Lucy elmondja az őrsön Andynek, hogy mennyire rettegett, amikor a diszkóban kialudtak a fények, és kitört a pánik. Arra gondolt, hogy amikor megindul a szülés, a kórházban is bekövetkezhet egy áramszünet, és beragadhat a liftbe. Andy megnyugtatja, hogy ő akkor is segítene neki világra hozni a gyereküket. Kölcsönösen szerelmet vallanak, és csókolóznak.
Cooper a rajzot bámulja, és feszülten várja a híreket. Az érkező seriff jelenti, hogy három megyében keresik Earle-t, de nyoma veszett. Cooper szerint csak a rajz segítségével találhatják meg. A rajzon azonosítja még az óriást, a törpét és a tüzet, a cetlin talált üzenetet idézi: „tűz, jöjj velem”. Ekkor lép be Pete, és bejelenti, hogy Tuskó Lady ellopta a furgonját, behajtott vele az erdőbe. Coopernek az erdőről a Ghostwood park jut eszébe, Pete 12 pisztrángot említ, a seriffnek pedig minderről a Glastonbury park ugrik be, ahol 12 szikomorfa alkot kört. Sólyom közli, hogy pont ott találta a naplóból kitépett lapokat. Megérkezik Tuskó Lady, Cooper kérésére egy üveg olajat hozott. Pete követelni kezdi rajta a furgonját, ezért felvilágosítják, hogy Earle az álruhás autótolvaj. Tuskó Lady elmondja az olajról, hogy a férje közvetlenül a halála előtt szerezte, és azt állította, hogy „az olaj meg tud nyitni egy kaput”. Megszagolják, és rögtön Jacoby jut eszükbe, aki égett olajszagot érzett, amikor Leland megfojtotta Jacques-ot. Behívják a felépült Ronette-et, aki számára szintén ismerős a szag, retteg tőle, Laura halálának éjszakáján érezte.
Earle leparkol a Glastonbury parkban Annie-vel. Bemutatkozik, majd rángatja, és egy zseblámpával ijesztgeti a nőt. (Még mindig éjszaka van.) Annie azt mondja, hogy ha meg kell halnia, Earle ne halogassa a dolgot. A fickó közli, hogy ki akarja élvezni a nő félelmét. (Ugye a félelem a Fekete Barlang kulcsa.) Elindulnak az erdőben, Annie imákat kántál, végül elérnek a fehér körös tisztásra. Earle úgy indokolja Annie elrablását, hogy ezzel is Coopernek akar ártani, mert elszerette a feleségét. Végül a kör mögött, néhány halványan felsejlő vörös függöny között eltűnnek.
A doki bekötözte Nadine és Mike fejét, Mike-nak tanácsokat ad, hogy hogyan jegelje a sérülését. Norma úgy vigyorog, mint a tejbetök, Ed pedig vidáman csettintgetve sétafikál. Aztán táncra perdülnek, mintha teljesen máshol lennének. (A szürreális jelenet Lynch Rabbits című mini-sorozatára hasonlít.) Mike megint szerelmet vall Nadine-nek, bevallja, hogy néha kicsit bizonytalan volt a kapcsolatukat illetően, de amikor a nőre ráesett a homokzsák, rájött, hogy mindenre képes lenne érte, ekkor ütötte le valaki egy tuskóval. Nadine nem ismeri fel Mike-ot, nem érti, hogy mit keres az idegen srác a házában. Rikácsolva követeli, hogy Ed zavarja el Mike-ot, aztán meglepődik Norma jelenlétén is. Leesik neki, hogy a nő ismét összejöhetett a férjével, hisztizni kezd, a függönyhúzóját keresi. Ed kihúzza belőle, hogy ismét 35 évesnek érzi magát, természetesen az ilyen jellegű filmek szabályai szerint a fejsérülésétől ismét régi önmaga lett.
Haywardéknél Eileen és Ben megpróbálja tisztázni Donnával a helyzetet, a lánynak azonban elege lett, összecsomagolt, és készül világgá menni. Ben magára vállalja a dolgot a szülei helyett, de pont az a probléma, hogy Donna már azt sem tudja, ki az apja. Ekkor ér haza a doki, megfogja a zokogó Donna kezét, és határozottan elzavarja Bent. Befut Ben ritkán látott felesége is, letolja a férjét, hogy mit kavar. Donna úgy dönt, hogy akármi is a helyzet (senki nem mondta ki, hogy Ben az apja), továbbra is a dokit tekinti az apjának. A dokiban felmegy a pumpa, végül behúz egy akkorát Bennek, hogy szó szerint a fal adja a másikat. Ben vérző fejjel rángatózik a padlón, talán meg is halt.
