Mérsékelten őrültnek tűnő férfi vásárolgat dúdolva, miközben egy másik követi. Rövidesen kiderül, hogy egy egész csapatnyi FBI ügynök jár a nyomában, amit ő különösebb ellenállás nélkül tudomásul vesz. A rendőrautóban aztán a kormánynál üldögélő zsarunak kezd bókolni, mondván, milyen szép kék az egyenruhája, színe az éghez hasonlatos, olyan megnyugtató és könnyed, hogy az ember szinte elrepül tőle. Még párszor elismétli, hogy óh, lágy szellő, meg égszínkék, ÉGSZÍNKÉK szerkó, mire a sofőr kellemesen ellazul, látása szelektívvé válik, így sajnálatosan pont a szembe jövő kamion kerüli el a figyelmét. Eredmény nagy csattanás, 1 halott seriff, 1 sebesült ügynök, valamint 1 szökött rab. A még élő zsaru Mulderéknek referál a történtekről, ismertetve a magát nemes egyszerűséggel Törtetőnek nevező fickó eddigi pályafutását, aminek fő furcsasága, hogy körülötte igen sokan lettek öngyilkosok, pedig nem is pszichiáter a foglalkozása. Nagy az esély, hogy valahogy sikerült halálba szuggerálnia áldozatait, ami kínos, mivel elég nehezen bizonyítható.

Törtető a „ronin” szót írta a kocsira visszafelé, de Mulder így is kitalálja, mert Oxfordban tanult. Ez a fokozat nélküli szamurájok elnevezése, úgyhogy ügynökeink újságokban kezdenek kutatni, mivel az ilyenek állítólag hirdetni szokták magukat. Amíg keresgélnek, bejön egy lila arcú FBI alkalmazott, akinek Scully jól a képébe bámul, majd mondja is, hogy „bocs, nem bírtam máshova nézni”. Holly – mert neve is van szegénykének – elmeséli, hogy valaki leütötte és kirabolta, Scullyék együtt éreznek. Scully nem érti, hogyan vehette rá az elkövető szegény megboldogult seriffet, hogy menjen neki a kamionnak, aztán utolsó erejével kikapcsolja a bilincsét is, úgyhogy Mulder mesél neki a hipnózisról, meg a reklámok gonosz, manipuláló trükkjeiről. A nő még mindig nincs meggyőzve, de ő már csak ilyen. Mulder talál egy visszatérő hirdetést, ami problémamegoldó szolgáltatást ajánl OSU aláírással. Az első ’94 áprilisában jelent meg, amikor a gyilkosságok is kezdődtek. Az OSU meg azt jelenti japánul, hogy TÖRTETNI. No, megy ez a nyomozás szépen.

Elkártyáztam a gyönge szívem, idézhetnénk Hell Istvánt és sok részeg bölcsészegyetemistát, mert a múltkori pókerparti után nagy romantikus nyálcsöppek fognak most potyogni. Esernyő kinyit, múltba utazik, pontosan négy héttel a kitekintések előttre, egy ct lelet elé. Bryce és egy másik doki vizslatja a képeket: a rák átterjedt a májra, de ki a beteg? Nem vergődünk kétségek között, a körszakállas öngyilkos már a veserák négyes stádiumban van és nincs esély a felépülésre. Bryce a hír után zombi üzemmódban halad az autójához és beülve hasonló idegállapotban tolat ki a parkolóházban, bele is paffanva egy másik kocsiba. Ha nem értenénk ennyiből, mit érez, még végignézhetjük, ahogy szándékosan ripityára töri a másikat, annak a sofőrét is ignorálva (csippcsöpp1). Rá két hétre Tokióban Keiko Arahida állásinterjúját látjuk, gépészmérnök, boi-medikus és robotikus, bár elég, ha annyit mondok, nem hülye. De Japánban vagyunk, hat férfivel a munkáltató oldalon, akik Jimi Hendrix, a gitár és a salsa mint példakép és hobbi megemlítése után leizzadnak, de leginkább az az ordító probléma okoz náluk hányingert, hogy egy nő próbál beférkőzni a cégbe, de Keikonak sikerül (csippcsöpp2).

