A cím furfangos módon elárulja nekünk, hogy bizony sokban köze van Csillagkapu-sorozathoz. Ki ne ismerné a nagy karikát, ami galaxisokon keresztül más bolygókra juttat el minket, ezzel óriási táptalajt adva egy ütős sci-fi sorozathoz. A Csillagkapu Atlantisz az eredeti széria hetedik évadánál válik ki, és a pilotja – szerény véleményem szerint – még ütősebbre sikeredett az ismeretlen arcok ellenére is. Lássunk hát neki.
A nyitójelenetben rögtön láthatunk is egy pofás kis űrhajót, aminek a hangja a Jetson család nevű rajzfilmből lehet ismerős. Rövid időn belül meg is pillantunk egy hightech várost óriási burokkal lefedve. Odabenn egy csúnya arcú, Apofiszra emlékeztető bácsi gonoszan néz egy mit sem sejtő, jámbor tekintetű nénire. Miután újabb szögből megnézhettük a nénit, hirtelen beüt a krach, a hightech város gondol egyet, és elkezd repülni. Becsületesen bekapcsolja a ködlámpákat, majd egy pillanat alatt el is tűnik az űrben.
Mivel eddig a múltban jártunk (pár millió év, nem nagy kunszt), elérkezünk a jelenbe, ahol az Antarktiszt látjuk a maga teljes fagyában. Jó mélyre megyünk lifttel, amiből kiszáll egy piros ruhás néni, aki dr. Weir névre hallgat. Vele jutunk el egy szép nagy székig, ahol egy Carson nevű ürge hisztizik, mert nem akar a székben ülni. Biztos hideg, elvégre az Antarktiszon van.
Őt követi egy bizonyos Rodney McKay, akit már láthattak régebben a csillagkapusok. Még 2 perc sem telt el, de már szívatják, és ez a továbbiakban csak fokozódik majd. Szóval kiderül, hogy miért nem mer leülni a Carson: megvan benne a gén, amivel irányítani lehet a széket. Weir gyorsan tart egy szentbeszédet, aztán hirtelen megjelenik Daniel Jackson (CSK-1), aki sok csokit evett, mert nagyon hiperaktív. Jackson gyorsan kihasználja, hogy vendégszerepelhet, és játssza az okosat. Weir-nek fülig ér a szája, McKay még emészti, de a hír igaz: (kamera zoomol ezerrel) Jackson megtalálta Atlantiszt.
Ismét a felszín, helikopter közeledik, rajta O’Neil tábornokkal és Shephard őrnaggyal. O’Neil ugye minden jelenetet feldob, mert annyira laza. Közben odalenn McKay dorgálja a Carsont, akiről kiderül, hogy orvos. Apai szigorral a székbe kényszeríti a dokit, akinek eszméletlenül vicces akcentusa van. Rosszul tette, ugyanis a doki szépen aktiválta a fegyverarzenált (értsd: 1 rakéta), ami célba is veszi szépen a helikoptert. Odakinn elszabadul, mint Schobert Norbi a veteményesben, de ez a Shephard ügyes katona, mindig kikerüli. Aztán végül a Carson csak kikapcsolja, mert ugye mégsem veszíthetünk két szereplőt rögtön a pilotban.
Most egy hosszabb dumálós rész jön, amiben O’Neil gúnyolódik jó sokat, Shephard-ről kiderül, hogy megvan benne a gén, ezért Weir magának akarja, O’Neil beadja a derekát, itt bizony épp egy csapat áll össze hölgyek, urak. Amúgy ez a Shephard titokban biztos ufómagazin-előfizető, mert hipp-hopp megemésztette az egész földönkívüli dolgot.
Ugrunk az időben, mindenki elbúcsúzik az otthoniaktól, Weir mondja a monológot alatta. Sokat beszél, na. Miután abbahagyta, elérkezünk a Csillagkapu Parancsnokságra végre valahára. Mindenki fel-alá mászkál. Egy marcona főkatona, aki a Terminátor ugye, jól leteremti a Carsont. Ez az ürge mindig láb alatt van. Viszont a doki biztos jógázott, vagy valami, mert keményen visszaszól a Terminátornak, akinek feszül az ér a nyakán emiatt. Ja, amúgy csak úgy tudnak eljutni Atlantiszra, ha ZPM-et használnak, ami ilyen ős-duracell, és merülő félben van, szóval sanszos, hogy ez bizony nem egy retúrmenet lesz.
Ugorjunk, Weir megint szónokol, mert ő lesz a góré Atlantiszon, és ezért szabad neki. Shephard és a Terminátor között rezegnek a kavicsok, mert az őrnagy nem fogadott szót régebben. Na de már 20 perc elment, úgyhogy most már rohadtul indulni kéne. A Terminátor vezeti a konvojt. Az út most kivételesen zöld színben pompázik, mert hát új sorozathoz új CGI jár. Odaát - Mulder és Scully helyett - egy nagy termet találhatunk. Ez bizony a hightech város belülről, alias Atlantisz. Nagy tuti érintős lámpákkal meg fotocellás ajtókkal van tele, amolyan űrpláza az egész.
Na nézzük, miből élünk: van egy rakat berregős űrhajó, amit az elején is láthattunk, a város a víz alatt van, és fogy az energiája. Ja meg a Carson talál egy holografikus töritanárt, és erre veri a mellét. Na szóval fogy az energia, úgyhogy gyorsan segítséget kell szerezni, tárcsázzunk hát egy random bolygót. Természetesen a Terminátor megy segítségért, mint ügyeletes izomagy. Vele megy Shephard is, és egy Ford nevű hadnagy. Meg még páran, nem lényeg. Amúgy az atlantiszi kapu már digitális, LCD-kijelzős tárcsázással bír. Hiába no, Japánnak is van mit tanulni.
A másik bolygón sötét van, Ford is sötét, majdnem lelő két gyereket. Jön az apjuk is, aki olyan, mintha a Gyűrűk Urából szabadult volna. Hálából, amiért nem lőtték le, elviszi a földieket a faluba, ahol megláthatjuk Teyla-t. Első látásra kicsit zavaró, de majd később megszépül. Itt megtudjuk, hogy valami Lidércek (Wraith) errefelé a főgonoszok, akik az Ősöket is elpáholták. Teyla szimpatizál Shephard-del, ezért elviszi egy maratoni sétára az erdőben, ahol az őrnagy orra bukik csöppet, amiért jól kiröhögjük. Eljutunk egy barlangba, ahol újabb törileckét veszünk. Ezalatt a kapu aktiválódik, Ford majd összecsinálja magát ijedtében. Meg is hiszem, hiszen az ellen hajója süvít át vijjogó hanggal a kapun. Folyt. köv.
Facebook kommentek