Megint lemaradtunk kissé, de annyira azért mégsem. Igazából az a jó a BK-ban, hogy bármikor felveheted a fonalat, mert a cselekmény lehetővé teszi. Szóval mint tudjuk, Juli és Atikám nem tudott lelécelni Berlinbe, viszont közben felbukkant az exférj is, gyanúba keverve ezzel saját magát, mint Juli titkos szeretője, amire rásegít az is, hogy rámozdul egykori nejére az irodában. Aliz, a kis bamba, azt hitte, Géza meg fogja kérni a kezét, de csak lecseszte, amiért lenyúlt tőle húsz rugót. Nóra beköltözött Novákhoz, mert biztosan jobb a kuplerájban élni, mint a saját lakásában; eközben Novák hurkát meg kolbászt akar sütni a kisboltban, Bartha egyre jobban kiszorul a piacról. Zsófi pedig elég közel került ahhoz, hogy lebukjon, mit is csinált ő Miklóssal pár résszel ezelőtt, szóval ideje felkötni a gatyát, nagy izgalmak várhatóak.

Már megvolt a dzsungel és a fagy is, nem meglepő, hogy a negyedik részre egy sivatagban dobták ki Wut és Garyt a műsor perverz producerei. Annál meglepőbb, hogy ezúttal is Chilében vagyunk, a fene gondolta volna, hogy van egy ország, amibe az egész világot belezsúfolták, mint valami éghajlati skanzenbe. Ahhoz, hogy három nap alatt kijussanak a Jeeppel a homoktengerből, először fel kell jutniuk a kocsihoz, amit egy tíz emeletes homokdűne tetejére installáltak a készítők. Az első gond az, hogy Wu nem hogy sivatagban nem szokott túrázni, de szemmel láthatóan ő az az ember, aki szeretné, ha mozgójárda lenne a McDonald’s-ban a pult és az asztalok közt. Mire felérnek a méretes dombra, Wu már úgy liheg, mintha lenyomott volna egy maratont, de kézen állva.

És hogyan lehet lejutni egy lakótelepi ház tetejéről egy kocsival? Hát a homokfalra merőlegesen, mert ha egy picit is oldalra húzná Wu a kormányt, az autó rögtön felborulna. Az ázsiai sofőr most már a főnök, miközben a titkos bevetéseken rutinból túlélő Gary úgy majrézik, mintha az iráni forradalmi gárda kivégzőosztaga felé száguldanának nagy sebességgel. És a szuronyok mögött lenne még egy betonfal is. A betonfalon túl meg egy medence kiéheztetett aligátorokkal.

„Dühterápia Susan-módra: avagy repkednek a lekváros üvegek.”

                                           „Ha már egyszer bevallottuk az anyánknak, hogy melegek vagyunk, és az elfogadta, ne akarjunk ellenkező nemű párt választani magunknak.”

Az előző részben eltemettük Mike-ot. Hát nem aprózták el a forgatókönyvírók, de szerencsére túl vagyunk rajta. Remélem ma kárpótlást kapunk, mert őszintén szólva egy kicsit lehűlt a hangulat…. A mai részben a szereplők a múlt heti megvilágosodásuk következményét nyögik: lássuk, hogy boldogul az önzetlen Gaby és a férjét visszaszerezni kívánó Lynette.

De először azonban Renée türelem-próbájáról. A nagyasszony Benre vár, vagyis inkább annak gyűrűjére. Merthogy időszerű lenne már egy jó kis lyánykérés… Amikor végre eljön az ideje, az újdonsült vőlegényt husss, elviszik a zsaruk. (Igen, kitaláltátok. Az elföldelt, lebetonozott mostohaapuka miatt faggatják.) Szerencsére Bent hamar ki is engedik. Amikor az új pár az eljegyzésről valamint a kihallgatásról informálja Bree-t, a Vöröset jobban érdekli az utóbbi, mint a meggyűrűzött Renée…. Vajon miért? A háttérben a zsaruk már fenik a fogukat Bree-re, alig várják, hogy letartóztathassák.