Ezt megünneplendő, az anyja két nappal a munkába állása után meglepetéspartit szervez, ahová meghív két fiatalembert is. Jó, ne kerülgessük a témát, itt Keiko totális megalázása folyik mint felnőtt nő, aki önmaga dönt az életéről. Mert nem, nem ő dönt róla, hanem a szokások és a férfiak (csippcsöpp3). Eközben Los Angelesben Bryce egyre szarabb állapotban van és egy műtét után hiába kér elnézést Oliviától a hibázásai miatt, az dühös és megkérdőjelezi Bryce elhivatottságát. A kitekintés napján dokibácsi ül a pszichológusnál és a magányáról beszél, mert igen, kurva magányos, nem akar senkinek beszélni arról, ami történik vele, ami vár rá. A családját terhelni nem akarja, a kollégáitól szánalmat nem akar és hiába lelkesíti a pszichológus, csak megveszi a pisztolyt, csak kimegy a mólóra, csak a fejéhez teszi és minden bizonnyal meg is húzná a ravaszt, de a sztorit ismerjük: elájulnak. És végre látjuk a kitekintést, a rajzolt lánnyal, ahogy egy étteremben várja őt Bryce, japánul beszél és aki eljön, nem más, mint Keiko. Az ő csuklóján áll a Higgy!, az ő arcát festi meg rajzolja le annyiszor dokibá és szemmel láthatóan Keikonak is nagyon tetszett, amit a tokiói fürdőszobában elterülve látott (csippcsöpp4).

Az Emilio Estevez által rendezett epizódban profi tolvajok látogatják meg a brazil konzulátust, és bár nem visznek el semmit az ott található temérdek kincs közül, a biztonsági őrt azért bezárják egy titkos szobába, ami csak Nespola konzul hangjára nyílik. A diplomata sajnos éppen külföldön tartózkodik, így az üggyel megbízott Don az öcsikéhez fordul, hátha ő kitalálja, hogy varázsolhatnák elő a pórul járt alkalmazottat jelszó és eredeti hang nélkül. Zsenike nem okoz csalódást, és Nespola Youtube-on fellelhető beszédei, illetve az angol nyelv 44 fonémájának megfelelő variálása segítségével eléri, hogy nyíljon az ajtó, ami mögött a megkötözött őrön kívül nagy mennyiségű sportcipőt találnak, amik közül egy pár hiányzik.

Nikki szerint nem is olyan extrém ötlet betörni egy felbecsülhetetlen értékű műtárgyakat is rejtő épületbe egy-két csini csukáért, mert egyes körökben a cipő státuszszimbólumnak számít. A szabadságáról visszatért Nespola beavatja az értetlenkedő ügynököket a pénzszerzés új módjába, ami nagyon egyszerű, csupán drágán megvásárolt márkás lábbeliket kell még drágábban értékesíteni. A hiányzó párt például 250 000 dolcsiért vette a konzul úr, és öt év múlva hatalmasat akart velük kaszálni, de most hoppon maradt. Liz Denverbe készül, mert kinevezték ott valami fejesnek, Don meg gratulál, mert igazi úriember. (Ebben a sorozatban biztos nem fogunk megperzselődni a forró érzelmektől…)

Rejtélyes okból három részt kihagyott a Cool, köztük ezen epizód előzményét, a Piper Maru-t, amely címét egy francia mentőhajóról kapta, ami ugyanott járt, ahol a Talapus feltehetőleg megtalálta az ufót. A legénység összes tagja súlyos sugárfertőzéssel tért vissza, kivéve egy Gauthier nevűt, aki viszont valamiféle idegen eredetű fekete olajjal „szennyeződött”, amit továbbadni is képes. Szépen meg is fertőzi a feleségét, aki később Krycekre is „átruházza” az anyagot. Scully ki van bukva, amiért a nővére ügyét lezárták, Mulder pedig Krycekből próbál információkat kiszedni a kormány rosszaságairól.

