Mikor az idézetből látszott, hogy pókos epizód következik, még örültem is, markáns arachnofóbiám van, gondoltam, majd rettegek egy jót. De nem, igazából megint visszatértek a szokásos forgatókönyvhöz, nekem ebben most semmi érdekes nem mutatkozott. Ráadásul a pókkirálynős Grimm-mesét sem leltem fel sehol sem a neten, csak a nyomát, hogy létezik, de magát az eredeti mesét nem. Ha esetleg valaki rátalálna, legyen olyan jó, ossza meg velünk. Naszóval, galéria, kiállítás-megnyitó, rettentően undorító gazdag ficsúr telefonon beszél a drágájával, majd nekiáll egy magányos kalapos nőt szédíteni. A csajnak nem jön be a lánctalpas udvarlás, úgyhogy távozik a galériából, de a fickó követi. Az utcán folytatják a csevegést, aminek eredményeként a nő felmegy a pasihoz megnézni a festményeit. A kötelező csók után a csaj szedné a sátorfáját, de a pasas erőszaktevő-üzemmódba váltva leteperi a lányt a kanapéra. Itt derül ki, hogy a férfi is valamilyen lény, aki tudja, mondja meg, én nem ismertem fel a fajtáját. A nő bevadul az erőszaktól, ledobja a pasast a szőnyegre, és miután az leharapja az egyik ujját, teleokádja a száját valami fehér trutymóval. A randi után sírva megy haza, a hiányzó ujja helyéről ömlik a vér. Főcím.

Nick beltérit javítgatna, pontosabban igyekszik a hangyák háborúja helyett valami más műsort nézni, amikor az ablakon tojások csattannak. Talpig fegyverben rohan ki a ház elé, Juliette-et hevenyen maga mögé utasítgatva, de odakint csak két kis rágcsáló-gyereket lel, akiket talán mégsem illene simán lepuffantani. Juliette elmond egy gyerekkori történetet egy bácsiról, akitől nagyon féltek, mert szörnynek nézték, pedig csak háborús hős volt szegény, ők meg zaklatták. Nick másnap Eddie-vel beszélget a témáról, aki szerint a keveréklények közül néhányan megtudták, hogy egy igazi Grimm jár közöttük, ami olyan nekik, mint másnak a mumus. Úgyhogy meg kell fékezni a szájról szájra terjedést, különben baj lesz. Nick, telefon, kapás, nyomozó helyszínelni el. De legalább nem csak én unom ennyire a szokásos forgatókönyvet, már Eddie is előre beszól, hogy biztos van megint egy hulla.

Heten vannak versenyben, most alakul ki a Top6, a tehetségkutatók hagyományai alapján ez az a csapat, akiknek a nevét még lesz esélyünk hallani a műsor befejezése után is. Kezdünk, Trilla és Claudia magyar dalszövegekből, idéz roppant erőltetett és szájbarágós módon, magyar dala téma, értettük, köszönjük. Csillagdal jön, és most tűnik fel először, mennyire önironikus (nyilván nem szándékosan) a dalszöveg: „most másképp kell, ahogy nem volt még”, na igen, ez az a filozófia, amit még csak véletlen sem követnek a produkciók színpadra állításánál. Ezek után elhangzik az első jó hír a Megasztár idei szériája során: a verseny felénél vagyunk, hála mindennek, ami szent. A versenyzők ma csak ISMERT magyar dalokat fognak énekelni, az „ismert” szót Trilla valamiért extramód kihangsúlyozza, Ursula szemei meg hatalmasra guvadnak, kezdhetünk.

