Az előző rész tartalmából: ott tartunk, hogy megalakulóban a Bakrsdale-galerit felgöngyölítő csapat (McNulty és Santangelo a gyilkosságiaktól, Kima, Herc és Carv a narkódivíziótól, a csapat vezetője pedig Deniels hadnagy) A frissen felmentett D’Angelo visszatért a narkó-dílerek világába, mint a Gödör új placc-felelőse némi lelkiismeret furdalással megfűszerezve, tekintve, hogy az anno rá terhelő vallomást tévő Gant egy fejlövéssel végezte majnem a szeme láttára. A helyi hullaházban kezdünk ahol McNulty és Bunk vizslatja megboldogult Gant hulláját. McNulty persze egyből vágja, hogy a Barksdale tárgyalásos tanú fekszik előttük. Bár Bunk kételkedik, hogy csak azért mert tanú volt egy gyilkossági ügyben miért ok arra, hogy valaki megölje szegény karbantartó barátunkat. Mert mi értelme megölni egy tanút, ha már case closed? McNulty persze már gyártja is a konspirációs elméletet: ez EGY figyelmeztető üzenet, hogy mindenki számára világos legyen: a Barksdale család tagjaival senki nem kekckedhet büntetlenül! Lehet, nem is téved nagyon.

A frissen megalakult Barksdaléket Üldöző Félkegyelmű-zsaruk Irodája, továbbiakban BÜFI - McNulty kivételével- éppen felfedezi az új bázishelyül szolgáló irodájukat –továbbiakban Bunker- (értsd: a Bíróság épületének -3. emelete, ahol ablak ugyan nincs, viszont áram nuku, kosz-, kartondobzok tömkelege, a helyi háziállatok pedig 20 db porcica/négyzetmiliméter-ben képezik a szoba tartozékát. Hiába, ha nem a megfelelő szereposztó díványon figyelsz, nem kapsz jó irodát. Ugrunk a Bíró irodájába, ahol McNulty beszámol Gant, a szemtanú megöléséről. Ejnye Jimmy, nem biztos, hogy egy újabb info elejtésével javítanál a szénád amúgy sem túl rózsás helyzetén. A Bíró persze pöcs mint mindig, pont nem érdekli, hogy kinyírták az egyik tanút, és az sem hozza túlságosan izgalomba, hogy Jimmy csak egy nyamvadt telefonhívást kér Burell Rendőrkapitány felé, hogy adjon még embereket a Barksdale ügy kivizsgálásához. Javaslata, hogy forduljanak a médiához (Remek ötlet! Épp készülünk nagytitokban elkapni egy bűnöző bandát, ám ha ezt elmondjuk a 6-7- és 8 órás hírekben -lehetőleg az összes csatornán-, akkor biztos nem fog gyanút fogni a galád).

Sean éppen válsághelyzetet kezel otthon. Matt ugyanis az első és egyetlen nyissz után, melyet alsó, és meglehetősen nemesnek tartott felén hozott össze, szépen beájult, és most örülhet, hogy nem veszített túl sok vért, meg hogy az apja hajlandó rendberakni a hentesmunkát. Cserébe csak annyi vágya van, hogy a kicsi fia kommunikáljon vele, főleg, ha szexről vagy mellbimbókarikáról van szó. Nem nagy kérés. Napi betegünk Nanette Babcock, egy csöppet túlsúlyos, és nem túl megnyerő kinézetű fiatal lány. Minden vágya jól kinézni az osztálytalálkozójára, ezért jegyeztette magát elő. Dr. Grace Santiago, az új pszichológus rögtön be is veti magát, de úgy tűnik, Christiannek ez nem igazán jön be.

A reggeli után nem sokkal a Dade megyei rfk. kiszáll Seanékhoz, hogy Juliát jól megbüntesse a Frisky-gyilkolás miatt, a vízvezetékes ugyanis jól feljelentette. Ez az egész persze megijeszti Seant, Matt műtéte előtt ki is panaszkodja magát Christiannekt, aki visszavág, hogy minek kellett Grace-t olyan hamar felvenni Dr. Pendleton helyett. Hát hiába, mindenkinek más a baja.

A zinternet világában egy háromnapos infó/poszt már retrónak számít, azért ez lett a címe, ne tessék megijedni: ezen a linken meghallgatható/letölthető Stohl Andrással készített interjúnk, a másik ötletgazda Bruti mester volt. Jó szórakozást hozzá!

San Fransisco, California. A csinibaba Madison egy bárban múlatja idejét barátnői társaságában. Főnöke, Nate enyhén rosszul leplezve próbálja Maddie-t magával csábítani egy kis extra munkára, sikertelenül. Maddie jókedvűen vihorászik tovább a lányokkal, ám a mosoly az arcára fagy, mikor észreveszi, hogy egy fura fazon őt figyeli. Ki is menti magát a társaságból és haza indul, természetesen egyedül sétálva át a sötét és hátborzongató parkolón, ahol még egy kutya is felborítja a kukákat, csak hogy meglegyen a kellő hangulat. De hiába izgultunk, Maddie épségben hazaér – bár a fura fickó továbbra is követi. Mikor már azt hinnénk, ebben a részben nem lesz kilógó belű hulla, másnap reggel a lány az irodába érve szétmarcangolva talál rá a nyomulós főnökére. Fúj.

