Ross Kemp Brazíliába megy, hogy saját szemével is lássa, mennyire súlyos probléma a krekkjárvány. Napi egy tonna krekk fogy Rio de Janeróban, ami nem kevés. Erős is a kontraszt, hogy Brazíliában rendezik meg idén a foci VB-t, 2016-ban pedig a nyári Olimpiát. Nem kis kiváltság ez az országnak, hogy zsinórban két ilyen rangos eseménynek adhat otthont. Ha Brazíliáról beszél az ember, akkor csak a Riói karnevált mondja, meg a hosszúcombú barna lányokat, míg a felszín alatt elképesztő problémák tornyosulnak. Ez az ország konkrétan a krekk melegágya.

Ross most Faranciországba látogat, de nem croissant fog csigába mártogatni az Eiffel-torony tetején, hanem felderíti, miért marad helyben a drog ahelyett, hogy szépen átcsorogna, mint ahogy azt tette eddig is. A helyszín? Marseille. Hogy mi? Semmit sem tudok erről a francia városról és szerintem nincs a köztudatban, hogy tokáig érne a szar, de most kiderül hogy az évi 75 gyilkosságból 30 tutira a kábszihoz köthető. Nem vágom, hogy nálunk mekkora a gyilkolászási ráta, de Ross Kemp venezuelai látogatása óta ez azért kispiskóta. Több mint 30 éve a helyi illegális laborokból szállították a cuccot a világ többi részére. Erről szól a Francia kapcsolat című film. Valahogy egy temetőbe keveredünk Francis Vanverberghe az egykori drogpápa sírjához, akit csak A Belga néven ismertek. Jó sztori, vége.

Egy kőolajban gazdag terület elfajzásának okait próbálja felgöngyölíteni Ross, vagy csak simán sokkolni akar a brutális valósággal. Az emberölés és emberrablási ráta az egeket veri, és ezt lehetetlen megfékezni, mert 1,5 rendőr jut 1000 emberre, ami látszólag sem elegendő. Ross Kemp elmegy egy éjszakai járőrözésre, aminek se eleje, se vége. De az egyik rendőrrel megejtett beszélgetése során kiderül, hogy milyen nehézségeket tartogat egy karakaszi rendőr élete. Három esetben halhat meg egy rendőr: 1, leginkább szolgálaton kívül. 2, testközelről kisebb méretű maroklőfegyver által. 3, tömegközlekedési eszköz, saját gépkocsi használat közben, merthogy a rend őrei sem dúskálnak a pénzben. Akkor ők nem bűnöznek stikába? – teszi fel a kérdést Ross. Nem, vagyis a többség nem. Vannak zsarolók és gyilkosok, de a legtöbbjük becsületes. A nyomornegyedben persze úgy vélekednek róluk, hogy a rendőrség is csak egy korrupt bűnszövetkezet.

A Nagy-Britanniában elszívott füvet, helyben termesztik és gyerekekkel gondoztatják őket. A marijuana farmok Évente 15 millió fontot lophatnak el a villamos művektől, hogy legyen elég fény a növényeknek. Na ezek az igazi rezsidémonok. Egy hirtelen rajtaütésen Ross Kemp megsajnálja azt a 16 éves vietnámi fiút, akinek három szobára való, cirka 120 tő, különböző korú mariskát kellett gondoznia. Szegény fiú! Hogy élhetett itt? Nos vagy önszántából és akkor egy percig se kesergett, az tuti, vagy erőszakkal fogták be kiskertésznek, akkor meg biztos csak fővesztés terhe mellett cápázhatott a drogból. Utóbbi hangzik egyedül szopónak.

Egyik oldalon El Paso a másikon Juarez. Az előbbi Usa második legbiztonságosabb városa, utóbbi pedig a világ leghalálosabb városa, ahol elég keményen dívik a drogcsempészet. A határőr néni kemény szavakkal mondja a trúságot, hogy ők itt Amerika kapuőrei. A lokálpatrióta hősies szavai pedig a nemzeti sas szárnyain szállnak tova, ahogy Ross Kemp átdzsangázik a határ kevésbé fainabb oldalára. Biztos, hogy Juarezbe akar jönni, főnök? – kérdezi az egyik samesz a határon. Persze, tudja ezért fizetnek, meg amúgy voltam én már Afganisztánban is. – válaszol Ross. Akkor gondoljon arra, mint szép emlékre, mert ez maga lesz a pokol. – indítja útjának Rosst a határőr úr.

Ross Kemp olyan, mint a Pokoli történeteket jegyző Vujity Tvrutko és Frei Dosszié Tamás melegházasságának elit katonaiskolában nevelkedett szerelemgyereke. Sőt, még annál is trúbb figura.  A Veszett Világ című sorozatban szépen megmutatja, hogy mégis mekkora az a trágyadomb, amin mi éldegélünk, amit luxxy nevén, csak Földként ismerünk. Első megálló a meseszép Chicago, 50.000 heroinista hazája.  Lehet szívni, lőni, ahogy tetszik úgy tolhatja az ember, és rohadtul nem fancyzésből. A hernyózás teljesen elfogadott – agyam eldobom –  az emberek 5-10 dolcsis cumókkal lövik magukat naponta. Ettől még nem csúsznak szét, csak amolyan 30 perces orgazmusuk van – mondta az egyik hozzáértő személy, Greg, aki valamilyen rehab program legkúlfejebb, szénné tetovált aktivistája.