Talán Atti az első, ez egy újabb jó hír, minél hamarabb túlesünk rajta, annál jobb. Kisfilmjében minden elhangzott mondat aranyköpés, olyanokat mond, hogy „múlt héten ott voltam, ahol voltam, de gyorsan felpofoztam magam”. Na ja, meg Nagy Adri is a backstage-ben a túlzottan lelkes integetés hevében. Bocsi a hetes, és ez alkalomból Atti ajándékot is hozott neki, egy westernes kendőbe csomagolt Rolling Stones övcsatot. Ha Bocsi szemfüles, felhasználja az ajándékot DNS mintavétel céljára, akkor egyszer s mindenkorra eldöntheti és bizonyítékkal támaszthatja alá, hogy van-e köztük vérrokonság, vagy sem. Produkció, Legyen valami pörgés, jaj nekem, Hooligans, ezt előre láthattam volna, mégis felkészületlenül ért. Atti a szokásos formáját hozza, engem nem tud megmozgatni ez a produkciója sem, hiába énekli minduntalan, hogy legyen valami pezsgés, ha egyszer nincs. Értékelünk, Zoli kapásból a szigorú tanárbácsi figurával nyit, „Attila fiam, ha értettük volna a szöveget, még értelme is lett volna, hogy magyar dalt énekeltél, de még mindig nem bírod kinyitni a szádat, ülj le, egyes” – kb. ez a lényeg. Mari szeretné a pozitív tartomány felé terelgetni ezt az értékelést, úgyhogy azt mondja, amikor Atti múlt héten nála volt, belenéztek egymás lelkébe, és kiteljesedett a személyisége, és ez a kijelentés annyi síkon értelmezhető, hogy inkább bele sem gondolok. Bocsinak átjött, Maestro meg kapott egy kis adalékot a sikoltozás-fétiséhez. Múlt héten a kisfilmben Mari, most meg Atti visított egy egészségeset a dalban, és Maestro elégedetten állapította meg, hogy magyarul is megy neki a sikítás. Azt azért megnézném, mi a különbség mondjuk egy ógörög meg egy szanszkrit nyelvű sikítás között.

Egy szobában nyitunk, ahol éppen videojátékozik rég nem látott barátunk, Gabriel, aki Claire szerelme és egyben pofára esése volt, tudjátok a srác, akinek leszopta a lábujját, és aki elterjesztette a városban Claire-ről a "szopós kismalac" gúnynevet. Talán utolérte a végzett, és az ő neve lesz a sírkövön? Mindjárt kiderül. Csengetnek, egyik haverja jött, hozott anyagot, juhéj, gyorsan szívjuk is el, de előtte még kipaterolja az éppen komoly munkában lévő (egy színezőt színező) kisöccsét a szobájából, húzzál anya hálójába játszani kisköcsög. Hülye paraszt! - mondja erre a 113 centis öcsi, becsapván az ajtót. Milyen kedves párbeszéd. A srácok nagyban füveznek, hülyeségeket beszélnek, öcsi pedig mindent felforgat anyu szobájában, ahol egyszercsak talál valamit az ágy alatt. A fiúkkal vagyunk, amikor lövés dördül. Kérdőn néznek, átrohannak anyu hálójába, nem mutatják, de sejtjük mi van a szobában. Nem egy életben lévő gyermek, az biztos.

A bíróságon nyitunk, a bírónő az ítélethirdetés előtt még lehetőséget ad Hanknek, hogy az utolsó szó jogán mondjon valamit. Írónk pár mondatban sajnálatát fejezi ki, amiért szégyent hozott lányára és annak anyjára, és bocsánatot kér. Karen meghatottan pislog, a bíró azonban nem hatódik meg túlságosan. Ismerteti az esküdtszék ítéletét, mely szerint a vádlott bűnös kiskorú megrontása bűntettben. Személyes véleményként még hozzáteszi, hogy ezen felül Moody saját istenadta tehetségét is elpazarolja, ezért Hank Moodyt három évre ítéli. Ítélethirdetés közben Hank elájul, és csak Abby gyengéd paskolására tér magához. Hol vannak a börtönőrök a láncokkal és a tömlöckulcsokkal?, kérdezi gyenge hangon, mire Abby megnyugtatja: Igaz, hogy három évet kaptál, de felfüggesztve, plusz némi közmunkát és 25 ezer dolcsis büntetést. Ez azonban így is remek hír, amit az ügyvédnő és kliense, ahogy azt vágás után látjuk, Abby vágásának gyengéd ápolásával ünnepel meg a franciaágyban.

Negyvenhárom tavasza, pár magyar honvéd tévelyeg a mocsárban. Közben a Kormányzót szidják, meg a hazaiakat, hogy cserben hagyták őket. Főhadnagyuk vezetné őket csak előre. Ekkor kiált rájuk Vince és Jancsi az okostojás, fegyvert eldobni. Főhadnagy inkább fejbelövi magát, többiek megadják magukat.

Aztán elmesélik milyen szomorú is a katonasors, hogy mennyire üzte őket ez a gonosz főhadnagy, meg tábori püspök, meg mindenki, ők nem tehetnek semmiről... Vince és Jancsi az okostojás, kissé arcoskodnak, kioktatnak, mit is kellett volna tenni szerintük a magyaroknak, de amúgy békés a hangulat.