Susanék még mindig a gyász-ajándékokat fogadják (köztük néhány üveg lekvárt – ennek, bár tudom, hogy ez itt és most hihetetlen, még fontos szerepe lesz a ma este folyamán), kiderül: szentMike-ot sokkal többen szerették, mint azt gondoltuk volna. Közben Mike kisfia prosztraumás tüneteket mutat: basáskodik az anyján, az meg hagyja. Julie próbál tenni ellene valamit, de nem sokat tud. Susan mindent ráhagy a gyerekre, ha már annak ennyit kellett szenvednie és elvesztette az apját (majomszeretet, verzió 2)

Ezt a hetet a két Emilyvel kezdjük, amint az éjszakában autóznak. Igazi Emily kicsit csalódott, egy kis hálára számított, amiért elintézte Franket. Elég instabilnak látszik ez a lány, Emily gyorsan meg is köszöni neki a segítséget, hogy érezze a törődést. Felkel a nap mire a lányok célba érnek: Nolanhez jöttek, akit az ágyból vernek ki. A gazdag fiú mai feladata az lesz, hogy vigyázzon az Igazi Emilyre, ne engedje sehova, és cserébe semmit nem tud arról, hogy kivel van dolga. Ezalatt a kórházban Lydia már teljesen magához tért, ellenben nem emlékszik semmire – egyelőre. Az orvos is csak azt mondja, vagy fog emlékezni, vagy nem. Másnak is mozgalmas a reggele: Charlotte kapkodva hagyja el a Potyautast, ugyanis elfelejtett hazudni valamit arról, miért nem alszik otthon. Pedig Declan reggelit is csinált neki. Jack óvatosságra inti öccsét, nem kéne felcsinálni a kiscsajt, mert a családja a végén még kicsinálja a hősszerelmest. Pedig állítólag csak aludtak a gyerekek.

Tyler (akinek homlokáról rejtélyes gyorsasággal és nyom nélkül tűnt el a seb) napi feladata Conrad irodájának kiköltöztetése lesz a házból, úgy látszik, Victoria tényleg ragaszkodik a kirúgáshoz. Emily hoz friss reggelit a halpiacról Danielnek (még erre is volt ideje ma reggel), aki pedig bejelenti, hogy nem lesz többé csapos, hanem elmegy dolgozni az apjához. Nem akar több problémát, meg azért ez mégiscsak kényelmesebb. Ashley próbál észrevétlenül eltűnni a Tylerrel töltött éjszaka után, de nincs szerencséje, éppen Victoriába botlik az ajtóban, aki úgy döntött, hogy saját maga fogja gondját viselni a lábadozó Lydiának, így beköltözteti magához. Ashleyt elküldik, hogy szedje össze Lydia holmiját, Emily pedig egy kicsit fellélegezhet, ugyanis Lydiának fogalma sincs róla, hogy kicsoda ő. Conrad ugrik be a cuccaiért, és kelt egy kis bűntudatot Victoriában úgy mellesleg, amikor felemlegeti, hogy ki küldte Franket aznap este Lydia lakására.

Johnny a vallatószobában nyomja a vakert Elenának, hogy ő aztán soha semmiről nem tud semmit, de arról már nem szól a fáma, hogy mintha lenne egy sanda gyanúja, hogy a venezuelai komák, az ő kérésére hajították ki az ablakon piciny pszichopata Martát. Betyárbecsület alapon, mer’ugye a nem kispályás maffia arcokat, nem mószeroljuk be csak úgy, Johnny önként, de nem éppen dalolva vonul be a kóterba.

