Egy nő az ágyhoz kötözve vergülődik, hogy ne bántson már kérem, inkább öljön meg. De akkor egy elmebeteg fószer fölé hajol és egy kés hegyesebbik élével megsimogatja az arcát. A nő hirtelen felül az ágyon, leveri a víz, meg minden. Szarul érzi magát, mert ez nem csak egy rossz álom volt, hanem egy kellemetlen emlék. És remegő kézzel ejti földre az újságot, melynek címlapján ott díszeleg az őrült faszi feje a következő leírással: szabadlábra helyezve. Eközben Frank az irodájában hallgatja a nem túl jó híreket, hogy a hanyag laboros gyíkok miatt két bűnöző is szabadlábon rohangál. A következő vendég Erin, akivel nagyon hivatalos nyelven szakmázik, majd meglenget egy aktát, melyben Dick Reed ügye található, aki köztudottan olyan finoman bánik a nőkkel, mint Freddy Kruger a békésen szunyókálókkal. A fószer leszáll a sittes buszról, mire díszes közönség fogadja, fotósok, rajongók. De a sor végén azért ott kullog Danny a társával – aki hála az égnek végre ugyanaz, aki az előző részben is szerepelt – és finoman baszogatni kezdik, hogy akár vehet is egy retúrjegyet, mert hamarosan visszaküldik a hűvösre.

A polgármester szabadkozik a sajtótájékoztatón, hogy már meg lettek dorgálva a laboros fiúkák, amiért hanyag munkát végeztek és ennek következtében nem sikerült egyértelmű bizonyítékot szolgáltatniuk ahhoz, hogy két gazember börtönbe jusson. Ekkorát adja a szót valami nyesedéknek, aki nem szarozik és rákeni az egész balhét Frank Reagan felügyelőre és az egész testületre. Ő is kilép a pulpitusra, de kevésbé tud meggyőző lenni. Még Kelly Davidson is köcsögösködik egy kicsit, hogy Frank igazán kellemetlenül érezhesse magát. Eközben Jamie és a társa egy new yorki tömbház kapujában álldogálnak és várják, hogy kijöjjön végre a magát fenyegetve érző asszony. Az ő exfickóját is most engedték ki a sittről és rendesen becsokizott, amikor azt látta, hogy az az elmebeteg egész nap fel-alá járkál az utcán és a házat méregeti. Renzulli – Jamie társa – megnyugtatja, hogy nem kell félni, mert a rend őrei mindig résen vannak. Az ajtócsapódás után hozzáteszi, hogy mennyire nem bírja, ha egy fickó megfélemlíti, veri vagy megerőszakolja a nőjét.

Erin az irodájában üvölt, mint a sakál a csicskásának, hogy nagy sebességgel hozza a rohadt ügy rohadt bizonyítékait, de akkor betoppan az első képkockákon megismert nő. Végre meg hányta-vetette a dolgot és arra az elhatározásra jutott, hogy jól kibaszik az emberrel és vallomást tesz. Pukkan is a pezsgő egyből. Erin el is viszi egy kicsit a friss levegőre, de amint kilépnek az épületből, hát nem az arcukba vigyorog Dick Reed? Sikoltozás közben a nő elkezdi ököllel ütni a fickó mellkasát – ami legalább annyira fájdalmas, mintha lúdtollal csiklandoznák – mire fékcsikorogva, befarolva megérkezik Danny is, aki kérdés nélkül falhoz nyomja és bilincsbe veri az ombrét.

A vallatószobában rendezett „nézzünk farkasszemet” versenynek nincs igazi győztese. Dick köszöni szépen,  nem kér ügyvédet, mert tök felesleges. Danny meg nem nagyon hiszi el, hogy csak úgy megváltozott volna a nőkhöz való hozzáállása. Szerinte az ilyen fickók csak a sírba térnek meg. És ezt nem fenyegetésnek szánta. Danny kiviharzik, hogy hátha a társa tud valami bíztatóval szolgálni, de ma nem rá esett a ’jó hírek hozója’- beosztás. Danny leszarja, mert ha kell, akkor szemetelésért is lesitteli az ürgét. De addig is had próbálja meg Erin rács mögé juttatni.