Andrew az éj leple alatt magához veszi a kulcsot. Miután összehasonlítja egy másikkal, rájön, hogy egy értékmegőrzőé. A sajátját teszi a helyére, hogy Catherine és Pete ne vegyék észre a változást, de Pete figyelte a sötétben, Andrew lebukott. Cooper és a seriff ekkor érnek a Glastonbury parkba. Az erdő szélén Cooper közli, hogy egyedül kell továbbmennie. Megtalálja a tisztást a körrel, neki is megjelenik a vörös függöny, ő is bemegy rajta. A seriff azért óvatosan követte, látta az eltűnését. Ledöbben, de nem próbál Cooper után menni. Hősünk egy régi álmából ismerős helyre érkezik, ahol cikkcakkos a padló, vörös függönyök a falak, a dekoráció Vénusz szobrokban, fotelekben és lámpákban merül ki, továbbá mindig szól a zene. Egy rövid folyosó után belép a szobába, ahol először látta Laurát. Ekkor bekapcsol a stroboszkóp, és betáncol a kis ember. Rövid időre láthatjuk a szintén fejlődési rendellenesség miatt furcsa hangú és szokatlanul kinéző Jimmy Scottot is, amint énekli a „Sycamore Trees” című betétdalt. Kint Andy csatlakozik a seriffhez, Coopert várva reggelig a tisztáson virrasztanak. A seriff a körre meredve megállapítja, hogy Cooper már tíz órája bement.
Audrey bevonul a helyi bankba. A bank vezetője, az éjszakai pincérhez hasonlóan egy csoszogni is alig tudó, vénséges-vén, szenilis öreg üdvözli, és felajánlja a segítségét. A lány miközben bilincsekkel „polgári engedetlenségként” odaláncolja magát a nagy széf rácsához, közli, hogy szeretné, ha az öreg értesítené a helyi lapot az akciójáról. Audrey ezzel a lépéssel az apjának próbál segíteni, addig nem tágít, amíg a városi közgyűlés nem dönt a Ghostwood fejlesztés ellen. Ekkor érkezik Pete és a mindenki által régóta halottnak hitt Andrew, az öregnek tátva is marad a szája a meglepetéstől. Pete tisztázza, hogy Andrew életben van, Andrew pedig szeretne hozzáférni a kulcshoz tartozó értékmegőrzőhöz. A széfbe nem annyira bonyolult a bejutás, mint amilyennek az öreg gondolja, Audrey kicsit tipegve kinyitja a rácsot, így mindenki bemehet. Andrew egy idézettel dicséri a lány kitartását, akármiért is harcol. Az öreg nagyon lassan kinyitja a keresett fiók zárját, magát az ajtót már a győzelemittas Andrew nyitja ki. Nagyot koppan, ugyanis egy ketyegő bomba és egy üzenet néz vele farkasszemet: „Elcsíptelek, Andrew. Szeretettel, Thomas.” A bomba rögtön fel is robban, az épületben senki nem marad életben.
A bisztróban Briggs őrnagy és a felesége egy bokszban turbékolnak, eszerint az őrnagy az éjszaka teljesen rendbe is jött. Bobby boldog a családi harmóniát látva, ő Shellyvel turbékol a pultnál, sőt meg is kéri a fiatalasszony kezét. Shelly rámutat, hogy még Leo gyűrűjét viseli, nem mintha ez leküzdhetetlen akadály lenne. Mellesleg Bobby szerint (feltehetően az apjától tud ilyen részleteket) „Leo valószínűleg életfogytiglani büntetését tölti az erdőben”. Ekkor kapunk egy vágóképet Leóról, aki még mindig tartja a fogával a pókketrecet, de már nem nagyon bírja. Jacoby és Sarah is betérnek a bisztróba, a nő szokásához híven zavart, a furcsa öltözékű pszichiátere támogatja. Sarah az őrnagynak hozott üzenetet, valami megszállja, és nagyon torz, mély hangon mondja: „a Fekete Barlangban vagyok Windom Earle-lel”.
Cooper még mindig a vörös függönyös helyen van. Ahogy anno az álmában, az egyik fotelben ül, egy másikban a furcsán beszélő kis ember. Itt egyébként Coopert leszámítva mindenki fordítva mondta fel a szövegét, amit fordítva játszanak le, így a hangsúly torz, a szöveg nehezen érthető. A kis ember közli hősünkkel, hogy a következő találkozásukkor ő nem önmaga lesz, aztán dobbant a lábával, és dadaista elemként érdeklődik, hogy Cooper inna-e kávét, választ azonban nem vár. Besétál Laura is, leül a harmadik fotelbe, mint a régi álomban. Kacsint és csettint, majd közli, hogy 25 év múlva újra látják egymást (az álomban Cooper öreg volt), aztán eltűnik. A helyén megjelenik a vén, vigyorgó, éjszakai pincér egy csésze kávéval. Elereszt egy indián csatakiáltást, aztán hosszan ismételgeti a „kávé” szót, és leteszi a csészét Cooper mellé. Amikor a kamera visszatér rá, már az óriás áll a helyén, aki leül a kis ember mellé, és közli, hogy „egy és ugyanaz”. Cooper a kávéért nyúl, de amikor beleinna, a folyadék megszilárdul. Amikor ezt demonstrálná azzal, hogy nem folyik ki, a kávé ismét folyékony lesz, és valamennyi kiömlik belőle. Újabb pohárdöntés után újfent változik az állaga, sűrű, nyúlós lesz, mint a fáradtolaj. A kis ember Bobot említi, kialszik a fény, csak a stroboszkóp villog tovább, és Cooper kimegy a szobából.