A hullaházban Sam „nyomozó” próbálja kideríteni, mi történhetett Nate-tel. A boncolást végző hölgy szerint a harapások a férfi testén egy farkastól származnak – ami elég képtelenségnek tűnik neki is, ráadásul Nate szíve is eltűnt.

A cím furfangos módon elárulja nekünk, hogy bizony sokban köze van Csillagkapu-sorozathoz. Ki ne ismerné a nagy karikát, ami galaxisokon keresztül más bolygókra juttat el minket, ezzel óriási táptalajt adva egy ütős sci-fi sorozathoz. A Csillagkapu Atlantisz az eredeti széria hetedik évadánál válik ki, és a pilotja – szerény véleményem szerint – még ütősebbre sikeredett az ismeretlen arcok ellenére is. Lássunk hát neki.

A nyitójelenetben rögtön láthatunk is egy pofás kis űrhajót, aminek a hangja a Jetson család nevű rajzfilmből lehet ismerős. Rövid időn belül meg is pillantunk egy hightech várost óriási burokkal lefedve. Odabenn egy csúnya arcú, Apofiszra emlékeztető bácsi gonoszan néz egy mit sem sejtő, jámbor tekintetű nénire. Miután újabb szögből megnézhettük a nénit, hirtelen beüt a krach, a hightech város gondol egyet, és elkezd repülni. Becsületesen bekapcsolja a ködlámpákat, majd egy pillanat alatt el is tűnik az űrben.

5 óra van. Már lassan virrad, és Jack második rohadt szar napja lassan véget ér, de addig is még van három óránk teli izgalommal. Mondjuk, engem személy szerint az érdekel, hogy Kimba mikor keveredik megint valami bődületes faszságba. Pl. véletlenül lenyel egy kispolskit, vagy odazárja a fejét egy forró gofrisütőbe, stb., stb. Persze az írók leszarják, hogy engem mi izgat, így ott folytatjuk, ahol múlt héten abbahagytuk. Sherry meglátogatta az igen okos hackerünket, Jack meg lapul, mint szar a fűben. A nő testőre a garázsban keresi a kocsit, de Hacker Lajos sehol.

Az új elnök nem sokat tököl, ha tehetné saját kezüleg bombázná le az egész ismert univerzumot. Mike meglátogatja Macipofát, de csak az elnöki kódok kellenek neki. Maci előveszi a BKV összvonalas bérlettokját, és nagy duzzogva átadja a kódokat. CTU. Mongúzorca ülést hívott össze, és bejelenti, hogy Prescott jött, Palmer ment. Semmi tökölés a demokratikus választásokkal, nincs zászlólengetés meg konfetti dobálás, nincs gyermekekkel való fotózkodás, csak úgy egyszer csak elnökcsere van. Persze Tóninak nem tetszik a dolog és ennek hangot is ad, de megint csak felhangzik az: „A pofádat befogot” című nóta, Mongúz előadásában. Ja, és persze Bauernek, továbbra se kéne segíteni, mert a végén még megoldja az ügyet... Tóni azért még próbálkozik, mint az a bizonyos kutya.

Emlékszünk még Lokkbácsira, az ádörökkel maradó kopasz jóemberre, aki mindent felrobbant, amivel el lehetne jutni erről a nyomorult szigetről? Na, most vele foglalkozunk, meg egy kicsit a parti népséggel is, jó rész lesz, tessék elhinni nekem. Úgy kezdünk, hogy Lokkbácsi egy piros dossziét nézeget méla undorral az arcán, előtte tűz, és valami zajongás hallatszik a háttérből, amire a vén gazember csak egy laza "nem hallja senki, ne strapáld magad" beszólással reagál. És a flessbekkek a szigeten lesznek! Királyság, nem is bontjuk akkor szét a dolgot, megyünk, ahogy mutatták.

Odáig ugrunk vissza, hogy Lokkbácsi összetalálkozik a faterral, akit Ben állítása szerint nem ők, hanem maga Lokkbácsi hozott a szigetre, így érthetően ideges egy kicsit, és beleharap a kezébe. Ben kigurítja magát a cellából, és megkérdezi Lokkbácsit, hogy menne-e velük, még jó, mondja a teljesen megzavarodott gépromboló, nincs már it robbantani. Ugrunk vissza a jelenbe, egyenesen a partra, ahol Szójer és Katinka éppen dugás után vannak, ezek szerint ez már rendszeres. Katinka visszamegy a sátrába azzal a kifogással, hogy ő nem tud, csak a saját ágyában aludni, pedig csak azért kamuzik, mert nem akarja, hogy reggel Dzsekk lássa, hol aludt. Mintha érdekelné a dokit, ő most Julietbe van belehabarodva, meg különben is.