A polgármester Frank irodájában őrjöng, hogy nem hiszi, el mi a fasz történik itt, mindenki rászállt, mint verebek a vezetékekre. Míg a Mr. Mayor károg, addig Reagan csak pingvinezik, hogy hát ez van. Az ’ez van, ezt kell szeretni’ érveléssel nem elégszik meg a polgármester és azt javasolja Franknek, hogy egy kicsit nézzen szét a nagyvilágban, mert rohadtul nem ártana, ha egy kicsit belefolyna a politikai életbe. Hát hogyne.  Jamie és Renzulli megint annál a háznál járőrözik. Pont ott van a fenyegető tekintetű ember is. Kicsit kekeckedik a zsekákkal, hogy inkább menjenek Willy Wonka csoki gyárába hátha van még ingyen fánk. (Nem szép dolog így rátapintani az igazságra.) Faszikám csak beszélni akar az asszonnyal, mert még mindig szereti. Jamie a frissen kilépett párkapcsolatából felszedett tapasztalatokkal bátran mondja, hogy nem így kéne kimutatnia mérhetetlen szeretetét. Erre a hapsi szégyenében elkullog, mint a szőnyegre piszkító kutya.

Frank meglátogatja egy haverját, aki a mostani sárdobálásból vesztesen jött ki. Frank szánja-bánja, de akkor sem érti, hogy mi lett a halottkém hivatallal? Mert 12.000.000$-t különítettek el csak nekik. Akkor hogy-hogy ekkora a csóróság? Lesz itt nemulass. Jamie is ilyen hangulatban keresi fel a múltkori nőt, hogy mi volt ez az egész a rendőrségen? Honnan tudja mi volt a kamu sztorija a kínai negyedes sztorinál? És most akkor mi van? Ki van benne a Kék Lovagok rendjében? Mennyi kérdés és semmi válasz.

A Reagan családi ebéd kínos csendben zajlik, majd egyszer csak az egyik kis szopadékból kitörnek a szavak, hogy mire ez a nagy csönd? Ez elindítja a szabadon mászkáló sorozatgyilkosról való diskurzust, mire Danny felesége szabadkozni kezd a gyerekek előtt, hogy nem úgy volt az, meg a bácsi nem gondolta komolyan, amikor felgyújtotta azokat a szegény nőket, mire végül Frank is közbeszól és csendre inti a nagygyűlést, hisz elvégre csak évi 52 ilyen ebéd van. Egyet sem kéne elszarni ilyen kellemetlen beszélgetésekkel. A kaja végeztével a konyhában azért lehet pár szót váltani az ügyről. Erin két pszichológusi vizsgálatnak fogja alárendelni a fickót, mire azok megállapítják, hogy elmebeteg így már kész is a beutaló a sittre. Okos kislány. Dannyt meg hívják egy helyszínre, mert nagyon úgy néz ki, hogy Dick Reed újra lecsapott.

Az eset hasonló, de közel sem ugyanolyan. Itt mélyebb, vadabb vágások vannak, míg Dick Reed áldozatainál finomabb nyomok vannak. Biztos valami kopír kutya volt, vagy valami idióta rajongó. Na akkor volt-e szatyor vagy valami táska Dicknél, amikor kijött a sittről? A helyes válasz: nem. Akkor a rajongói levelek még mindig a börtönben vannak. Eközben Jamie a laptopján nyomoz Joe ügyében és kideríti, hogy a rajtaütés után az egyik társát kitüntették. Még Jamie sem tudja összekötni a szálakat, de egy idő után úgyis a szánkba rágják a dolgokat.

Frank merengve szemléli New York látképét, mire asszisztense is megérkezik, egy halom aktával. Reagan felügyelőnek ugyan már valami megbeszélésen kéne lennie, de leszarja, mert nem nagyon kíváncsi a politikusok felesleges eszmecseréire. „Tegye csak le az asztalra őket.” utasítást adva, lassú léptekkel közeledik a titkárnő felé, helyet kínál neki, majd maga is az asztalhoz ül – a lehető legtávolabb a dokumentum halmaztól – és hátradőlve (like a boss) mondja: kezdjünk neki, mert sok meló vár még ránk. Majd nem csinál semmit, csak nézi, ahogy a titkárnő dolgozik.

Danny társával együtt nézegetik a frissen begyűjtött rajongói leveleket, mire végül találnak valami használhatót is. Egy honlap, mely mázlidöfikés.com – anyád – címre hallgat, egy csomó fotót meg minden más egyebet tartalmaz. Ők is ott voltak, amikor Dick kijött a sittről és csináltak is egy ’pózolj a kedvenc sorozatgyilkosoddal’ képet. Na, akkor talán ideje meglátogatni őket. A helyszínre érkezve a kedves rendőri kopogtatás egyből meleg fogadtatásra lel és a tébolyult ember beinvitálja a nyomozókat, hogy érezzék otthon magukat szerény hajlékában. Danny egy kicsit értetlenkedik, a társa is feszült, majd megtalálják a tegnap esti áldozatról készül fényképeket, ami bőven elég ok arra, hogy bevigyék a hapsikát. De ekkor dalolni kezd, mint egy kismadár, hogy nem én voltam biztos urak, hanem a társam. Ekkor sikerül elkotyognia azt a nem mellékes információt, hogy tegnap találkoztak valami autós helyen Dick Reeddel. Danny ’ az meg, hogy a picsába lehet’ tekintettel néz, és indul el a szadista szexuális ragadozó házához.

