Ross most Faranciországba látogat, de nem croissant fog csigába mártogatni az Eiffel-torony tetején, hanem felderíti, miért marad helyben a drog ahelyett, hogy szépen átcsorogna, mint ahogy azt tette eddig is. A helyszín? Marseille. Hogy mi? Semmit sem tudok erről a francia városról és szerintem nincs a köztudatban, hogy tokáig érne a szar, de most kiderül hogy az évi 75 gyilkosságból 30 tutira a kábszihoz köthető. Nem vágom, hogy nálunk mekkora a gyilkolászási ráta, de Ross Kemp venezuelai látogatása óta ez azért kispiskóta. Több mint 30 éve a helyi illegális laborokból szállították a cuccot a világ többi részére. Erről szól a Francia kapcsolat című film. Valahogy egy temetőbe keveredünk Francis Vanverberghe az egykori drogpápa sírjához, akit csak A Belga néven ismertek. Jó sztori, vége.

Ross egy helyi bokszedzőtől tudja meg, hogy a lakótelepeken a fűért ölik egymást a bandák. Ez elég fura – mondja ő - ,hogy vér folyik egy olyan drog miatt, amit legalizálni akarnak. Egy gyors lakótelepi kommandózás során kiderül, hogy nem olyan egyszerű lecsukni a dílereket, mert ha nincs náluk se cucc, se pisztoly, akkor bizony nem lehet mit tenni, csak szopni az őrsön nulla huszonnégyben és hányni a kereszteket, hogy a következő kisdílernél, akihez kivonul az elit alakulat legyen már egy kis kábszi. A drog rossz, de miért pont Marseille? A kikötő miatt. Afgánoktól jön az egyik anyag, Afrikából meg a másik illegális cumó, és ezek nagy része konténerekben érkezik. Napi 3000 konténer landol a marseillei kikötőben, amiből csak húszat tud átvilágítani a parti rendőrség. Ugye érezzük, hogy ez mekkora szánalom. És nem ez az egyetlen útja a kábó szállításának. Az A55 autópályán a „Hajts gyorsan” az új dili. Nincs sebességhatár, ugye, így sima liba négy lopott luxusautóból álló konvojjal lezúzni spanyolba, felmarni a marihuanát és vissza száguldani francia honba. A fizetőkapuk és a radarok sem jelentenek túl nagy gátat, mert ezekkel a verdákkal simán lehagyják a policeit.

Ross keservesen kisír magának egy találkozót valami lakótelepi regulár arccal, mert az eddigi próbálkozásai eleve elvetélt ötletek voltak és a lakótelepre belépve senki le se szarta és mindenki menekült a kamera elől. A lényeg, hogy mint mindenhol, itt is azért bűnöznek a gyerekek, mert etetni kell a kistesókat, fizetni kell a lakbért és rendes munka az persze nincs. Ezt egy 16 éves kis góré is megerősíti, aki a franciák erős rasszizmusa miatt és az ő sötét bőrszíne miatt nem alkalmazzák normális munkakörben. Elszomorító, hogy a drog biznisz profitjának fele a lakótelepen túl, a legnagyobb luxxyban élő főnik osztják szét egymás között.

Egy búcsú beszélgetés erejéig egy asztalhoz ül Ross az Angolna nevű maffia vezérürü-szerűséggel, akit ugyan többször is elítéltek és le is csuktak, aztán mégis szépen megöregedett, míg az őt elítélő bírók már mind megmurdeltek – mondja kaján vigyorral az arcán. A szomorú igazság az, hogy a politikai nagyágyúk telibe beleszarnak az egészbe. Tök mindegy, hogy a fű legalizálása csökkentené vagy növelné a lakótelepeken zajló erőszakot, mert nekik így pont jó. Így nem is foglalkoznak vele nagyon. Ennyi.