Cooper egy korábbival megegyező folyosó után egy ugyanolyan szobába jut, mint az előző, csak a kis ember hiányzik belőle. Visszamegy az előző szobába, a kis ember még ott van, és közli, hogy „rossz az irány”. Akkor tehát „előre, rendületlenül”. A következő szoba ismét üres, aztán megjelenik a rángatózó és üvöltöző kis ember. Leül, feláll, majd elbújik a fotel mögé. Maddy lép be (emlékeztetőül: Laura ugyanúgy kinéző unokatestvére, akit szintén Leland-Bob ölt meg), figyelmezteti Coopert, hogy vigyázzon Laurával. Hősünk visszamegy a másik szobába, ami most teljesen üres, leszámítva a bogár méretűre töpörödött kis embert, aki annyit mond, hogy „az alteregó”. Amikor Cooper oldalra néz, megjelenik a fehér szemű (ez a gonosz alteregók jellemzője) Laura, aki elkezd fenyegetően üvölteni és sikítani. A villódzó káoszban Earle arca is feltűnik, Cooper menekülni kezd. A következő szobában azt veszi észre, hogy véres a keze és a hasa, és véres nyom húzódik mögötte a padlón. Visszatámolyog az előző szobába, ahol Caroline-t és saját magát látja a földön, vérbe fagyva. A nő felkel, átváltozik Annie-vé, aztán eltűnik. Cooper Annie-t szólongatva megy a következő szobába. Ott Annie már nem véres, így szól: „Dale, láttam az arcát annak, aki megölt engem. A férjem volt az.” Annie nem hallgat a nevére, egy pillanat múlva már a fehér szemű Caroline áll a helyén (vagyis Caroline szólt Annie-ként is, őt ölte meg a férje, Earle). Majd visszatér Annie, közli, hogy még életben van. Aztán a fehér szemű, tomboló Laura kerül a helyére, utána Earle, és Annie is megjelenik harmadiknak.
Earle artikulátlanul röhög, és felajánlja Coopernek, hogy ha neki adja a lelkét, életben hagyja a barátnőjét. Cooper belemegy az üzletbe, Earle leszúrja egy késsel, majd a jelenet visszapörög, és a felcsapó tűz jelzi, hogy Bob csinálta vissza a dolgot. Ekkor az üvöltő Bob fojtogatja a kifordult szemű Earle-t. Bob elengedi Coopert, közli, hogy Earle nem vehet el lelkeket, ő viszont elveszi Earle-ét. Majd Earle fejéből lángcsóva tör ki, Cooper pedig menekülőre fogja, de a kamera most nem tart vele, nem hagyja el a szobát. A térdre rogyott Earle mellett ugatva röhög Bob, majd Cooper fehér szemű alteregója is csatlakozik hozzá. A normális Cooper a folyosón megy tovább, ott találkozik a fehér szemű Lelanddel, aztán a gonosz Cooper is kilép a folyosóra. Cooper szaladni kezd, a gonosz Cooper utána, folyosó, szoba, folyosó, szoba, így kergetőznek. Végül egy stroboszkópos szobában a gonosz Cooper megragadja Coopert, Bob pedig alulról, közelről röhög bele a kamerába. Kint ismét éjszaka van, a seriff még mindig őrködik a parkban. Hirtelen megjelenik a vörös függöny, egy reflektor is megvilágítja, aztán Cooper és Annie marad a sötétben a földön. Cooper kicsit mozog, Annie mozdulatlan, az arca merő vér.
Reggel Cooper a szállodai ágyában ébred, nyilván hazavitték és lefektették. A doki és a seriff érdeklődnek hogyléte felől. Ő Annie-ről faggatja őket. A seriff biztosítja, hogy bár a nő kórházba került, hamar rendbe jön. Cooper fogat akar mosni, ezt többször ismétli, miközben némi segítséggel kitámolyog a fürdőszobába. Ott, miután fogkrémet ken a fogkeféjére, a tubus tartalmát a mosdókagylóba nyomja. Ezt követően lefejeli a tükröt, amiben ekkor Bobot láthatjuk. Végül Cooper-Bob röhögni kezd korábbi önmagán, és a korábbi kérdését kezdi el ismételgetni gúnyosan: „Hogy van Annie?”
Bónusztrack: A sorozatot még követte egy előzményeket elmesélő mozifilm, a Twin Peaks – Tűz, jöjj velem! és egy vicces japán reklámsorozat (1, 2, 3 és 4).
Facebook kommentek