Megérkezésükkor az ügyeletes rendőr, akinek az volt a dolga, hogy figyelje a házat, egyből mentegetőzni kezd, hogy itt aztán senki se be se ki nem ment sehová. A muter katatóniás – az valami vallás vagy valami rap zenekar? – szóval tuti nem segített Reednek. Danny az emeleten megtalálja a kikötözött és egy kicsit megcipőzött testvérhúgot, aki leadja a drótot, hogy Dick a pincében él. Danny lelopakodik, de senkit sem talál. Majd a penészes matrac árnyékában észrevesz valami furcsát és akkor látja meg a ház alatt gondosan kimunkált alagút bejáratát. A ház előtt álldogáló bodyguard fejét kétszer is leüvölti, hogy erről miért nem tudott senki. Dicknek semmi nyoma, úgyhogy a korábban már bántalmazott nőt kell megkeresni és megvédeni, nehogy még egyszer Reed késébe szaladjon.

Frank az irodájában fogadja azt a képviselőnőt, aki a sajtótájékoztatón olyan csúnyán megfingatta. A következő a tényállás. A nő elsikkasztotta a halottkém hivatal számára elkülönített lovetta egy nagyobb részét, szóval kussoljon és tűrje a dolgok következményeit, mert így jár az, aki egy Reagannel baszakszik. Eközben az egykori és mostani áldozat házának bejáratánál egy gyanús alak matat. A nő bekucorodik a szekrénybe és onnan várja a biztos halált. Megszólal az ária, amire Dick szokott nőket kaszabolni. Erre a nő még jobban összecsinálja magát, és amikor a férfi megtalálja , pont akkor érkeznek meg Dannyék is és ekkor derül ki, hogy ez a fickó nem is Dick Reed, hanem az (utánozós majom) rajongója.

A helyszíni vallatás során, ami abból áll, hogy Danny őrülten leüvölti az ember fejét, hogy még az istennél is jobban féljen tőle, kiderül, hogy Dick lepasszolta ezt az ügyet, mert már másra vadászik. De kire? Megy a telefon Erinnek, hogy vigyázzon magára – egyen rendesen – nézzen körül az úttestnél, mert a sorozatgyilkos újabb áldozatra vadászik. Danny a fickó muterjához küld járőröket, de már a sokat sejtető zenének és a gondosan előkészített magányos szituációból kikövetkeztethetjük, hogy Erin a következő a halál listán. Plusz az épületben, pont Reed lett az ügyeletes gondnok, aki serényen polírozza az ügyészség járólapját.

Erin csörög a faternak, hogy mi az ábra. Frank flamós, úgyhogy felajánl egy apja-lánya vacsorát, amit Erin szívesen fogad. Még kiad egy utolsó csicska melót az asszisztensének, majd amikor indulna haza látja, hogy csórikámnak elmetszették a torkát. Erin beszarik, és akkor látja meg Dick Reed kéjsóvár pofáját. Itt bajok lesznek, úgyhogy hozzá vágja a táskáját – amiben a mobilja is volt, istenem – és vészkijáratot vagy bármi menekülési tervet nem keresve visszarohan az irodájába. Eközben az aggódó Danny is rácsörög a faterra, hogy mi van Erinnel , mert nem veszi fel a telefonját. Tovább halad az üldözés. Dick „nagy nehezen” megtalálja Erint, akinek kevésbé sikerült jól kiviteleznie a ’majd hozzávágom a porral oltó készüléket és ezzel egérutat nyerve jól elmenekülök’ óramű pontossággal kimunkált és eltervezett haditervét, Dick elkapja és az üvegfalhoz nyomja. Erkölcstelen dolgokat súg a nő fülébe mire pont időben megérkezik Frank, aki fegyvert szegezve a férfira arra utasítja, hogy kurvára ne csinálja ezt. Dick még mondana valamit, de addigra már Frank pont szemközt trafálta egy golyóval. Ezután már csak lányát kell vigasztalnia.

Egy újabb sajtótájékoztatón a polgármester úgy konferálja fel Franket, mint a nap emberét. Kicsit fürdőzik a tapsviharban. Ugyan-ugyan, hisz bárki ezt tette volna. Jönnek a felesleges kérdések, hogy mi lesz a képviselő asszonnyal, hogy vádat emelnek-e ellene, majd végül Kelly Davidson is felteszi a kérdést, hogy mi van Erinnel. Frank büszkeséggel átitatott tekintettel a szemében mondja, hogy Erin jól van, és újra visszaáll a melóba, mert sok gazember van még az utcákon.