„Haditengerészeti Kórház, Pearl Harbor, 1953.”, mondja a felirat, miközben egy súlyos sugárbetegségben haldokló férfi a végzetes küldetésről mesél, aminek során minden társa odaveszett. A vallomást magnóra is rögzítik azok a jóarcú fiatalemberek, akik hallgatják. Elmondja, hogy egyik társa, Johansson összezárta őt és a többieket egy olajos szemű emberrel, akiből aztán kifolyt a fekete cucc, miután leütötték. Ez a valami volt az ellenség szegény fickó szerint, ami megfertőzött mindenkit a halálos kórral, majd dolga végeztével visszaszivárgott a tengerbe, vagy ki tudja, hová. A katona úgy gondolja, azért küldték őket oda, hogy őrizzék azt a dolgot, ami még mindig ott pihen valahol, arra várva, hogy újabb áldozatokat szedjen. A kétségbeesett beteg könyörög a felette álló egyik férfinak (aki nem mellesleg Mulder papája), hogy hozza nyilvánosságra az igazságot, mire az jelentőségteljesen kollégájára néz, az meg a harmadik tanúra pillant, aki nem kevésbé jelentőségteljesen RÁGYÚJT, majd biztosítja az exitáló férfit, hogy jó kezekbe került az információ. Cö.

Visszatérünk a jelenbe, ahol Scully főnökéhez rohan a kórházba, ugyanis meglőtték szegényt egy étteremben. Skinner pocsékul néz ki, és az orrából kilógó cső sem javít a látványán, de azért úgy tűnik, megmarad. Elhaló hangon közli a rémült Scullyval, hogy valahol már látta a támadóját, majd visszakábul. A nő keményen intézkedik felettese őrzéséről, ami a kollégáknak nem nagyon tetszik, de lenyelik. Mulder Krycek társaságában autókázik, akitől egy kormányügyleteket bizonyító kazetta hollétét szeretné megtudni. Leszorítják őket az útról, majd Kryceket kirángatják a kocsiból, és a kaziról faggatják, amit Mulder a fejsérülésétől félig ájultan néz végig.

Elhivatott bogármérnök magyaráz a csótányokról egy riadt emberkének, majd amint elkezdené irtani a kis dögöket, fulladozni kezd. Megbízója már csak utolsó másodperceinek lehet tanúja, amik nem túl szívderítőek, sőt. Mulder lakásából száműzve valahol Massachusetts-ben kémleli az éjjeli eget autójából, majd Scullyval telefonál, mert ők még hétvégén sem tudnak meglenni egymás nélkül. Lezajlik egy rövid vita a földönkívüli intelligens életről, de azért semmi komoly, elvégre most lazítás van. Kis flört is becsúszik, majd Muldert egy idős rendőr kezdi zaklatni. A kérdezősködés nem tart sokáig, mert a zsarunak mennie kell, ugyanis újabb csótánytámadáshoz hívják. Erre Mulder is felfigyel, hisz’ a dolog korántsem hangzik hétköznapi ügynek.

Azonnal ott is terem a szerencsétlen bogárirtó teteme mellett, közben Scullyval is tartja a kapcsolatot, akinek szokásos esti tevékenységeibe többször is betekintést nyerhetünk az epizód során. Most éppen a tévé előtt eszegetésben zavarta meg társa a bogaras halálesettel, de ő nem haragszik, inkább telefonon keresztül diagnosztizálja az áldozatot. Anafilaxiás sokkra gyanakszik, amit csótányallergia váltott ki. Mulder nem vitatkozik, mert hisz Scully doktornőnek. Röviddel ezután egy drogos fiatal karjába másznak bele a bogarak, aki ettől pánikszerűen szétvagdossa magát. Scully a kiskutyáját fürdeti, mikor a történtekről értesül, és megint remek magyarázattal szolgál. Valószínűleg a belőtt srác csak hallucinálta, hogy a csótányok a bőre alá fúrták magukat és simán kinyírta magát miközben el akarta távolítani őket. Mulder továbbra is bólogat, majd elfog egy gyanús kis rovart, ami szétmorzsolódik a kezében, és fel is sérti azt. Olyan, mintha fémből lenne a páncélja, ami több mint szokatlan.

Újabb csupasz ember érkezik a jövőből, csúnya sebbel a mellkasán, majd egyelőre ismeretlen cél felé veszi az útját. Sarah nem tudott aludni éjjel, mert tart Camerontól, a robotlány meg Johnt szidja le, közölve, hogy nem lehet benne megbízni, amiért az életét kockáztatva megjavította őt. Úgy látszik, a hála nem terminátori kategória. Sarah suliba küldi Johnt, hadd lazítson egy kicsit az a szegény gyerek, de a megviselt hősnek nincs kedve a nyelvtanhoz, helyette inkább az udvaron üldögél szomorkásan. Magányát rámenős osztálytársnője, Riley zavarja meg, aki nyilvánvalóan szereti a kihívásokat. Saraht egy szimpatikus terhes nő vezeti körbe a család új otthonában, majd engedi Cameronnak, hogy megfogja a hasát. Pinokkina pszichopata tekintetét a zavarnak tulajdonítja, ezért hozzáteszi, hogy „Nem fura? Egyszer te is ott voltál anyukád pocakjában”. Cameron persze továbbra is ridegen néz, Saraht meg valószínűleg a frász kerülgeti a gondolattól, hogy egyes tudatlanok szerint a gépszörny az ő méhéből mászott elő.