Ahogy azt sem tudtuk meg, hogy került Ottó a hullaházba, azt sem fogjuk megtudni, hogy került Titi Kígyós szobájába, azt meg főleg nem, mi módon jutott ki onnan. Arra pláne nem fog senki magyarázatot adni, miért tartja egy aneszteziológius a hullaházban az uzsonnáját, meg a sörét. A hullaházban nem történik semmi, nem ül fel a letakart halott, nincsenek befőttesüvegben vesék meg agyak, nincsenek kis hatkezű élienek sem, se egy klónozott birkaembrió. Sok hűhó semmiért. Titi elmeséli Kígyósnak a névtelen telefonálót meg azt is, Gergő feltörte a kórház naplóját. Biztos olyan kis szívecskés lakattal volt lezárva, mint amilyen a bugyikék és bébidollrózsaszín emlékkönyveken volt gyerekkoromban, remélem, mindenkinek volt emlékkönyve és mindenkinek voltak benne ilyen bejegyzések: "azért írtam fordítva, hogy gondolj rám ordítva!"

Titi elfordul, míg Kígyós felöltözik és megvárja azt is, hogy élre hajtogassa a pizsijét. A recepciós Kerberosz csaj nem érti, miért távozik, nem baj, nem kell érteni, papírokkal együtt vagy papírok nélkül, akkor is megy. Hédi megint elrohan otthonról, felhívja Antost, hogy menjen a Félkézbe. Amíg kihozzák a szendvicsét, az anyjáék egymás torkának ugranak, de legalább előtte Hédi megmondta az anyjáról a tutit. Lényegében azt, hogy idegbeteg, csak valamivel finomabban fogalmazott, csak az anyja. Antos próbálja megértetni a kiscsajjal, hogy ő alkalmatlan lelki szemetesládának, dugni még csak-csak, de Ottó a fogával tépné le a heréit, tanácsot adni se tud, mert ő harmincnégy évesen született, sose volt kamasz. Küldd egy sms-t Ottónak, aztán kiröhögi az ellenőrzésre betoppanó, feldúlt Bohócévit, na anyukám, erre most rábasztál, másfél évig tudok arra hivatkozni, hogy szabadidőmben otthonról szökött kiscsajok lelkét ápolgatom!

Hella újra, legelőször is elnézést kérek mind a három olvasómtól a csúszás miatt, először a gépem robbant le kicsit, aztán én nagyon, ma tudtam csak befejezni az újabb csudás epizódot. Bele is csapunk rögvest, ma Casperes rész lesz, máhogy egy kísértetté előléptetett forma szemszögéből szemlélhetjük az eseményeket, ő fog narrálni is, jaj de jó. Rövid eszmefuttatás sebességről és életről, közben egy rövid barna hajú fickót látunk kék dzsekiben és farmerben egy néptelen úton keresztben feküdni, be is mutatkozik, ő Eugene Jones. Mikor felkel és körülnéz, megpillantja a helyszínelőket és a Torchwoodot, rögtön oda is szalad, hellósztok srácok! Senki nem veszi észre, egy az út szélén fekvő figurát vizsgálgatnak, aki Eugene holttestének bizonyul.

Hogy a Torchwood mit keres egy sima közúti balesetnél, egyelőre titok. Eugene-t egyértelműen elcsapták, úgy tűnik, hogy egy piros verdával, az is kiderül, hogy nem csak ő ismerte a Torchwoodot, hanem azok is őt, bár nagyjából egy bolondnak tartották. Meghaltam vajon, hüledezik Eugene, majd próbaképpen átdugja a kezét Tosh vállán, azannya, öcsém, tök meghaltam, FŐCÍM!

A múltkor ott hagytuk a grand finálé előtt kettővel, hogy Octavianus kizavarta Antoniust Rómából, mint Kukorica Jancsit a gazdaembör, Vorenus pedig vele ment Egyiptomba. Most is az említett marconával indítunk, aki megint Niobét álmodja maga mellé, az ébredés csúnya dolog, mert egy kopasz egyiptomi prosti fekszik mellette, aki Vorenus hülye álmai miatt pótlékot akar elkérni. Vorenus felöltözik, és megy a palotába, de előbb összefut a valami gyanús anyagot szívó, leginkább egy transzira emlékeztető Poscával, aki jelenti, hogy Bibulus szenátor, meg a többiek meggyüttek tárgyalni a gabonáról. Posca maga nem megy oda, mert Kleopátra nem bírja elviselni az okostojás görögöt, és nem szívesen halna meg emiatt, meg hát ki fog vigyázni az édibédi feleségére, ha ő meghal.

