthon a kanapén héderezve, újfent elmondják a túlélők, hogy ez mennyire nem volt jó móka. Röviden: nagyon. Kicsit bővebben kifejtve: az hagyján hogy pucérak voltak, azon hamar túllendültek senki nem méregette a másik lőcsét, vagy azt hogy a hölgypartner jól kinéző-e egy laza lélekmelegítő numera erejéig. Nem, ez rohadtul nem volt egy romantikus szitu, pláne, hogy azt ugyan nem mutatták, de voltak akik kis kifli, nagy kifli pózban hajtották álomra fejüket. aztán volt aki úgy horkolt, mint az ágyú. Nem volt éppen szexi, na.

Na, el sem hiszem, de én vagyok az a „szerencsés” flótás, aki felveszi az X-Faktor hogyvoltjainak fonalát és továbbviszem Candyparfumegirls szellemi örökségét. Előre szólok, hogy én nem ő vagyok, viszont a műsor iránt érzett ellenszenvemet visszafojtom annyira, hogy akik, amúgy bírják ezt az énekes tehetségkutatós műfajt, azok ne pártoljanak el a hogyvoltoktól. Na, de kezdődjön ez a nehéz szülés.

Egyből kitérhetnék arra, hogy minek kell a második résznél is két percen keresztül mutogatni a semmit, azt hogy jönnek a szponzor Audikkal a mentorok, hogy fél Magyarország eljött, hogy feltotyoghasson a világot jelentő funérlapokra, szóval hagyjuk is, mert máris itt van Hegyi Ákos, akit a bejárati ajtótól követünk egészen a stúdióig, mert olyan szívből idegesítően tolja 15 másodpercenként, hogy „X-Faktor”. Fellép a színpadra és már kezdi is a „Gyerünk emberek, taps, a Színpadon az a bizonyos Hegyi Ákos, aki még semmit nem csinált de már itt van.” Remegő hangon énekel valamit, futkározik, idegesítően arcoskodik, majdnem lecsókolja Alföldi ujjáról a brillgyűrűt és teszi az agyát még vagy két percig. Egyedül Szikora mondja meg az igazságot, hogy ez szar volt, a többiek meg szabadkoznak, hogy ez lehetett volna jó is, de nem lett, ugye. Szerintem akkor lett volna jó, ha otthon marad a francba. De  Hegyi "Valakinek a valakije" Ákos három igennel továbbjut.