Hát Szűzmáriám, na. Be kell vallanom, úgy vagyok, mint az ősrégi viccben a parasztbácsi a repülőgépen: arra ugyan számítottam, hogy összefosom magam, de hogy mindez a nyakamba is szakad, arra nem. Azt se tudom, hol kezdjem, tényleg. Ha már a kommentelők is Szalay Annamáriáért sikoltoznak a beszavazó alatt, az a vég kezdete, és ez még csak a harmadik, essünk túl rajta. Aki kurvának állt alapon a tizenhat perces csúszást meg sem említem, a hüvelygomba, a makacs foltok és a gyufafejű helyszínelő fontosabb a pontos műsorkezdésnél, végül is, mi csak a nézők vagyunk, a tévéhíradó elé is csak azért ülünk le mostanság, hogy megtudjuk, született-e kisvízilovacska akármelyik állatkertben, faszér kell a népet politikai-gazdasági hírekkel sokkolni, mikor egész nap gürizett, mint az igavonó barom. Jön Balázsunk, felnyögök, a sztájliszt a napokban fejezhette be Nick Hornby Egy fiúról c. könyvét, pontosan így képzeltem el a lúzer kiskölyköt, nem, nem láttam a filmet, elveim vannak. Aszongya Balázs rögtön az elején, Sehere az első lány, aki bejutott a Villába, hát igen, mivel előtte három fiúból lehetett választani, ez önmagában nem nagy érdem, de nagyvonalúan legyintek, megint megnézhetjük a három ízig-vérig nő ordenáré óbégatását, hogy aztán jöjjön a három férfi (sic!) akik a csendet nem nagyon ismerik. A Dumagépek. Első közülük az ellenállhatatlan Ricsi.
Ricsi, az ellenállhatatlan, és az ing
Ellenállhatatlan Ricsi egyébként a megszólalásig Pinokkió olyan ingben, amilyet utoljára a Macskajaj c. filmben láttam Garga bácsin, ha azt mondja, azért akar beköltözni a Villába, mert igazi kisfiú akar lenni, tökön szúrom magam. Jön a mindent jobban tudó Márió, pásztellebb árnyalatú, úgyszintén Garga bácsi ingben, és a hihetetlenül udvarló Fecó. Fecó ismeretlen okból – a kommentelők néhány csíkra tippelnek, én súlyos elmezavarra – ordítva érkezik a stúdióba, Balázs szerencsétlenebb helyzetben van, mint én, én nézhetek bambán és értetlenül, ő nem, aztamindenit Fecókám, ez komoly megérkezés volt. Azbazmeg. Ricsi üres fejjel jött a stúdióba – a szó szoros és átvitt értelmében is – lesz ami lesz alapon. Márió nem fél, Fecó ingje különleges, megáldatta a papokkal a pécsi négytornyúba’. Ha Pavlov élne, zokogva tépné a fanszőrzetét kínjában, Fecó ugyanis a Fecó név hallatára automatikusan ordítani kezd, én együttérzek Pavlovval és folyatom a nyálam a hirtelenjében elrágott négy darab magnebé miatt, de úgy érzem, valami keményebb anyagra kell áttérnem. Balázs könyörög, valaki szedálja le Fecót, engem ugye már nem kell, Fecónk ordít, mi vagyunk a sómenek, hajrá mindenki, hajrá pécsiek, hajrá magyarorszáááááág! Gyorsan megnézzük a nyereményt, feltúrom a gyógyszeres fiókot, csak cévitamin meg ligetszépe van, nem baj, veszek be azokból is, valami csak hat. Rövid gondolkodás után fújok néhányat a rhinospray plus-ból is. Szájba. Persze hogy, most jönnek a bemutatkozó kisfilmek.