Vorenus befut, de nem a tárgyalásra, hanem valami vadászképző tanfolyamra: egy szarvasnak öltözött hullajelöltet instruál, közben Kleopátrának magyarázza a vadászat alapelveit. Bibulus próbálja Antoniust visszarántani a valóságra a mátrixból, de az túlságosan el van foglalva most a szarvasvadászattal, meg Kleopátrával, tépjen sorszámot, és várjon a sorára. Közben mégis hajlandó tárgyalni, az eredeti ár háromszorosát kéri a gabonáért, plusz Karthágót. Bibulus gyorsan igent mond, aközben a szarvasember, ha nem találják el, szívrohamban fog meghalni a nagyon is igazi nyilak ugyanis körötte szállnak el, és egyre közelebb. Antonius örül, mert Octavianus nagyon kétségbe lehet esve, hát a nép éhezik, és persze nem Antoniust okolják, aki katonából vedlett át megélhetési celebbé, és baromira élvezi az egész helyzetet, mert a nép mindig őt fogja szeretni. Na konlúzsön: az eredeti ár háromszorosa, Karthágó, és csapjuk hozzá Hispániát is. Bibulust már a rosszullét kerülgeti, há’ mit képzel el bakker, sarkon fordul, és tehetetlenül távozik. Kleopátra még céloz az íjjal, és kilövi szegény szarvasembert, na megvan mára a vacsora.

Egy nő az ágyhoz kötözve vergülődik, hogy ne bántson már kérem, inkább öljön meg. De akkor egy elmebeteg fószer fölé hajol és egy kés hegyesebbik élével megsimogatja az arcát. A nő hirtelen felül az ágyon, leveri a víz, meg minden. Szarul érzi magát, mert ez nem csak egy rossz álom volt, hanem egy kellemetlen emlék. És remegő kézzel ejti földre az újságot, melynek címlapján ott díszeleg az őrült faszi feje a következő leírással: szabadlábra helyezve. Eközben Frank az irodájában hallgatja a nem túl jó híreket, hogy a hanyag laboros gyíkok miatt két bűnöző is szabadlábon rohangál. A következő vendég Erin, akivel nagyon hivatalos nyelven szakmázik, majd meglenget egy aktát, melyben Dick Reed ügye található, aki köztudottan olyan finoman bánik a nőkkel, mint Freddy Kruger a békésen szunyókálókkal. A fószer leszáll a sittes buszról, mire díszes közönség fogadja, fotósok, rajongók. De a sor végén azért ott kullog Danny a társával – aki hála az égnek végre ugyanaz, aki az előző részben is szerepelt – és finoman baszogatni kezdik, hogy akár vehet is egy retúrjegyet, mert hamarosan visszaküldik a hűvösre.

A hajtépős ketrecharc közepén szakajtották félbe a műsort a kedves szerkesztők, de egy heti körömrágás után ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: balhé a köbön! Drita már a magassarkújától is megszabadult, szaladna neki Renee-nek nagy svunggal -ha már nem kussol be, legyen oka ríni-, de hirtelen szembe találja magát Karen focilabdányi csöcseivel, úgyhogy visszahőköl kicsit, bizonyára én is megriadnék. Persze utólag ezt úgy magyarázza, rájött, hogy ez Carla és Renee vitája. Azok meg kezdik s végzik: mire bekussolna az egyik, újult erőre kap a másik. Renee mint egy megkergült papagáj azt ismételgeti, ő csak Carlának akarja a legjobbat, és felháborodva magyarázza a riportban, hogy érti ő, fáj az igazság, de Carlának mégsem kéne vendég létére nekitámadnia meg az arcába mászni rikácsolva. Na, a szálka meg a gerenda minősített esete, kedves hölgyem, de némi skizofréniával is dolgunk van itt, ahogy látom.

A következő percben Renee bőgni kezd, hihetetlen, hogy a férfiak nemcsak a párjuk életét, hanem a barátságaikat is tönkreteszik, és különben is, ő soha senkire nem emel kezet, Carla replikáz, ő se, Drita meg kijelenti, hogy undorodik az egésztől. Renee százegyedszerre is belelovalja magát a témába, Karen, a Józan Ész helytartója próbálja kordában tartani, ugyan ne hadonásszon már Carla arcába, ha nem muszáj. Carla hiába akarja megértetni vele, hogy ne próbálja megoldani az életét helyette, mindenki csak a saját kárán tanul, de Renee eltéríthetetlen, mint valami gőzmozdony, még fújtat is hozzá.