Szörnyű rémálmot látó kisfiúval indul ez a rész. Volt már ilyen epizód a második évadban, az nagyon jó volt, lássuk, ez milyen. Jé, föl se tűnt, hogy Foreman az előző két részben nem szerepelt. De most itt van, és lohol House után, a mester meg látványosan leszarja, hogy egy kisfiú annyira rosszat álmodott éjszaka, hogy levegőt se kapott. Foremannek azonban van még egy kártyája, amit kijátszhat: a kisfiú hmong. A hmongok hite szerint létezik egy démon, a Dab, amely eljön hozzánk álmunkban, hogy megfojtson. A kisfiú konkrétan azt álmodta, hogy egy rémségesen ronda nőszemély fojtogatja. Na, ez már tetszik House-nak, lehet szólni a csapatnak, hogy új eset van. 

Eddig kb. 100 ilyen esetet jegyezett föl az orvostudomány, éjszakai hirtelen halál szindróma, ami a hosszú orvosi elnevezése annak, hogy még senki nem jött rá, mi az igazi baj. Az áldozatok mind hmongok, mind férfiak és mind teljesen egészségesek voltak, egészen addig még hirtelen meg nem haltak álmukban. House hoz egy csomó régi följegyzést a csapatnak. Olvassatok, nekünk rá kell jönnünk, mi a baj! Park kezdésként gyorsan és nagyon határozottan kijelenti, hogy az álmoknak semmi jelentőségük. Na, mesélj csak, Park, mit álmodtál? Ezek után remekül elvitatkoznak álmokról, démonokról, toxinokról és szívelégtelenségekről. A vége az, hogy House elküldi Chase-t és Parkot, antibiotikumot adni a betegnek, Taubot és Adamst pedig hátkutatást végezni. Park engedélyt kér, hadd menjen inkább ő Taubbal. Ezt nem kellett volna. House máris tudja, hogy ez a kérés csak egyet jelenthet: Park mostanában egy ausztrállal kalandozik álmában. Egészen pontosan egy Robert Chase nevű ausztrállal. Azt már meg sem kell kérdeznünk, hogy milyen kalandokba keverednek.

Ma időutazunk egy kicsit, de nem a dínók korába, semmi T-Rex, csak 1947-ig repülünk vissza. Szép nők szép ruhában, elegáns urak egy bárban, zongoristával, tánccal, Lanievel aki a színpadon énekel, illik hozzá. Castle keménykalapban, lódendben, tipikus magánnyomozó, a pultnál üríti egymás után a poharakat, míg fel nem tűnik a színen Kate, akkor megáll benne az ütő. Vérvörös száj, fehér szőrme a nyakban, Castle elveszett, meg mi is. A Pennybaker Clubban ma elegáns emberek helyett hullát találunk, ha benézünk. Benézünk? Gyertek, nézzünk be! Stan Banks betört a klubba, ahol valaki lelőtte. A zsebeiben egy hotelszoba kulcsa. A klub sokat veszített régi fényéből, most a bárpult mögött egy hajléktalan lakik, talán látott valamit, bár ahhoz előbb meg kéne találni, hogy megkérdezhessük. A roppant kedves nő a szállodában közli, hogy Stant ma reggel még látta, fülig érő vigyorral mondta, hogy hamarosan kiköltözik, mert jön a hajója. Nem értjük még, nem baj. Stan és a felesége egy éve külön élnek, két hónapja beszéltek utoljára, akkor mesélte neki Stan, hogy talált egy dublont Észak-Karolinában a parton. A dublon régi spanyol aranypénz, csak mondom, ha nem tudná valaki.

Múlt héten megtudtuk, melyik mentort melyik csoporttal verte meg a szerkesztőség, ezen a héten pedig kiderült, kik azok, akiket visznek tovább az élőadásokba az egyenes kieséses szakaszba. A műsor hagyományai szerint most 4 helyszínen lehet a Táblagépeket és a Spar italokat gyönyörű kompozíciókba rendezni, és vágóképnek annyiszor felhasználni, ahányszor nem szégyellik, miközben a mentorok kiszelektálják majd csapataik felét. Először is a fiúkat hajókáztatják el Dunakeszire Gesztihez, majd a lányokat dobják ki a Balaton partra Mikihez. Kapunk még egy beharangozó montázst is, amiért jár a faszkorbács, mert konkrétan elspoilerezi a végeredményt. Két évad után már nagyon jól ismerjük ezt a manipulatív szerkesztést, akinek a sírós fejét bevágják egy olyan mondat után, hogy „neked sajnos nem sikerült", az benne van a tutiban.

