Kisiklott a Tündérfalvi Express A párbajt megelőző pillanatok általában nem szoktak túl veretesek lenni, mindenki fejben már a stúdióban van, agyal, hogy hogyan is kell alanyt állítmányt egyeztetni és erősen trenírozzák magukat, hogy még véletlenül se csicskagecizzenek élő adásban. Most se volt ez másként: taktikázással higított wannabe gyónás plusz garázsrádiózás a menü a nagy happening előtt.

Az a taktika, hogy nincs taktika

Az egyszerű, de svájci óramű pontossággal működő tervet Fanniék vallják: Tündérfalvi kimegy, cukiskodik, higgadt lesz, oszt visszajön, annyi. Laciék persze leégetik a taktikázás erőgépét: két hatalmas stratégájával megálmodják a Chuwbacca védelemnél is profibb és feddhetetlenebb érvrendszert, amivel csont nélkül kipaterolhatja Fannit a villából.

Lássuk be, ahogy közeledünk a játék vége felé, egyre nehezebb dolga van a szerkesztőknek, mert kevés ember, kevesebb hülyeséget beszél. Bár ez se igaz teljesen, mert ebben a szériában nem panaszkodhatunk az ostobaság fájó hiányára. Mindenesetre én ma nem írok regényt, viszont kárpótollak benneteket egy (sixx kollégától megirigyelt) fiktív képregénnyel.

Lilu nyit, és vajon mi lesz a mai műsorban? Hát, ami még sosem volt: veszekedés. Nyálas az amerikai nap keretében tequila estet tarthatott. Persze feladat is volt hozzá, egy urnából kellett kihúzni cetliket, amire egy-egy tulajdonság volt írva, ezt adhatták oda valakinek a lakók. Volt itt minden: öntelt, elkényeztetett, érdekember, alattomos, amit Nyálas következetesen ALAPTOMOS-nak ejtett. Jézusom, már megint fakult a lexikális tudása. Az ő érdekében remélem, hogy kiesik holnap, mert még egy hét és kezdheti előröl az általánost. Szépen mindenki megkapta a magáét, előjöttek az ezerszer hallott, vélt és valós sérelmek, éppen csak szülőzésig nem fajultak a dolgok. Hogy mi lett a tequila sorsa, azt sajnos sűrű homály fedi.

Nem ezt az összefoglalót fogják benyújtani nemzetközi Emmyre az RTL-nél, az nagyjából borítékolható, hiszen történés nem sok volt benne, viszont annál többet acsarkodtak egymásra a lakók, akik már kezdenek nagyon komolyan kikészülni a játékban. Ja, és volt tudósklub megint, pompás eredménnyel.

A jelmezkölcsönző “fiatal férfi” szekciójából hacukát választó Bencus után a lakók azzal nyitottak, hogy egymásnak beszóltak. Igen, ez volt a feladat: nyíltan kritizáld társaidat, amiből pompás kis üvöltözés alakult ki, mert mióta a tradicionális bajor sísapkát viselő Dóri úgy döntött, hogy levedli magáról a Bugyitlan Teó-jelmezt, és úgy tesz, mint aki mindig is a játékban volt, keményen kioszt mindenkit és azért pont őt emelem ki, mert a többiek eddig is az aranyéremért indulhattak a csicskagecizés-versenyben. A nap szava a “bellül”. A vitatkozás egyébként nem túl érdekes, ugyanazokat a problémákat, sérelmeket emlegetik fel, mint eddig, Dóri meg köhögve szolgáltat az egészhez aláfestő zenét, és terjeszti a bacilusokat. A legviccesebb pillanatokat megint Fanni hozza, ez a bebokszolt fejű bennszülött szerep eleve adja a röhögést, ugye.

Fokozódik a helyzet, dúl a harc az önző és önzetlen villalakók közt, szaporodnak a beleállásra váró konfliktusok, Edina hiányzik, Dóri köhög, Laci pedig végre kiviheti azt, akit a legjobban rühell. Kiderül, hogy kié lett a jobb videoklip, és hogy mit csinálna Fanni és Dennis, ha oroszlánok lennének. Nagyjából ugyanazt, amit most.