Mrs. Dixont (csak szerintem emlékeztet Linda Hamiltonra? ) Ellison keresi fel, aki beszélni szeretne vele, meg az időközben betoppanó kedves urával is. Sarah éppen elmerülne gondolataiban, mikor beesik hozzá a súlyosan sérült jövőbeli ellenálló, és azt hajtogatja, „Állítsátok meg Greenwayt!”, illetve a Serrano Point erőművet emlegeti, meg azt, hogy két nap van a katasztrófa elkerülésére. Részletezni már nem tudja, mert nagyon meghal. Az említett létesítmény az emberek egyik legfontosabb stratégiai pontja lesz a nagy háborúban, úgyhogy nem lenne kellemes, ha történne vele valami. Sarah és Cameron be is épül az erőműbe, ahol gépleány gyorsan azonosítja Carl Greenwayt. Mrs. Dixon rosszul reagál a hírekre, miszerint Charley a háta mögött volt menyasszonyával akciózik terminátorok ellen, kap is a csávó egy pofont. Ellison azt javasolja, tűnjenek el minél előbb, mert különben baj lesz. Riley tovább udvarol Johnnak, aki végül meghívja őt az új Connor-lakba, amit még maga sem látott.

Csodáról prédikáló pappal nyitunk, aki némi hatásvadászattól sem riad vissza, ha a hívek meggyőzéséről van szó. Kezét ökölbe szorítja, ujjai közül vér buggyan elő, a nép meg jól be is veszi, hogy az atya az orruk előtt stigmatizálódott. Csak egy néző figyeli rosszalló tekintettel a műsort, ő pedig Windom Earl a Twin Peaks-ből, persze itt nyilván másképp hívják. Hogy hogyan, azt egyelőre nem tudjuk meg, azt viszont igen, hogy érzékenyen reagál a nyájat megtévesztő pásztorokra, ugyanis arcán ördögi vigyorral kapja el az előadás után szépítkező „művészt”, és meg is fojtja. Az atya nyaka füstöl, pár csepp vér hullik a fehér cipőkre, nagyon drámai. Kedvenc ügynökeink hamar a helyszínre érnek, ahol Mulder pillanatok alatt málnaszörpként azonosítja az áldozat körüli tócsát alkotó piros folyadékot, majd elmondja társának, hogy ez már a tizenegyedik eset, amikor ál-stigamtizáltakat gyilkol meg valaki. Az illető feltehetőleg már keresi újabb áldozatát.

Jelölt is akad a kis Kevin személyében, akit rosszalkodás miatt hív a táblához a tanár néni, aztán lesz nagy ijedtség, mikor összevérezi a krétát a lyukas tenyerével. Erről Mulderék is tudomást szereznek, meg arról is, hogy ez már nem az első eset, hogy a gyerek vérzik, csak korábban szülői bántalmazásra gyanakodtak. Ezt az elméletet erősítette, hogy Kevin apja cseppet őrült, és jelenleg is a vigyorgóban pihen, amiért azt állította, hogy a fia Isten kiválasztottja, és meg kell védeni őt a gonosz erőktől. Scully néni megvizsgálja a kisfiút, aki nem tudja, hogyan lett sebes a keze, aztán szétrobban a szájában a lázmérő, ami elég fura. Megérkezik az anyja is, akire rögtön csúnyán néz mindenki, és a gyámügyisnek látszó nő közli is vele, hogy jobb lenne Kevinnek egy kedves kis intézetben, amíg ki nem derítik, mi is történt valójában. Ezt bírom az amerikai filmekben, hiába volt a gyereknek kutya baja mielőtt a táblához ment, ha sérülés van rajta, azt biztos az anyja okozta neki otthon, csak rejtélyes módon láthatatlan maradt a kritikus pillanatig. Remek, irány az árvaház, a mamit meg tarkón lőni, az a biztos.