Próbáljunk meg erről most megfeledkezni, hogy még lehessen egy picit izgulni legalább, érkeznek már a vidám fiúk, pezsgőznek és táblagépeznek a hajón, majd jó kis kertipartit rendeznek, ahol az összes eléjük rakott Spar Budget italt elfogyasztják, szóval megy a dőzsölés ezerrel. Hagyományok szerint ezen a ponton kiutalnak a mentorok mellé egy-egy nagyon okos embert, aki a fülükbe suttog majd, hogy ezt semmiképpen ne válogasd be, ezt meg igen, ez általában azért kell, hogy a mentor ezzel tökéletesen ellentétesen dönthessen. Geszti a hivatásos megmondóemberként beharangozott Tiszttartó Tituszt hozza magával. Megmutatják még a lányokat is, amint szépen sorban, és miniszoknyában Miki előtt feszítenek egyenes háttal, pont úgy néz ki a jelenet, mint egy nagyon elcseszett Éden Hotel párválasztó ceremónia. Miki csak a miheztartás végett emlékeztet mindenkit, hogy a tavalyi nyertest ő protezsálta, és mivel győztes csapaton nem változtat, ezért már szólítja is Tóth Gabit, aki az alkalom kedvéért bugyirózsaszín hajzattal érkezik, leginkább úgy néz ki, mint akinek a fején elnyomtak egy gigantikus rágógumit.

Delia még mindig aggódik Ned lelki üdvéért, ami a lányokat illeti, de közben az ingatlan biznisznek is kell egy kis istápolgatás, mert az nincs úgy el magától, mint Ned. Delia elfoglaltsága miatt most nem az antikvitásban, hanem az ingatlanirodában van az ötye gyűlés, ezért Eli és Ned is ide köszön be először. Az ötye témája megint Ned szerelmi élete, az egyetemista ugyanis új lányra vetett szemet. A helyes új lánynak elég fura családja van. A lány bátyját megtámadja egy üdítős automata, majd a lány apja mindenkit beterel egy nagy furgonba, és úgy pucolnak el a helyszínről, mintha kergetnék őket. Melinda a fura eseményt látva egy látomás-sártengerbe ragad bele, ami szellemet jelez.

Másnap Ned újra megpróbál kapcsolatba lépni az új lánnyal, akinek bejön a fiú és kedvelné is, de valami miatt visszafogott, ha a barátkozásról van szó. Később Melinda és Delia jelenik meg a fura család házánál, Deliának ugyanis alá kell velük íratni a bérleti szerződést, Melinda pedig összedobott nekik egy „isten hozott meg a lábad" csomagot. A háznál Melindának újabb látomása támad, most éppen egyik családtagnak sem volt arca. A váratlan vendégeket látva a fura család minden átmenet nélkül beül az autóba, és az éppen hazaérő lány nélkül elautókáznak valamerre. Delia és Mel gyorsan lelépnek, Ned és a lány pedig együtt töltik a délutánt.

Éteri zene, úszkáló hattyú a vízen, szánsájnhepinessz. Már várom, mikor szökken elém egy tündérkirálylány csillámporban úszva, netán Mária szalad le mindjárt énekelve a dombról, háttérben a 7 osztrák kiskölökkel? Ééés majdnem! Egy terápiás csoport tartja ülését a közösségi ház előtti parkban (akarom mondani a füvön), ahol egy csajszi épp azt ecseteli mekkora ribi életet élt eddig, de mára megváltozott, hiszen az mégsem járja, hogy az ember lánya ledagatkurvázza a saját anyját. Hatalmas taps, ováció. Helyben vagyunk. Ez valami szeressükistent-változzunkmeg önsegélyező csopi lesz, ha nem tévedek.