Hideg a víz a fürdőben, és Fanni hiába próbálja énekével felmelegíteni, nem jön össze. Laci egy közepesen súlyos depressziós lelkesedésével áll hozzá az eljövendő nagy harchoz, amelyben immár Edináért is fog küzdeni, ami megduplázza erejét és hitét. (Bár én az iskolában úgy tanultam, hogy ha a nullát megszorozzuk kettővel, az még mindig nulla marad.) Lassan nő a bajusza és büdöseket fingik, miközben Robin olyan bájos kárörömmel kortyolgatja mellette a kávéját, hogy már szinte megkedvelem. Hamarosan meghallgathatjuk, milyen tanácsokat fog Laci magasról leszarni, a villalakók ugyanis elmondhatják kihívással kapcsolatos véleményüket.  Fanni kezdésként durván megfenyegeti bánatos villatársát azzal, hogy a saját gondolatait fogja elmondani, majd olyan bölcsességekkel bombázza, hogy: „a te kezedben most nagy súly van”. Laci valószínűleg próbál másra gondolni, mondjuk egy jó kis kamera és anyuka nélküli közösülésre Edinával. De lehet, hogy csak nyitott szemmel alszik. Fanni szerint ő lesz a kihívott, mert Laci nem csinál segget a szájából. A monológ végén a megszólított a szemét dörzsölgeti, ebből látszik, hogy még él. Fanni úgy véli, Laci és Dóri jelenlegi jó kapcsolata „ál-puszipajtás téma”. Utóbbi pont annyi energiát fektet a konzultációba, mint amennyi szükséges: azt csinálsz, amit akarsz, szevasz.

A kontinensek hetén is a wannabe ataktikázás az úr. Három hónap összezártság után nehéz egy sima hétköznapot ugyanazzal az öt emberrel érdemben eltölteni, akiket napi 24-ben lát és gyűlöl az ember. Látszik a lakókon, hogy egész nap ellenének magukban egy kis zugban és simán kibekkelnék a játék végéig, csak ne kelljen ugyanazokkal az emberekkel ugyanazokat a felesleges köröket futni. Na, ezért volt feladatnak kiadva pár játék.

Belöktek a villába egy hordozható szerencsekereket, ami a milliós tételek meg a csőd felirat helyett a körcikkelyekben olyan félmondatok szerepeltek, mint „A legnagyobb szégyen itt…”, „A legnagyobb fájdalmam az…” és hasonlók, amit értelem szerűen a lakóknak kellett befejezni. Ennél a játéknál végérvényesen is kiderült, hogy a „nem okozok nagy meglepetést” az új „Dikk”.  Fanni szerint a legnagyobb szégyen az volt, amikor leköpte Dennist. Dennis szerint a legnagyobb szégyen Laci maga. Laci legnagyobb fájdalma az, hogy Robin rátette a jelet és miatta lett végül a legendás szerelmesek párbaja. Ez utóbbiból kialakult egy már betéve ismert cicaharc. Nem okozok nagy meglepetést: nem lett békülés a vége.

Lassan a finisben vagyunk, és ezt mi sem mutatja jobban, hogy sűrűsödnek a dolgok a villában, azaz itt az újabb kiválasztás. Pedig a lakók, még a DRÁÁÁMAI párbajt emésztik, ahol a két szerelmest éppen csak nem állították ki egy hajó orrába, a Lukács Lacitól kölcsönkért szélgéppel, miközben felsejlik a háttérben Celine Dion idegesítő vírnyíkolása, hogy: „Nííír, fááár, verevőő juáár”. No, de ne legyünk gonoszak, mi is voltunk fiatalok.

Liluval nyitunk, ő meg Ádina végrendeletével. A végrendeletek azért jók, mert lehet benne hazudozni, ami tökéletesen alkalmas a lakók (amúgy is törékeny) békéjének megzavarására. A végrendeletet PVC próbálja meg felolvasni, a maga diszlexiás módján, vagy csak Ádina kaparását nem tudja elolvasni, és persze előtörnek az indulatok. Ugyanis elárulja, hogy PVC-vel sokat beszélgettek Boglyáról. Lacinak csak annyit ír, hogy ne legyen sutyerák paraszt, hanem vegye elő a kedves énjét, vagy mijét. Ja, hát másban aligha bízhat, ha élvezni akar valamit a nyereményből. Robin: kedveli, de csalódott benne. Boglya: Igazából nem utálja, csak, hogy erkölcstelen és primitív. Haha! Komisznak meg nem üzent semmit, legalábbis adásban nem. Nyálas még sírással küszködve elkéri a levelet, miközben Boglya már óbégat PVC-nek. Összehoznak egy kiadós veszekedést arról, hogy ki a kétszínű, meg a ki a rosszindulatú gec*, pedig hát igazából mindkettő. Mi mán csak láttuk.

A VV7 hivatalos oldala szerint Robin eddig nem mutogatta a pélót, amit én készségesen elhiszek, hiszen nem szoktam más faszik farkát sasolni. Most viszont belóbálta, így:

Sírás, rívás, búsulás, zokogás, picsogás, siratás, gyász, letargia, férfikönnyek! Ez volt a ValóVilág nettó 40 perce tegnap, a maradék pár meg két poptörténeti jelentőségű videoklip premierjének volt szentelve, és azt hiszem, sokat elmond erről az adásról, hogy inkább néztem volna a két videóklipet végtelenítve.

Mielőtt még László mártíromságára rátérnénk, a hirtelenpirosra rúzsozott Lilu igazi hangulatfokozó bombát dob be már az első percben: holnap megint kiválasztás! És valami egetrengető balhénak kéne addig jönnie, hogy ne Lacit küldjék megint, mondjuk az elég lenne, ha Plasztik elásná Kazal összes műszempilláját meg a sminkkészletét a kert tövében. De most még ugrunk vissza az időben, és megnézzük az utolsó Ádina flashbackekkel teletűzdelt napot, amit még a vellában együtt tölthetett a gerlepár.

A legszürreálisabb párbajon vagyunk túl, nem volt kiabálás, veszekedés, a két delikvens közösen kutyázta a többi lakót, a kiesetteket és tulajdonképpen azokat is, akik majd egyszer beköltöznek, és nem kúrnak a szauna padlóján, bunkerben. Hogy aztán mi döntött Laci javára, azt a jóisten sem tudja, de tulajdonképpen mindegy is, mert a következő párbajban igencsak kihull ő is.

Az egyik villahimnusz playback-előadásával nyitunk, a nóta olyan, amilyen, az autotune-nal megtámogatott Fanni és Laci, valamit a rappelésben legalább tényleg valamit felmutató Dennis (na jó, ne legyünk igazságtalanok, övé a kétes értékű, A Villa Legtöbbet Mutogatott Farka-díj is) ad elő, és VV Béci írt, akit őszintén remélem, hogy hetvenévesen is Young Dzsínek szólítanak majd az utcagyerekek, és hangosan kiröhögik hozzá. Az előadás legviccesebb momentuma az volt, amikor Fanni rém lelkesen tátogott egy olyan részre, amiben pedig kurvára nem énekelt semmit.

A Révai Lexikont is felülmúló Villa Történelem bőven látott már egy-két keményebb bulit, de olyan szélsőséges arconpörgést, mint ami tegnap volt, na olyat még a fecske alsógatyában és szúnyoghálós trikóban vébékázó  Szexkiborg Alek se tudott. A bent elszállásolt vendégek, VV Béci és Gáspár Laci most végre megtudták, hogy mi a magyarok istene.

A lakók kimaxolták a bulizást, hiába fogadták meg pár napja, hogy többet ők egy kortyot sem isznak, most azért – Edina szavaival élve – csak lecsúszott egy-két helyre az alkohol, úgymond.